Bérmunkás, 1949. július-december (36. évfolyam, 1586-1611. szám)

1949-10-15 / 1600. szám

6 oldat BÉRMUNKÁS 1949. október 15. Mi újság a new brunswicki munkafronton? A HÍREK NY MÁBAN Már több esetben tárgyaltuk a Bérmunkás hasábjain az itte­ni munkásság helyzetét a jelen­ben és hogy mit várhat a jövő­ben. Talán sohasem teljesedett be a jövendölés frappánsabban, mint a jelen esetben. Termé­szetes, hisz mi munkások va­gyunk az élet forrásánál, a ter­melő munkánál. Minden időbeni figyelmezteté­sünket az üzleti érdekeltek és az ügynökeik, a radikálisok rém­látásainak iparkodnak minősite- ni. A dolgok igaz, a valóságnak megfelelő rögzitése hinta-pa­linta intézkedéssel kezdődik. Például a kibírhatatlan árakat, hirtelen leengedik 4-5 százalék­kal, hogy más alkalommal föl­emeljék 8-10 százalékkal. Több­száz vagy ezer munkás elbocsá­tását elhallgatják, de 50 ember ujravaló munkába állítását har- sonázzák. Úgyis rajtunk fekszik a szá­razság sújtotta nyomok. Súlyos­sá tette még a feszültséget egy­es kisebb üzemek lezárása, vagy elköltözése. Most elemi csapás­ként hatott nem csak az érde­kelt munkásokra, de az egész város életére, a legjelentéke­nyebb üzem lezárása, illetve el­költözése. A helyi amerikai lap­ban, főhelyen jelentette be a “Mack” társaság, amely teher­autókat és busókat gyárt. így legalább ezer ember kiknek leg­nagyobb része 15, 20 meg 30 éve dofgozik a társaságnak, válik most munkanélkülivé. A társa­ság a bejelentés szerint az itte­ni üzemét állítólag össze akarja olvasztani a plainfieldi és az al- lentowni, Pa. üzemeivel. ígéri, hogy amennyire lehet, elhelyezi a munkásait. Mindenki tudja mit ér az Uyen Ígéret, azonkívül a munkások ide vannak gyöke­rezve az életük folyamán. A nevezett üzemet a CIO kép­viseli. Bérjavitás van tárgyalás alatt. Minden harcias szellem hi­ányában itt állnak tétován. Nem csak az eddig szerzett jogokat veszítik el a munkások, de a szervezet is összeomlik. A vezetőség semmi ellenállást nem tanúsít. Sőt az elnök hirte­len lemondott, kit a magyar re­akciósok rángatnak. A munká­sok között a keserűség azt a gondolatot váltotta ki, hogy el­lenállnak a gépek leszerelésének, illetve az elszállításának. Igen gazdag mult _ van a “Mack” üzem házatáján, meg­érdemli a közérdeklődést. Eze­lőtt egy évvel le tett legalább ezer munkást. Alig vett vissza ötvenet, de azért a csökkent lét­számmal is elvégezteti a régi munkamennyiséget a fölgyorsí­tással. A háború alatt a hadsereg­nek szállított. Most a ‘ békében az el nem használt géprészeket visszavásárolta egy és fél cent- ért, mint ócskavasat, majd kis- sé megtisztítva álütotta üzem­be, esetleg jó lesz a harmadik háborúban. Ezt nevezik tisz­tes” polgári haszonnak. Alig ocsúdtunk föl egyik meg­lepetésből, lesújtott a másik, sőt a harmadik. Jött a bejelentés, hogy föloszlik az itteni katonai tábor (Camp Kilmer). Ezen tá­bort a második háború alatt épí­tették, alig hetek alatt, de meg­felel egy kisebb városnak, örö­kösen tele volt katonákkal, az egyik tömeg ment a másik után. A környező helyek állandóan tele voltak különösen New Brunswick a “kedélyesen” sétá­ló katonákkal. Hogy mennyire kedélyesek, azt csak a nők, il­letve a leányos anyák tudnák megmondani, na meg azok a la­kosok, akik az éjjeli korcsmák közelében laknak. Akik ismer­jük a “ferencjóskás” kaszárnya környékét, azok ártatlan bucsu- járások voltak ezekhez. A harmadik hir: a katonai ar­zenálból ezer embert leépítenek, indok: a költségek csökkentése. A negyedik: a “Bond” névre hallgató férfiruha üzem lezár, de ezt az üzem erősen megcá­folta, de nem hiszi el senki, leg­kevésbé a cáfolok. Egyenlőre a szabászokat tették le. A párszáz munkással, leginkább nőkkel dolgoztató “plasztik” üzem visz- szaköltözött az “anyaüzemé­hez”. ' Mindezek az események alap­jában ingatták meg New Bruns­wick és környékét. Számtalan üzlet alakult a háborúban kato­nai jelleggel, ezek most meg­szűntek. Egy korcsmái engedély birtoklását egy Transvali Dél- Afrika aranybánya értékével egyenrangusitották. Mindezek értéke a katonaság és az egyébb üzemek lecsukása miatt leesett. A város vezetősége kétségbe­esve kapaszkodik urává lenni a helyzetnek. Az adózás elmara­dása katasztrófába viheti a vá­rost. Az adókulcs fölemelése mi­att eddig is nagy az ellenszenv. Hogy mi lesz eztán ? Leszegénye- dés. A kereskedelmi Kamara ál­landóan ülésezik és próbálja megúszni a sodró áradatot. Mi a kiút? Felhősebbé teszi a horizontot, hogy sem a város­nak, de a papirszervezetben levő munkásságnak semmi komolyan veendő irányítása nincs. Bár a legtöbb üzem szervezett, de a vezetők, sem a tagság nem is­merik az osztályharc útját. A vezetők valamely templomegy­let funkciósai, telítve babonával, vagy minden emberi iránti gyű­lölettel. Ha ebbe igy belenyugod­nának, úgy a tajaltvesztett, a kenyerétől megfosztott embe­rek keserűsége sírássá fajul. Az osztálytudatos munkásság elitgárdájára hárul a föladat, a mákonnyal teletömött^ fejű embereket fölvilágosítani és ki­vezetni az osztályellenségtől ve­tett hínárból. Ezt láthatja már mindenki, hogy nagy föladat vár azokra, akik legszebb élethiva­tásnak tartják küzdeni a szebb jövőért. Álljon talpra mindenki, ha­csak van még jártányi ereje és végezze a ráháruló föladatot. Regiszter DEPORTÁLÁSOK SOROZATA Még sokan emlékezünk az 1919-20 évekre, amikor tömege­sen szedték össze a radikális munkásokat és deportálták őket. Most sokkal tapintatosab­ban csinálják, csak a jobbakat, leginkább azokat, akik valame­lyik unióba sikeres szervezési munkákat végeztek, szedik ösz- sze deportálásra. Detroit vidékén az autó ipar­ban Stalney Novak, egy lengyel számazásu szervező ért el kitű­nő sikereket, még 1936-39-es években, amikor nehéz, sőt élet- veszélyes volt az autó munkáso­kat szervezni végzete sikeresen a szervezést és sztrájkok vezeté­sét. Ezt nem bírják neki megbo- csájtani a tőkések és most de­portálása eljárást indítottak el­lene. Novak Michigan állami sze­nátor is volt, majd később a Congresszusnak akart tagja len­ni, a 21 kerületből, most legú­jabban városi tanácsosnak volt jelölve. A unióból már régebben ki­túrták azok, akik a kész meg­szervezett állásokba kerültek. Mert az elvitathatatlan, hogy Novak osztálytudátos és éppen ez hajtotta azon fáradhatatlan munkálkodásra, amikor mások nem is mertek nyíltan beszélni, szervezni. De a harmincas évek­ben tudjuk, hogy nem volt tag­ja a kommunista pártnak, mely- lyel mostan vádolják, lehet, hogy most sem, de az nem fon­tos. Legnagyobb bűnének úgy is azt rójják fel, hogy segített a Szláv Kongresszust megszer­vezni, mely barátsággal van a mostani lengyel Népköztársa­sággal szemben. Nem segítenek a papságnak az ellen lázitani, hanem ellensúlyozzák azok elle­ni propagandát. Persze ez még csak a kezdet, a növekedő mun­kanélküliséggel nőnek a zava­rok, tehát az ilyen deportálások is növekedni fognak és nem akarnak ilyen bátor szervező­ket itten, hogy élesszék a tüzet és szervezzék az elégedetlenke­dőket. PANGÁS AZ AUTOMOBIL IPARBAN Mi