Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-01-01 / 1560. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. január 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year __________ $2.00 Félévre ---------------------- 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ___________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még ■em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Fontos Ítélet A liberális gondolkozásu amerikaiak élénk figyelemmel kisér­ték azon pör fejleményeit, amit az állásaikból elmozdított 10 hol­lywoodi irók egyike, Lester Cole, szenárió iró indított a Metro- Goldwyn-Mayer Stúdió ellen. Mint ismeretes, Colét és kilenc társát a filmvállalatok elmozdították állásaikból, mert az “Un-American Activites” nevű kongresszusi bizottság kihallgatásainál megtagad­ták a választ arra a kérdésre, hogy kommunisták-e. A filmtársulatok állítása szerint az irók, amikor a nekik fel­tett kérdésre nem válaszoltak, a filmiparra káros hatást hozó mó­dön viselkedtek, ezzel megszegték a szerződés azon pontját, amely­ben ígéretet tesznek, hogy személyes magatartásukban és visel­kedéseikben is szemelőtt fogják tartani az ipar javát. A Leon R. Yankwich biró elnöksége alatt folyó esküdtszéki tárgyalás tehát azt volt hivatva eldönteni, hogy vájjon Lester Cole és társai olyas­mit követtek-e el, amikor megtagadták a válasz adását az emlí­tett kérdésekre, amellyel degradálták a filmipart. A nyolc nő és négy férfiből álló esküdtek elé négy kérdést tett a biró. A három első kérdés arra vonatkozott, hogy mennyiben ártottak, — avagy ártottak-e a válasz megtagadással az irók a filmiparnak? A negyedik kérdés pedig azt tartalmazta, hogy a Metro-Goldwyn-Mayer vállalat megszegte-e a Cole-val kötött szer­ződést. Az esküdtek mind a négy kérdésnél egyhangú szavazással a Cole javára döntöttek. Az esküdtek ily döntésében nem az a fontos, hogy most már az MGM filmcégnek vissza kell helyezni állásába Colét és meg kell fizetniök az eddig visszatartott 74,250 dollár fizetését, hanem az, hogy elitéli a hírhedt kongresszusi bizottság terrorisztikus had­járatát, amelynek a filmipar urai bedőltek. Ez az esküdtszék bát­ran szembeállt a terror társasággal s kimondotta, hogy vizsgálati módszerükkel az amerikai állampolgárok alkotmányos jogait ti­porják. Az Amerikaiatlan Cselekedeteket Kutató Bizottság az alkot­mány védelmének jelszava alatt tiporja magát az amerikai alkot­mányt, amelyet állítólag védeni akar. Ez tipikusan fasiszta mód­szer. A los-angelesi esküdtszék Ítélete ennek a gyalázatos fasiszta módszernek az elitélése. A szabadságukat féltő emberek ezért figyelték olyan nagy érdeklődéssel ezt a tárgyalást és ez a nyilt és bátor Ítélet magya­rázza meg, hogy a hisztérikus terror keltésben részes kereskedel­mi sajtó miért igyekezett lekicsinyíteni, avagy egészen elhallgatni ezt az ítéletet. A legnagyobb bűntény A United Nations Általános Tanácsa Párisban tartott ülés­szakának utolsó napjaiban hosszas tárgyalás után végre egyhan­gú szavazással nemzetközi bűnténynek minősítette a “genocide” név alatt említett népirtást. Ha ezen döntést a résztvevő államok megerősítik, — ami valószínű, — akkor azontúl a népirtást tény­legesen elkövetők éppen olyan felelősek lesznek, mint a kormá­nyok és államfők, akiknek hozzájárulásával követik el az emberi agy által kitalálható legborzalmasabb bűntényt. A “genocide” szót a lengyel Raphael Lemkin ügyvéd hozta forgalomba először 1944-ben, amikor már köztudomású lett, hogy a német nácik közel 10 millió fegyvertelen embert irtottak ki, köz­tük körülbelül hat millió zsidót, hogy a fajgyűlöletre alapított po­litikai elveiket a gyakorlatba megvalósítsák. Hitlerék fennen hir­dették, hogy az egész zsidó fajt ki akarják irtani, de hasonló pusz­tulásra ítélték a lengyeleket is. Nemzetiségeknek vagy fajoknak ily kiirtását jelölik ma a “genocide” névvel, csodálkozva halljuk tehát, hogy az Egyesült Nemzetek küldötteinek hónapokig kellett tanácskozni, amig ezt a borzalmas gazságot a népek elleni bűn­ténynek nyilvánították. A hosszas tárgyalásra az adott okot, hogy az orosz és a velük szimpatizáló delegátusok ki akarták bővíteni a “genocide” bűn­tényre vonatkozó javaslatot. Kimutatták, hogy az ilyen hihetetlen nagymérvű bűntényre csak a hosszas és erélyes propaganda nyit­ja meg az utat. Az a propaganda, amelynek lényege a fajgyűlölet hirdetése, igy azt ajánlották, hogy ne csak magát a tényleges