Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-28 / 1581. szám
1949. május 28. BÉRMUNKÁS 5 olcUü TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI TOMY ÉRDEKÉBEN Tomyról már régen nem hallottunk, tőlem ugyan fel is fordulhatott, az emberi társadalmat elpusztulásával egy fikarcnyi veszteség sem érné. Soha hitványabb parazitát nem hordott ez az öreg föld, mint teljes néven Tom Manville-t. Egyike Amerika leggazdagabb élősdije- inek, a családja kezében van a világ aszbeszt termésének 80 százaléka, tehát korlátlan ura az aszbeszt piacnak. Természetes, hogy ki is használják ezt a kedvező helyzetet és olyan hatalmas profitot érnek el, amely csak álom a legsikeresebb kapitalista elképzelésben is. Ennek a nagy vagyonnak és hatalmas profitnak egyik élvezője a fent említett Tomy, akinek a szerelmi hóbortjai éveken keresztül szenzációi voltak a lapoknak. Tomy istenes, vallásos ember, ő nem olyan mint a többi nagytőkés, hogy szeretőket tart magának, Tomy betartja a vallás parancsait és szeretni csak a szent házasság kötelékébe akar. De Tomy szereti a változatosságot, azért a neki megtetsző nőket megveszi magának mint feleséget. Fél és háromnegyed millió dollárt is megad, ha a feleség jelölt megakarja fejni ezt a parazitát, persze akadtak olcsóbbak is, kik már negyed milliót is elfogadtak Tomy kezével és feltételeivel, amely csak egy pontból állt, hogy a menyecske kénytelen válópört indítani a mézeshetek után, amikor a férj kielégült és uj szerelmi alanyt talált. Ezideig 16-18 alkalommal házasodott meg és vált el. Ezt a közismert botrányt abból az alkalomból említjük meg, hogy az aszbeszt király bányáiban a munkások 15 százalék béremelésért mintegy ötezren február eleje óta sztrájkba vannak. A bányák a québeci Asbestos nevű bányász faluban vannak. Ez igazi királyság itt, minden de minden a Manvilleké, házak, üzletek, rendőrség, bíróság, de még a tartomány kormányzat is, ami kitűnt, amikor a bányászok barikádokat építve akarták megakadályozni, hogy sztrájktörőket vigyenek be a bányákba, állami, tartományi csendőrök géppuskával, gázbombával támadtak a sztráj kólókra, több bányász megsebesült, több mint 300-at elfogtak, kiket a társulat szállodájába véresre vertek és hazug vádak alapján tartanak fogságban. Nehogy azt gondolja az olvasó, hogy holmi baloldali, vörös lázadókról van itt szó, korántsem, ezek a sztrájkoló bányászok a Katholikus Munkások Szövetségébe vannak megszervezve, a helyiségük a templom pincéjében van, szabályaik kötelezővé teszik a rendszeres templom járást és gyónást. De a tőkés csak addig szereti az ilyen vallási szervezkedést, amig az akaratlan kulikat nevel a munkásokból, de ha az éhség, nyomorúság sztrájkba kényszeríti őket, akkor éppen úgy le sortüzelik, éppen úgy beverik a fejüket, mintha “Moszkva bérencei” holmi radikális vörösek volnának. Ezt a kis tanulságot jó lesz megjegyezni minden munkásnak, no meg azt is, hogy a kanadai “demokratikus” államhatalom, milyen készséggel siet a Tomy segítségére, mennyire vigyáz arra, hogy a szent profit meg ne rövidüljön, ne hogy a Tomy ritkábban cserélhesse a feleségeit. Ha a bányász egy falat kenyérrel többet akar, úgy csendőrt, rendőrt, ostromállapotot, börtönt neki, még akkor is, ha a “lázadó” hithü katholikus is, ki mindenben eleget