Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-06-04 / 1582. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Fost Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 JUNE 4 NO. 1582 SZÁM Kevesebb a munkaalkalom HETT KRÓNIKA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN MEGCSAPPANT A MUNKA- ALKALMAK SZÁMA. — AZ UTOLSÓ HIVATALOS JELEN­TÉS ELISMERI A NAGY MUNKANÉLKÜLISÉGET. WASHINGTON — A munkaügyi minisztérium statisztikai hivatala most tette közzé az április hó végére vonatkozó statisz­tikai adatokat, amelyek szerint az Egyesült Államokban a hábo­rú utáni 60 millió munkaalkalom leesett 43,890,000-re, ami azt je­lenti, hogy az.ipari és kereskedelmi vállalatokban körülbelül 16 millió emberrel kevesebbet foglalkoztatnak, mint három évvel ez­előtt. A Labor Department azonban megjegyzi, hogy azért a mun­kanélküliek száma nem emelke­dett, amennyiben akkor, amidőn 60 millió ember dolgozott az ipa­rokban, a nagy szükséglet kö­vetkeztében nagyon sok nő és idős egyén nyert alkalmazást, akik normális időkben nem vesz­nek részt az ipari termelésben. A Labor Department ezen je­lentése nem nyújt tiszta képet a munkanélküliségről, csupán azt jegyzi meg, hogy a munkaalkal­mak száma a múlt év szeptem­ber óta állandóan esik és jelen­leg másfél millióval kevesebb mint 8 hónappal ezelőtt. így va­lószínű, hogy a munkanélküliek száma jóval több a kereskedel­mi sajtó általi 4 millió “becslés­nél”. De nem csak a munkaalkal­•---------------------------------------------­mák, hanem a munkások kere­sete is esett, — mondja a mun­kaügyi minisztérium jelentése. Április végén az amerikai mun­kások átlagos heti 38.3 órát dol­goztak s az átlagos heti kere­set két és fél dollárral esett; 55.12 dollárról 52 dollár 62 cent­re. Ez azonban csak részben mutatja a munkások jövedelmé­nek csökkenését, mert azt csak az a statisztika mutatja, amely­nél számításba veszik, hogy az egész család jövedelme mennyi­vel esett a munkanélküliség kö­vetkeztében. A Labor Department azzal végzi ezt a jelentést, hogy a múlt április hónapban több munkást tettek le Amerikában, mint az előző 10 év bármely más í hónapjában. Újabb hajsza Bridges ellen A RAKPARTI MUNKÁSOK SZERVEZETÉNEK ELNÖKE EL­LEN ÚJABB DEPORTÁLÁSI ELJÁRÁST KEZDETT A KOR­MÁNY. — HAMIS ESKÜTÉTELLEL VÁDOLJÁK. SAN FRANCISCO — A kormány ismét vád alá helyezte Harry Bridgest, a CIO-hoz tartozó International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union elnökét azon vád alapján, hogy ami­kor a polgárosítását kérte eltagadta, hogy tagja volt az amerikai Kommunista Pártnak. Mint ismeretes, ez az ügy évekkel ezelőtt nagy port vert fel és miután az igazságügyi de-<$-----------------------------------------­partment Bridges ellen döntött, bíróság elé került a dolog. Brid­ges fellebezése eljutott egészen a legfelsőbb bíróságig, Supreme Courtig, amely kimondotta, hogy a Department of Justice adatai nem bizonyítják, hogy Bridges tagja volt a kommunis­ta pártnak. A Supreme Court ily döntése következtében Brid­ges ellen elejtették a deportálá- si eljárást és lehetővé vált, hogy polgárosodhatott. A kormány állítása szerint most újabb adatok kerültek nap­fényre, * amelyek bizonyítják, hogy Bridges tagja volt a kom­munista pártnak, tehát hamisan esküdött, amikor azt letagadta. Ezt a vádat kiterjesztették Brid­ges két tanújára is, akiket szin­tén bail alá helyeztek. Ezek: Henry Schmidt, aki a vád nyil­vánosságra hozása idején Hono­lulu szigetén tartózkodott és irányította a rakparti munká­sok sztrájkját; a másik pedig J. R. Robertson, az ILWU szer­vezet első alelnöke. A kormány vádirata szerint Bridges és két társa 1945-ben hamisan esküdtek azért, hogy megakadályozzák Bridges de­portálását és hogy Bridges az Egyesült Államok polgára le­gyen. Ha a vád bebizonyul, ak­kor Bridges automatikusan el­veszti amerikai polgárjogát. A Bridges elleni hajsza idején a CIO szervezetek rokonszenvez­tek vele és erkölcsileg támogat­ták, mert jól látták, hogy Brid­gest csak a munkáltatók szeret­ték volna eltenni láb alól. Azó­ÖSSZEGYÜJTI . . . (f.) . . . Egy újabb panasz érkezett be hozzám a Bérmunkás Írógárdá­ja ellen. Egy régi olvasónk na­gyon is elitéi bennünket