Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-15 / 1562. szám
1949. január 15. BÉRMUNKÁS 6 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI CSAK IMÁDKOZZATOK Mindszenty Pehm Józseffel való, régen megérett leszámolás, mint előre látható volt, alapos ricsajt támasztott a reakciós berkekben. Különösen a szaktársai vannak nagyon felháborodva, a fő-istenkereskedőtől, a pápától kezdve, a legutolsó haran- gozóig, mind tiltakozik és a nyugat beavatkozását követeli, de miután ez nem nagyon valószínű, hát meg kell, hogy elégedjenek azzal, hogy a magyar kormány tagjait kiátkozzák az egyházból és felhívják a híveiket, hogy imádkozzanak a “mártír” főpapért. Ez ellen ugyan senkinek sem lehet kifogása, csak egy kissé furcsának találjuk, hogy a jó istenkét ilyen tömeges kéréssel kell biztatni arra, hogy ezt a magyarországi sales managerjét, pártfogásába vegye. Nem gondolják a papok és a hívek, hogy ha Mindszenty működése istennek tetsző dolog lett volna, akkor felesleges volna ez a noszogatás, mert akkor külső nyomás nélkül is megvédte volna az ügynökét. De valószínű, hogy a jó istenke is úgy látja a dolgot, mint mi, hogy a prímás nem a krisztusi szeretet, hanem a reakció bajnoka volt. Nem annyira a vallást, az egyházat védte, hanem a százezer holdakat, amelybe őkelme és a főpapi, meg mágnás barátai dúskáltak, mig ma a paraszt, akit ők nem is tartottak embernek, vet és arat a szétosztott földön. De azért csak kiabáljanak, imádkozzanak, ez olyan mint a körösi szenteltvíz, se nem árt, se nem használ. MÁRTÍR? Nagyon sokan, akik figyelemmel kísérték a hercegprímás működését, azt hiszik, hogy benne erős mártír komplexum van, az a vágya, hogy az egyház mártírja lehessen és ezért provokálta a kormányzatot, hogy börtönbe vesse, elitélje, esetleg ki is végeztesse. A kormány éppen azért tűrte ilyen sokáig a provokálását, mert nem akart mártírt csinálni Mindszentyből. Én azt hiszem, hogy ez a felfogás nagyon téves, mert Mindszenty nem a mártír típus, ő nagyon is anyagias, reális ember, aki csak köpönyegül használta a vallási kérdéseket, amely alól azonban nagyon is kilátszott a reakció lólába. Az ő harca nem az egyházért, amelynek a működését senkibe korlátozta, hanem a királyság, nevezetesen a Habsburg monarchia visszaállításáért folyt, a köztársasági államformát gyűlölte az első pillanattól fogva. A gazdagokat védte, ellenezte lopásnak minősítette a földosztást, a gyárak, a bankok államosítását, elitélte a fasiszta háborús vezetők, tömeggyilkosok felelőségre vonását. A kormány nagyon helyesen hagyta, hogy a prímás kijátsza a teljes formáját, hogy szépen lekopjon róla az isten védőmáz és teljes valóságába álljon ott a nép előtt, mint reakciós politikus, ki a templomi szószékből csinált politikai sörös hordót, amelyről bömbölte és bömböltet- te azt, amit a világ reakció előirt. A kormány türelemmel kivárta azt, amig a nagytömegek és főleg a paraszti és egyházi szervezetek követelték a felelőségre vonását ez az utóbbi hónapok- zások áradata egész hullámsze- zások óradata egész hullámszerűen követelte a prímás elleni eljárást. Megyei, városi, községi tanács gyűlések, az üzemeknek százai küldötték be a tiltakozásaikat, a tiltakozások között legérdekesebbek és legértékesebbek a katolikus egyházi szervezetek tiltakozásai voltak. Mutatóba egy pár ilyen egyházi szervezet határozatát közlünk, amelyek