Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-12 / 1566. szám
1949. február 12. BÉRMU NKÁS 7 oldal Tömegtermelés és a világforradalom (Vi.) A társadalmi forradalmat az tette szükségessé, hogy a termelés eszközei rohamosan fejlődtek és kevesebb kezekben összpontosultak, melyeket a nagy tömegek, a munkásság le- igzására használtak fel. Ez nem csak nemzeti vonalon volt igy, hanem nagy részben a nemzetközi viszonylatban is használták és használják még ma is. Ugyanis akik lázadnak ezen rendszer ellen, azok munkát nem kapnak, tehát megvannak fosztva a megélhetés lehetőségétől, vagy nemzetközi méretekben nem kapnak nyersanyagot, szerszámokat, gépeket, hogy maguknak tudnák megtermelni a szükségleteiket. Ezt tapasztaljuk most a Kelet és Nyugat közötti ideg, vagy hideg háborúban. Ezt láttuk évtizedeken keresztül Oroszország elleni gazdasági háborúban. Ezen rendszerrel nyomták el és tartották rabigában a gyarmati népeket és számítják tovább is igy tartani őket. Ezt hirdettük mi, öntudatos munkások évtizedeken keresztül, ezt kell tudni minden munkásnak, de leginkább azon országok munkásainak, melyek már szakítottak a nemzetközi kapitalizmussal. Nem elegendő azt csak felismerni, hanem arra kell törekedni, hogy egyetlen felszabadulásra törekvő ország se bukjon el azért, hogy a nemzetközi tőkések tervei miatt, nem kaphatnának ipari cikkeket, gépeket, gazdasági sigetséget, támogatást népeik ellátását illetőleg. Amerikának, igy itt mint külföldön legjobb és leghatható- sabb propaganda fegyvere a tömegtermelés és abból eredő segítség mindazon országoknak, akik Amerikának engedelmeskednek, leteszik a hüségesküt a nemzetközi kapitalizmus mellett. Kisebb mértékben bár, de szintén ezt a fegyvert használják a hollandok, az angolok, a belgák, a gyarmati népeiket sakkban tartani, megfélemlíteni, ha rossz fiuk lesznek, nem kapnak uj ruhát, szerszámot, gépeket, hajót, stb. Ugyancsak igyekeznek megértetni minden nemzet és gyarmati népekkel, hogy ilyen tömegtermelés mellett, milyen sok és modern fegyvereket tudnak előállítani, forgalomba hozni. Ha mindez nem éri el a kellő hatást, akkor meg is mutatják nekik az ilyen fegyvereket működésben és annak hatását. ÁZSIA most a legjobban megvilágított példa. A gyarmati népek lázadoznak a kizsákmányoló tőkések és azok kormányai ellen. De nincs fegyverük, nincs termelési eszközeik, nem csak fegyvereket, hanem még ruhát, szerszámokat, ipari cikkeket gyártani, rávannak szorulva a nyugati hatalmakra, nem csak az ipari cikkek miatt, hanem a szállítási eszközök miatt is. Indo-Kina, Indonézia, Malay, Burjna nagy és népes országok, teljesen a nyugati államoktól függtek, leginkább szállítási eszközök és ipari cikkek miatt. A kivitelüket is teljesen ezen nyugati országok uralták, ezáltal teljes gazdasági kontrolt gyakoroltak felettük. Megakadályozták, hogy olyan cikkek gyártását megkezdhessék, vagy más helyekről szerezzék be, melyeket ezen uralkodó országok tőkései akartak ott dús haszon mellett eladni. Ezekben az országokban leginkább csak fehér népek, külföldiek kaphatták meg a szétosztási engedélyt is, sok olyan ipari cikkekre, melyeket fontosnak tartottak a benszülöttek fékentar- tására. Ha voltak, vagy vannak gyári üzemek, azok mind az ily külföldiek vezetése, kontrolja alatt vannak. A benszülötteket engedik, hogy száz évek előtti szerszámokkal, módszerekkel termeljenek, hogy olyan szegények maradjanak, hogy még egy pár centért is örömmel dolgozzanak a