Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-11 / 1583. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. junius 11. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. ROHANNAK A LEJTŐN AZ ÉVTIZEDEK folyamán — bár mindig elitéltük, de végre megszoktuk és nekünk is közömbössé vált az a terror uralom, melyet az American Federation of Labor (az amerikai szakszervezetek szövetsége) bürokratikus vezérei alkalmaztak a tagsággal szembe uralmuk megtartására. Amikor a Congress of Industrial Organization (CIO) megalakult, sokan “uj korszak kezdetét” vélték látni az amerikai munkásmozgalomban és abban reménykedtek, hogy az “uj ipari szervezet” menthetetlenül elsöpri az útból a régi reakciós szak- szervezeteket és nem csak a kor követelményeinek megfelelőleg, nem a szakmai vonalon, hanem iparok szerint fogja tömöriteni a munkásságot, hanem megszünteti a bürokratikus vezérsereg zsarnoki terror uralmát és a döntő szó a tagságé lesz a jövőben. Ismerve a CIO megalakulásának körülményeit, mi forradalmi ipari unionisták nem osztoztunk az üdvrivalgók reményeiben, sőt azt is kétségbe vontuk, hogy politikus “elvtársaink” akik minket minden lépésünkben gáncsoltak a forradalmi Egy Nagy Szervezet építésében, valóban hivei volnának ily szervezet építésének. Mert ha úgy lett volna, akkor nem csak nem gáncsolták volna törekvéseinket, hanem minden erejükkel segítették volna kiépíteni az IWW-t, amely a CIO megalakulásakor már három évtizedes múltra tekintett vissza a forradalmi ipari union- izmus eszméjének terjesztése terén. Ők azonban nem ezt tették, hanem hiú ábrándokat kergettek abban a reményben, hogy sikerül a CIO-ban a kontrolt a kezeikbe tartani és amig elméletben csevegtek a szervezetek a tagság által való “demokratikus irányitásáról” a gyakorlatban a legjogosabb kritikát is elfojtották, ha az, az ő felfogásaikkal ellenkezett. lapot küldjünk át. Eddig még egyetlen olyan levél sem érkezett be, melyben azt Írták volna, hogy nem akarják a Bérmunkást. Igaz, kell ebben a küzdelemben más segítség is még mindég a magyar népnek, akik végtelenül kiéhezve és lerongyolódva kerültek ki ebből a világégésből, melynek tüzcsóváját a nácizmus kormányozta. De gondoljuk csak el, hogy a materiális dolgok rövidesen újból elkopnak és azokat ismét pótolni kell. A szellemi táplálék azonban állandóan meghagyja nyomait az emberekben, még akkor is, ha nem is lesz pótolva, hátha még állandóan oda kerülhet a munkáscsalád asztalára. Tegyük hát lehetővé, hogy mostantól kezdve minden magyar faluba ott legyen a Bérmunkás mint az amerikai magyar munkások igazgyöngye, melyet SAJNOS, de mint a múltban, meglátásaink mindig beteljesedtek, az események most is minket igazolnak, mert a CIO fel- tartózhatatlanul rohan a lejtőn és rohanás közben jobbra, balra gázolja azokat, akik felakarják tartóztatni a reakció mélyébe való zuhanástól. “Fejétől büdösödik a hal” mondja a közmondás és ez a CIO-nál a gyakorlatban is áll. A CIO központi vezetősége a közelmúlt hetekben tartotta félévi gyűlését és az ott hozott határozatok nem csak nem kísérlik megállítani a mélységbe zuhanást, hanem azt elősegítik és fejvesztés — vagy legalább is a szemevilágának elvesztésére — ítélték azokat, akik ezen határozatoknak alá nem vetik magukat. A reakció ma már oly erőre kapott a CIO-ban, hogy a legaljasabb terrort is nem csak jóváhagyja a központi vezetősége, — ha az a vörösek ellen irányul — és nem hogy a terror elkövetőit ítélnék