tesz a vallás parancsainak, csak éppen éhen nem hajlandó halni, a szent profit sérthetetlenségéért. HOL VAGY CHIANG? Emlékszünk, hogy pár héttel ezelőtt, a mi kormányunk kedvence Chiang generális nagy hangon jelentette ki, hogy az utolsó leheletéig küzdeni fog a vörösök ellen. Azóta kemény harcok vannak, a Néphadsereg újabb területeket szabadit fel, most Shang- hyért folyik a küzdelem és sehol sem olvassuk, hogy a nagyszá- “utolsó leheletet ny” ju generális oda sietett volna, hogy ott megtalálja azt a bizonyos “utolsó leheletet”. Sőt, amint a jelentések mondják, igyekszik biztonságba helyezni nem csak a bőrét, hanem az “állami kincstárt” is, a családja által összeharácsolt nagy vagyont is. így van ez mindig, amikor a háborús uszítok, az utolsó leheletről beszélnek, soha sem a maguk, hanem a nép utolsó leheletét értik alatta. De változnak az idők és reméljük, hogy Chiang és a többi háborús uszító is eljut oda, ahová az európai kollegáik jutottak, hogy a szörnyű bűneikért, a kiontott ember vértengerért, felelniük kell és az “Ítélet végrehajtó”, köznyelven a hóhér szorítja ki azt a bizonyos “utolsó leheletet”. A MAGYAR FALU Egy nagyon jó gondolat született meg egyik olvasónk agyában, hogy minden magyar falu kapjon egy Bérmunkást úgy, hogy az olvasóink fizessenek elő a szülőfalujuk részére egy Bérmunkást. A clevelandi kerületi értekezlet magáévá tette ezt az elgondolást és felhívással fordult a Bérmunkás hűséges, áldozatkész olvasóihoz. A felhívásnak meg lett a hatása és már szórványosan jelentkeznek is az uj előfizetők, amelyek egy-egy falu, község, paraszt vagy munkásszervezet részére küldetik a Bérmunkást. A magyar falu ma egy óriási átváltozás idejét éli. Évszázadok alatt nem volt olyan haladás, mint az elmúlt pár évben. A magyar faluban kigyullad a villany, az olajmécsest felváltja a modern kor világitó eszköze. Tüe a világosság nem csak a villany bevezetésével jelentkezik, hanem az agyakba is világosság gyűl. Előadások, könyvek, füzetek ezrei viszik el a falvakba a felvilágosító eszmét. Az elmaradt, lenézett parasztság óriási felemelkedést mutat, a parasztok, nők és férfiak ezrei kerültek magas községi, megyei és állami állásokba. Ahová eddig a paraszt csak kalap levéve, remegve mert belépni, mert a hi- talokban az évezredes ellenségei ültek, ma egy osztálytársa, munkás vagy paraszt ül. A paraszt ifjúság ezrei mennek a kollégiumokba, egyetemekre, szaktanfolyamokra, az uj Magyarország vezetőit, irányítóit nevelik belőlük. A katonatisztek többsége paraszt if jakból kerül ki. A magyar faluba megszűnt a Az osztályharc katonái a lapjukban, az irodalmukban közlőiteket nem Írott malasztnak tekintik, de fölszólitásnak a tervbevett munka elvégzésére. Ezeket az aspirációkat látjuk a Bérmunkás minden, de inkább az utóbbi számaiban. Vegyük hát sorrendbe az idézetteket: Először . . . f . . . májusi krónikáját és próbáljuk beolvasztani az egységes munkás programba. Amikor tudjuk, hogy az első világháború a forradalmak, ellenforradalmak milyen iramot és lehetőséget adtak az agitáci- ónak, úgy nem lehetne lélekkel fölmérni annak hatását, azoknak az imponáló májusoknak, amelyek a bűvkörükbe vonták mondhatni az ország egész lakosságát. Említsük meg a magunk okulására: elmulasztottuk több helyen azt, ha már