Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-11 / 1583. szám

1949. junius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldaj TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI SZÁNTÓ KOVÁCS JÁNOS Jó 55 éve annak, hogy Szántó Kovács János vezetésével Hód­mezővásárhely szegénysége fel­lázadt a helyi hatóságok ellen, mert a szervezetüket, az Általá­nos Munkás Olvasó Egyletet a hatóság bezáratta és a berende­zést, könyveket elkobozta. Nagy szegénység volt ebben az alföldi nagy paraszt város­ban, a föld népe a törpe birto­kos, elesett paraszt, kiknek a nadrágszij szélességű földje ke­vés volt a megélhetésre. A föld­nélküliek hatalmas tömegei, az idénymunkások, cselédek, kubi­kosok, valósággal éheztek még a munka időben is. Ezeket az ezres tömegeket szervezte be Szántó Kovács Já­nos az Olvasó Egyletbe a 90-es évek közepén, ez a szegény zsel­lér volt a vezetőjük, tanítójuk, kinek irányítása alatt egysége­sen készültek arra, hogy ember­ségesebb béreket érjenek el. A téli munkátlan estéken ké­szültek fel a tavaszra, amelyre azonban felkészült a hatóság is, amely először is a szerveze­tet akarta összetörni, 1894 áp­rilisában záratta be az Olvasó Egyletet a belügyminiszter uta­sítására a helyi rendőrség, mely ellen való tiltakozásra Szántó Kovács János küldöttséget ve­zetett a városházára. A hatóság ismerte a vásárhe­lyi szegénység elkeseredését és felkészült annak elfojtására. A városházát rendőrséggel, csen­dőrséggel rakta meg, de útban voltak már a szegedi huszárok is. Vásárhely népét nagyon fel­háborította a hatóság támadá­sa, amely percek alatt terjedt el a külső perifériákon és a sze­génység ezrei rohantak a piac­térre és amikor a küldöttséget a szó szoros értelmében kirúg­ták a városházáról, a már négy ezerre szaporodott tömeg fel­szaggatta az úttest köveit és va-« lósággal megostromolta a vá­rosházát. Rendőr, csendőr és huszár attakkok leverték a lázadást, halottak, sebesültek maradtak a véres piactéren. Szántó Kovácsot elfogták és 5 évi fogházra Ítélték. A tárgya­láson emelt hangon kiáltotta a bírói felé: Elültettem a gyü­mölcsemetét, megnő majd az és gazdag termést hoz! Leülte a büntetést, de a bör­tönben szerzett betegségében 1901-ben meghalt. De haláláig tanítója, tanácsadója volt a né­pének. Mindig nagy tisztelettel és ér­deklődéssel gondoltam erre a hőslelkü Dózsa szellemmel teli­tett zsellérre és nagy megelége­dés tölt el, hogy a jóslata be­vált. A gyümölcsfája bő ter­mést hoz. Az Alföld és Vásárhely népe nem felejtette el a nevét. Emlé­kezete élénken él az utódok gon- dalataiban és holtan is vezérnek tekinti. Iskolát, kollégiumot, da­lárdát, kultur kört, utcát, teret neveztek el róla mindenütt, a magyar iskolakönyvek örökítet­ték meg a működését. De a szel­leme is ott van a város falai között. Vagy két tucat termelő szövetkezet, nagyon sok kultur egyesület igazolja, hogy nem fe­lejtették el Szántó Kovács taní­tását az egyesülés, összefogás, a tanítás fontosságáról. A magyar munkásmozgalom nem kis számú martirainak egyik kimagasló hőse volt és marad Szántó Kovács János. EISLER SZABAD Amint tudjuk Eisler német származású kommunista ellen, ki a hitleri üldözés elől mene­kült a szabadság hazájába, nem csak deportálási ejárás indult meg évek előtt, hanem különbö­ző címeken börtönbe is igyekez­tek csukni. Egyszerűen felment egy lengyel hajóra és itthagyta Amerikát FBI-jával a már ki­szabott börtönbüntetéseivel, egy szabott és kiszabandó börtön- büntetésével együtt. Ez a jogos önvédelem, nagyon