Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-06-04 / 1582. szám
1949. junius 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal Amiről hallgatnak HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL (a.l.) Csak azok tudják legjobban megmondani, hogy mit is jelent a munkanélküliség, akiknek már kijutott belőle bőven. A kitartott sajtó még mindig vérmes reményeket táplál a jövendő gazdasági fellendülésére vonatkozóan. A munkaügyi minisztérium kimutatása szerint, a- munkanélküliek száma az utolsó nyolc hónap alatt állandóan emelkedett. A tavasz beálltával sem javult a munkaalkalom, amit már előre annyira megjósoltak, mert a kimutatás szerint április hónapban több mint 300 ezer ember vált munkanélkülivé. Most jut eszembe az 1930-as időbeli kecsegtető jelszó, amit Mr. Hoover, az akkori elnök olyan cinikusan hangoztatott: “Prosperity ’round the corner” (A föllendülés már a sarkon van). Majd most is úgy fogunk járni, mint abban az időben, hogy nem lesz képes a sarkon befordulni. Azok, akik a háború alatt, meg az utolsó 4 év alatt milliókat harácsoltak össze, azok nagyon könnyen megúsznak egy kis ipari pangást. De nem a munkanélküli munkások, akik a magas árak mellett, amikor dolgoztak is, csak a legszükségesebb dolgokat tudták részben megvásárolni. A másoldalról pedig habár az utolsó 8 hónap alatt állandóan bocsájtották el a munkásokat munkából, a nagy ipari vállalatok az idei első negyed évben több profitot vágtak zsebre, mint a múlt év első negyed évében. Ezt csak úgy tehették, hogy a még munkán levő munkásokat jobban megszorították, több munka elvégzésére. A mostan folyamatban levő sztrájkok, úgy a Bendix' mint a Ford gyárban, mind a speed-up rendszernek következménye. Maguk az iparbárók is úgy vélekednek, hogy az őszi időszak beáltával, nagyobbszerü ipari pangásra van kilátás, különösen az automobil iparban. Ez a véleménye Mr. Wilsonnak, a General Motors elnökének, aki a múlt napokban jelentette ki, hogy á külföldi piac az automobilokra teljesen szünetel és igy a belföldi piacot a nyár végéig könnyen lebonyolíthatják. Ezzel kapcsolatban a kormány gazdasági “szakértői” jó üzleti évet jósolnak még mindig, akár csak a múlt depresszió idején Hooverék. Nem is lehet csodálkozni, hiszen megint Hoover annak a bizottságnak az elnöke, amely bizottság a kormánynak ad tanácsot, gazdaságos állam vezetésére vonatkozólag. Hogy vájjon hol vesztek el a számok, nagyon nehéz megállapítani, de alig néhány hónappal ezelőtt azzal dicsekedtek, hogy 58 millió munkás van foglalkoztatva és a mostani kimutatás szerint az iparokban foglalkoztatott munkások száma 43 millió. Valahogyan a számok sehogysem egyeznek, mert mindig azt rebesgetik, hogy nem kell megijedni, mert a munkanélkülieknek száma “nem több”, mint 3 millió. A teljesen munkanélkülieken kivül nagyon sok üzemben megröviditett munkahetet dolgoznak. Azok a nagy munkásszervezetek, mint az AFL vagy a CIO lassan kullognak, hogy tennének valamit a munkanélküliség enyhítésére. Egynéhány radikálisabb csoport követeli csak a 30 órás munkahetet 40 órai fizetéssel. Ezzel szemben a gyárosok, meg a politikusok tesznek lépéseket azokban az államokban, ahol munkanélküli segélyt kell fizetni. Úgy intézkednek, hogy megrövidítik a munkaidőt annyira, hogy az összes munkásokat, akik még eddig bent vannak az üzemekben, továbbra is ott tartsák, habár nem igen fognak többet keresni a munkanélküü segélynél, de ez taktika, azt mondják, hogy a munkanélküliség ellustitja a munkásokat. Lássátok sok európai' államban az újjáépítéshez még most sem fogtak hozzá. (Nyugat Európát értsétek alatta). A háború befejezése után az itteni kapitalizmus borzasztóan siránkozott, mindenért a munkásokat okolták. Azért lett minden drága, mert a munkások rövid időt dolgoztak. Sürgették a 40 órás munkaidő eltörlését. Azzal érveltek, hogy Franciaországot is csak a 40 órás .munkahét behozatala tette tönkre a második világháború előtt. A kapitalizmus érvelései mindig odairányulnak, hogy a munkások életszínvonalát lehetőleg a legacsonyabb minimumra leszállítsák, mert akkor könnyebben lesznek megalkuvók, mert nem lesz anyagi kitartásuk harcaik győzelemre vitelére. Az itteni munkások nehezen tanulnak, erről a kapitalisták jóelőre gondoskodnak, mert mindig más országok viszonyait hozzák fel ütőkártyának. Azt azonban sohasem hangoztatják, lássátok ott is kapitalizmus van uralmon. A vörös vadászat is azért folyik olyan erélyesen, mert előre megakarják fölemlíteni az itteni munkásokat, mert ők tudják, hogy egy nagymérvű ipari pangás előtt állunk és hogy erről eltereljék a nép figyelmét, hát mindenért a vöröseket okolják. Arról azonban őszintén sohasem beszélnek, hogy a kapitalista termelési mód, a modem technika fejlődése folytán, már idejét múlta, mert nem szükségletre, hanem kizárólag profitra alapozza a termelés mikénti irányítását és ha egy fejlett ipari