fehéreknek, a mindennapi kenyér feletti kontrolt igy teljesen kezeikben tudták tartani. a gépesített termelés melyeket leginkább Amerikában láttunk, egy-egy munkásnak a termelő képességét any- nyira felemelte, hogy nem csak családtagjainak, hanem sokszor 5-6 családnak is megtudja termelni a szükségleteit. Ezt a felesleget arra használják fel a tőkések, hogy külföldre vigyék, ottan értékesítsék. Ha ez nem sikerül, akkor jön a nagy munkanélküliség az ilyen géptermelésre berendezett országokban. Ezt nem tudják eltakarni, letagadni, félremagyarázni. Azért nekik életkérdés, hogy azokat az országokat, leginkább az ipari termelésben hátrmaradt országokat, tovább is megakadályozhassák a géptermelésre való áttérésre, szervezésre. Ezzel a társadalmi forradalmat, valóságban az egész világra kiterjesztették. Már nem annyira a saját országaik munkássága ellen, hanem nikább a gyarmati országok és népek elleni harcra szorítkoznak, melyeket rohamosan kezdik elveszíteni, azáltal hatalmuknak a legnagyobb részét is, mert a munkásoktól visszatartott termelési feleslegnek az értékesítési lehetőségét veszítik el vele. Amilyen mértékben emelik a termelést a szocialista országok munkásai, olyan mértékben ros- kad össze a kapitalista tőkés rendszer mindenfelé. A Marshall tervezet is leginkább csak az, hogy azt a nagy felesleget, mely az amerikai munkás termelő és fogyasztó lehetősége között van, eltudják helyezni külföldön, nehogy itt töltsék meg vele a raktárakat. Magyarországon is, mint minden más úgynevezett keleti országokban, a tömegtermelés megszervezése, gépesítése, ész- szerüsitése nem csak nemzeti, hanem nemzetközi kötelesség. Készen kell nekik lenni arra, hogy más ilyen szocialista országokkal egyetemben iparcikkeket, gépeket és mérnököket tudjanak adni, a felszabadulásra vágyó és törekvő gyarmati népeknek. Mert mentői nagyobb reményük lesz ezen gyarmati népeknek ilyen testvéri segítségre, támogatásra, annál bátrabban szembe szállniák az elnyomóikkal, a nemzetközi tőkésekkel. Mentői gyorsabban megtudják szervezni a saját népeik részére a szükségleti cikkek gyártását, beszerzését, saját terményeikkel való kicserélését, annál biztosabban halad az egész világ a közös társadalmi rendszer felé. a kínai példa Most, hogy a kínai nép elkergette a nemzetközi tőkések társait, végrehajtójait a hatalomról, lászik, mennyire meg vannak ijedve az amerikai, angliai és más országok tőkései. Majdnem egymás ellen versenyeznek, hogy melyik és milyen formában tudná maga részére biztosítani az ottani piacot. Minden reményük abban van az amerikai tőkéseknek is, hogy Kina rá lesz szorulva az amerikai tömegtermelésre, importálásra, gépekre, szerszámokra és amiatt meg fog alkudni a tőkés rendszerrel, nem fognak mindent szocializálni. És láthattuk mindenfelé, hogy ez a tény, — gazdasági tényező — is befolyásolhatja minden ország társadalmi kialakulását, forradalmiságát, a nép jólétét. Mert olyan zsúfolt országokban mint Kina, ahol eddig mesterségesen hátráltatták a fejlődést, a gépesítést, bizony csakis moder- nabb szerszámgépekkel lehetne az életszínvonalat emelni. És méltán remélik az amerikai-angol kapitalisták, hogy legjobban és leggyorsabban mostan ők tudnák azt odaszállítani, ha a kínai néppel megtudnak alkudni. Ezen alkuhoz előre bejelentik, azt követelik, hogy ne vegyék társadalmi kezelésbe, államosításba a nagytőke nagyobb részét, de leginkább a külföldi befektetéseket. Még Magyarországon is, sokan