Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-02-05 / 1565. szám
1949. február 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN APRÓSÁGOK Még sok mindenről lehetne Írni, melyek esetleg némelyeket érdekelne, némelyeket nem, talán már olyanok is vannak, akik hosszúnak találják a beszámolásomat, melyet ezen részlettel befejezek. Sok kicsiségek, apró esetek voltak, melyek nagyszerűen megvilágítják a mostani Magyarország népét, harcait, a régi nevelési rendszernek a maradványait, akik egyáltalán nem tudnak belenyugodni az uj rendszerbe. A miskolci pályaudvaron, a teljesen lebombázott vasúti műhellyel szembe, egy vasutas mundérban levő fiatal ember bizalmasan súgja meg, hogy ők várják az amerikai felszabadítókat. Rámutatva ezen földig lerombolt műhelyre, csak azt kérdeztem, “még több ilyen felsza- ’baditás kell maguknak? Ha még egyszer háború lesz, itten kő-kö- vön nem marad.” Minden városban az üzletek délbe bezárnak két órára. Ez nagy nehézségeket okoz, a falvakról bejövő vásárlókra. Mert reggel rendesen az árusításokkal vannak elfoglalva, délre, mikor már ők tudnának vásárolni, az üzletek bezárnak. Mire kinyitnak, már soknak az állomáson kell lenni a hazafelé menő vonathoz. Ez nagyon bolond szokásnak látszik, amerikai szemmel ítélve meg. A diósgyőri vasgyárban sokkal nagyobb szabadságot adnak a munkásoknak, mint bármelyik nagyobb amerikai üzemben. Ottan a munkások munkaidő alatt kimennek a kapuhoz, az ételeket átvenni, szót váltani a feleségeikkel, családtagjaikkal. Sokkal kevesebb az ellenőrzés is, mint itten a szabad Amerikában nagyobb üzemeknél. Dacára, hogy vasgyár, nem nagyon látható a “vasfüggöny”. Budapesten 13 napilap van. Ezek között több ellenzéki lap is. Hogy miért adnak ki ezen állítólagos “vasfüggönyös” fővárosban olyan sok napilapot, amikor itten a szabad Amerikában, egy sokkál nagyobb városban is csak három, legfeljebb négy napilap jelenik meg angol nyelven, nem igen tudnák megmagyarázni azok, akik a magyarországi elnyomatásról Írnak, prédikálnak. Még kicsi kis kócerájokban is meg van a főnök ur, a pénztárnok és az a nevetséges szokás, hogy egyik helyről a másikra kell menni, amig az ember megkapja a kért dolgot és kifizetheti. Még sok a tudatlan, aki csak azért sem engedi a gyermekeit felsőbb iskolákba, mert elhiszi, hogy ottan kommunistákat faragnak belőlük. Túlsók korcsma és vendéglő- van még a falvakon is, sajnos legtöbb elég jól is megy. Inkább italra, mint könyvre, vagy lapokra költik el a pénzüket. Magánüzlet is túl sok van a városokban. Persze vevő nem jut elegendő mindegyiknek, igy magasabb árak fentartásával igyekeznek a megélhetést megcsinálni. “A sürü fillér helyett, ritka garast” keresnek. Éppen azok várják a felszabadító amerikaiakat, akik Horthy idejében nagy hazafiságból meglincselték a leszállásra kény- szeritett amerikai pilótákat, meg a nyugatosok és hozzátartozóik, akik annyira kitartottak Hitler mellett, hogy az utolsó percekig harcoltak a felszabadító amerikaiak ellen is. Kedvenc, de nagyon buta és nagyon elterjedt híresztelések szerint, amikor közmunkára Írták össze a 16 és 60 év közöttieket, akkor azt hiresztelték és ide is irkálták, hogy azokat mind Oroszországba viszik. De a hadifoglyokon kívül, akiket csak az első évben szedtek össze, nem hallottuk, hogy vittek volna magyarokat — még a politikai bűnösöket sem — ki az országból. Nagyon sokat hallottuk, hogy 1945-ben, sok magyar, orosz mundérban járt, a kedves honfitársait kirabolni. Némelyeket el is fogtak és elitéltek. Meg azt, hogy sokkal többet loptak el egymástól a magyarok, mint az oroszok, ámbár azokra szerették volna minden esetben kenni. Sokszor a szomszéd látta, vagy tudta hová ásták el az értékesebb dolgokat és azok szabadították fel a gödörből, a föld alól. Ez részben figyelmeztetés: Most leginkább drágább orvossággal tudnak otthon feketézni. Ezért sokszor kapnak az amerikai magyarok, sajnos, még a Bérmunkás naptárban közölt lapkezelők cimeire is, leveleket, melyekben ilyen drága orvosságot kémek. Lehet eset, amikor az igazán szükséges és esetleg életmentő, de annál sokkal több eset van, amikor pénzszerzési célra kérik azt. Ma Magyarországon közel mindent lehet kapni, egynéhány dolog kivételével. Amerikai dollárokért még kevesebbért mint itten, ez lehetett a fő indító ok arra, hogy a magyar kormány vámalá teszi az amerikai csomagokat, meg a feketézés nagy részét igy számítják megakadályozni. VÉGSZÓ Ezen cikksorozatban elmondott, megirt dolgok meglátásom, meggyőződésem szerint tények. Lehet, hogy sok olyan dologról nem volt szó, melyek egyeseket érdekeltek volna. De sok olyan dolog is van, melyeket nem tudtam biztosan meg, vagy csak elbeszélések során, minden bizonyíték nélül nem érdemes a megírásra. Vannak dolgok, melyeket esetleg az én meglátásom szerint nem találtam