Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-03-19 / 1571. szám

1949. március 19. BÉKM (i NKÁS 7 oldal Magyarországból jövő lapok­ból és levelekből örömmel vesz- szük tudomásul, hogy ott is fel­ismerték az ipari szervezkedés előnyeit és megkezdték a szak- szervezeteknek ipari szerveze­tekben való tömörítését. Különö­sen a szaklapok vannak tele az ily irányú hírekkel, ami mutat­ja, hogy most már Magyaror­szágon is milyen fontosnak tart­ják azt a szervezkedési formát. Mint a lapokból látjuk, a Szakszervezetek XVII. kong­resszusa még 1948 október ha­vában kimondotta az ipari szer­vezkedés mielőbbi megvalósítá­sának szükségességét. És ezzel, — a ’’Bőripari Munkás” szaklap 1949 január havi számának ve­zércikke szerint: Uj fejezet nyílik a szakszer­vezeti mozgalmunkban, amely előre viszi a fejlődés vonalán azt a 70 éves küzdelmet, amit a szakszervezeti mozgalmunk keretein belül folytattunk. Most már fejlettebb formában haladunk nagy célunk, a szo­cializmus mgvalósitása felé. Ezt a célt az MDP-nek vezeté­sével, erőnk teljes összefogá­sával az uj szervezeti formán belül fogjuk elérni. A szervezkedésnek ipari for­májáról már annyit beszélnek és írnak odaát, hogy egyesek örö­müknek adnak kifejezést azért mert már IPARI SZERVEZE­TEIK vannak, ami természete­sen azonos a “fából vaskarika” jólismert kifejezéssel. Természe­tesen mi megértjük ezt a dolgot, tudjuk nagyon jól, hogy 70 év alatt a “szakszervezet” szó ott azonos lett a “munkás gazdasá­gi szervezet” fogalommal s az il­letők ily értelemben használják. De azonkívül is sietünk kijelen­teni, hogy a név maga NEM FONTOS. A SZOCIALISTA TÁRSA­DALOM ÉPÍTÉSE De félszázados tapaszlataink- ra támaszkodva azt is kimond­hatjuk, hogy még maga a szer­vezeti forma sem döntő befolyá­sú a szocializmus építésére. Itt, Amerikában, ahol az ipar sok­kal fejlettebb és azonkívül ha­tártalanul nagyobb teret ölel fel, láttunk mi olyan szakszer­vezetekét, amelyek a körülmé­nyekhez képest elég hatásosan védték tagjaik érdekeit és segí­tették a szocializmus építését és láttunk elég ipari szervezetet, amelyek éppenugy' kiszolgáltat­ták tagjaikat a munkáltatóknak, mint a, legmaradibb szakszerve­zetek és azokhoz hasonlóan meg­maradtak a tőkés termelési rendszer védbástyáinak. Az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet megalakitói már 1905- ben jól látták ezt és azért ki­mondották, hogy a szocialista társadalomhoz csak olyan mun­kás gazdasági szervezettel jut­hatunk el, amely egyrészről leg- hathatósabban támogatja a tag­jait már a mindennapi küzdel­meikben, másrészről pedig vég­célja is van. Ez a végcél a ter­melés átvétele és irányítása. Ez­zel az osztályokra tagozott tár­sadalmat egységessé teszi, igy : Igazi Ipari Szervezet építi az uj társadalmat már a réginek a keretein belül. Ezen nagyszabású irányelvek a részletek gyakorlati megvaló­sításában meglehetősen nagy szabadságot nyújtanak, de a lé­nyeget, hogy a termelést magá­nak a MUNKÁSSÁGNAK KELL ÁTVENNI ÉS IRÁNYÍTANI, nem változtathatjuk meg. Az IWW tagjai részéről a Szovjet Union ellen irányuló kritikák magva leginkább az volt, hogy ott a munkásság nem vette át az iparok irányítását, még ke­vésbé kerültek az iparok a mun­kások birtokába. Ehelyett a munkásokon kívül álló rétegek­ből támadt értelmiségi csoport, a kommunista párt tagjai kezé­be összpontosult minden intéz­kedés és hatalom. AZ ÁTMENETI HATALOM Jól ismerjük mi az oroszok válaszát is, hogy a végtelenül elmaradt, s a vallási babonától