Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-18 / 1584. szám
ö oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 18. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL CITROMFÁK A BALATON PARTJÁN? Nem ajánljuk senkinek, hogy a Balaton partján citrom és narancsligeteket keressenek, mert egyenlőre még csak a kicsirázott magvakat találják meg Eszterházán, a felosztott legnagyobb feudális nagybirtok középpontján, ahol növényhonosi- tó és növényörökléstani kísérleti telepet rendeztek be. Itt próbálják ki, hogy az orosz Micsurin és Liszenko tudósok által mutatott utón milyen idegen növényeket lehetne úgy átformálni, hogy a magyarországi talajban és éghajlati viszonyok között termelni lehessen. Az Eszterházán létesített állami kertészeti kísérleti telep központja a kastély, amelynek egyik szárnyát a kertészeti középiskola foglalja le, a másikat a laboratóriumok, az emeleteken pedig internátust rendeztek be. A hároméves terv alkalmat adott arra, hogy a kísérleti telep korszerű felszerelést kapjon, többek között 700,000 forint költséggel nagy növényházat építettek. Popráczy Aladár igazgató magyarázata szerint a Micsurin és Liszenko megállapította törvényszerűségek felhasználásával különféle egymástól távoleső s eddig egymással nem keresztezhető növényeket oltanak egymásba abból a célból, hogy egymáshoz közeledjenek s közöttük oltási keverék-egyedeket állítsanak elő. így például paprikába oltanak paradicsomot és fordítva. Paradicsom csiranövényeket oltanak a tojásgyümölcsre, burgonyára, stb. Az ily kísérletek célja első sorban is elvi jelentőségű, mert megmutatja, mi lehetséges, mi nem. A második lépés aztán az igy felismert lehetőség utján haladva létrehozni a gyakorlatilag kívánt terméket. Ilyen speciálisan magyar probléma a len nemesítése, mert az évelő és a kultur len egymással nem keresztezhetek. A kísérlet célja kitermelni a biztos termésű őszi lent, vagy pedig a rosszminőségü évelő len átformálása úgy, hogy átvegye a kultur len tulajdonságait. Folynak a kísérletek az almakörte, a borsó-bab és egyéb növények keresztezésére is. Fontos kísérleteket végeznek a búzával is. Meg akarják honosítani a kétkalászos búzát. És ki akarják termelni azt a búzát, amely csak vizenyős talajban fejlődik ki legjobban, de azt is, amely viszont a szárazságot állja leginkább. De kísérletek folynak a nagy üvegházakban az öröklési tulajdonságok irányított megváltoztatására is. «Az ily kísérleteknél a növény öröklött tulajdonságait, illetőleg magát az öröklést különböző vegyi anyagok befo- lásával, élettani behatásokkal, hő, hideg és fényadagolásokkal, besugárzásokkal, ultrahang kezeléssel valamivel más vegyi és elektromos behatásokkal igyekeznek befolyásolni. Az ily kísérletek természetesen csak évek múltán mutatnak eredményt. Foglalkozik a kísérleti telep a citromfélék meghonosításával is. A vad és nemes citromfélék magvait kicsiráztatják, majd mindenféle behatásoknak alávetve ültetik el, hogy a kívánt alkalmazkodó egyedet megkapják. A kísérleti intézet vezetői a Balaton vidékét tartják alkalmasnak arra, ahol esetleg a módosított citrom növényeket lehetne termelni. A MUNKANÉLKÜLISÉG FELSZÁMOLÁSA Magyarországon a hároméves terv sikeres befejezése előtt sikerült a munkanélküliséget nagy részben megszüntetni s most már napirendre került a teljes felszámolása is. A felszabadulás előtti kimutatások szerint az ipari