Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-02-12 / 1566. szám

1949. február 12. BÉRMUNKÁS 3 oldai Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ A KÉT “NAGY PÖR” LÉNYEGE Akik csak azon amerikai ma­gyar szennylapokat olvassák, amelyek évtizedeken át segítet­ték a magyar nép elnyomóit, azt hiszik, hogy az amerikai nép va­lóban kétségbeesetten tárgyalja a Mindszenty biboros letartózta­tását s itt egyebet sem tesznek, mint tiltakoznak azért, hogy a magyar kormány bíróság elé ál­lítja ezt a hatalmi őrületbe esett főpapot, aki állandóan a törvé­nyek megszegésére ösztökélte híveit. Az ilyen cselekedetekért min­den államban felelőségre von­ják a törvényszegőket, avagy azokat, akik a törvények meg­szegését hirdetik. Vannak ese­tek, amikor a kissebbséget ké­pező uralkododóosztály érdekeit szolgáló honatyák a többséget elnyomó törvényeket hoznak. Olyan országokban, ahol a föl­det, vagy a termelési eszközö­ket a kisszámú kiváltságos osz­tály bírja, nagyon gyakran hoz­nak ilyen törvényeket, hogy a kiváltságos jogokat védjék. Amerikában tipikusan ilyen tör­vények voltak például az első világháború alatt és nyomban utána hozott úgynevezett “kri­minális szindikalista” törvények, amelyek bűncselekménynek nyil­vánították az olyan hatásos szervezkedést, mint amilyet az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásainak Szer­vezete) mutatott. Ezen törvények oly szemmel- láthatólag igazságtalanok vol­tak, hogy az IWW szervezet száz és száz tagja nyíltan beje­lentette, hogy nem engedelmes­kedik ezen törvényeknek, hanem hirdetik tovább a munkások ipa­ri szervezkedésének szükséges­ségét. Százával fogták őket ösz- sze, állították bíróság elé és Ítél­ték el 10-14 évig terjedő fegy­házra a munkásosztály ezen bá­tor harcosait. Olyan hősiesen harcoltak ezen munkások saját osztályuk, a munkásosztály ér­dekeiért, hogy bizonyos időn be­lül kikényszeritették ezen osz­tálytörvények visszavonását. A TÖBBSÉG ÉRDEKE Ugyancsak ilyen osztály-tör­vény a Taft-Hartley törvény is, feketébb zsarnoksága ellen.” “Ilyen elmélkedés után fel­mentem a szobámba, meggyuj- tottam a petroleum lámpát és írtam éjfélig. Megírtam néhány “soviniszta” dalt és két költe­ményt.” A betegségéből felgyógyulva visszatért chicagói lakására és a stúdióba, régi munkahelyére. A tavasz elérkezett és egy éj­jel telefon csengésre ébredt. A felhívó a Tacoma Central Labor Council titkára volt és felaján­lotta neki a Tacoma Labor Ad­vocate szerkesztőségét, abból a célból, hogy a harcot a kommu­nisták ellen folytassa, melyet el­fogadott. (Befejező rész kövétkezik) amely ellen olyan nagy volt a szervezett munkásság felzúdulá­sa, hogy a visszavonásuk már csak rövid idő kérdése. Ebben az esetben azonban nem küldtek börtönbe senkit, mert a politi­kusok olyan furfangosan állítot­ták össze a törvényt, hogy az ellenzőknek nem jár börtön, ha­nem csak elesnek bizonyos gaz­dasági előnyöktől. A Mindszenty esetét is ezek­hez kell hasonlítanunk, a kü- lömbség csak az, hogy ő a több­ség érdekeit szolgáló törvények megszegését hirdette, a vallásos érzelmeik révén elbóditott em­berek azonban ezt képtelenek meglátni. Mi azonban úgy vél­jük, hogy még ebben az esetben is kijár neki az igazságos bírás­kodás, aminek lényege, hogy el­fogulatlan biróság elé kerüljön és rábizonyítsák a vádat, vagyis a