megfertőzött orosz munkásság nem volt alkalmas az iparok át­vételére, hogy előbb ki kell ne­velni azt az intelligens osztály­tudatos réteget, amely ezt az életbevágó fontos munkát elvé­gezheti. De viszont megértjük azon türelmetlenkedő forradal­márokat is, akik szinte kétség­beesve kérdezik, hogy hát mikor jön már el az az idő? Reméljük, hogy Csehország­ban, vagy Magyarországon, ahol a munkások a fejlődés sokkal magasabb fokán állnak, mint álltak az orosz munkások 1917- bén, ez az átmeneti korszak nem lesz olyan rendkívül hosz- szu. Mert félő, hogy ha ilyen végtelen hosszú időt vesz igény­be az átmenet, akkor egy uj uralkodó osztály keletkezik s a munkásság éppen olyán távol marad a szocialista államtól, mint előbb volt. Rá kell erre mutatnunk azért, mert amint látjuk a népi demok­ráciák név alá foglalt országok­ban túlságosan kiemelik egy-egy politikai párt, — rendesen a kommunista párt — fontossá­gát. A fenti idézetnek is az a lé­nyege, hogy minden üdvös do­log csak az MDP (Magyar Dol­gozók Pártja) vezetése alatt tör­ténhetik. Ennek a túlzó rekla- mirozásnak az első következmé­nye az, hogy magát a munkás- osztályt két vagy több csoport­ra szakítja. Láttuk mi ezt igen jól itt, Amerikában. Mi úgy képzeljük az ipari szervezetedet, hogy azok képe­sek a saját maguk vezetésére, sőt képesek még az iparok átvé­telére is. Elismerjük, hogy Ma­gyarországon ma még erre nem érett a helyzet, hogy előbb még ott is nevelni kell a munkássá­got, de nem-e ELNEVELÉS az, amikor állandóan azt hangoztat­juk nekik, hogy vezetőiket a sa­ját szervezeteiken kívül álló ele­mekből vegyék s azokra nézze­nek, mint valami felsőbbrendü lényekre ? MUNKÁSVEZÉREK OSZTÁLYA Az amerikai szakszervezetek már régóta követik ezt a mód­szert és az eredmény a munkás­vezér típus kialakulása, akik ma a munkásosztály munkaerejének a szállítóivá sülyedtek s ezzel a tőkés termelési rendszer legmeg­bízhatóbb védelmezőivé váltak. A tisztségük úgyszólván örökös, rendesen halálig tart, mert olyan erős gépezetet építettek ki szervezeteikben, hogy tiszt­ségeikben maradhatnak még te­hetetlenné vált öreg korukban is. És a jövedelmük is messze meghaladja a munkások átla­gos jövedelmét. Régen ismert dolog már ez itt! Azért bennünk nem keltenek va­lami nagy örömet a Szovjet Uni­on meg a szimpatizáló államok­ból jövő hírek, hogy a munkás- szerVezetek örökös tisztségü ve­zéreket kapnak. Ennek a meg­előzésére határozta el az IWW, hogy az ipari szervezetek tiszt­viselőinek megszabott évekig tartó tisztség után újból vissza kell mennie a munkához, ame­lyet otthagyott akkor, midőn tisztségére kiemelték. Egy másik nagyon fontos, amire az európai munkástársa­inknak figyelniük kell, az a jö­vedelmek egyenletesebb elosztá­sa. Az Európából jövő hírek sze­rint a jövedelmek szélsősége­ket mutatnak még a Szovjet Unióban is. így van ez az ame­rikai szakszervezetekben, sőt még az úgynevezett ipari szer­vezetekben is. Amig a munká­sok átlag keresete mondjuk évi 3,000 dollár körül mozog (és ez már jobb kereset), a szakszer­vezeti tisztviselők és vezérek a saját fizetéseiket 8-10-20 ezer, vagy még annál is magasabb összegekben állapítják meg, ren­desen a szervezet nagyságától és pénztárának erősségétől füg- gőleg. CSAK A MUNKÁSSÁG MÜVE LEHET Egészen természetes, hogy az ilyen nagyjövedelmü és általá­ban könnyű munkát végző em­berek állandósítani igyekeznek a jelenlegi állapotokat. Ezért az IWW úgy tartja, hogy tisztvise­lőinek a fizetése körülbelül ugyanolyan legyen, mint