Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-26 / 1568. szám

1949. február 26. B É B M U a KAS 7 oldal A Mindszenty bűnügy okmányai (Folytatás) A LEGITIMISTA SZERVEZKEDÉS Mi történt Mindszenty hazaér­kezése után? Vallomása szerint: “Julius közepén utaztam vissza Magyarországra. Politikai tár­gyalásaimat itthon titokban tar­tottam, csak a nálam titokban összehívott legitimista vezetők­nek, Baranyai Jusztinnak, Gru­ber Miklósnak, br. Kray-nak, gr. Cziráky Józsefnek, Slachta Mar­gitnak számoltam be. Majd igy folytatja: “Hazaérkezésem után 1947 szeptember 20-án levelet Ír­tam Chapin USA követnek, amelyben javasoltam, hogy az Egyesült Államok vásárolja meg az összes magyarországi orosz követeléseket és a vétel teljes követelése legyen a szov­jetcsapatok teljes kivonulása, így az Egyesült Államok, amely az olajon át úgyis érdekelt a megvásárlásra kerülő javak ré­vén, Közép-Európában gazda­sági és hatalmi bázist teremte­ne”. Az elküldés után — úgy emlékszem — nemsokára vá­laszt kaptam, amely szerint el­küldték levelemet Washington­ba. Ezt a levélváltásomat Bara­nyai Jusztin pontosan ismerte, de hallottak erről szélesebb ka­tolikus körökben is és ez azt a nagyon közeli reményt váltotta ki, hogy nincs messze a rend­szerváltozás ideje. Ez ösztönözte Baranyai Jusztint arra, hogy el­készítse az ideiglenes kormány­ról szóló pro-memoriáját, vala­mint a leendő kormány tagjai­nak névsorát.” Baranyai javaslatában, ame­lyet Mindszenty elfogadott, ar­ról az “átmeneti időszakról” in­tézkedik, amely az angol-ameri­kai megszálló csapatok bevonu­lásától a király megkoronázásá­ig tart. “Nem lehet késtéges — írja Baranyai — hogy az orszá­gos közvélemény, ha annak ide­je elérkezik, lelkes örömmel és megnyugvással fogja azt a tényt fogadni, hogy Magyaror­szágon a hercegprímás veszi át ideiglenesen az államfői hatal­mat. Ennek megtörténte után nem lesz többé akadálya annak, hogy a hercegprímás legitimista meggyőződésű és megfelelő kül­földi összeköttetésekkel is, ren­delkező, okos politikusokból és előkelő közéleti tényezőkből egy államtanácsot alakítson, amely­nek működését a parlament tör­vényesítené s amelynek felada­ta volna, hogy a törvényes ki­rályság helyreállításának jogi, bel- és külpolitikai előfeltételeit megteremtse.” Baranyai terve­zete még kihangsúlyozza, hogy “az amerikai megszállás kezde­tén az uj kormányt neki kellene kineveznie”. Másutt pedig egy uj kormány kinevezésére, ha­sonlóan mint két évvel ezelőtt az athéni metropolita, ő látszik az egyetlen elfogadható tekin­télynek.” Baranyai tervezete az uj kormány összetételére is ja­vaslatot tesz. Eszerint minisz­terelnök: Baranyai Lipót vagy Rassay Károly lenne, belügymi­niszter : Keresztes-Fischer Fe­renc, kereskedelmi miniszter: Peyer Károly, igazságügymi­niszter: Moór Gyula, kultuszmi­niszter: Molnár Kálmán, közel­látási miniszter: Kovács István, iparügyi miniszter: Valentiny Ágoston, külügyminiszter: Apor Gábor, pénzügyminiszter Bara­nyai Lipót. Hasonló jellegű tervezetet dol­gozott ki Ambrózy Gyula, Hor­thy volt kabinetfőnöke is. “A hercegprímás ur, akii az ilyen kérdések erősen foglalkoztatnak — vallja Zakar — elolvasta ezt a tervezetet és magánál tartot­ta.” Baranyai Jusztin elmondja, hogy: “Gruber Miklós gimnázi­umi tanárral megbeszéltem az én elaborátumomban kifejtett, a hercegprímás ideiglenes állam­fői megbízatásának történelmi precedensekkel való alátámasz­tását. Ennek kidolgozását Gru­ber elvállalta és ezt — mint ké­sőbb megtudtam — elkészülte után a hercegprímásnak átadta. Az általa elkészített tervezetet még a hercegprímásnak való át­adás előtt nekem is bemutatta. Ottó utasításának megfelelően Mindszenty hazaérkezése után érintkezésbe lépett Chapin kö­vettel is. Viszonozva ennek Esz­tergomban tett bemutatkozó lá­togatását, szeptemberben felke­reste az USA-követség épületé­ben Zakar kíséretében, aki a megbeszélésen tolmácsként is szerepelt és arról a következő­ket mondja: “A hercegprímás megkérdezte a követet, hogy várható-e a közeljövőben a nem­zetközi helyzet változása. Cha­pin válaszában kifejtette, hogy a helyzet feszült; a kérdés kul­csa a németországi békében van és ha ez nem kerül megfelelő megoldásra, akkor a háború ki­törése valószínű. Az Ottóra vo­natkozó kérdésre Chapin azt vá­laszolta, hogy komoly amerikai vezető politikusok szerint lehet­séges a legitimizmus feltámasz­tása Magyarországon, amihez természetesen hozzátartozik Ot­tó személye is. Ő maga Ottót na­gyon komoly, tehetséges ember­nek tartja. Az egész beszélgetés­ből az volt a véleményem és be­nyomásom, hogy Chapin lénye­gében útmutatást adott a prí­más további magatartására vo­natkozóan, ületve támogatást jelzett