Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-26 / 1572. szám
1949. március 26. BÉRMUNKÁS 3 oldai Őszinte választ kérünk Az utóbbi 3 évben, mióta igen nagyszámú Bérmunkást küldünk Magyarországba és az utódállamokba, nagyon sok levelet kapunk részben közvetlenül európai olvasóinktól, részben pedig közvetve, azokon keresztül, akik lapunkat tengerentúli rokonaik vagy barátaik részére megrendelték. Ezen levelekből csaknem minden lapszámban hozunk rész- •---------------------------------------leteket, amelyek véleményünk szerint közérdekű információkat nyújtanak. Tettük ezt annál is inkább, mert láttuk, hogy amerikai olvasóink nagy érdeklődéssel fogadták azokat, erről nemcsak a levelek százai, hanem az Európába szóló előfizetések állandó növekedése tettek bizonyságot. A levelek legnagyobb része természetesen arra a kérdésre igyekezett választ adni, hogy valójában mi is történik most a közép-európai országok ban? Nagyon kevés kivétellel ezen levelek mindegyike dicsérő, sőt lelkes hangon szólt arról a hatalmas társadalmi átalakulásról, ami most az úgynevezett “fel- szaditott” országokban folyamatban van. Ez természetes is, mert hiszen a Bérmunkás valóban munkáslap, — irói és olvasói egyformán dolgozó munkások s akiknek a lapot küldetik, azok is munkások, vagy dolgozó parasztok (akiket mi mindig egy osztályba soroltunk), akiknek a helyzetén javított a mai nagy változás, akik tehát ennek megfelelőleg dicsérő leveleket Írnak. Az egyik igen jó munkástársunk azonban a napokban ezt a kérdést intézte hozzánk: Miért közlünk mi mindig csak ilyen dicsérő leveleket? Miért nem közöljük azokat is, amelyek a hibákra mutatnak rá? Miután sejti válaszunkat, hogy mi ilyen leveleket nem kaptunk, semmit el nem hallgattunk, mert minket nem köt semmiféle kapcsolat, subvenció vagy bármi is sem a Szovjet kormányhoz, sem Magyarország vagy bármely más ország kormányaihoz; de ugyan olyan mértékben függetlenek vagyunk mindenféle politikai párttól — tehát a kommunista párttól is, — mindjárt meg is irta tehát, hogy mit hallott ő ’’egészen megbízható forrásból”. VÁDAK, BIZONYÍTÉK ÉS ÍTÉLET Leközöljük a munkástársunk által hallott dolgokat már csak azért is, mert azzal akalmat kívánunk adni európai olvasóink ezreinek (minden Bérmunkás példányt nagyon sokan olvassák), hogy azokra válaszoljanak. Végre is ők vannak hivatva annak megmondására, hogy mi igaz s mi nem a munkástársunk által hallott vádakból. Mielőtt közreadnám szóban- forgó munkástársunk levelét, néhány megjegyzést kell ten- tennem. Az első az, hogy a vádak legtöbbje általános természetű. A lényegük az, amit minden országban minden kormányról mondanak a kormány ellenzői, hogy a kormány korrupt, a tagjai csalnak, lopnak, (graftel- nek, mint Amerikában mondják). A nagyközönség hamar hitelt ad az ilyen vádaknak, holott a bíróság csak akkor fogadná el, ha határozott formában felsorolná, hogy X miniszter itt lopott; Y államtitkár ennyit sikkasztott; Z kormánybiztos ekkor meg akkor graftelt, stb. stb. De nevek és adatok nélkül bizony csak mende-mondának fogadná az ily vádat minden elfogulatlan bíróság. De tegyük fel, hogy pár csaló tisztviselőt találnak is, még az nem jelenti az egész kormány korruptságát ? Hát van olyan kormány, amelynek nincsenek opportunista (haszonleső) tagjai? Nem hallottam, hogy valaha is lett volna olyan százper- centes tisztakezü kormány és nem hiszem, hogy ma is lenne. De még ebben az