államban a külföldi piac megakad, akkor nem is lehet másra számítani csak egy ipari pangásra és természetesen az ezzel járó munkanélküliségre. Azért ragaszkodik ez az ország olyan nagyon annak a szándékának keresztülviteléhez, hogy kontrolálják az egész földtekének ipari és kereskedelmi hálózatát. Ezért nem is fognak a ’’békekonferencián” sohasem megegyezni azokkal, akik a kollektív termelésnek hívei. Soha nem szállt még dal oly felszabadultan, oly magabiztosan a napsütésben szikrázó ég felé, mint ezen a május elsején. Ki tudná leirni, mennyi minden volt azokban a hangokban, amelyek zengésükkel betöltötték újjáépült fővárosunk feldíszített utcáit. Öntudatos hit, boldog reménység, határozott akarat, elszántság, bátorság, mind-mind ott zúgott és zengett azokban a májusi hangokban, amelyek kora reggeltől késő délutánig hullámzottak a felvonuló tömegek felett. Az utcák, a házak pazarul kiöltöztek erre a napra. Zászlók erdejét legentette a szellő, mintha csak megfogadta volna a szót: “ . . . fújjátok, fújjátok, holnapra megforgatjuk az egész világot!” Az emberek arcán visszatükröződött a nagy nap minden lelki behatása. Ha láttad őket elvonulni Rákosi elvtárs előtt, láthattad azt a végtelen megnyugtató bizalmat, szemükben, amellyel szinte azt mondták: “Reánk mindig számíthatsz!” A nők szemében, — de menynyiben, — könny csillogott. A pillanat nagyszerűsége és a jövő nyugodt biztonsága csalta szemeikbe ezeket a gyöngyszemeket, bizonyítva azt, hogy megtalálták és megértették helyüket a népi demokráciákban. MUNKÁSLAKÁSOK DIÓSGYŐRÖTT Magyarország második legnagyobb üzeme, Diósgyőr, a termelés és az önköltség csökkentés terén nagyszerű eredményt ért el. Ezért lehetővé vált, hogy az üzem továbbfejlesztése a hároméves terv keretében 150 milliós alapot teremtett. Az ötéves terv keretében pedig már 750 millió forintot irányoztak elő a gyár korszerűsítésére. Az egész üzemet átépítik, uj termeket építenek, uj acélöntő- déket, durva és finom hengerműveket létesítenek. A terv megvalósítása után Diósgyőr lesz Európa egyik legmodernebb hengerműve. Az üzem átépítésével és modernizálásával egyidőben 50 millió forintot fordítanak modern munkáslakások építésére is. A terv szerint 2400 család részére építenek modern lakóházakat. RÖVID HÍREK A vasúti teherforgalom Magyarországon 1938 szeptember havában 1.7 millió tonna volt, 1948 szeptemberében elérte a 2.5 milliót. Magyarországon ez év első három hónapjában 12 hidat építettek. A magyar kultuszminisztérium nyilatkozata szerint az általános művelődés fejlesztésére az ipari és mezőgazdasági gócpontokban, a tanyai központoErzik és tudják, hogy csak a népi demokráciák összefogása a béke érdekében, — és ezen a fronton demokráciánk nem rés, hanem erős bástya, — védheti meg családi tűzhelyük nyugalmát és boldogságát. Az imperialisták uszítása pedig újra rom- badöntené a felépült otthonokat, ismét könnytengerbe fullaszta- ná a felserdült reményeket, mert hiszen a háború a legnagyobb fájdalmat, a legnagyobb veszteséget mindenkor azoknak oko- zot, akik nők, feleségek, anyák. Ünnepelt a nép. Szépek voltak az előző május elsejék is. Ez mégis más volt. Talán először jelentkezett az a hatalmas érzés, hogy a magyar dolgozóosztály végkép birtokában tudja az országot, amelyet négy esztendő mérhetetlen áldozatokat kívánó munkájával épített fel. Ez a május elseje megmutatta: “Miénk az ország, magunknak építjük!” Felejthetetlenül szép nap volt. Ünnepelt a nép boldogan, méltóságteljesen. Ez az ünnep előrevetette vakítóan ragyogó fénysugarát május 15-re, amikor ismét ünnepelt a dolgozó nép. Ünnepelte azt, hogy a már ténylegesen birtokában levő ország ügyeinek irányítását olyanok kezébe teszi le, akik megbonthatatlan pecséttel igazolják a dal igazságát: “A munkásoké a jövő!” RYR (Betű) kon és traktorállomásokon körzeti iskolákat és tanulóotthonokat szerveznek. A távoli lakóhelyekről az iskolás gyermekeket rendszeres iskola autóbuszjáratok fogják behordani az iskolákba. A szociális akció keretében 10,000 nyolcadik osztályos és 5000 hetedik osztályos tanulónak folyósítanak készpénz segélyt. Az Állami Áruházak “Divat- csarnok” fiókja 1947 áprilisában 98 ’ezer, 1948 áprilisában 167 ezer, ez év áprilisában pedig 691 ezer forint értékű cipőt és szandált adott el. A nyári öltönyök ára a tavalyi 340 forint helyett az idén 280 forint. Budapesten a sportruházati cikkek közel 50 százalékkal olcsóbbodtak. HAJÓKIRÁNDULÁS A HORTOBÁGYRA Még mese címének is fantasztikusan hangzik: “Hajókirándulás a Hortobágyra”. De hogy is ne hangzana, hiszen a Hortobágyon a hosszú száraz nyári évszak alatt még a gémes kutakban is alig maradt egy kis viz, nem hogy hajózásról lehetett volna álmodozni. És mégis most ezt a hihetetlen álmot fogja megvalósítani az ötéves terv keretében az Országos Vízgazdálkodási Intézet. Természetesen nem tengerjá- ! ró hajókról van szó, hanem csak VÖRÖS MÁJUS
