Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-03-19 / 1571. szám
4 oldal BÉRMU NKÄ S 1949. március 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 ^»ne Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A filibuster tanulságai Az Egyesült Államok törvényhozó testületének felsőbb ága, a szenátus, mostanában gyakorlati leckét ad az amerikai demokráciáról. Eddig ugyanis úgy képzeltük, hogy a demokráciának lényege, hogy a többség akarata érvényesül. Ez azonban téves felfogás, ezt tanuljuk abból a leckéből, amit az amerikai szenátoroktól kapunk. Az amerikai alkotmány értelmében javaslatból csak úgy lesz törvény, ha azt a törvényhozó testület mindkét háza elfogadja és aztán az elnök is aláírja. Ha a törvényhozó testület bármelyik ága valamely oknál fogva nem működik, akkor megszűnik a törvény- hozás. De megszűnik akkor is, ha “túlságosan” működik. Az ilyen “túlságos” működésnek müneve “filibuster”. Ez abból áll, hogy a törvényhozók KIBESZÉLIK az időt s nem engedik szavazásra a beterjesztett javaslatot. Ilyen füibuster folyik mostanában a szenátusban csak azért, hogy bizonyos törvényjavaslat tárgyalását megakadályozza az ellenző kisebbség. A filibuster letörésére javaslatot terjesztettek be, hogy a vitát a szenátorok többségének szavazatára le lehessen zárni. Most aztán az ellenzők ezen ügyrendi javaslat ellen beszélnek napokon át, csakhogy szavazásra ne kerüljön a dolog. Természetesen amig ez a szóáradat tart, megszűnik minden törvényhozás. És az ellenzők fogadkoznak, hogy ha nem az ő, — vagyis a kisebbség akarata érvényesül, akkor akár hónapokra is megakasztják a törvényhozást. De mi az a javaslat, ami ellen annyira felháborodtak a jó szenátorok, hogy annak megakadályozására képesek a filibuster fegyverét alkalmazni? Talán a háborútól, nagy adóktól avagy valami hasonló nagy veszedelemtől védik az amerikai népet? Dehogyis! Csupán arról van szó, hogy megszavazzák Truman elnöknek a polgárjogok védelméről szóló javaslatát, amit a választások előtt megígért s amire a honatyáink utasítást kaptak az őszi választások eredményével. De nehogy bárkit is félrevezessen a “Civil Rights Program” név alá vett javaslat, mintha itt valami rendkivül radikális népjóléti intézkedésekről, forradalmi változásokról lenne szó. A Truman “Civü Right” programja tulajdonképpen nem más, mint követelése annak, hogy az amerikai polgárok MINDEN ÁLLAMBAN EGYFORMÁN RÉSZESÜLJENEK AZ ALKOTMÁNYOS JOGAIKBAN. Hihetetlen ugyebár, hogy akadjanak szenátorok, akik minden erejükkel meg akarják akadályozni, hogy amerikai polgárok valóban élhessenek az alkotmányban biztosított jogaikkal. A Truman által javasolt “civil right” törvények csak azt mondanák ki, hogy ezentúl büntetés nélkül már a déli államokban sem űzhetik a lin- cselés név alatt ismert “szórakozást”; hogy a színes népek is embereknek számítanak, hogy a union szervezők, vagy a bérekkel elégedetlen munkások forró szurokkal való leöntése és betollazása szintén bűncselekménynek számit. Szóval a “civil right” javaslatok semmi olyasmit nem tartalmaznak, amit az Egyesült Államok alkotmánya már nem biztosított a népnek. Az alkotmány ily intézkedéseit azonban a déli államokban, — sok esetben az északiakban is, — soha komolyan nem vették, nem tartották be s most azon emberek, akik a hivataluk átvételénél felesküsznek ezen alkotmány védelmére, most élet-halál harcot folytatnak ezen alkotmányos jogok gyakorlati érvényesítése ellen. Ez az a lecke, amire most az amerikai szenátorok tanítanak bennünket. Ez, amit most látunk, maga a valóság; ezzel szemben azon frázisok, amiket julius negyedikén, a “szabadság napján” hallunk az amerikai alkotmányról, csak a gyerekeknek szóló tündérmesékké lesznek. < Politikai játék Harry S. Truman kétség kívül tipikus képviselője az időközönként “államférfi” néven is említett amerikai politikusoknak, akikre legjellemzőbb, hogy nyilatkozataik és tetteik állandóan ellentétet mutatnak. Jelen esetben például láthatjuk, hogy Truman elnök amig dicséretet