törvények megszegését, illető­leg a törvényszegésre való fel- bujtást. Mindszenty ellen konk­rét vádakat hoztak fel és igy teljesen indokolatlan az a hisz­téria, amivel az említett magyar lapok kezelik ezt a dolgot és úgy igyekeznek feltüntetni, mintha az egész világ annyira lázbaesett volna, mint ők. A KOMMUNISTÁK ELLENI PÖR Ugyanekkor ezen lapok kár­örömmel adják tudtul, hogy a szövetségi biróság megkezdte az amerikai kommunista párt 12 vezetőjének perét. Az első dolog, ami itt szemünkbe tűnik, hogy eddig a vádlottak ellen nem emeltek semmi konkrét vádakat, állítólag ezt csak majd a tárgya­lás folyamán sorolják fel. De a vádpontoknál sokkal fontosabb, hogy vájjon elfogulatlan biró­ság elé állitják-e őket, mert ha a biróság elfogult, akkor a vád­pontok nem fontosak, mégis el­itélik a vádlottakat. A new yorki tárgyalás első nagy meglepetését a védők ad­ták azzal, hogy kimutatták, mi­szerint az esküdteket “kiváloga­tott” egyénekből összeállított listából szedik ki. A gondosan kiválasztott esküdt jelöltek kö­zött nincs egyetlen szegény em­ber, egyetlen munkás sem, ha­nem csupa jómódú, konzervatív gondolkodású ember. Éppen az­ért nevezik “blue-ribbon” es­küdtszéknek is. Az esküdtek ily kiválasztási módját J. C. Knox kerületi fő­bíró vezette be még 1940-ben s azóta szigorúan betartják. Egy kongresszusi bizottság 1945-ben vizsgálatot is tartott már ebben az ügyben, kihallgatta Knox bí­rót, aki ezt vallotta: Többször hallottam már, hogy esküdtszéknek demok­ratikusnak kell lenni és hogy az a módszer, amivel mi itt, New York állam déli kerületé­ben kiválasztjuk az esküdte­ket nem demokratikus, mivel tudatosan válogatjuk ki őket. Kijelentem, hogy ezen vádban bűnös vagyok, de mindazonál­tal, addig, amig ez a jog (az esküdtek kiválasztása) az én hatáskörömbe tartozik, nem fogok másképpen cselekedni, mert szükségesnek tartom, hogy az esküdtek kiválasztá­sánál igen nagy gonddal jár­junk el. Egyenlőre nem akarjuk vita tárgyává tenni, hogy a kommu­nista párt vezetői bünösek-e, vagy sem. Itt csupán arra mu­tatunk rá, hogy olyan esküdt­szék elé állítják a vádlottakat, amelynek tagjait a konzervatív gondolkodású, jómódú polgárok közül válogatják ki, tehát bizo­nyos, hogy marasztaló ítéletet hoznak tekintet nélkül a bizonyí­tékokra. A Mindszentyért óbé- gató magyar lapok egyike sem mutat rá erre a nagyon fontos tényre, amit pedig minden vala­mire való amerikai újság meg­irt. ELFOGULT A BÍRÓ \ De megírták azt is, hogy a tárgyalást vezető Harold R. Me­dina biró tagadta, hogy tudna valamit az esküdtek ily kivá­lasztásáról, mire a védők kény­telenek voltak felolvasni a saját szavait, amiket 1947-ben mon­dott, amikor mint védőügyvéd a legfelsőbb biróság előtt védett két zsaroló AFL tisztviselőt (Jo­seph Fay és James Bove), aki­ket az alsóbb biróság több évi börtönre Ítélt. “A statisztika mutatja”, — irta ez a biró a zsarolók védelmét szolgáló fel­iratában, — “hogy az ilyen ki­válogatott esküdtszék mindig el­ítéli azon vádlottakat, akiket mint a közösség ellenségeit mu­tatnak be nekik.” Medina biró tehát nagyon jól tudta ezt a dolgot, amikor még Philadelphiában lakó Zzámár Ferenc munkástárs kapta az alábbi levelet Károly öccsétől a Hajdú megyei Nyirábrányból: Kedves Bátyám: Én legjobban az újságnak, a Bérmunkásnak örültem. Rögtön át is olvastam töviről-hegyire. Ebből