kapna akkor, ha a megfelelő iparban dolgozna úgy, mint a szervezet többi tagjai. Ennek az intézkedésnek az az előnye is meg van, hogy távol­tartja az opportunistákat, akik csak azért törtetnek a szerveze­ti tisztségekre, hogy azt saját személyes érdekeiknek kihasz­nálják. Hiszen jól tudjuk azt is, hogy különösen nagy áralaku­lások idején az opportunisták egész serege lepi meg a munkás­szervezeteket. Van még sok olyan dolog, amikre az európai munkástest­véreink figyelmét felhívhatjuk, amiket mi itt már jól megfigyel­hettünk s amelyekre alkalomad­tán még visszatérek, de az ed­dig elmondottakkal is eléggé megindokoltam, hogy a NÉV vagy maga a SZERVEZETI FORMA még nem elegendő a szocializmus építésére, ha ma­guk a munkások nem kerítik kezükbe a hatalmat, mert mint Marx és Lenin is mondották: A munkásosztály felszabadítása csak a munkásság müve lehet! Geréb József Fontos Hírek LONDONBÓL, Írják, hogy oda visszatért újságírók azt je­lentik, hogy Burmában a kor­mány elvesztette a kontrolt az ország legnagyobb része felett és a forradalmárok kezeibe ke­rült az ország nagyobb része. Azt mondják hogy már csak Rangoon és egy néhány elzárt hely van még a kormány kezé­ben. Mindeddig úgy az angol, mint az amerikai lapok a burmai kor­mány nagy és fényes győzelmei­ről zengedeztek, akár csak Chi- ang Kai Shek győzelmeit na­gyon hamar, időelőtt ünnepelték. KÍNÁBÓL kevés híreket ad­nak ki. Legnagyobb harc a kor­mánypárton belül folyik, ahol Chiang barátai, de leginkább Sun-Fo, a háborús párt egyik legnagyobb vezére most lemon­dásra lett kényszerítve a kínai képviselőház által, amely békét akar és felvette a harcot a reak­ciós és háborús pártiak ellen. Ugyancsak Nankingban már még a katolikus napilapban is vezércikkben támadták Chian- got és az amerikaiakat, amiért a háborút folytatni akarják és ebben a z amerikaiak unszolják, segítik őket. Ez a nagy napilap, Chiangot az ország elhagyására szólítja fel, hogy hagyja békén a kínaiakat. Már ez legjobban bizonyítja, hogy a békét akarók tábora olyan nagy, hogy nem csak Chiang, hanem eddig leg­hűségesebb szövetségese, a ka­tolikus papság sem birt annak ellen tállni. Még a detroiti lapok is igye­keztek elhallgatni, hogy a Boro­ugh számológép gyár újból 500 munkást fizetett le. Valamint azt, hogy a Hudson Motor tár­saság is több mint 5.700 embert fizette le, mert 27 százalékkal vágják le a kocsik gyártását, mert nincs elegendő vevő, nem bírják azokat eladni. Pedig minden autómunkás tudja, hogy mostan ezen hóna­pok a legnagyobb termelési idő­szakok minden évben, még a de­presszió alatt is. Tavaszra vesz­nek legtöbb autót, már akik ve­hetnek. És ez a termelési csök­kentés, a piac hiánya miatt, más autógyárakra is kiterjed. A Kai- ser-Frazert már régebben na­gyon is erősen sújtotta. A NEMZETKÖZI munkás szervezet, amelyből olyan nagy dobszóval váltak ki az amerika­iak, lekerült a lapokról. Ezt is papirfüggönnyel vonják be, mert nem úgy sikerült, amint ezek re­mélték és nagy garral bejelen­tették. Ugyanis még csak egy pici részecske sem ment velük a francia, olasz és angol munkás­ságból, azok megmaradtak az igazi nemzetközi munkás szerve­zetben, melyhez tartozik a világ munkásságának nagyobbik és öntudatosabb része. Az ameri­kai CIO önhitt vezérei nagyon is felsültek azon az értekezleten, melyen ezen szakadást akarták megcsinálni. Nem csoda, hogy Spellman bi- boros-hercegprimás is nagyon megharagudott rájuk és nem volt hajlandó szóbaállni a sirá-

Next

/
Thumbnails
Contents