Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-22 / 1563. szám

a oulai BÉRMUNKÁS 1949. január 22. MAGYARORSZÁGRÓL- AMERIKAI SZEMMEL Elmondja: VISI ISTVÁN MAGYARORSZÁG BÜSZKESÉGE, hogy lázas és sikeres építke­zés mellett, amely a közlekedést, a középületeket és lakóházakat állította helyre, talán az összes országok között a leggyorsab­ban. Ettől még nagyobb büszke­ség lehet, úgy nemzeti, mint munkásszempontból az iskoláz­tatási törekvések, intézkedések. Ámbár amerikai szemmel nézve nem látszanak olyan csodálatos­nak, mert itten nagyobb lehető­ség volt mindég munkás gyer­mekeknek a tanulásra, de akik fiatalságukat a régi Magyaror­szágban töltötték el és vágytak a tanulásra, melyet munkás, vagy paraszt származásuk mi­att nem nyerhettek el, most örömmel szemlélhetik a nagy változást. Itt nem kell ismertetni, hogy mi volt azelőtt, hiszen erre min­den olyan magyar emlékezhet, aki otthon volt. Most leginkább aról írunk, ami ma van, mely szerintünk a leghelyesebb ut az egész ország szellemi újjáépíté­séhez, egy értékes generáció ki­neveléséhez, melynek igen nagy hiánya volt Magyarországon, sőt még ma is meg van. Persze ehhez legszükségesebb volt, hogy a népből, illetve a munkás-paraszt tömeg ékből szedjék össze a felsőbb iskolák tanulóit. Mert csakis azok lesz­nek ' igazán demokratikusak, munkásérzelmüek. Sőt enélkül nem is lehet demQkráciáról ál­modozni sem. Olyan országok­ban, ahol a gentry úri osztály évszázadokon keresztül, mint egy zárttársaság kezelte a fel­sőbb iskolákba való bejutást, ta­nulást, ottan nem lehetett de­mokratikus rendszerről, kor­mányról, közösségről beszélni, ottan elválasztották az intelli­gensek osztályát a néptömegek­től. Most Magyarországon, a fel­sőbb iskolák tanulóinak 85 szá­zaléka paraszt-munkás szárma­zású. Minden egyetemre törek­vő, vagy már bejutott egyénnek, még akkor is, ha régi úri, vagy középosztályból származandó, ezekkel a munkás-paraszt gye- fekekkel, fiatalokkal kell együtt tanulni, élni és jaj annak, aki úri származását fitogtatja. Igen nagy kisebbségben találja ma­gát. így az egyetemeken, felsőbb iskolákban megvalósították a demokráciát, az egyenlőséget. Nincs többé kiváltságos tanuló osztály. Nem nézhetik le a pa­raszt-munkás fiatalokat, már csak azért sem, mert csak is a legjobb tanulók jutnak fel az egyetemekre és szellemileg na­gyon is egyforma lett Magyar- ország egyetemeinek fiatalsága. KOLLÉGIUMOK Ez egy igazi népmozgalom, még a háború előtt a népkollégi­um néven kezdődött, azonban csak is a népi demokrácia meg­valósításával voltak képesek azt kiterjeszteni valóságban népi intézménnyé. A kezdetben alig három ilyen Kollegium létezett, ma 156 van működésben, több mint 10.000 fiatalt karol fel és juttat az egyetemekre, ezáltal a tanuláshoz. Nagy előnyöket ad a munkás-paraszt fiatalságnak, akik ezen intézmények nélkül nem igen tudnának egyetemet végezni vagy felsőbb iskolákba járni. ■*' Ez először is a demokrácia legfontosabb iskolája. Együtt élnek, étkeznek, egymást segí­tik ezekben a Kollégiumokban. Ez a társasélet a szocialista kö­zös termelés és élet rendszernek a bevezetése. Másodszor lehetővé teszi, a legszegényebb paraszt és mun­kás gyermeknek, hogy minden aggódás, szégyenkezés nélküT viselkedjen az ilyen közösségen alapuló Kollégiumokban. Nagy többségben a szegényebb nép gyermekei vannak itt, ami lehe­tővé teszi, hogy a jövőben iga­zán a népből kiemelkedett ezál­tal