felháborítot­ta az amerikai hatóságokat és követelte az angol rendőrségtől, hogy felrúgva minden nemzet­közi jogot, fogja el az Angliába megálló lengyel hajón Eislert és küldje vissza Amerikában. Az angol rendőrség gészséggel tett eleget a kérésnek és behatolt a hajóra, amely lengyel terület. A hajó kapitánya és a lengyel kö­vetség tiltakozása dacára, erő­szakkal levitték a hajóról és börtönbe helyezték, amig vissza vihetik Amerikába. De akadt egy angol biró, aki Eisler elfogatását a menedékjog megsértésének nevezte és egy­ben elutasította az amerikai kor­mány kiadatási kérelmét és el­rendelte Eisler szabadonbocsáj- tását. Utóhatásként meg kell jegyez­ni, hogy ebben az ügyben nem csak meztelenre vetkőzött az amerikai reakció, de egyben ki­mutatta azt is, hogy milyen mó­don kezeli a marshallizált orszá­gokat. Akadtak szenátorok, akik na­gyon felháborodtak azon, hogy akadjon egy biró, akit esetleg “abból a pénzből fizetnek, ame­lyet mi adtunk a Marshall terv alapján”, aki a törvényre hivat­kozva megtagadta a nemzetközi jog felrúgását és követelik, hogy amig Anglia elégtételt nem ad, illetve vissza nem küldi Eis­lert, addig ne folyósítsanak több Marshall segélyt. Lényegtelen, hogy ez nem történt meg, de jel­lemző, hogy a törvényhozóink müyen nyíltan kimutatják, hogy Amerika egyszerűen alárendelt gyarmatként kezeli azokat az országokat, amelyek a Marshall terv “áldásaiban” részesülnek. A mi kormányunk szabja meg a gazdasági és politikai állásfog­lalásukat, amelyeknek párhuza­mosan kell haladni az amerikai tőke imperializmusával. Az Eisler ügy nem csak lelep­lezte, de egyben nevetségessé is tette a kormányunkat az egész világon és jól mulatnak Eisler gúnyolódásán, aki Clark igaz­ságügyi államtitkárt a butaság Nobel dijára ajánlotta. Ebből a nevetségességből kijutott a ré­sze az FBI nagyhatalmú főnö­kének Hoovernek is, aki hiába őriztette Eislert évek óta, ilyen egyszerűen odóbb tudott állni, amikor megunta Hoover és gaz­dái szerető gondoskodását. ÜDVÖZLET Nemzetközi ünnepe volt a vi­lág szabadságért harcoló népei­nek az a hir, hogy a Kínai Nép­hadsereg elfoglalta a hatmillió lakosú Shanghait. Nem csak fel­szabadította, hanem mint már hetekkel ezelőtt megírtuk, oly közigazgatási aparátust szerve­zett, amely rögtön át is vette a város vezetését úgy, hogy min­den zökkenő nélkül történhetett meg a rendszerváltozás. Mint a polgári lapok tudósítói jelentik, a hatmilliós városban a legna­gyobb rend uralkodik, nem tör­téntek az ilyenkor szokásos rab­lások és visszaélések az elfogla­lást követő egy-két nap után, a város visszatért a normális élet­be, megindult a termelés és a kereskedelem, az uj rendszer szabályai szerint. Azóta a felszabadító hadse­regek gyors ütembe folytatják az előnyomulásukat, kergetik maguk előtt az amerikaiak által felszerelt és kiképzett Chiang hadsereget, amelynek a katonái, ha csak mód adódik rá, nagy tö­megekben, teljes felszereléssel szöknek át a felszabadító Vörös Hadsereghez. Mi, mint minden szabadságért egy uj emberi társadalmi rend­szerért harcolókat, meleg sze­retettel üdvözöljük a kínai né­pet, gyors sikert, teljes győzel­met kívánunk nekik, hogy minél előbb megkezdhessék a szabad, szocialista Kina felépítését. Jóltudjuk azt, hogy a kínai nép győzelme nem csak a gyar­mati népek felszabaditási har­cának ad újabb lökést, de bizta­tó reménnyel tölti el a szabad, kizsákmányolástól mentes világ­ért harcolókat is. Ilyen győzel­mekre a Marshallizált, Atlantic paktumos, harmadik világhábo­rúra készülő időben, nagy szük­ség van. A kínai győzelmek nem csak a kínai népre, de az egész világ dolgozóira kihatnak, ezért a shanghai győzelem a proletári- átus nemzetközi öröm ünnepe lett. A vereség nem csak Chiang bandáját sújtotta, de veresége volt a nemzetközi imperializmus­nak is, amelynek sajnos az ame­rikai nagytőke az irányitója. MÉG EGY PÁR SZÓ a minden oldalról kifogásolt “demokrácia” hiányát siratok­nak, a Heti Krónika megadta a magyarországi választásokról a kellő választ, amelyhez csak egy pár számot óhajtok hozzá­fűzni. A magyarországi szak- szervezeti lapok közül egy pár már beérkezett és ezek nagyon érdekes és tanulságos kimuta­tást közölnek, különösen azok­nak a kritikusoknak, kik nem nagyon hisznek a politikai vá­lasztások fontosságába, akik a parlamenti politikusokat, az ipa­rok képviselőivel óhajtják kicse­rélni. A nyomdaipar lapja a “Betű” bemutassa a szakma 11 képvise­lőjét az uj törvényhozásban. A bányaipar szaklapja már 20 tényleges bányászt és bá­nyász asszony fényképét és élet leírását hozza, mint a szakmá­ból kikerült képviselőket. A bőripari szakma 12 bőripari munkással szerepel, mint szak­lapjukból látjuk. Egyelőre más szaklap nem áll rendelkezésünk­re, de kétségtelen, hogy ugyan igy aránylik a többi szakma'kép- viselete is. Ez még nem egy elképzelt “Ipari Tanács”, de aki látja azt, hogy mind több és több ipari dolgozó kerül a termelést irányi­tó pozíciókba, aki látja azt az erőfeszítést, amelyet a rendszer kifejt, hogy újabb és újabb ipa­ri tömegeket képezzen ki maga­sabb technikai tudásra, hogy az­után rájuk bizhassa az iparok irányítását, az meg van győződ­ve arról, hogy a fejlődés oda mutat, hogy csak idő kérdése, hogy nem csak iparok szerint jelölik, de az iparokban fogják megválasztani a vezetőket. Öntudatos munkás nem dől be a “demokráciáért” kétségbe eső hivatásos sirató vénasszonyok­nak és főleg nem áll be közéjük, még ha az uj társadalmat építő menetrend, nem százszázaléko­san simul az általunk lefekte­tett blueprinthez. Még egy ház építésénél is a talaj és éghajlati viszonyok kí­vánalmai szerint változtatnak a lefektetett tervrajzon. Higyjék el, hogy egy társadalmi forra­dalomban is történhetnek olyan okok, amelyek eltérést okoznak a kijelölt útról, pláne ha azt nem ők, hanem mi, akik nem va­gyunk aktiv építők, hanem csak tervezők — ra'jzoljuk fel. Tizet teszek egy ellen, hogy ha majd mi is építünk, mi is kénytelenek leszünk a “talaj” viszonyokhoz alakítani az elméletben nagysze­rű blueprintünkön. ÖNKÉNTESEK Már többször irtunk a new yorki kommunista perről, mely a munkásmozgalom megfojtá­sát célozza. Megbélyegeztük a renegátok és rendőrkémek fel­vonultatását és erkölcstelennek tartja mindenki azt, hogy az ítéletnél figyelembe vegyék eme felbérelt alakok vallomását. Valószínű ez az álláspontja az SLP vezérkarának, illetve an­nak titkárának, Arnold Peter- sonnak, ,a 30 éve titkári székben ülő bürokratának is, amikor ön­kéntesen segítségére siet az ügyésznek, ő nem rendőrkém, olyan buta rendőr nincs, aki az SLP-hez vagy az egyházhoz he­lyezne el kémet. Mindenki tisztá­ban van azzal, hogy ők egy cseppet se veszedelmesek a mai államrendszerre, sőt erős táma­szai annak. Minden államrend­szernek, amelyet a feltörekvő proletáriátus ostromol, szüksé­ge van nem csak az egyházra, hanem szoc. dem.-re is, ezért nemhogy támadná, hanem ápol­ja azok fenmaradását. Nem, Pe­terson nem rendőrkém, csak bürokrata, ki halálosan gyű­löl minden konkurenciát, amely veszélyezteti az ő kis meg-

Next

/
Thumbnails
Contents