számára.” Sikerein felbuzdulva, Mind­szenty még nagyobb erővel foly­tatta szervezkedését. Shvoy La­jos, székesfehérvári megyéspüs­pök közli, hogy: “Mindszenty amerikai útja után az egyik püspöki kenferencián elismerte, hogy Amerikában tárgyalásokat folytatott Ottóval.” Pétery Jó­zsef váci püspök vallomásában ugyanezt mondja. Baranyai Jusztin vallomásá­ból kiderül, hogyan valósították meg a legitimista vezetők Mind­szenty ^szervezeti utasításait: “Megállapodásunk szerint az el­ső feladat a minisztériumokkal kapcsolatban az volt, hogy min­den minisztériumban kikeresünk egy, de lehetőséghez képest több megbízható személyt is, amely­re vonatkozóan az én kívánsá­gom volt, hogy ezeket vegyük nyilvántartásba. Az elvégzett munkák, tehát a személyek nyil­vántartásba-vétele és a minisz­tériumokból szerzett esetleges információk Csertő Sándorhoz lesznek eljuttatva. A levél felírá­sa minden esetben “Bizalmas, a prímás saját kezeihez” jelöléssel lesz továbbítva. A későbbiek so­rán a hercegprímástól az érseki helynökség, illegve titkára, Cser­tő Sándor, szigorú utasítást ka­pott, hogy küldeményeinket minden esetben a prímáshoz to­vábbítsa. Ugyanezen a megbe­szélésen elhatároztuk azt is, hogy a minisztériumokhoz ha­sonlóan az egyes vármegyéket is felosztjuk egymás között és vi­déki rokonok, ismerősök utján vesszük fel a kapcsolatot a vidé­ki helyeken tartózkodó megbíz­ható személyekkel. Ezen szem­pontok figyelembevételével osz­tottuk szét a megyéket. Ugyan­ezen a megbeszélésen határoz­tuk el, hogy a Katolikus Népszö­vetséget olyan vezető szemé­lyekkel erősítjük fel, akik legi­timista szempontból feltétlenül megbízhatók. így elsősorban Gruber Miklós. Ezt a kérdést már előzőleg a hercegprímással megtárgyaltam, akivel egyetér­téssel megállapítottuk, hogy a Katolikus Népszövetség az egy­etlen olyan szervezet, amely al­kalmas arra, hogy vezetésébe le- timista személyek kerüljenek be, tömöritsék a meglevő kisebb le- timista és általában a legitimis­ta gondolatot a szervezeten be­lül ébrentartsák. A hercegprí­más az első pillanattól kezdve nagymértékben támogatta a Ka­tolikus Népszövetséget és ebben minket minden eszközzel segí­tett.” Az illegális szervezkedés mel­lett Mindszenty amerikai útja után az eddiginél is erőteljeseb­ben próbált beavatkozni a ma­gyar belpolitikai helyzetbe: “Az 1947-es választások eredményét — mondja vallomásában — dön­tően befolyásoltam a jobboldali pártok javára. Az 1947 julius 25-én megtartott püspöki kon­ferencián kifejtettem, hogy szükség van a klérus beavatko­zására a választási küzdelembe. Nyíltan ugyan ez a püspöki kon­ferencia a Magyar Kurír utján olyan nyilatkozatot tett közzé, hogy tartózkodunk a választá­sokba való beavatkozástól és a szavazást a hívek lelkiismereté­re bízzuk, ténylegesen azonban ugyanezen a konferencián leszö­geztem, hogy a gyakorlatban azt az irányítást kell adnunk sürgő­sen az esperesek révén, hogy a polgári pártok jelöltjei közül el­sősorban a Keresztény Női Tá­bor és Pfeifferék jelöltjeire kell szavazatukat leadni. Minthogy a Keresztény Női Tábor a vá­lasztókerületeknek csak egy ki­sebb részében indult, a gyakor­latban Pfeiffer Zoltán pártját támogattam. A püspöki konfe­rencia titkos határozatának megfelelően az espereseken ke­resztül, valamint a plébánosokon keresztül ilyen értelemben uta­sítottuk a hívőket. Slachta Mar- gitot a fentieken -kívül anyagi­lag is támogattam és neki vá­lasztási költségeire 20.000. — forintot adtam.” (Folytatjuk) ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland___-5.00 J. Búzái, Cleveland........... 3.00 L. Decsi, Akron .......... 2.00 I.. Gáncs, Carolina ............ 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina .... 3.00 I. Farkas, Akron _______ 5.00 J. Feczkó, New York ___ 6.00 L. Fishbein, New York__ 6.00 J. Fodor, Cuy. Falls........... 3.00 P. Hering, Buffalo______ 5.00 J. Kollár, Cleveland ........ 6.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 M. Krieger, New York ..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 6.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ........ 6.00 J. Munczi, Cleveland ____ 4.00 L. Páll, Ambridge .............. 9.00 P. Pika, Chicago ........... 2.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn _____ 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 5.00 S. Székely, Cleveland ....... 9.50 K. Udvarnoky, Flint......... 2.00 J. Vizi, Akron ................... 5.00 J. Zára, Chicago ............... 2.00 ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek birják, akik­ből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­kezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Thumbnails
Contents