el, hanem annak áldozatait, mint tették Maurice Travis esetében, aki ily terrornak volt az áldozata a közelmúltban és még szerencsés, hogy csak az egyik szeme világát veszítette el. TRAVIS központi pénztárosa a Mine, Mill and Smelter Workers szervezetnek, mely egyike a CIO-hoz tartozó “kommunisták irányítása” alatt levő szervezetnek. Ez a szervezet már évek óta képviselte az Alabama államban levő Bessemer-i ércbányákban foglalkoztatott munkásokat, de mivel a CIO többekkel ezt a szervezetet is kiakarja végezni, most az uj kollektiv szerződés meguj- jitásában nem csak nem nyújtottak segítséget a bessemeri bányászoknak, hogy mennél jobb béreket és munkaviszonyokat^ vívhassanak ki, hanem a szó szoros értelmében hátba támadták őket. Mivel az MMSW szervezet nem hajlandó a CIO központi vezetőségének diktatórikus utasítását követni, hogy tűnjenek el a őszinte munkások ajándékoznak, igazi fölszabadulásba vetett hitben és reményben. Az ipari fejlődés útjára tért Magyarország minden kis falujába elfog érni a villanyvülági- tás, azokra a helyekre, ahol gyertya világnál vagy petroleum lámpánál más világítást soha nem ismertek. Ezeken a helyeken a régi időben a tollfosz- tás és kukorica morzsolás volt az esti szórakozás a kísérteties mesék elmondása mellett. Minden faluban, ahol kigyul a villanyfény, legyen ott a Bérmunkás és a falu mesemondója helyét vegye át, a szellemi fölszabadulás útját egyengetve. Mi, akik legtöbben a falu számlázottjai vagyunk, a falu népében szeretnénk látni a szellemi fölszabadulás példaképét. Tegyük hát ezt lehetővé. Minden magyar faluba Bérmunkást! föld színéről, a United Steel Workers of America — az acéltelepek munkásainak szervezete — melynek Phillip Murray a központi elnöke, — aki egy személyben a CIO központi elnöke is, — kiküldte “szervezőit” a bessemeri bányákhoz, hogy az ott foglalkoztatott munkásokat “átszervezzék” az acél munkások szervezetébe. Mindkét szervezet állította, hogy a munkások többségét képviseli, igy szavazást kellett elrendelni annak megállapítására, hogy melyik szervezetet akarják a munkások? A szavazás előestéjén mindkét szervezet nagy agitációt fejtett ki a bányászok között igy többek között Travis időt bérelt a helyi rádió állomáson és a levegő hullámain át magyarázta a bányászoknak, hogy tartsák meg a kipróbált MMSW szervezetet és milyen aljas munkát végez az acél munkások szervezetének vezetősége, amikor a legkritikusabb időkben tör rájuk, hogy megbontsa az egységet a bányászok között. Beszédét azonban nem fejezhette be, mert Murray pribékjei egy Zonarich névre hallgató bérenc vezérletével megtámadták Travist és a felismerhetet- lenségig összeverték, úgy, hogy napokig élet-halál között lebegett a kórházban. Hetek múlva annyira javult állapota, hogy elhagyta a kórházat, de szemei annyira megsérültek, hogy később egyik szemét kikellett operálni, hogy a másikat megmentsék és elejét vegyék a teljes vakságnak. A BESSEMERI bányászok elleni aljas támadás, melyben Travis majdnem az életével fizetett, éles tiltakozást váltott ki a CIO kötelékébe tartozó haladóbb szervezetekből és szigorú vizsgálatot és a gyilkos támadó ellen eljárás megindítását követelték, azonban a CIO központi vezetősége nem csak figyelmen kívül hagyta azokat, hanem Travist és szervezetét ítélték el, mert “megbontják a CIO egységét.” Ugyan ezen gyűlésen a CIO központi vezetősége ultimátum szerű utasítás tadott minden a CIO-hoz tartozó szervezetnek, hogy