tömegtüntetésen nem vehettünk részt, de a magunk körében alig volt akadály, hogy ünnepeljünk. Bárhogyan homályositotta él a krisz- tusttagadó gonoszság az emberek értelmét, de egy kis irányítással a május sugarait belehet világítani a lelkekbe. A clevelandi értekezlet konstruktív tartalmáról nem lehetne elegendő elismeréssel szólni. A Bérmunkás nevelő erejéről nem csak otthon, de itt is Amerikában látható az eredmény. Kapjon szervezeti formát, hogy minél több Bérmunkás menjen haza, talán megbízható utón lehetne címet beszerezni olyant, ahol intenziven fölhasználják. Ne feledjük egy pillanatra sem az itteni teendőket. Az ideszökött ’’véreink” ahogy veszítik a hazai talajt, annál inkább igyekeznek megnyergelni az itteni magyarságot. A leghatározottabban észrevehető, hogy az elsötitett agyak derengenek. A hercegprímás ügyébe vetett csalódás, kiábrándulást hozott a látástól-vakulásig való robotolás, a mezőgazdasági gépek ezrei segítik hozzá a falu népeit, hogy emberibb élethez jussanak. Az ötéves terv, mint azt a Bérmunkásban már megírtuk, fokozott méretekbe fogja mindezt teljesíteni. Nagyszabású, soha eddig el nem képzelt mértékben fogja felemelni a falu gazdasági és kulturális nívóját az ötéves terv. Nagy, nehéz munka lesz ennek a tervnek a megvalósítása, ebbe kell belekapcsolódnia Amerika öntudatos munkásainak, ha már személyesen nem vehetünk részt a nagy építésben, tegyük meg azt úgy, hogy küldjük el a magyar falunak a Bérmunkást, hogy oktasson, hogy rámutasson a magyar nép ellenségeire, ma magyar földön egy uj jelszó van: “Négy év alatt ujáépitettiik Magyarországot”, az ötéves terv keretébe egy uj Magyarországot építünk fel.” Amerikába szakadt magyarok, vegyünk részt az uj Magyarország, a szocialista Magyarország felépítésében! hazugság tengerébe és tisztultak a hazai hírek. Mi a kötelesség? A Bérmunkást a gondolkodók kezébe adni és vezetni a magyarságot a hazai sorstársaink megbecsülésére. Röpirat formájában megírni, lehetőleg röviden a tragikus életű nemzetünk okait. Eljuttatni ingyen vagy igen olcsón a magyarság zöméhez. Éhez a megoldáshoz a gyakorlat vezetett. T. i. abban az időben, amikor egyik munkástársunk, aki látogatóban volt az óhazában és vele kapcsolatban az elbolonditott egyének rágalmat szórtak, a Bérmunkásban megjelent leleplezés a rágalmakról, olyan pozitív hatással volt, hogy azt lehetne mondani még a nyoma is eltűnt a rágalmazásnak. Egy másik eset: Egy “vezető” egyén egy társaságban, szörnyen gyalázatos megjegyzést kockáztatott meg Riese, Zemplén megye leányairól, hogy a kommunisták hova hurcolták el őket. A New Bruswickon lakó Ricseiek megtudták és mi is, ezt a gyalázatosán diffamáló kijelentést, a fölháboroudástól az illető megijedve, eljött hozzám és megígérte, hogy ne vigyük nyilvánosságra a dolgot és ő többet ilyet nem csinál. Ezek az egyszerű esetek világosan bizonyítják, hogy ha a hitványságra épült hazugság várat csak megérintik, összeomlik. A Bérmunkás hajtsa végre a három hónapos tervet az óhaza felé is, meg itt is. Föltétien hiszem, hogy a Bérmunkás harcos katonái megértik a kor hivó szavát és lelkesen teszik magukévá a kitűzött három hónapos tervet. Hiszen a mozgalom harcos katonái nem ki, de beleöregednek a harcba. Vass Károly Hozzászólás a Bérmunkás akció programjához