dolgozók száma 684,000 volt. Ez a szám már a múlt évben az egy millió I fölé emelkedett. Jellemző a munkaviszonyokra, hogy mintegy 600,000 hazaérkezett hadifoglyot tudtak munkához juttatni minden fennakadás nélkül. A tervgazdálkodás során a beruházások gyorsuló üteme egyre több munkaalkalmat teremtett. A szakszervezeti munkaközvetítő hivatalok 1946. elejétől 1948 végéig több mint egy millió munkást helyeztek el, nem számítva a mezőgazdasági dolgozókat. A bányászok száma három év alatt megduplázódott. Az idén kétszer annyi dolgozót helyeztek el, mint három évvel ezelőtt. Most aztán már sor került a munkanélküliség teljes megszüntetésére. AZ ÉPÍTŐIPAR fejlődése Az ország újjáépítésénél az építőiparnak jut ki a legfontosabb szerep és igy természetes, hogy az ötéves terv keretében ezt az ipart modernizálják úgy, hogy az építkezéseknél az emberi munkaerő mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az építkezési anyagoknak gépesített korszerű feldolgozásai. Ezen cél szolgálatában már ebben az esztendőben 43 millió forintot adnak ki az építőipar gépesítésére, ami huszonegyszerese annak, amit a magánvállalatok összes gépesítése kitett. Az ötéves terv tartama alatt újabb 200 millió forint értékű gépekkel fogják ellátni a magyar építőipart. Ebben az ösz- szegben nem csak nagyszabású gépek, hanem az automatikus kéziszerszámok is szerepelnek, amelyek nem csak meggyorsítják a munkát, de egyben meg is könnyítik. Ezen terv keretébe tartozik a “házgyár” felállítása, amely már ebben az évben 300 ezer négyzetméter födélanyagot, tízezer méter lépcsőt, 20,000 ajtót és ablakot gyárt. Az ily előregyár- tás mintegy 8 millió forint megtakarítást jelent. Az ötéves terv nagy összeget irányoz elő különböző építőipari kísérleti intézmények és laboratóriumok létesítésére is, ahol majd a legkorszerűbb felszereléssel kutatják az építkezés tudományos és gyakorlati problémáit. Az anyag és talajvíz vizsgálatok gyors elvégzésére mozgó laboratóriumokat létesítenek. A ‘Budapest részére tervezett tízezer lakás és az a sokezer épület, amit az ország különböző részein számítanak felépíteni 1400 építő mérnök, 2600 uj technikus, 1200 uj művezető és 4000 uj adminisztrátor kiképzését teszi szükségessé. Az ötéves terv szerint a téglagyártás a jelenlegi év 320 millió darabról évi 800 mülióra fog emelkedni. A többi között már 1950-ben megindulnak a szolnoki. karcagi és a kecsekméti téglagyárak, más gyárakban növelik a termelési kapacitást. Ezek 7000 dolgozó részére adnak munkaalkalmat. UJ GYÁR CSEPELEN Csepelen, a Duna közvetlen közelében uj hid- és vasszerkezeti gyár építését kezdték meg. Az uj gyár 1000-2000 munkást fog alkalmazni. Ennek a gyárnak az lesz a nagy előnye, hogy a csepeli kikötő tőszomszédságában épül, igy igénybe veheti az olcsóbb folyami szállítást. Az ötéves tervben elkészülő mohácsi kohómüvek és az uj hid- és vasszerkezeti gyár között a Duna szolgáltatja az összekötő vonalat. JÓ GYÜMÖLCSTERMÉST VÁRNAK Magyarországon az idén olyan jó gyümölcstermésre van kilátás, aminőre eddig még nem volt példa. A Gyümölcstermelési Nemzeti Vállalat már idejekorán a gazdák rendelkezésére bocsátotta a növényvédő szereket, amelyekkel megakadályozzák, hogy a gyümölcsfák kártevői, a rovarok, tetvek tönkretegyék a gyümölcstermést. A budapesti áruházakban 280 forintért árulják a gyapjúból készült férfi típus öltönyt. Az Ipari Központ ugyanily áron