a jövőben szigorúan kövessék a CIO hivatalos álláspontját minden tekintetben, vagy “elle- neszegülésért” a charter megvonásának teszik ki a szervezetet. “Engedetlenségnek” számit az, ha pl. a baloldali szervezetek nem hajlandók a “kommunistákat” kizárni a vezetőségből és helyükbe a reakciósokat odaültetni. Vagy ha nem hajlandók feladni a jelen szervezetet és egy a központ által kijelölt reakciós szervezethez csatlakozni. “Ellenszegülési” eljárásnak teszik ki magukat azok a szervezetek is, amelyek «nem hajlandók követni a CIO köponti vezetőségének álláspontját a Marshall terv, az Atlanti Paktum indor- szálásában, valamint, amelyek nem szakítják meg az összeköttetést a Szakszervezetek Világ- szövetségével, melyből a CIO az elmúlt januári gyűlésen kilépett,' valamint ellenezik egy uj világszövetség . megalakítását, mely a reakció korlátlan uralma alatt álljon. CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE BÉRMUNKÁS OLVASÓK és azok barátai JUNIUS 12- én, vasárnap GULYÁS KIRÁNDULÁST tartanak a közismert Scherháufer Farmon. Belépődíj nincs. Esős idő esetén elég fedett hely van. Útirány: a 87-es utón a 306- os útig, ott balra a Perkins Roadig, amelyen jobbra a 4- ik épület a Scherháufer Farm. Akiknek nincs autójuk, azok d.e. 10 órakor legyenek a Buckeye Rd. és 112-ik utcánál. HOGY ezek a határozatok nem csak “papíron” maradnak, arról a fejlemények máris bizonyítékokat szolgáltatnak. A nyugati rakparti munkások szervezete egyike azon ‘eretnek’ szervezetnek, amelyet a központi vezetőség célba vett. Ezen szervezetnek Harry Bridges az elnöke, aki ellen tiz évvel ezelőtt deportálási eljárás volt folyamatban, mert Bridges “kommunista” volt. Bizonyíték hiányán azonban, a kormány kénytelen volt a vádat elejteni és Bridges pár évvel később polgára lett az Egyesült Államoknak. Ellentétbe a CIO központi vezetőségének határozatával, a rakparti munkások szervezete túlnyomó többséggel' úgy határozott, hogy megmaradnak a jelenlegi Világszövetségben, ezt a határozatot követőleg két tisztviselője a szervezetnek feljelentést tett Bridges ellen, hogy “hamisan esküdött” amikor polgárlevelét kivette, hogy “nem tagja a kommunista pártnak”. Bridgest természetesen elfogták és most folyik ellene a vizsgálat a “hamis esküért”. Ismerve a CIO központi vezetőségének határozatát, nem nehéz kitalálni, hogy honnan nyeri az igazságügyi department az “adatokat” Bridges ellen. Igen. A CIO a saját tagjait, saját vezéreit de- nunciálja ha “engedetlenked- nek”. És ismerve az AFL pályafutását, a végnélküli árulások, hátbatámadások és denunciálások láncolatát, nem nehéz megállapítani, hogy a CIO mely irányba halad. MOST az a nagy s fontos kérdés, hogy Amerika öntudatos munkássága meddig vár, mielőtt a cselekvés terére lép ? Megvárják amig a reakció teljesen szétveri a ma még erős szervezeteket, vagy pedig már most megteszik a lépéseket, hogy a haladó szervezeteket összpontosítsák és egyesült erővel vegyék fel a harcot a reakció törekvéseivel? A tények azt bizonyítják, hogy nem elégséges a szervezetekben csak a “vezető” tisztségeket kontrolálni, mert azokat terrorral, denunciálással és a tagság agyának megmételyezésével onnan eltávolíthatják és az egész szervezet a reakció kezébe kerül. Ezt csak oly szervezettel lehet elkerülni, ahol a kontrol a tagság kezébe van és annak használására van nevelve a tagság. Ily szervezet naggyáépitésé- hez azonban Bridges, Travis és a többi “vezéreknek” is fel kell