előre tudtuk, hogy akár lesz acélsztrájk akár nem, ok­tóber, november hónapokban nagyobb lefizetések lesznek az autóiparban. Most ezt már meg is kezdték, de nem az igazságot ismerik be, hogy már nincs ele­gendő kereslet az automobilok­ra, hanem az acélsztrájkot okol­ják, azt állítják hogy acélhiány van. Legnagyobb mértékben a Packard gyárat érinti, azonban már ezelőtt két héttel, ületve az acélsztrájk előtt jóval, levágták 40 százalékkal a termelést, mert nem tudták eladni a kocsikat. A Kaiser-Frazer is napi 800 ko­csi termelés helyett, csak 350-et termel, mert nem bírják eladni, így minden automobil gyárban vágták lefelé a termelést, vagy pedig halmozták fel a kész áru­kat, remélve, hogy az acélsztráj­kot fogják tudni okolni a lefize­tésekért, nem kell az igazságot I nekik beismerni, hogy már nem bimak annyi kocsit eladni, amennyit gyártanak. így 8-10 ezer ember letevését is az acélhiányra fogják, de az a tény, hogy levannak téve és a munkanélküliek táborát növe­lik ezen a vidéken is, ahol még eddig legjobban dolgoztak. Majd figyelhetjük a lapokat, hogy ezeket nem is fogják munkanél­külieknek nevezni, hanem a sztrájk áldozatainak. Már is azon sírnak, hogy naponta csak jövedelmi adóban 30 millió dol­lárt vészit az állam. De ez mint a hólabda gördítés közben csak növekedik, mentői több a mun­kanélküli, annál kevesebb a' vá­sárló és az adófizetésre képes alany. Több üzleti csőd, házak árverezése, részletre vásárolt árucikkek vissza ve vése, stb. már mint a régi jó kapitalista világban, a vérözön előtt volt. OROSZ-NÉMET BÉKEKÖTÉS A németeknek valószínűleg a legnagyobb reményük, vágyuk, hogv a megszálló csapatokat- minél hamarább lerázhassák a nyakukról, ez áll minden meg­szálló csapatra. Négy éve vége lett a háborúnak, még sincsen békekötés. Hogy melyik oldal az igazi akadály a békekötésre, azon lehet és nagyon sokan vi­tatkoznak. Azonban a munkás tanítás, marxi elmélet szerint, nem lehet béke a kizsákmányol­tak és kizsákmányolok között. E szerint nem igen lehetett ne­kik békét kötni, hogy a kizsák­mányoló osztály is megmarad­jon és a szocializmusnak is he­lyet adjanak. Azt nem várhat­tuk el a nyugat, illetve a tőkés hatalmaktól, hogy beleegyezzen egy olyan Németország megva­lósításába, ahol a szocializmus rendszerének utat nyitnának. Ugyanakkor Oroszország sem egyezik bele egy olyan Németor­szág létezésébe, ahol a régi náci gyárosok jutnának megint ha­talomhoz. így nem lehetett bé­két kötni félig náci. félig szoci­alista Németországgal. Azonban az oroszok már ré­gebben megígérték, hogy a csa­pataikat kivonják, ahogy vala­milyen békét tudnak kötni. Er­re^ a nyugat-németországi kor­mány felállítása, amely a régi náci tőkéseket hagyja hatalmon nem volt alkalmas. Most azt hoz­zák hivatalosan hírül, hogy ok­tóber 8-ikán, vagy tizedikén Kelet Németország megalakulá­sával, azokkal békét kötnek az oroszok és kivonják csapata­ikat Németország területéről. Ettől is megijedtek az ameri­kaiak, ők nem mernék kivonni csapataikat Németországból és az angolok is igy látják a hely­zetet. Tudják, hogy leghatáso­sabb propaganda lesz az oro­szok és a szocializmus mellett, hogy az orosz katonaságot haza- küldik dolgozni és békén hagy­ják a németeket is dolgozni, épí­teni, ahogy ők jónak látják, per­sze nem az ellenséges gyárosok, tőkések vezetése mellett, hanem a munkások, szocialista érzelmű vezetők, kormányán keresztül. Ezt nehéz lesz az amerikai-an­gol politikusoknak ellensúlyoz-

Next

/
Thumbnails
Contents