Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-18 / 1584. szám
1949. junius 18. BÉRMUNKÁS 7 oldal A HÍREK nyomában ANGOL-AMERIKAI GAZDASÁGI VÁLSÁG (Vi) Már nem annyira a politikai harcokról, diplomáciai háborúskodásról van szó, hanem gazdasági harcok; harc a piacokért tódult előtérbe. Ez nem csak, hogy elismert ténnyé vált, hanem még az angol-amerikai urak is, mindjobban elismerik. Ugyanis minden országnak a kivitel adja meg a gazdasági bőség lehetőségeit. Ha ez a kiszállítás csökken, akkor a lakosság életszínvonala, illetve munkalehetősége is csökken. Úgy Anglia mint Amerika, de nagymértékben Németország és még Franciaország is panaszkodik, hogy az áru halmozódik fel a raktárakban és a kiszállítás nagyban csökkent minden országban. Az angol munkáspártnak csúfolt kormány is kétségbe van esve és munkásvezérből Lordá avatott Lord Strabol- gi azt tanácsolja, hogy még mostan, ősszel ejtség meg az angliai választásokat, mert jövőre oly gazdasági válság előtt fognak állni, hogy a munkáspárti kormánynak nem lesz lehetősége megnyerni a választásokat. Már arról beszélgetnek, hogy nem csak a németeknek engedjék meg, hogy a keleti államokkal kereskedjenek, hanem még Anglia és Amerika is szeretne nagyobb szállításokat eszközölni, csakhogy nem olyan dolgokat, melyekre azoknak a szocialista államoknak szükségük TÁRCA hívott a fold Irta: BODÓ ISTVÁN Esztendeje már, hogy elhagytam a várost. Elhagytam a ti hatalmas, fényben tündöklő bá- belotokat, mely az én számomra mindig idegen volt. Emlékszem ugyan arra az időre, mikor ez a ragyogó kőrengeteg varázslatos erővel hatott rám, megbabonázott hivságos pompájával s néha otthonosnak éreztem aszfaltozott utcáit, kicsi szomorú fákkal beültetett tereit és büszke palotáit. De ez nem volt őszinte érzés, most már világosan látom. Varázslat volt. Elkábultam a nagyszerű “lehetőségektől”, szememet elkápráztatta a csillogás. Harminc évet éltem igy s ez a három évtized tulaj- doképen hazugság volt. Talán furcsán hangzik, ha azt mondom: e hosszú idő alatt nem tudtam önmagámról semmi lényegeset. Ismertem a hajam színét, arcberendezésemet, ismertem apró szokásaimat, volt Ízlésem, erre aztán büszke is voltam s jogot éreztem megbírálni embertársaim cselekedéteit. Kül- szines dolgok voltak ezek, a lényeget nem érintették. Kifelé néztem és nem láttam. Elvaki- tott a külső fény, amit színes üvegen át szór az elektromosság a hideg kövekre, hogy a rutsávolna, hanem DDT és Coca-Co- lát, no meg fejfájás elleni pirulákat. Mert bármennyire is szükségük lenne a piacokra, de nem akarnak olyan gépeket eladni a szocialista államoknak, melyeknek a segítségével azok is többet tudnának termelni. “SEGÍTS MAGADON AZ ISTEN IS MEGSEGÍT” Ezt szokták mondani és nagyon helyesen. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Magyarországon május elsejére a tavaszi terményeknek 93 százalékát elvetették. Erre a jó isten egy három napos csendes esőt adott, május 12-15 között. Ezzel nagyban megjavította a bő termésre való kilátást az egész országban, mintha csak az átkozódó Pápát akarta volna szájontörülni, a kért átok helyett, áldást hozott azokra, akik szorgalmasan dolgoztak, igy azokra is akik terveztek és legjobban kiérdemelték a Pápa átkait. ÖRÖMÜNNEP LENGYELORSZÁGBAN Lengyelországban is fölosztották a nagy birtokokat, mint Magyarországon, melyért átkozzák őket is, mint a magyarokat, de most