a számból ítélve, gondol­kodásomhoz az IWW szervez­kedéssel kapcsolatban irt dolgok állnak a legközelebb. Igenis a termelés irányítását a munkás­ságnak kell átvenni. A szocializ­mus a munkásságé, mint a leg­nagyobb termelő osztályé. Létét és jövőjét csakis igy biztostihat- ja, a kizsákmányolásnak csakis igy vethet véget. A történelmi fejlődés is ezt bizonyítja. Erről még irok bővebben. Mi egy el­pusztított országot építünk újjá. Hogy milyen sikerrel, azt a “Bérmunkásban” is olvashatja. Nagyon szép eredménnyel. A hi­vatásom olyan, hogy éjjel-nap­pal szolgálatban állok. Jó szív­vel, örömmel teszi az ember. Apám egyszerű munkás ember volt és én is a munkásmozga­lomban nőttem fel, még hozzá abban a Szervezetben, amelyik­nek Kossá elvtárs volt a titká­ra, a mai ipar ügyi miniszterünk. Hivatali munkámon kívül a Fa­lu újságjában való cikk írással csak védőügyvéd volt, de most hogy biró lett, már egészen elfe­lejtette, amivel kimutatta elfo­gultságát. Mert abban valóban igaza van, hogy az ilyen kiválo­gatott esküdtek elitéinek min­denkit, akiről úgy hiszik, hogy osztályuk érdekeit sértik. És annyi bizonyos, hogy mostaná­ban a lapok, a rádió, a papok és a politikusok, a kis pinat-politi- kusoktól fel egészen az elnökig, elsőszámú közellenségnek mond­ják a kommunistákat. A Mindszenty elleni és az amerikai kommunisták pőrénél ezen alapvető tényezőket kell fi­gyelembe vennünk. TUDÓSÍTÁS A megdrágult postai szállítás költségeire az elmúlt vasárnap a Bérmunkás clevelandi olvasói társas délutánt tartottak, ame­lyen a megjelenteket Kovách Er­nő munkástárs üdvözölte, ismer­tetve azt a fontos munkát, ame­lyet az újjáéledés sikerességé­ért Magyarországon a Bérmun­kás végez. A délután legbarátibb hangu­latban folyt le. A konyhához Mornár Antalné munkástársnő egy nyolc fontos sonkát ajándé­kozott, a többi szükségletét a konyhának Koncz Róza munkás­társnő látta el. Buzay Jánosné munkástársnő szép kézimunkát sorsolt ki 10.50 értékben. A Bér­munkás posta költségére az ösz- szejövetel $84.50-t jövedelme­zett. Köszönet mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. Minden uj olvasó, a forrada­lom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forra­dalom Forradalmi Ipari hadse­regébe? veszek részt az újjáépítésben, ez az oka, hogy ritkábban irok Bá­tyámnak. Réfy Antal, Lodi, N. J.-ből küldi testvér bátyja levelét Ra- dostyán, Borsod megyéből, aki panaszkodik öccsének, hogy 1947 december óta nem irt neki, de a Bérmunkás, amely nagysze­rű újság, azt pontosan megkap­ja. Megjött az 1949-re szóló nap­tár is, amely nem egy sablónqs munka, hanem tudományos köny. A levélnek a nyilvánosság­ra kívánkozó további része igy hangzik: Én a magam sora fe­lől, mint özvegy ember csak annyit irhatok, hogy a sorom megkönnyebbült, mert a fiam, aki 44 hónapot töltött orosz ha­difogságba 1948 októberében haza érkezett elég jó kondíció­ba. Azóta meg is nősült. Kis fa­lunkról is hogy Írjak, hát olyan haladással van, ha megjönnél sok látnivalód lenne. A határ­ban gyönyörű szalmakazalok vannak. A régi szegénység el­tűnt. 100-as villanykörte világít­ja az utcát, minden házban vil­lanyvilágítás van. Kis' közsé­günk köves úttal levan kötve, mind a két soron köves utunk van, a demokrácia a népnek csak jót hozott. Részletek óhazai levelekből

Next

/
Thumbnails
Contents