azért, mert a magyarországi választá­sokkal alig foglalkoztunk és egyáltalán meg sem említettük azt a tényt, hogy diktatórikus erővel “népfrontba” kényszeri- tették az összes politikai párto­kat, rájuk nyomva a “népi de­mokrácia” jelzőjét. Már pedig azt jól tudjuk, hogy ott, ahol az egypárt rendszer van, demokrá­cia nem létezhet és ott a politi­kai választás csak külső forma, a belső diktatúra eltakarására. Különben is mondotta a kritizá- I ló munkástárs, az amerikai vá­lasztások idején mást sem te­szünk, mint a politikai pártokat pellengérezzük ki, hétről-hétre a választások előtt és aztán meg állandóan egész éven át. Úgy­szólván “antipolitikusnak” néz ki a Bérmunkás az amerikai po­litikával szemben, mig a magyar politikáról alig szól valamit. Ha csak úgy fölületesen bírál­juk a kritizáló munkástárs mon- dókáját, akkor úgy látszik, hogy nagyon sok tekintetben igazat mond, de ha jobban belenézünk sőt ha boncolgatni kezdjük ezt a kritikát, akkor az a hires köz­mondás tárul szemeink elé, hogy a “látszat csal”. Tény az, hogy a magyarországi választásokról nem sokat irtunk, ellenben az úgynevezett népfront kialakulá­sáról több ízben már, részletes és tárgyilagos ismertetés jelent meg lapunkban. Az is tény, hogy az amerikai választások idején talán túlsókat irtunk a politikai kérdésekről, sőt azok az írások valóban “antipolitikai- nak” néztek ki, mert hát ezt is akartuk. Mi soha nem próbál­tuk azt takarni, hogy ellene va­gyunk a politikának akkor, ami­kor KAPITALISTA POLITIKÁ­RÓL VAN SZÓ, vagy még in­kább kihangsúlyozva, amikor KAPITALISTA POLITI K A I PÁRTRÓL BESZÉLÜNK. Sőt még azt is nyugodtan leszögez­hetjük, hogy csaknem minden időben az úgynevezett munkás politikai pártokkal szemben is hasonló álláspontot képvisel­tünk. ta azonban a CIO-ban megindult a kommunisták elleni hajsza, je­lenleg Phillip Murray, a CIO el­nöke is azon fáradozik, hogy Bridgest és követőit eltávolítsák az amerikai munkásmozgalom­ból mert túl radikálisaknak tart­ják őket. Amikor a mi évtizedes propa­gáló munkánk, kizárólag az ipa­ri termelés szinterére hárult,- melynek szélesebb körben való kiterjeszkedését éppen az ame­rikai politikai pártoknak az el- lenagitációja akadályozta jó­részt meg, akkor nem minket illet az elfogultság jelző, ugyan­ezen politikai pártokkal szem­ben. Ellenben a magyarországi helyzetben, különösen a mosta­ni átmeneti időszakban, a politi­kai párt egészen más hivatást tölt be és az a pártkeret, mely az össznépességre kiterjed, úgy­szólván harcban áll, a világ ka- I pitalista politikai uraival, leg­inkább azért, mert a kapitalista profit termelést igyekszik az ipa­ri termelésből kiszorítani. Ne kí­vánja hát tőlünk a kritizáló munkástársam, hogy velük szemben ugyanúgy használjuk a politikai bunkót, mint azokkal szemben, akiknek célpont és végcél a kapitalista rendszer ke­retén belül, a politikai bársony­székben való üldögélés. Elle­nük legélesebben a kapitalista urak végzik a bunkózást és eh­hez mi nem akarunk társutas­nak csatlakozni. Ennek a politikai bunkózásnak a kilengéseit láthattuk különféle formákban az egész politikai lát­határon, sőt még maga az ame­rikai kormány is fölemelte a sa­ját bunkóját. A legnagyobb vád, a “demokráciának” a legcsufo- sabb meghurcolása azáltal, hogy az egypárt rendszert tették a választási listára, tehát ott tény­legesen választás nem is volt. A látszatnak ez is jó, de mi, akik az amerikai rendszer alatt éltük le életünk javarészét, kérges munkáskezeinkéi szorgalmasan dolgozva építettük az országot, a demokratikus KÉTPÁRT rend­szer alatt, azt tapasztaltuk, hogy a KÉTPÁRT egy és UGYANAZ volt a mi munkás sorsunkban. Még soha sem ke­rülhetett a washingtoni bársony­székek tisztes közelébe sem szá­mottevően, egyetlen más párt sem, mint á demokrata vagy re­publikánus párt. Mi nem látjuk hát a demokráciának még csak sziporkáit sem ott, ahol egy és ugyanazon pártból kell választa­ni, vagy pedig csak egy pártból történik a választás. És ha már demokráciáról be­szélünk, azt sem lehet minden elfogultság nélkül a demokrácia mérlegére billenteni, ami a déli államokban történik, ahol a fe­(Folytatás az 5-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents