Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-18 / 1584. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1949 JUNE 18

Mérges gázokat készítenek

HETiKRONIK A

NO. 1584 SZÁM

AZ ATOMENERGIA PROGRAM VEZETq TISZTVISELŐJE ELSZÓLTA MAGÁT. — HÁROM ÉS FÉL BILLIÓ DOLLÁR A PUSZTÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN

WASHINGTON — A szenátus pénzügyi bizottsága előtt kihallgatott Charleton Shugg, az atomenergia bizottság vezetőjének első asszissztense bevallotta, hogy a Hartford, Wash, városban épített atomenergia telepen olyan gyilkoló anyagot készítenek, amire a “halálos méreg” már nem elég jó elnevezés. Ezzel arra célzott, hogy az uj gyilkoló anyag ölő képessége felülmúl minden képzeletet. ----------------------------------------Mr. Shugg azért tette ezt a kijelentést, mert a pénzügyi bizottság nem akarta megszavazni teljes egészében azt a nagy összeget, amit az atomenergia bizottság a Hartford, Wash, városban felépített titkos fegyvereket gyártó uj telep részére kért. Shugg azzal ijesztgette a szenátorokat, hogy ha nem adják meg a kért összeget, akkor a már 3 és fél billió dollárba került atomenergia program veszélybe jut.

Az asszisztens igazgató nem volt hajlandó bővebb felvilágosítást adni a hihetetlen ölő hatású mérges gázokról. Csak annyit árult el, hogy azzal összeköttetésben áll az az uj gyártelep, amit Arco, Ida. városban építenek és amelyre ugyancsak nagy összeget, 36 millió dollárt kérnek. Az uj “atom-reaktorok”, - bármi is rejtőzik ezen név alatt, meglehetősen drága játékszerek, mert Mr. Shugg állítása szerint már a legkisebb is 2,750.000 dollárba kerül, de a valamivel nagyobbakért 15, vagy 25 millió dollárt fizet Amerika népe.

A szenátorok az Atomenergia Bizottság elnökét, David. E. Li- lienthalt is kihallgatták. Tőle azt akarták megtudni, hogy mennyi atombombája van az Egyesült Államoknak, de Lilienthal azt mondotta, hogy ez nagy titok, “mert Truman elnök, mint a haderő főparancsnoka, úgy akarja, hogy az titok maradjon”.

A délamerikai lázadások

(Vi.) Majdnem minden hétre jut egy-egy délamerikai államból hozott lázadási hir, vagy lázadáshoz hasonló sztrájkok hírei. Legújabban Bolivia bányászai mentek ki sztrájkra, melyet erőszakkal akartak elnyomni és véres harcokká változott, melyben vagy negyvenet, köztük két amerikai mérnököt is megöltek.

Az amerikai mérnökök jelenléte azt sejteti, hogy amerikai érdekeltségek voltak azon bányákban. Még azzal is kijönnek, hogy amig az amerikai munkásoknak az átlag órabére $1.33 cent, a bolíviai munkásoknak átlag 9, azaz kilenc cent órabére van. Ez a kapitalisztikus áldás, melyet az amerikai tőkés ott és sok-sok más délamerikai államban meghonosított.

Ezek azon jó keresztény katolikus államok, melyekben még a pap szava szent és sérthetetlen. Ahol a nagybirtokokat nem, hogy kiosztották volna, hanem még jobban központosítják. Ezek azok az országok, melyeket a pápa nem csak, hogy nem átkozott el, hanem különleges gondjaiba vette és az éhség, betegség, ragályos nyavalyák által tömegesen elpusztított hívőknek a másvilági boldogságot.

menyországot helyezett kilátásba.

Ezzel kapcsolatosan aki teheti, olvassa el Dr. Lois Quintanilla könyvét, aki Párisban nevelkedett, de mexicoi polgár. “Egy Latin Amerikai beszél” címen mondja el a tényeket, ezen katolikus paradicsomról. Többek között ezt mondja: “A 126,000.000 latin amerikai közül, nem kevesebb, mint 85,000.000 tényleges éhséget szenved.” Ismerteti a gyermekhalandóság nagy mértékét, a ragályos betegségek elterjedtségét és tömeg halálozást.

Bolivia leginkább “tin” ásványban gazdag, de csak egy ember, Simon Patino-nak van nagy haszna belőle, aki nem is merne az országban lakni annyira gyülölté tette magát, Argentínában élvezi a vagyonának és a papoknak áldásait. Minden délamerikai államban egy-két csoport, tröszt tartja hatalmában az egész országot, leginkább azért szagatták ilyen kis, egy pár milliós darabokra, hogy azáltal könnyebben tudjanak rajtuk uralkodni. Kuba, Porto Rico, Venezuela, Colombia, Panama és más legtöbb kisebb-na- gyobb ország az amerikai cukor, gyümölcs, bánya, olaj trösztök

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

Hát persze, hogy mindig jobban és jobban összekevert világ- helyzettel találkozunk, mert tökéletesen és pontosan az összekeverésre vannak kiképezve a nagy vezetők, akiknek a megértés és emberi gondolkodás felé kéne irányítani a világ emberiségét. Ha elgondolkozunk azon, hogy milyen könnyű volna a megértés alapján az egész világrendszert, tejjel mézzel folyó kanaánná átformálni, az ipari vívmányok kapcsán, csak akkor látjuk hitvány fajzatnak a nagy vezéreket, akik minden igyekezetükkel visszatartják a boldogabb társadalmi rendszer felé haladást.

Az önzésre épült kapitalista társadalmi rendszer annyira megmételyezte az emberi agyvelőt, hogy valami penicillin féle csodaszer kéne, hogy az egyenes és tiszta gondolkodás kerüljön fölénybe, hogy még a nagytőkés kapitalista is megértse azt, hogy addig mig ő a saját vagyonát gyűjti halomra, az egy olyan bacillus, mely milliókat dönt le a nyomorba, betegségbe és pusztulásba.

Sokféle betegséget lehet gyógyítani a beoltással, sőt mint tudjuk ma már a gyermekeket csecsemő korukba beoltják, nehogy többfajta ragályos betegségeknek áldozatául essenek. Az ilyen beoltások ma már száz százalékos eredménnyel járnak és olyan betegségek mint pl. a diftéria mely még 30-40 évvel ezelőtt ezrével szedte áldozatait, teljesen kiküszöbölve van. Az orvosi tudomány határozottan hatalmas fejlődési fokot ért el, akárcsak az ipari fejlődés, sőt még annál is tovább fejlődött, mert amint látjuk elérkezett a társadalmositás küszöbére. Az egyes országokban az orvosi tudomány már államosítva van, mig az Egyesült Államokban most kezdenek erről komolyabban beszélni és egész biztos, bizonyos időn belül, kiveszik a magántulajdoni kézből.

Az orvosi tudomány államosítása azonban nem jelenti a magántulajdon alól való teljes fölszabadulást, mint ahogyan az államosítás sem jelenti a profit

uralma alatt vannak és népeik a bolíviai bányászokhoz hasonló kilenc centes órabéreket, nyomort, éhséget, betegséget kapnak. Ezt nem is merik, de nem is tudnák letagadni az amerikai újságok, rádió rikkancsok, csak elhallgatják.

alól való teljes fölszabadulást. Az államosítás, addig mig a kapitalista termelés által alkotott profit fölhalmozás teljesen a múlt emléke lesz, a profit fölhalmozást állami kezelésbe veszi át ,ami egyáltalán nem jelenti a profit megszüntetését. A profit csak akkor tűnne el végleg és ezzel a kizsákmányolás is, ha világgazdasági alapon közszükségletre termelnének. Tulajdonképpen ilyen jövő társadalmi rendszerért vajudig most a világ és ezt akarják visszatartani a vakságban tartott munkásmilliókkal, az önző hatalmukat vé- I dő nagytőkések.

Az orvos, a mai rendszerben inkább nevezhető tőkésnek mint munkásnak, igy nagyon is érthető, hogy hatalmas ellenakciót indítottak a társadalmositás ellen, ami a továbbfejlődés kapcsán esetleg teljesen kiszorítaná az orvostudományt a magán- tulajdonból és lehetetlenné tenné, hogy egyes orvosok egyénileg úgyszólván a dúsgazdag ki- zsákmányolókkal vetekedjenek. Kiabálnak is hát minden, szocializmust, kommunizmust a társadalmositás ellen, pedig még nagyon távol vannak attól, mert csak éppen úgy fogpiszkálóval zavarták még meg magántulajdoni jogaikat. Pedig inkább az orvosoknak örülni kellene annak, hogy csaknem az elsők lesznek, akiket a magántulajdoni önzés betegségéből kiemelni készülnek.

A magántulajdoni önzésről beszélve, milyen jó is volna ha erre a betegségre is kitalálnának valami beoltási csodaszert és ezzel aztán beoltanának minden önző nagytőkést, akik úgy meg- gyülölnék a profitot és a vagyont, mint a legrosszabb gyomorfájást. Ha én orvos volnék, ilyen csodaszeren törném a fejem, sőt még tovább mennék, nem csak arra igyekeznék beoltási csodaszert kitalálni, hogy minden nagytőkés mondjon le vagyonáról és kizsákmányolási jogáról, hanem még arra is, hogy nyomban kedvet kapjanak a munkára. Habár csak egy-két százalékkal volna több munkás a gyárkapuknál, mégis megváltozna az egész világ képe. Nem volna többé szükség a négyvezé- ri konferenciára, Kina sorsa azonnal elvolna intézve és még az oroszokra sem kéne többé olyan atombombás szemekkel nézni. Atombomba probléma pe(Folytatás a 4-ik oldalon)