forgalomba hoz vászonöltönyöket is. láttam, hogy itt nincs napsugár, nincs fény. — Itt nincs fény! —- jajdult fel bennem a fájdalom. — Itt nincs égbolt és levegő, itt nincs élet — szomorodtam el a ful- lasztó homályban. És akkor nem értettem, miért jöttem ide, vagy ha már idevetett a sors, miért maradtam itt ennyi ideig? Városi ember voltam. Civilizált ember voltam, aki lényegtelen dolgoknak őrül, megcsodálja a legújabb divatot ruhában, gépben, uj szokásokban és üres problémák felett vitatkozik. — A XX-ik század gyermeke vagyok! — vallottam gőgösen. — Tisztán látom a dolgokat! Micsoda eltévelyedés! Tudom nem vallód be, mint ahogy én se vallottam be vakságomat. De én felébredtem. De én magamra eszméltem. A talált buzakalász megmutatta az utat s én végre elindultam igaz énem felé és hidd el, ez a legnagyobb dolog a világon. Nem búcsúztam el senkitől. Éreztem, hogy nem fűz ide semmi, hogy itt minden üres és halálosan lélektelen. Olyan tisztán látok és olyan könnyűnek érem magam a tisztaságban, mint a fényben ringó vetés. Hívtak engem. Hivott a föld. Igen a föld, a legdrágább, az őshumusz, mely paraszt-őseim fáradt csontjait takarja. Látod azelőtt sohase beszéltem munkában meghalt őseimről. A városban nem illik beszélni csizmás, mezétlábos ősökről, mert nálatok minden gorombaságra és durva taszításra “parasztot” mondtok. Eltitkoltam őket. Hallgattam róluk. De most felpattant lelkem burkolt életemet ragyogó fénynyel vonta be. Nyomorúságos szobámban hangos szóval üdvözöltem az én paraszt-őseimet, nevettem velük, daloltam velük a mezőről, a virágról. Lekuporodtam velük csillagot nézni. Ekkor már tudtam, hogy soha többé nem szakadok el tőlük, nincs az az erő, mely eltéríthetne egyenes, hazavivő utániból. Nem érdekelt többé semmiféle “nagyszerű és kiaknázható lehetőség”. Kínálhattak volna pénzt és rangot, tiszteleghetett volna előttem ékesszóló küldöttség, én szilárdan álltam volna a lábamon és a kisértés nem kerített volna hatalmába többé Érted ? A föld hivott. A földnek engedelmeskedni kell. A föld hatalmas és végtelen jóság. Minden akadályt áttörtem volna, hogy elérjem. De nem volt akadály. Mintha megérezték volna a dolgok, hogy én itt idegen vagyok, mintha a kő és az aszfalt belátta volna, hogy én csak idetévedtem, félrehuzódtak az utániból és elengedtek. Ez a részvétlenség volt az egyetlen jó, amit kaptam tőlük. Csomagoltam. Lázas sietséggel kapkodtam össze kevés holmimat, mintha kigyult volna a ház, ez a roppant bérkaszárnya, az én harminc éves börtönöm. Nem búcsúztam, nem jártam végig mégegyszer a régi utcákat, tereket, nem látogattam meg senkit. A városból már csak egyetlen ház érdekelt, a pályaudvar épülete. Ez már nem is a város volt. A pályaudvar üvegcsamoka mindig vonzott, a távolság varázsát éreztem benne, azt a csodálatos kaput, mely az uj élet felé tárja ki Szárnyait. Csak akkor nyugodtam meg, amikor a vonat ajtaja becsukódott mögöttem. Még öt perc volt az indulásig. Utasok forrongtak a peronon. Bucsuzkodtak, sírtak és nevettek. A sírokat sajnáltam, mert ők előbb-utóbb visszatérnek a zárt falak közé, de a nevetőkkel együtt nevettem. Arcom kipirult, mint a gyermek tiszta arca az öröm rózsás fürdőjében. Aztán elindult a vonat. Elmaradt a város. Nem néztem hátra. Előre néztem s vártam a szabad tereket, a kéklő égboltot s ahogy vártam, egyszerre rámlobbant a fény, mint valami boldog anyai üdvözlés.