esetben is figyelembe kell vennünk, hogy vájjon a kormányban van-e valami törekvés a tisztességtelen elemek kiküszöbölésére ? De a legis legfontosabb, - amit nyomatékosan ki akarok hangsúlyozni, — hogy a vádak felvetése még nem jelenti a bűnösséget is. Hiszen azokat előbb bizonyítani kell. És a bizonyításnál alkalmat kell adni a vádlottaknak a védekezésre is. Tegyük fel, hogy valaki azt mondaná rólam a szóbanforgó munkástársnak, hogy rablógyilkos vagyok, bizonyára követelné a bizonyítékot, sőt engem is meghallgatna, mielőtt a vádnak HITELT ADNA, ami az ilyen esetben azonos AZ ÍTÉLETTEL. Mert ha csak az állítólagos “megbízható forrás” jelentése alapján azonnal elhisszük az alant felsorolt vádakat, akkor már ezen döntésünkkel el is Ítéltük a vádlottakat. Ezekután most már olvassuk az említett vádakat, mint ahogyan munkástársunk felsorolja: MEGMARADT A KASZTRENDSZER A felszabadult országokban a kapitalizmus minden jel szerint csak elméletben szűnt meg, már ami a dolgozók nagytöbbségét illeti. A régi rendszert átvették minden hibáival és újabb rendeletekkel és rendszabályokkal súlyosbították a dolgozók mindennapi életét. Bár azt állítják, hogy most a munkásság “magának dolgozik” de hogy mennyit, milyen viszonyok között és müyen feltételek mellett, ahhoz a dolgozóknak nincs hozzászólásuk. A dolgozók munkaidejét, munkaviszonyait, a termelés mennyiségét, a munkabéreket mind felülről szabják meg, sőt még azt is, hogy a hivatalos munkaidő után rendelkezésre álló időt hogyan töltsék el. A kapitalizmus ugyan mint országirányitó szerv megszűnt, de a kaszt rendszer továbbra is megmaradt, ami a szó szoros értelmében vett egyenlőség (demokrácia) gyakorlati megvalósulását megakadályozza. A különböző rendfokozatok továbbra is életbe vannak és az életlehetőség könnyebb vagy nehezebb feltételei attól függnek, hogy ki milyen polcon ül. A felső polcon ülők saját palotáikban laknak, kényelmes privát autókon, vagy esetleg külön vonaton utazgatnak, a szolgák serege gondoskodik kényelmükről dacára annak, hogy amikor a nevük az újságokba kerül, még véletlenül sem hagyják el az “elvtárs” jelzőt. Az alantasabb “elvtársak” esetleg csak bérpalotákban berendezett kényelmes lakosztályokban laknak, a még alantasabb már csak kényelmes lakásokban. de a legalsóbb polcon ülők már csak a túlzsúfolt szobákban, amelyek többször füt- tetlenek, mint nem, pedig ezek képezik az ország nagy társadalmi gerincét. Az élet egyéb elengedhetetlen Szükségletei is hasonló arányban állnak rendelkezésére a különböző polcon ülőknek, — legkevesebb jut azoknak, akik azokat termelik. A munkából azonban éppen ellenkező arányban kell kivenni a részét mindenkinek; a legtöbb az alsó polcokon levőknek jut, — a munkásoknak, — és a felső polcokon ülők gondoskodnak arról, hogy azok el is végezzék a rájuk szabott teendőket. A forradalom sikerére nem elégséges az, hogy az ország irányítását intéző egyéneket kicseréljük, hanem szükséges, hogy az ország lakossága nagytöbbségének, tehát a dolgozóknak az életszínvonalát azonnal a lehető legmagasabb színvonalra emeljük. Ezt pedig sajnos még ma, négy évvel a kapitalizmus megdöntése után sem tapasztaljuk egyik kelet-európai országban ,sem. Hiába hirdetik az újságokban, hiába nyomtatják a propaganda brosúrák százezreit az “uj rendszer” teljesítményéről, hiába festik öles betűkkel a hirdetési táblák és a vasúti állomások tetejére, hogy “tiétek az ország, magatoknak