bőséges eső után, ott is olyan jól néz ki a termés, hogy egy napos általános ünnepet rendeltek az egész országban. Ugyan tavaly is jó termés volt, de az idei még azt is felül got, a szennyet bepirositsa, mint a szagos kenőcs a hervadó női arcot. Nem tudtam magamról semmi lényegeset. De volt bennem egy seb, egy fájdalmas marás s ez fájt, ez gyógyithatatlanul fájt valahol a szivem táján. Nem tudtam őszintén mosolyogni, nem tudtam élvezni a nyugalom perceit, kisértett bennem ez a fájás, ez a nyugtalanító valami. Vidámságom erőszakolt volt. Soha nem éreztem magam pihentnek. Bajom okát nem kerestem, nem is tudtam, hogy beteg vagyok. Azt hittem, másként nem is lehet élni csak igy. Akkor még nem sejtettem, hogy is sejtethettem volna, azt a csodálatos időt, mikor majd egyetlen mozdulattal levetem magamról régi rongyaimat és megtisztulva, tiszta szívvel és boldoganlátó szemekkel elhagyom a várost, a ti fényben tündöklő bábeloto- kat. Hát én most erről akarok beszélni, kedves barátom, erről a nagyszerű ébredésről, bár tudom jól, hogy a bennem végbemenő változást szavakkal alig tudom érzékeltetni. Talán egy végtelen, az égig röppenő kiáltás jobban kifejezne engem, vagy egy csodálatos ének, amit akkor hallanál, ha fejed a szivemre hajtanád. De erre más nincs mód. Távol vagyunk egymástól s ez a távolság áthidalhatatlan. Mi soha többé nem találkozunk. Ez a levél az utolsó üzenet s mert utolsó és a távolság is áthidalhatatlan közöttünk egéfogja múlni, igy van okuk örvendeni, ünnepelni. Ezzel szemben Olaszországban, ahol a pápa tanácsára, vagy parancsára, nem osztották ki a nagybirtokokat, két millió földnélküli paraszt sztrájkba áll, nagy zavargások vannak, éppen mostan, amikor legnagyobb volna a munka a mezőkön, de hát ott nem maguknak dolgoznak és nem azoknak terem a föld, akik azt megművelik, igy nem a bő termés ad okot örömünnepre. A magyar, lengyel, román, bulgár parasztok képzeljék el magukat az olasz parasztság helyzetébe vagy visz- sza a régi jó keresztény grófok, bárók, papok világába, amikor még ők is csak dolgozni tudtak, de a haszon, a bő termés másnak szólt. Igen, ezeket hasonlítsák össze azok, akik a nyugati, vagy római civilizációt akarnák oda visszaerőszakolni. A KÍNAI FASISZTA TERROR Ezt szerették volna elhallgatni, de mivel már nincs arra remény, hogy ezen terror, tömeggyilkosokat megtarthassák hatalmon, vagy visszahelyezzék valaha is, igy részben a kínai vörösöknek való kedveskedés kép- pen, nyilvánosságra hozzák azt, hogy az utóbbi napokban Shang- haiban a Chiang fasisztái több mint 600 vörös munkást, civilt, kivégeztek, legtöbbeket az utcán és a Chiang tisztjei vigyorogva szemlélték. Tehát ne legyenek meglepve ezek a Chiang barátok, akik itt is minden emberi érzés nélkül szén őszinte lehetek hozzád. Hazudni nem is tudnék. Nincs titkom. Most pedig figyelj ide. A dolog igy történt: Egyik délután mentem hazafelé, a lakásomra, fáradtan, mint minden alkalommal. Nem gondoltam semmire. Nem is vártam semmi különöset ettől a délutántól, talán egyetlen vigasz éltetett, hogy lefekhetem és az álom kábulatában meghal számomra a gond, a baj, a mindennapi nyomorúság. S akkor megláttam valamit az aszfalton. Tudom előre, hogy mosolyogni fogsz, felrántod a vállad, nem érted. Mindegy. Az aszfalton egy szép sárga buzakalászt találtam. Igen egy szép hibátlan buzakalász akadt az utamba, ezer és ezer cipő taposott