igazán demokratikus vezető­ket, egész generációt kinevelni. Mi munkások legjobban tud­juk, mennyire szükség van erre leginkább olyan országokban, amelyekben ezt a múltban rend­szeresen megakadályozták és azt a néhány munkás származá­sú egyént is, akit nagynehezen keresztül engedtek az egyeteme­ken teljesen megvásárolták, vagy agyon ij fesztették és nem mert a nép érdekében írni, be­szélni, cselekedni. Még kevésbé volt lehetőség olyan iskolarend­szer mellett népi demokráciát hirdetni, követelni. Ezt a nagy és forradalmi vál­tozást az iskoláztatásnál úgy le­het leginkább értékelni, hogyha látjuk azokat működésben. Lát­juk a jövő generáció most tanu­ló mérnökeit, tanárait, orvosait, tudósait. Az ilyen Kollégiumok­ban látjuk, amidőn büszkeségtől sugárzó paraszt anyák jönnek gyermekeiket meglátogatni és azok nem szégyenük társaik előtt megcsókolni, szegényesen öltözött, munka által összetört szüleiket. Ezeket láttam a pápai Pariz Ferenc KoUegiumban, ahol a jö­vő orvosai, orvostanárai élnek, tanulnak, akiknek 82 százaléka munkás-paraszt származású és most nem is szégyenük, hanem büszkék rá; Ilyen nép gyermekei kapják meg a kitüntetéseket, az angliai Oxford egyetemre való kikülde­tést. Ilyenekből válogatják ki a tanárok a legjobbakat és veszik magukhoz, viszik őket külföld­re tanulni. A VIZSGA Ez ma sokkal nehezebb, mint a múltban volt. Az egyetemekre bejutni ma nehéz, de nem a szár­mazás miatt vagy az anyagiak hiánya miatt, hanem a szigo­rúbb vizsgálat miatt. Azonban az alábbi három pont a mérva­dó: Népi származás, iskolai bi­zonyítványok, ideológiai állás­pont. Nagyon sok az átlag anyag­ban jeles, középosztályu tanuló megbukott az egyszerű gazda­sági és szociológiai kérdéseken. Nagyon szigorú és sok oldalú vizsgán keresztül kell esnie, amig a fiatalok bejutnak az egyetemre. Ez már azért is he­lyes, mert nagyon sokan jelent­keznek, igy természetes, hogy csak a legjavát válogatják ki. És aki a társadalmi kérdések­ben még mindég elfogult, az ilyen vizsgákon megbukik. A paraszt-munkás származás most nem hátrány, hanem előny. Ha ehez tehetség is meg van, akkor még ha másképen egy­forma is a középosztályból szár­mazó fiatallal, akkor is inkább a munkás-paraszt fiatalt vá­lasztják. Már ez azért is termé­szetes, mert a kérdések során a munkás-paraszt fiatal szinte természetesen a helyes választ adja, mellyel szembe az úri cse­mete, szinte természetesen rossz választ ad, mert a családi kör­nyezetük ilyen irányba terelte őket. Erre a közeli rokonságban is láttam példákat. Sokan a de­mokrácia alapeszméjének a meg nem értése miatt buknak el, még nagyon sok maradt az ilye­nekben a régi rendszer tanításá­ból. Úgy az egyetemekre való be­jutást, mint az ottani tanulást a következő célpontok vezetik: 1. Karakter építése. 2. Önálló­ság. 3. Vezető szellem. 4 De­mokratikus érzelem. Úgy az egyetemek, mint az ilyen Kollégiumok, valóságos NÉPI intézmények lettek, a nép fiaiból, a nép érdekében, mely egyforma az ország, illetve a nagytöbbség érdekeivel. Ezek­ben van minden reménye az or­szágnak és úgy látszik nem fog­nak csalatkozni bennük. Sőt már is nagyon kedvező hatással van az egész országra. A BÜSZKESÉG ÉS TANULÁS RAGADÓS A mi rokonságunk között is tapasztaltuk, hogy a szülők na­gyon büszkék az egyetemre já­ró gyermekeikre. És igyekeznek azokat megérteni és megvédeni a mások támadásai ellen, igy bi­zony nekik is sokat kell tanulni, hogy