dolgoztok”, amig a régi rendszer hibái súlyosbított mértékben fennállnak; amig a lakosság felsőbb rétegei jólétben élnek, a javakat termelő munkásság pedig nélkülözésnek közepette tengeti életét, a forradalom sikeréről beszélni nem lehet. Az a tény, hogy az elnök, a miniszterek, a képviselők és a többi irányitói az országnak elméletben mind “elvtársak”, semmivel sem enyhíti a valóságot; ez pedig az, hogy a társadalom gerincét képező dolgozók nagy többsége emberhez nem méltó lakásokban lakik, rongyosak és sok esetben éheznek. Nagy a valószínűség, hogy mindezen szükségletekből hiány van, de akkor azt mindenkinek egyformán kellene érezni. Amennyi van, abból mindenki egyformán részesüljön! FELELJENEK EURÓPAI OLVASÓINK íme ilyen információkat nyert az a munkástársunk, aki kérdezi, hogy meddig hallgatjuk még el ezen dolgokat ? Nem kell megismételnem, hogy nem hallgattuk el, hiszen az ilyen általános vádaskodást eddig csak azon DISZNÓTOROS VACSORA A Bérmunkás New Bruns- wick-i barátai és olvasói, folyó évi április hó 2-án, szombat este 8 órai kezdettel, a Polgár féle vendéglő mellék termében (Hamilton és High st. sarok) sze- zónzáró DISZNÓTOROS VACSORÁT rendeznek, melyre úgy a helyi, valamint a környékbeli munkástársak szives részvételét kérik. Ugyan itt kérjük azon munkástársak részvételét is, akiket bizonyos múltbeli frakcionális nézeteltérések visszatartottak a jelenlegihez hasonló eseteknél szükséges kooperációtól. A tiszta jövedelem részben a magyarországi árvák segélyezésére, részben pedig a Bérmunkás sajtó alapjára lesz fordítva. Belépti dij nincs. Vacsora ára $1.00. Hűsítőkről és frissítőkről gondoskodva lesz. amerikai lapokban olvastuk, amelyek CSAKIS ILYEN DOLGOKAT AKARNAK ÍRNI A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOKRÓL. A Bérmunkás irói közül eddig még csak Visi munkástársunk járt Magyarországon. Tárgyilagos s terjedelmes beszámolójában sehol egyetlen mondat sem utalt a fentebb felsorolt vádak igazolására, pedig nem hisszük, hogy bárki is megvásárolta volna. A valószínű dolog tehát megint csak az, hogy a “teljesen megbízható informálóval” van a baj. Még azt is elhiszem, hogy az illető jószándékból és magát is ámítva terjeszti az ily híreket, mint például a vallásos bigot, aki felemelt kézzel esküszik, hogy csak azért rosszak az emberek, mert a gonosz Sátánnal nem bir az Isten. Éppen azért arra a kérdésre, hogy vájjon mi igaz és mi nem az elsorolt vádakban, csak maguk az európai olvasóink hivatottak válaszolni. Ezért arra kérem amerikai olvasóinkat, akik úgyis csak véleményt adhatnának, egyenlőre ne szóljanak bele ebbe a kérdésbe, várjuk meg, mit szólnak hozzá magyarországi olvasóink, akiket, ha kívánják a legnagyobb titoktartásról biztosítunk. Sőt éppen azért közöltük le a vádakat, hogy alkalmat adjunk európai olvasóinknak a válaszadásra. Geréb József AZ ÓHAZÁBA KÜLDENDŐ LAPOKÉRT A Bérmunkásnak az óhazába küldendő posta költségére, mely tétel mint a postahatóság jelentéséből kiviláglik rövidesen még magasabbra emelkedik, március 13-án, a lap olvasói társas délutánt tartottak, amelynek jövedelme $77.50 járult hozzá a Bérmunkásnak hetenkénti hazaküldéséhez. Ez alkalommal is a konyhaköltségeket Koncz Róza és Molnár Antalné munkástársnők fedezték. Buzay Jánosné tiz dollár értékben kézimunkát értékesített. A rendező bizottság ezúton is köszönetét mond hind- azoknak, akik hozzájárultak a fenti összeg megteremtéséhez.