körülötte és ép maradt, elkerülte a veszedelem, de nem is történhetett másként. Ha rátaposott volna valami durva cipőtalp én hiszem, megérezték volna a távoli búzaföldek és egy pillanatra felsírt volna az egész világ. Mert áldott a buzakalász, minden buzaszemben lélek lakozik. Megtorpantam. Hirtelen megkapott ez a látvány s valósággal elérzékenyül- tem, mint aki első Ízben pülant- ja meg újszülött gyermekét. Valami feloldódott bennem s szerettem volna örömömben felsírni. Tudom, mire gondolsz: ideg- rendszerem elgyengült, megrokkantam a kíméletlen hajszában, egyébként is élhetetlennek isszemlélték a mozgóképeken az ilyen jeleneteket, hogy ha majd egy pár száz Chiang tiszt, véreb, hóhér is küesz végezve, amikor összefogdoshatják őket. . Amikor Franco, a görög király, vagy Chiang diktátor hóhérai végzik ki a fegyvertelen, védtelen munkások százait, az nem hir, az nem borzasztó, de amikor a munkások végzik ki ezen hóhérokat, az már VÖRÖS TERROR LESZ. ÉPITŐGÁRDA 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland....... 5.00 J. Buzay, Cleveland........... 7.00 L. Decsi, Akron............... 6.00 I.. Gáncs, Carolina............. 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina .... 3.00 I. Farkas, Akron ............... 8.00 J. Feczkó, New York ___ 6.00 L. Fishbein, New York......12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ......... 7.50 P. Hering, Buffalo............. 5.00 J. Kollár, Cleveland_____ 6.00 M. Krieger, New York...... 3.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 9.00 A. Lelkó, Pittsburgh..........10.00 L. Lefkovits, Cleveland _ 6.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ....... 9.00 J. Munczi, Cleveland......... 4.00 L. Páll, Ambridge ............. 9.00 P. Pika, Chicago ............... 5.00 J. Reppman, Detroit......... 8.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn ........... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ___12.00 S. Székely, Cleveland ___ 9.50 J. Vizi, Akron ....................12.00 Ch. Udvarnoky, Flint ........12.00 J. Zára, Chicago ...............10.00 mertél, olyannak ismertél, aki nem tud “könyökölni”, nem tudja kihasználni a “lehetőségeket”. Mosolyogsz s valami elegáns orvosi mükifejezéssel magyarázod az én egyszerű élményemet, az én belső, lelki újjászületésemet. Nincs igazad. Nem az idegek dolga volt ez. Tény, hogy a lehetőségeket nem tudtam soha kihasználni, ösztönösen irtóztam a lehetőségektől, mert nem kívántam senki romlását. De most már tudom, hogy nem a “könyöklés” az élet, nem is a törtetőké az élet, mert ők csak könyökölnek és törtetnek. Az élet az enyém, mert magamban érzem, mint a buzamag a termékenység erejét. Láttam a kalászt s egyszerre belémszivódott a földek áldott melege, az erdők komor zúgása, a hegyek hatalma és a folyók hűvös szelidsége. Virágot láttam és apró bogarak zümmögtek a fülem körül. Rádöbbentem és szinte felfedeztem, hogy van csend is a világon, nagyszerű csend, amüyent soha nem hallani a városban. És milyen rideg lett az én nyomorúságos szobám, mikor hazaérve asztalomra tettem a talált kincset. Egyszerre minden hiányosság, fájdalom, elszenvedett ütés előbujt, jelentkezett a maga valóságában, megmozdultak, mint valami felbolygatott rovarsereg és iszonyatot keltettek bennem. Látnom kellett a falak kopottságát, a bútorok öreg voltát, az ablak megmutatta régi repedéseit s én