kiérdemlő módon igyekszik érvényt szerezni az amerikai alkotmánynak azzal, hogy a választások előtt beígért úgynevezett “Civil Right” program végrehajtását követeli a kongresszustól s annak érdekében még az obstruáló szenátorok letörésére is kiadta a rendeletet, mert végre is az alkotmánynak a “Bili of Rights” minden egyes amerikai polgár számára biztosítja a szabadságjogokat és az elnök, aki felesküszik ezen jogok fentar- tására, méltán követelheti, hogy ezen jogokat a polgárok egyformán élvezhessék tekintet nélkül vallásukra, avagy bőreik színére. De ugyanakkor az elnök, aki ily erélyesen követeli a “Bill of Rights” gyakorlati alkalmazását, egyszerre csak játszi könnyedséggel, a következményekkel mitsem törődve, maga szegi meg ugyanezen szabadságjogokat. Mert aki az alkotmánybiztositotta jogokat oly eréllyel védi, annak tudnia kell azt is, hogy a “Bill of Rights” V. szakaszában kimondja: “Senkit sem lehet eütélni . . . without due process of law, — megfelelő törvényes eljárás nélkül”. Az alkotmánynak ez a pontja oly mély gyökeret vert az amerikai nép életében, hogy a vádlottat még nem tekintik bűnösnek addig, amig a “due process of law” (törvényes eljárás) meg nem állapítja a bűnösséget. Sőt éppen ellenkezőleg,- azon az alapon, hogy hátha a vádlott nem követte el azt a bűntényt, amivel vádolják, az Ítélet kimondásáig a kétkedés előnyét (benedit of daupt) lejtette a Bill of Rights “due process of law” paragrafusát. Mindezek dacára a “Bill of Right” jogokért küzdő Truman elnök most ugyanezen jogokat tiporta sárba, amikor az újságíróknak adott nyilatkozatában a jelenleg vád alatt álló 11 kommunista tisztviselőt ÁRULÓNAK NEVEZTE. Truman tehát már kimondotta az Ítéletet a törvényes eljárás befejezte előtt, hirtelen elfelejtette a Bill of Rights “due procss of law” paragrafusát. Amikor az újságírók figyelmeztették erre a valóban nagyon fontos dologra, csak annyit mondott, hogy ő nem tagja az esküdtszéknek, vagyis csak a magánvéleményét hangoztatja. Ez igaz is, de az is igaz, hogy ebben az esetben az Egyesült Államok elnökének üy módon kimondott véleménye utasításul szolgál az esküdtszék és a bíráknak is. Nem kívánunk ezen sorokkal a vádlottak padjára helyezett kommunista tisztviselők védelmére kelni, hiszen elég kompetensek a saját védelmükre, de azonkívül a kiváló védőügyvédek egész serege veszi őket körül. Még csak arra sem akarunk most itt kitérni, hogy vájjon az annyira dicsőített “Bill of Rights” jogok szellemével összeegyeztethető-e a népszerűtlen politikai és gazdasági elvek, irányok és filozófiának az üldözése? Csupán csak azt akarjuk leszögezni, hogy az elnöknek ez a nyilatkozata azt mutatja, hogy a polgárjogok kiterjesztésére irányuló küzdelem a Truma- nék részéről csak a kormányhatalom fentartásáért folyó politikai játék. OROSZ ATOMBOMBA GOETTINGEN — A németek egyik leghíresebb fizikusa, a No- beldijat nyert Wemer Heisenberg professzor úgy nyilatkozott, hogy értesülései szerint már az oroszoknak is van atombombájuk. Dr. Heisenberg, aki a háború idején a német atom vizsgáló intézet vezetője volt, azt mondja, hogy számos német fizikus á 1 az oroszok szolgálatában, akik az orosz fizikusokkal együtt már megtalálták az atombomba titkát és jelenleg két nagy atomtelepen készítik a bombákat Dacára a nagy titkolódzásnak, mégis elegendő hir szivárgott ki arról, hogy Szibériában, Irkuts fővárostól délnyugati irányban, az Ural hegységben két atomtelepet állítottak fel. Az egyiknek neve Atomgrad, a másik pedig Uchta városka közelében van. Ezen telepek nagyjából hasonlítanak az amerikai Oak Ridge, (Ten.) atom telephez. Dr. Heisenberg arról is hallott, hogy az oroszok már feltalálták a “halálsugarakat” is. És ha ez a találmány még nem is tökéletes, — mondotta, — a jövő legveszedelmesebb fegyverévé lehet kifejleszteni. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segitem-k a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az nj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