a letartóztatás előtti hetekben érkezett: SZEGED A szegedi katolikus egyetemi hallgatók kongregációja az alábbi határozatot juttatta el Hamvas Endre, megyés püspökhöz: “A szegedi katolikus egyetemisták egyhangúlag állástfoglal- nak Mindszenty érsek prímás reakciós politikája ellen. Az ifjúság követeli, hogy Mindszenty és a katolikus egyház hagyjon fel az imperializmus érdekeinek a kiszolgálásával és ne gátolja a népi demokráciánk fejlődését.” A határozatot ezer tagú diák küldöttség juttatta el a püspökhöz. < PÉCS A pécsi katolikus kollégium kiáltvánnyal fordult minden katolikus egylethez, hogy foglaljanak állást Mindszenty reakciós politikája ellen. Az állami kollégium katolikus hallgatói elhatározták, hogy nem tűrik Kiss László páter mindszentyista agitációját és ezért a hitoktatót eltávolították a kollégiumból. A kispesti kongregációk nyílt levélben fordulnak szembe Mindszentivel és hasonló állásfoglalásra szólítják fel a katolikus kongregációkat. Nyílt levelükben többek között a következőket mondják: “Ha Mindszenty mellett állunk, akkor saját magunkkal kerülünk szembe. Ami ma az egyházban Mindszenty vezetése mellett folyik, a krisztusi tanításnak legcsufabb megcáfolása. KŐBÁNYA Budapest kőbányai egyház- községe, Balázs György plébános jelenlétébe megtárgyalta a kispesti kongregáció nyílt felhívását és a plébános beleegyezésével a következő határozatot hozta: “Mindszenty hercegprímás sötét céljának akarja megnyerni őket. Vájjon akadnak-e igazi katolikusok, Krisztus bátor katonái, akik fel merik emelni szavukat az ellenséggé lett főpap végzetes cselekedetei ellen. A kiút: szembefordulni Mindszenty- vel! A kispesti kongregacista testvérek nem tűrték, hogy Klembala és sugalmazója Mindszenty, a mélységbe taszítják a kispesti kongregációt, de magát az anyaszentegyházat is. ők sem tűrik. Kérnek minden egyház- községi csoportot: forduljanak szembe Mindszenty prímással, amig nem késő. Kérik a katolikus szülőkét legyenek gyermekeik segítségére, mert gyermekeik leikével közönséges bűnözők: a Klembalák és társaik sáfárkodnak.” SZOLNOK Tornyos Vilmosnak, a római katolikus egyházközség gondnokának javaslata alapján kimondta: “Nem tűrhetjük, hogy az idegen tőke s hazai reakciós fasiszta maradvány zsoldjába szegődött Mindszenty-klikk a papi palást mögé bújva, támadja és gyalázza a magyar demokráciát és az eddig elért hatalmas eredményeket. ’ ’ Tolna megyei katolikus pedagógusok határozatából: “Keresztény józansággal látjuk, hogy Mindszenty a krisztusi szeretetet gyűlöletté fordítja és a Dunamedence népeinek békés összefogását soviniszta uszítással próbálja megbontani.” Követelték a kormánytól, hogy “Haladéktalanul vessen véget a kormányzat Mindszenty bűnös és hazaáruló politikájának.” Érdekes egy parasztasszonynak a járási parasztasszonyok értekezlete elé terjesztett és elfogadott határozati javaslata, amelyhez hasonlót a falvak kü- lömböző szervezeteinek a százai fogadtak el: “Igen tisztelt értekezlet! Ha megengednék én Mikié Gizella, aki Boldogasszonyfa községből jöttem, egy határozati javaslatot terjesztenék az értekezlet elé. “Javasolom az értekezletnek, hogy egyöntetűen foglaljon állást Minszenty József bíboros hercegprímás és társainak az ellen a ma már elviselhetetlenné vált nép- és demokráciaellenes agitáció ja ellen, amelyet a papi köntösbe bújva a szószékről folytat a nép és