tö­meggyilkosságot, hanem már az ideirányuló propagandát is nem­zetközi bűnténynek kell nyilvánítani. Az angol és az amerikai delegátusok azonban élesen ellenez­ték az oroszok indítványát, méghozzá az egyéni, — a sajtó- és a szólásszabadság nevében. Az angol és az amerikai delegátusok szerint tehát a fajgyűlölet hirdetése nem egyéb az egyéni vélemé­nyének nyüvánitásánál és a vélemény nyilvánítás szabadságát csak nem korlátozhatták? Nyilvánvaló, hogy az angol és amerikai delegátusok furfan­gos okoskodására csak azért volt szükség, mert jelenleg úgy Ang­liában, mint az Egyesült Államokban nagymérvű a fajgyűlölet hir­detése és ha elfogadják az oroszok indítványát, akkor a fajgyűlö­let hirdetői ellen valami eljárást kellene inditani ezen országokban, így fajgyűlölet hirdetés folyik például az angol birodalmi közös­séghez tartozó Dél-Afrikai Köztársaságban a benszülöttek, Ame­rikában pedig a színes bőrűek ellen. De azonkívül emelkedőben van az antiszemitizmus, valamint a más kisebbségi csoportok elleni izgatás is. Ezek az előkészítői a rettenetes genocide bűnténynek... A legtöbb országban egyformán büntetik a gyilkost a gyil­kosságra felbujtóval. Az Egyesült Nemzetek tanácsának határo­zata szerint azonban a népek ellen elkövetett nagy, nemzetközi biin a genocide, de azokat, akik a tényleges gyilkosokat borzalmas tetteikre felbujtják a fajgyidölet bestiális tanaival, a vélemény- nyüvánitás szabadságjogával védik. Tudván azt, hogy mindaddig, amig megengedik egyeseknek, testületeknek vagy embercsoportoknak, hogy szabadon hirdethe­tik és éleszthetik a fajgyűlöletet, a genocide bűntényre mindig ké­szen lehetünk dacára az Egyesült Nemzetek elitélő határozatának. Éppen azért nem is fogadjuk ezt a határozatot azzal az örömmel, mint fogadnánk akkor, ha ezt a bestiális gaztettet gyökerestől próbálnák kiszakítani az emberiség jövőjéből. Egy lapkezelő naplójából Az év utolsó lapszámában minden jóravaló lapkezelő bol­dog újévet kíván az előfizetők­nek, talán mondanom sem kell, hogy a “jó” lapkezeló' nem elég­szik meg a csupán csak “viszont- kivánsággal”. Ha az előfizetőket be lehetne oltani igazság-szérummal, akkor soha sem hallanánk ezt a kifo­gást: “Nem is tudtam, hogy már lejárt az előfizetésem”. Az az ember, aki azt mondja, hogy nem ér rá újságot olvasni, nagy szegénységi bizonyítványt állít ki magáról, mert elárulja, hogy szellemi táplálék nélkül él. Könnyebb a tevének átbújni a tü fokán, mint előfizetést kollek- tálni a potyaolvasótól. Csak a tul-okos meg a tul-bu- ta emberek nem olvasnak újsá­got! A jó újság olyan mint a ked­ves vendég, — örömmel fogad­ják. Azoknak, akik azzal fogad­nak, hogy nem olvasnak újsá­got, csak ennyit mondok: Tu­dom jól, hogy újságolvasás nél­kül is meg lehet élni, hiszen a ló, a szamár, a marha és az ökör sem olvasnak újságot és mégis élnek. Vannak olyan lapolvasók, akik az újság minden sorát elol­vassák, csak azt nem, hogy az előfizetést idejében be kell kül­deni. Örömmel hallgatom azt az ol­vasót, aki panaszkodik a lapra, mert látom, hogy érdeklődik, de még nagyobb örömmel nyugtá­zom az előfizetést, mert látom, hogy nem csak érdeklődik, ha­nem támogatja is a lapot. Ha a gyávaságért érmet ad­nának, akkor annak az ember­nek kellene adni, aki azért nem mer előfizetni munkásujságra, mert fél, hogy megtudja a mun­káltatója. Csak olyan újságra adj előfi­zetést, amely logikus gondolko­dásra oktatja az olvasót. A jó újságot nem csak előfi­zetni és olvasni, hanem terjesz­teni is érdemes. Mit ér ha szidod is a népelle­nes újságokat, ha ugyanakkor támogatod is azokat?! Legjobb barátaid kétségbe­esett anyagi helyzetéről csak akkor értesülsz, amikor a lap előfizetését kéred tőlük. Az a legnagyobb papucshős, aki a felesége előtt nem mer elő­fizetni a munkásujságra. Vannak emberek, akik a vi­lágért se mulasztanának el egy ebédet, de heteken át elélnek szellemi táplálék nélkül. Az a munkás, aki nem olvas munkáslapot olyan, mint az a nő, aki soha sem néz tükörbe; — meglátszik rajta. Nincs ellenszenvesebb ember annál, mint aki kérkedik, hogy munkásérzelmü, de munkásla­pot nem olvas. Nagyon buta az a lapolvasó, aki mindent elhisz, amit az új­ságban talál; nálánál már csak az a butább, aki semmit sem hisz el! Inkább átolvasom kétszer is a Bérmunkás minden számát, mintsem elmulasszak csak egy jó cikket is. A fenti észrevételekre az egyetlen érdemleges válasz: — legalább egy uj előfizető szerzé­se!

Next

/
Thumbnails
Contents