emlékeznek azon érvekre, melyeket a reakció hozott fel az államosítás ellen. Hogy akkor nem kapnak a nagyon szükséges szerszámokat, gépeket, nyersanyagokat a nyugati kapitalista országoktól. Ez volt a legjobb érv a részükről és ha Oroszországtól sem kaphattak volna, bizony Magyarország még mindig nagyon rossz gazdasági helyzetben lenne. Mentői nagyobb és gyorsabb segélyt adhatnak a szocialista országok Kínának, annál gyorsabban alakulhat át, amelheti a népeinek ellátását, életszinvana- lát. Annál nagyobb segítséget nyújthatnak nyersanyag és más nagyon fontos anyagcserékben a más országoknak is. Mert Kina egy gazdag ország, csak ki kell aknázni természeti kincseit és esetleg kicserélni más országokkal, nem kirabolni, mint a múltban tették, úgy a benti, mint a külföldi tőkések. Mindazokat, akik gyakran gondolkoznak a világforradalomról, szinte elragadja az a gondolat, hogy olyan nép, olyan tömeg, mint a kínai, szocialista termelési rendszerre tér át. Ha más nem is történne most a napokban, az is elegendő volna arra, hogy örüljön az egész világ öntudatos munkássága. De meg az a tudat is, hogy már nem lesznek magukra hagyva, nem lesznek kitéve a nagytőkések ké- nye-kedvének, hanem vannak szocialista országok, melyek közösen és erősebb munkával, ész- szerüséggel, tömegtermeléssel, képesek lesznek, nagy segítséget adni nekik és más forradalmi útra tért ázsiai országoknak. EZ BEVIN, A “LABOR” MINISZTER LONDON — Itt közismert dolog, hogy Ernest Bevin, az angol “labor” kormány minisztere vehemens antiszemita, aki amikor berúg (ez gyakran megesik) sokszor igy káromkodik: Goddam Jews!” Ez megmagyarázza, hogy Bevin miért volt olyan nagy ellensége Israel országának. (In Fact) NEM FÉL A POKOLTÓL LONDON — Rev. William Purcel Witcutt, aki 14 évvel ezelőtt, 27 éves korában, áttért a római katolikus vallásra, most meggondolta a dolgot és visszatért eredeti egyházához, amely megbocsájtotta a bűnét és visz- szahelyezte az Anglican Egyház felszentelt papjai sorába. Igen ám, de ugyanakkor a Római Katolikus Egyház feje automatikusan kiátkozta, ami azt jelenti, hogy most már nem kerülhet a mennyországba, hanem csak a pokolba. Amikor erre figyelmeztették Rév. Witcutt azt mondotta, hogy nem kér abból a mennyországból ,amit a Római Katolikus Egyház rideg dogmái szabnak meg. így valószínű, hogy pap létére is csak nevetségesnek tartja a római katolikusok rémét, — a kiátkozást. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland....... 2.00 J. Búzái, Cleveland _____ 3.00 L. Decsi, Akron................. 2.00 L. Gáncs, Carolina............. 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina .... 3.00 I. Farkas, Akron............... 5.00 J. Feczkó, New York ___ 6.00 L. Fishbein, New York _ 3.00 J. Fodor, Cuy. Falls_____ 3.00 P. Hering, Buffalo............. 5.00 J. Kollár, Cleveland........... 3.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 M. Krieger, New York ..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 5.00 L. Lefkovits, Cleveland _ 3.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ....... 6.00 J. Munczi, Cleveland ......... 4.00 L. Páll, Ambridge ............. 9.00 P. Pika, Chicago .............. 2.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn........... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ....... 5.00 S. Székely, Cleveland ....... 9.50 K. Udvamoky, Flint......... 2.00 J. Vizi, Akron ................. 5.00 J. Zára, Chicago ............... 2.00