a gyermekeiket megért­sék. Sokat kérdeznek tőlük és az ilyen fiatalok látva a tanítás­nak a nagy szükségességét, leg­inkább a saját szüleiknél igye­keznek azokat tanítani, felvilá­gosítani, az üyen fiatalság és intézményeik elleni propagandát legyőzni. Védeni az uj rendszert, a kormányt, amely nekik ezen kitűnő lehetőséget megadta. Meglepetve láttuk, hogy az üyen szülők, milyen sok haladó eszméket, beszédet, érveket szedtek fel gyermekeiktől, amely teljesen hiányzik az olyan szü­lőknél, akiknek nincsennek gyer­mekeik a felsőbb iskolákban. Ez ád lelkesedésre okot, az is­koláztatási lehetőség, érettségi­zett fiatalság számának roha­mos emelkedése. Ezeknek nagy a hatása a falusi népre, a szü­lőkre. Ezek a fiatalok szinte ter­jesztik a tudást, a tanulási vá­gyat a rokonok és ismerősök kö­zött is. Ezektől függ Magyarország jövője, értelmisége. Úgy láttam, hogy nagyon helyes alapzat ez, amelyre építik az UJ MAGYAR- ORSZÁGOT. Egyről-Másról (Folytatás a 2-ik oldalról) tegesse olvasói jelentős részé­nek meggyőződését. A Mindszenty elleni vádakat persze nem ismerteti Göndör, mert szerinte Magyarországon ma “mindenkit hasonló vádak alapján” vesznek üldözőbe és nem is kutatja, hogy vájjon azok a vádak megfelelnek-e a valóságnak, vagy légből kapot­tak? és miután elmondja, hogy neki Mindszenty milyen “politi­kai ellenfele” és ő mint a “de­mokrácia” harcosa mennyire fájlalja, követeli “minden ember számára a szabadságot s egyen­jogúságot kivéve azokat, akik embertestvéreik szabadságára és életére törnek.” Pedig Mindszenty éppen ezt tette. Mert ha terve sikerült vol­na, ma Magyarországon százez­rek lógnának a lámpavasakon, úszkálnának holtan a Dunában. Vagy nem emlékezne már Göndör az 1919 és az azt köve­tő évekre? Talán meg kellene várni, hogy Mindszenty terve si­kerüljön és csak aztán letartóz­tatni? Akkor már nem lesz al­kalom, mert akkor már Mind­szenty parancsára pusztítanák a magyar dolgozók élharcosait. De nem csak azokat, hanem a földturó “paraszttól” akik föl­det merjek elfogadni a munká­sokon keresztül, akik dolgoznak az államosított gyárakban, fel az ország ügyeit intézőkig min­denki lakolna, aki “kollaborált”. Mindezeket Göndör nem veszi figyelembe, hanem azt Írja, hogy: “Teljes meggyőződéssel követeljük Mindszenty József hercegprímás haladéktalan sza­badlábra helyezését, tekintetnél- kül arra, hogy politikai ellenfe­lünknek érezzük és tudjuk őt. Az viszont nem lehet kétséges, hogy Magyarországon, százez­rek és milliók állnak Mindszenty hercegprímás mögött, hisznek benne, együtt éreznek vele és annál nagyobb könnyelműség, meggondolatlanság és ugyanak­kor vérlázitó igazságtalanság, szólásszabadságától, sőt szemé­lyes szabadságától megfosztani azt, aki ilyen nagy tömegeket reprezentál.” Éppen ott van a kutya elte­metve, hogy százezrek és milli­ók “hisznek” benne, akiket ugyan nem “reprezentál” hanem azok felett uralkodik és azokat uszítja és aljas céljaira felhasz­nálhatja anélkül, hogy a jobb­sorsra érdemes “hívők” tudnák, hogy mily célra használják fel őket. Ezt pedig minden eszköz­zel meg kell akadályozni, még mielőtt nem késő. Igaz, hogy az “Az Ember” sa­ját tulajdona Göndörnek és azt ir abban ami neki jólesik, de az­tán ne fájlalja, ha jobb érzésű és felfogású olvasói nem hajlan­dók követni a lejtőn a reakció mocsarába és ott vele együtt el­merülni. Mert az olvasók türel­mének is van határa.

Next

/
Thumbnails
Contents