Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-25 / 1585. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 25. Nehezen tanulnak (a!.) Azok, akik nem akarják észrevenni a társadalom alapvető hibáit, mindig csak akkor kapkodnak, amikor már késő. A technia gyors fejlődése utat mutat arra is, hogy a társadalmi fejlődésnek nyomába kellene haladni. Ezt azonban mesterségesen visszatartják azok, akik ma a technika vívmányait mint magán- tulajdont kisajátították. A magántulajdon rendszerében sokkal fontosabb szerepet játszik a materiális érdek, mint az emberszeretet. Ezek alól a vá- vádak alól még az egyházak sem mentesek. Kapitalista országban is mindig azt halljuk, hogy a kormányok és maguk a törvényhozó testületek, “mindig a nép érdekeit tartják szemelőtt”. Ha ez tényleg igaz volna, akkor egy országban, ahol mindenből van bőven, nem kellene a dolgozók millióinak a bizonytalanság fenyegető gondolatával állandóan rettegésben élni és arra számítani állandóan, hogy mikor vonják meg tőlük a megélhetés lehetőségét. Ezek az állandóan megismétlődő események a magántulajdonra épült kapitalista rendszerben, ahol nem emberi szükségletre, hanem kizárólag profitra termeltetnek. Nem képeznek kiváltságot azok az országok sem, amelyekről azt állítják, hogy politikai “demokrácia” van. Az élet javai felett ma azok rendelkeznek, akik a magán- tulajdon rendszerében birtokosai a földnek és a termelő eszközöknek. Az a félelmetes szocializmus, amitől a kapitalista rendszert uralok és azoknak lakájai annyira félnek, nem a profitrendszerre alapozza társadalmát, hanem a népek szükségletére irányítsa a termelést és a termelt javak elosztását. A nyolc hónapos, állandóan növekedő ipari pangásnak szele már azokhoz eljutott, akik állandóan a kapitalista termelési rendszert dicsőítik és nagyon nehezen tanulnak tisztán látni. Maga a munkásmozgalom arra lett alapitva, hogy megértesse a munkásokkal a társadalomnak gazdasági összetételét. A tudományos szocializmus pedig nyiltan állást foglalt az ellen, hogy egyik embernek joga legyen másoknak munkaerejét kizsákmányolni. Azok a munkásszervezetek, amelyek eltértek a munkásosztály tényleges szocialista célkitűzésétől, azok már többé nem is képviselhetik valóságban a munkásosztályt. Az itteni kontinensen még mindig reménykednek, hogy, a jelenlegi munkanélküliség “csak ideiglenes”. Nem csodálkozunk azokon, akik távol élnek attól, hogy lássák a munkások tényleges életszínvonalát, különösen azokét, akik a munkanélküliség kálváriáját járják. De csodálkozunk azokon az úgynevezett “munkás” vezéreken, akiknek milliós szervezett munkástömeg van a háta- mögött és most az elnökhöz szaladnak panaszra, hogy tegyenek valamit a munkanélküliség enyhítésére. Mr. Walter Reuther, az automobil munkások szervezetének elnöke a politikusokhoz fordul a munkanélküliség megoldására. Ha az az egymillió szervezett automunkás, akiknek Reuther az elnöke, a heti 40 órás munka helyett 30 órára szállítanák le a munkaidőt, hány ezer munkás juthatna ismét munkához? Nem csak a politikusok és az indiferens munkások tanulnak nehezen, hanem a kapitalizmust hűségesen szolgáló “munkás” vezérek is. Hogy a technika fejlődését észrevegye valaki, nem is kell, hogy rettenetes vörös legyen. John L. Lewis, aki sohasem volt nagy szocialista barát, de tudja, hogy a bányászok szervezetébe tömörült bányászok mennyi szenet képesek kibányászni. Annak is tudatában van, hogy amikor túltermelés áll be, akkor munka- nélküliség következik. A hosszú munkanélküliségnek következménye alacsony munkabérek. Azért most, hogy julius 1-én a bányászok szerződése lejár, hogy könnyebb legyen előnyöket kicsikarni a bányabáróktól és hogy a Taft-Hartley sztrájk ellenes törvényt is kijátsza, egy heti munkaszünetet rendelt el, ezáltal a szénkészlet jól meg fogy és Lewis tudja, hogy a kereslet és kínálat törvényének nagy befolyása van a munkabérekre is. A társadalom összetétele igen egyszerű, csak alapjában kell tanulmányozni. És ha ténylegesen áttanulmányozzuk, akkor rá kell jönni arra a letagadhatatlan tényre, hogy a társadalomnak alapját kizárólag a gazdasági berendezkedés képezi. A társadalmi átalakulás is — amiért minden osztálytudatos munkás küzd — csak a gazdasági rendszer változásban kell, hogy kibontakozzon. A munkanélküliség árnyéka mindig velünk lesz mindaddig, amig a társadalom profitra és nem szükségletre fog termelni. A kapitalizmus a múltban mindig háborúkkal oldotta meg az ipari pangásokat ideiglenesen. De mivel a háborúk másoldalról nagyon elősegítették a technika fejlődését, azért azután minden háború befejeztével a gazdasági fellendülés csak addig tartott, amig a háború idején meg nem termelt árukat ismét kitermeltették. Amikor már megint minden áruból lett elég, akkor egy ipari pangás következett. Ezt az időszakot érjük ma el. Azért van a nagy hűhó és lárma egy újabb háború előkészítésére, mert egy tervnélküli kapitalista rendszerben, nincsen más kivezető ut, egy igazi gazdasági fellendülésre. Kedves munkástársak: Szeretném ha ez a kis levél tartalma, nem zavarná a munkátokat. Ugyanis mi ebben a levélben kéréssel fordulunk hozzátok, reméljük, hogy teljesíteni fogjátok. Megismerkedtünk a sajtótokkal a Bérmunkással, melynek tartalma mindig a mi kedvünk és helyeslésünk szerint íródik. Nagyon megszerettük benne nyílt fellépéseiteket a munkások érdekeiért és világosan rámutattok a helyes útra. Mikor hozzájutok egy-egy laphoz, azt mi, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége Gulács-i csoportja, mint a párt vonalon kihasználjuk a nép felvilágosítása céljából. Felolvassuk és megmagyarázzuk a nehezebben értőknek. Megismerkedésem a Bérmunkással a kövekező képpen történt: Asztalos Károly bátyám, Panyola,-i lakos neki egy ’est- vére van Amerikában és azon keresztül már régen járassa lapotokat. Elmondta nekem, hogy én is megrendelhetem. Mikor megkérdeztem, hogy mennyi az ára? azt mondta, hogy ott fizetik azt az ottani munkások Én csak elcsodálkoztam a magyar- országi viszonyokhoz képest, hogy milyen áldozatkészek vagytok egymásért, ha munkásérdekről van szó s igy bátran hozzáfogtam és megírtam ezt a levelet. Kedves munkástársak: ha lehet vegyétek figyelembe kérésünket, mert nem én magam ragaszkodom csak hozzá, de női szervezetünk minden öntudatos tagja. Én egyszerű parasztasz- szony vagyok, földmunkával foglalkozom férjemmel együtt. Jelenleg a gulacsi csoport titkára vagyok, ahol sokat dolgozunk a felvilágosítás terén. A férjem, aki jelenleg egy 80 tagú küldöttséggel a Szovjet Unióba van, községi biró a demokratikus rendszer óta. Mindketten a dolgozókért tevékenykedünk. Lapotokat várva, maradok munkástársi szeretettel irányotokba és üdvözletem küldöm a tengerentul összes dolgozóinak. Szabadság. Kosa Ferencné, Gulács T. Bérmunkás Szerkesztőség: A magam nevében köszönöm a megtiszteltetést, hogy tiz darab Bérmunkást kapok hetenként terjesztés és az uj világról tudósítás céljából. ígérem, hogy ezt a megbízatást a legjobb tudásom szerint fogom végezni, hogy azok a sorok, amelyek a lapban vannak, tanítsanak, felvilágosítsanak és a tudásunkat tovább fejlesszék. Munkástársaim nevében köszönetét mondok a los angelesi ünnepély megrendezéséért, minket nagyon meghatott ama nemes jóindulat azok iránt, akik április 23-án ott jelenvoltak és igy segítenek minket, óhaza dolgozókat az uj haza megismerésére. Néhány sort az eddig kialakult véleményről: Legtöbb munkástársam a Bérmunkást többnek és jobbnak tartja mint egy Szemináriumi fűzett, ő maga sem tudja megmagyarázni miért, egy cikk elolvasása után sugárzóbb az arc, mint egy unalmas szemináriumi óra után. Van egy kis réteg, amely nem akarja elhinni, hogy a Bérmunkást Amerikában szerkesztik. Erős és tudatosító kifejezésénél fogva nem hiszi el, hogy ott lehet igy írni. A gondolkodóbb réteg minden betűjét magába szívja. Mivel néha késik a lap 1-2 napot, már jönnek, hogy hol a Bérmunkás? így várják mert nekik a lap az uj világ tükre. A mi vezetőink is igy írtak az 1930-as években. Ma az alkotmány sáncain belül vagyunk, a munkásosztály ellenségeit nagyrészben félretettük. A mi célunk ma egy szebb és boldogabb jövő alapkövének a letétele és építése. Az uj hazában tőkés rendszer van, a munkásosztály harcot vív a kisebb számú tőkés osztállyal. Majd mi is összeadunk egy pár fillért és önöknek elküldjük a mi lapunkat a “Fogaskereket” a Weiss Manfred gyár lapját és gyakrabban fogunk irni is, hogy ezzel is elősegítsük a Bérmunkás Írógárdáját a lap színvonalának az emelésében. Munkástársi tisztelettel, Király András, Csepel Herbert Hoover amerikai ex- elnök ellenzi a társadalmi biztosítást, mert mint mondja: “elsikkasztja az ember életéből a kockázattal járó örömöket”. A többszörösen milliomos Hoover bizonyára nagy élvezetet talál abban a kockázatban, ami a szegény embertársait éri napi eledelük megszerzésénél. ÉP1TŐGÁRDA 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland....... 5.00 J. Buzay, Cleveland........... 7.00 L. Decsi, Akron ............... 6.00 L. Gáncs, Carolina............. 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina .... 3.00 I. Farkas, Akron............... 8.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 L. Fishbein, New York.....12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ......... 7.50 P. Hering, Buffalo............. 5.00 J. Kollár, Cleveland........... 6.00 M. Krieger, New York ..... 3.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 A. Kucher, Pittsburgh ..... 9.00 A. Lelkó, Pittsburgh.....10.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ....... 9.00 J. Munczi, Cleveland......... 4.00 L. Páll, Ambridge............. 9.00 P. Pika, Chicago ............... 5.00 J. Reppman, Detroit......... 8.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn........... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ........12.00 S. Székely, Cleveland ....... 9.50 J. Vizi, Akron ......... 12.00 Gábor Wiener, Newark __12.00 Ch. Udvamoky, Flint ........12.00 J. Zára, Chicago ...............10.00 Levél az óhazából