lényegesnek megírni. Azonban ha vannak olyan olvasók, akik más dolgokról akarnak kérdezni, a Bérmunkáson keresztül kérdezhetnek és megadjuk a választ. Minden esetben munkásmeggyőződésem, a vezérfonál, úgy a dolgok meglátásában, mint azok megírásában is. Nekem is azt a tényt kellett szemelőtt tartani, hogy a Bérmunkásban csakis az igazat kell megírni, az olvasóink nagy része azt követeli és lapunknak ez az irányvonala. Azonban nem könnyű dolog a sok hamis propagandából kihámozni a valóságot, az igazat. De legnagyobb nehézség, amerikai szemmel és meglátással megérteni Magyar- ország földműves népét, akik mindenképen még a 19-ik században élnek. Aszerint gondolkoznak, dolgoznak, de azért a huszadik század életszínvonalát várják. Sokaknak nagyon gyorsnak látszik az átalakulás, nekem nagyon lassúnak, hozzászokva az amerikai iramhoz, modern termelési eszközökhöz. A gyűlölet uralma, az igazi istenség fölött (A falu népéhez és midnazok- hoz, akik a vallási dogmákból kilépve most kezdik meglátni a testvér szeretetben rejlő igazi istenséget.) Mivel az emberiség nagy többségének szivében még mindig a gonosz gyűlölködés lángol, igy ezzel kell számoljunk ismét, még mielőtt az igazi istenség lényegével foglalkoznánk. Ez a gyűlölködés visszanyulik a történelem fonalán a legkezdetlegesebb időkig, mondhatjuk amióta az emberiség történelmet ir, annak nagyrészét a gyűlölködés feljegyzései alkotják. A fizikailag erősebb, vagy szellemileg ravaszabb emberek, vezérei, majd parancsnokai lettek a népeknek és ezáltal elkerülték a közös munkák elvégzésére való kötelezettséget. A ingyenélősködés megnyilvánulása csak természetes, hogy gyűlöletes érzést keltett a nagy tömegekben, ami aztán tovább terjedve, úgy a vezérek között, mint a vérig kizsákmányolt nép között egymás iránt való gyűlölködést szült meg. A történelem számos legendás szerű feljegyzéssel bir, melyekből következtethetünk arra, hogy a néptömegek már az akkori időkben is igyekeztek harcolni és menekülni a gonoszság és gyűlölet uralma alól. A gonosz Fáraók kegyetlen uralma ellen lázadoztak a rabszolgák, akiknek munkái nem mint legendák maradtak ránk, hanem mint építészeti műkincsek, amiket ezer esztendőkkel ezelőtt szorgos munkáskezek alkottak. A rabszolgák lázadási harcából alkották meg a vallásokat, melyeknek a hagyomány szerint a gyűlölködést kellett volna megszüntetni és az igazi emberszeretet elhinteni a földön. Ennek a hagyománynak képzeletbeli alakja Mózes volna a tiz parancsolatával, ha azopban a tiz közül csak egyet tartottak volna meg, akkor sem lett volna az a gonosz gyűlölködés, mely immár az akkori hatezer esztendőtől kezdve mostanáig csak inkább fokozódott. Képzeljük csak el, hogy a mai világban a gyűlölködés magaslatán, mi történne egy olyan emberrel mint Mózes, aki nem csak megtagadtatta a munkát a rabszolgákkal, hanem összeterelte őket, messze vidékre vezette el őket a munka színhelyétől. Nem hiába is mondják sokan, hogy Mózes volt az első sztrájkvezér és kitudja ha csakugyan volt legelső tízparancsolat, vájjon nem-e volt benne, hogy “éhbérért ne dolgozz”. Azonban ahogyan a gyűlölködés nem a mózesi legendánál kezdődött, nem is végződött ottan. A különböző császári uralkodásokról szóló föl jegyzések egész halmazait találhatjuk, melyek mind a legborzalmasabb zsarnoki gyűlölködésről tanúskodnak. Nézzük csak későbbi följegy- zésekből a nazarethi ács fiának az elfogatását és kegyetlen kivégzését. Nem-e kegyetlen gyűlölet uralkodott a papi fejedelmek között? Gyűlölet, a durva katonák között, akik felsőbbsé- gi parancsra annak végrehajtói. Tekintsünk csak egy kicsit aztán a későbbi spanyol inkivizici- óra, ahol már á gyűlölet éppen a katolikus vallás papjai által a legborzalmasabb kinzásokb a n nyilvánult meg azok ellen, akik nem voltak hajlandók pont a katolikus vallás által megnevezett képzeletbeli istent magukévá tenni. Ezek lettek eretnekek, persze ma már atheisták, de a spanyol inkvizíció bűneit sohasem lehet a gyűlölködés papi léikéiről lemosni. A gonosz zsarnoki hatalomnak és az őket védelmező összes félrevezető vallásaiknak, minden intézményüknek útját, csak bosszú, vér és gyűlölet jelzi. És a gyűlölet milyen elrettentő példáját láthattuk most is az elmúlt háborúban. Milyen elképzelhetetlen magaslaton volt a borzalmas gyűlölet, Horthy, Mussolini, Franco és Hitler zsarnoki uralma alatt, amikor nem csak az uralom ellen lázadozó forradalmi munkásokat irtották ki, hanem a zsidó népnek millióit, akiket előbb megkinozva, sokakat élve dobáltak az égető kemencébe. A gyűlölet vonul végig a történelem folyamán, de ez már nem mint legenda maradt ránk, hanem szomorú tény és valóság. És ennek a gyűlöletnek a ki- méjülése aztán elnyelte az egész emberiséget és magában a munkásnép soraiban is érezteti hatását. A különféle pártokba és / I