a demokrácia ellen. “Én igazi katolikus hivő vagyok, de éppen ezért tartom felháborítónak és megengedhetetlennek azt az elvetemültséget, amelyet Mindszenty József és az ő biztatására egyes főpapok végeznek azáltal, hogy a templomokból a szószékből politikai népgyüléseket rendeznek. “Igen tisztelt értekezlet! Én úgy érzem, hogy nem tűrhető tovább, hogy addig, amig mi éjt, napot eggyé teszünk, dolgozunk a földeken azért, hogy biztosítsuk az ország kenyérellátását, s ugyanakkor Mindszenty és társai összefognak a gazdag kulá- kokkal és uszítanak a demokrácia ellen, szabotálják a munkát, jövő évi kenyerünket. Az én véleményem az és ennek elfogadására kérem az értekezletet, hogy járuljon hozzá, hogy forduljunk a kormányhoz olyan javaslattal, hogy a legsürgősebben vessen véget Mindszenty és társai népellenes gyalázkodásainak, mert ez semmi mást nem szolgál, csupán azt, hogy megakadályozza az emberek megbékélését, megakadályozza a békés termelő munkát.” Sok száz és ezer hasonló állás- foglalás tette lehetővé, hogy a kormány lecsaphasson a csuha mögé bujt reakcióra anélkül, hogy ez az eljárása nagyobb hullámokat vert volna fel. Még a katolikus tömegek is megnyugvással vették tudomásul, hogy a kormány végetvetett a nemzetközi reakció magyarországi fő-ügynöke provokatőrsé- gének. A BOHÓC Az amerikai magyarságnak van egy kivénhedt pojácája, kinek a szereplési viszketegsége olyan idült betegség, amely a legképtelenebb dolgokra készteti, csak hogy kielégítse a beteges hajlamait. Lakatos Lászlóról van szó, ki hol liberális, hol szocialista, hol pedig szélső reakciós, aszerint, ahogy a szél fuj, amiként alkalma nyílik arra, hogy szerepeljen. Most a szélső reakcióhoz való dörgölőzésével akarja kielégíteni a viszketegségét és ezért azt óhajtja, hogy a magyar szabadság megmentésére való vakaród- zását a lapunk első oldalán közöljük. Ezt a szerepet mi nem vállaljuk. A mi ízlésünknek nem felel az meg, hogy koszos malacot va- kargassuk. Ezt rábízzuk a papi lapokra, amelyek kéjjel tettek eleget Lakatos ur óhajának. Méltók egymáshoz, hisz minden ócska zsák megtalálja a maga foltját. BULLIT Mr. Bullit volt amerikai diplomata, aki ma Amerika elsőszámú háborús uszitója, aki már egy évvel ezelőtt követelte, hogy Amerika atombombázza szét a szovjet városait, a most feloszlott reakciós kongresszus megbízásából Kínába járt, kivizsgálni a helyzetet. Ez a “vizsgálat“ lett volna az alapja annak, hogy a remélt uj rezsim Dewey elnökségével beleavatkozzon a kínai polgárháborúba. De Bullit ur lekésett, közbe Dewey és a megbízottai kibuktak, igy kénytelen a jelentésébe és az azt kisérő javaslatába mérsékelni a tanácsait. így a rögtöni beavatkozás helyett “csak” a következőket javasolja: Amerika adjon ez évre 800 millió dollár értékű katonai felszerelést. Bocsásson Chian- gék rendelkezésére amerikai bombázó gépeket, pilótákat teljes személyzettel együtt, akiket ezidőre “szabadságolnának” az amerikai hadseregből. Egy amerikai hadvezér vegye át a kínai hadsereg parancsnokságát és vezesse a harcot a kínai Néphadsereg ellen. Ezt a javaslatot “melegen” támogatják a háborús uszítok, dacára annak, hogy ez feltétlen biztos ut volna arra, hogy a harmadik világháborút elindítsa. Amerika kormánya már úgyis sok ezer millió dollárt áldozott arra, hogy megmentse Chiang korrupt uralmát és a nagytőke befektetését és piacát Kínában.
