Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-28 / 1581. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXVI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1949 MAY 28 NO. 1581 SZÁM Nem sikerült a Franco csíny HETÍÍ krónika AZ EGYESÜLT NEMZETEK NEM VONTA VISSZA A SPA­NYOL FASISZTA DIKTÁTORRA VONATKOZÓ HATÁROZA­TÁT. — ANGLIA ÉS AMERIKA KÉTSZÍNŰ VISELKEDÉSE. FLUSHING, N. Y. — Az Egyesült Nemzetek Általános Taná­csa 26 szavazattal 15 ellenében helybenhagyta azon előző hatá­rozatát, hogy a tagállamok ne tartsanak fenn követségeket a fa­siszta Francisco Franco által uralt Spanyolországban. Ezen ha­tározatot a United Nation még 1946-ban hozta. Most négy dél­amerikai állam (Brazília, Bolivia, Columbia és Peru) azt javasol­ták, hogy ezt a határozatot he-*-----------------------------------------­lyezzék hatályon kívül. A spanyol fasiszta diktatúra elismerésére már hosszabb idő óta folyik a nagymérvű agitá­ció. A szavazásig mindkét oldal a győzelmet remélte, mert a két legfontosabb ország, Anglia és az Egyesült Államok nagyon kétszínű módon viselkedtek. A delegátusok egy része Franco mellett, mig mások ellene nyi­latkoztak. Ennek tudható be, hogy a szavazásnál mindkét ál­lam, sőt Franciaország is hallga­tott, vagyis nem álltak egyik ol­dalra sem. Az Amerikára hall­gató egyéb országokkal együtt 16 ország tartózkodott a szava­zástól, jobban mondva nem mert, vagy nem akart nyilt ál­lást foglalni. A Szovjet Union és az orosz befolyás alatt álló országok ter­mészetesen éles harcot folytat­tak Franco elismerése ellen. A legsúlyosabb beszédet a lengyel Julius Katsuchy tartotta, aki nyiltan megmondotta, hogy Amerika és Anglia csak szavak­kal tartanak a demokrácia mel­lett, de nem a valóságban. Kat­suchy állítása szerint Anglia katonai szerződést akar kötni Francoval és már “jet” repülő­gépeket is szállított a fasiszta diktátornak. Ezen határozat értelmében a United Nation szervezetbe tar­tozó államok nem küldhetnek nagykövetet, vagy követet, ille­tőleg a diplomáciai kapcsolatnak megfelelő legmagasabb rangú tisztviselőt Spanyolországba ad­dig, amig ez a dolog újabb dön­tés alá nem kerül. Szakszervezetek szétszervezése CLEVELAND — Az Ameri- I can Federation of Labor végre­hajtó bizottságának gyűlése jó­váhagyta az egyik albizottság azon javaslatát, hogy ez a szer­vezet a CIO-val és a British Trade Union Congress szerve­zettel együtt kísérelje meg a “szabad szakszervezeti világfe- deráció” megalakítását. William Green, az AFL elnö­ke bejelentette, hogy a CIO és az angol szakszervezetek taná­csa már jóváhagyta a hasonló javaslatot, igy az AFL is kine­vezi delegátusait azon előzetes konferenciára, amit junius 26- án fognak tartani Genfben. Green kihangsúlyozta, hogy az uj “világ szakszervezeti szö­vetségbe” csak “szabad” szak- szervezeteket vesznek fel, ami­ből tehát Oroszország és az oro­szokkal rokonszenvező államok szakszervezetei, — miután azok nem szabadok, — automatiku­san kiesnek. A genfi konferen­ciára nem is hívták meg a népi demokráciák szakszervezeteit. A fő, de ki nem mondott cél természetesen az, hogy a világ munkásait a jelenlegi két terme­lési rendszernek megfelelőleg két egymástól élesen elválasz­I tott, egymással harcbanálló cso­portban akarják felsorakoztat­ni. William Green és társai már évek óta nem hajlandók részt- venni semmi olyan fedarációban, ahol kommunista, vagy velük ro­konszenvező munkásszervezetek is helyt kaptak. A CIO eddig el­lenállt ennek a politikának, de az utóbbi évben ugyancsak erre az útra lépett és kivonta delegá­tusait abból a szakszervezeti szövetségből, amelyben az orosz munkások is helyetfoglaltak. FORRESTAL VOLT HADÜGY­MINISZTER ÖNGYILKOS LETT WASHINGTON, D. C. — Ja­mes Forrestal volt hadügymi­niszter a kórház 16-ik emeleté­nek ablakából kiugrott és azon­nal meghalt. Hetekkel ezelőtt komoly cikk­ben irtuk meg, hogy Forrestalt azért menesztették a hadsereg éléről, mert elmezavar mutatko­zott rajta. Csak véletlen, hogy ebben az állapotban nem vitte a nemzetet egy újabb háborús vérfürdőbe. ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . Senki se gondolta azt, hogy az amerikai magyar társasélet zür-zavaros porondján egyszer­re csendélet lett, azért, mert egy csendőr vette kezébe a ve­zetést az irányt mutató legna­gyobb napilapnál. Habár észre lehet venni, hogy az Amerikai Magyar Népszava irányvonalán változás van amióta Sulyok lett a főszerkesztő, de ez a változás inkább csak a reakciós társaság belső életére van kihatással, akik mintha csak csendőr szu­ronnyal a kezében egymás ellen állandóan rohamra készen álla­nának. Nem tudom hát megér­teni, hogy egyesek miért rójják meg az Amerikai Magyar Nép­szavát csak azért, mert egy csendőrőrmester kezébe tették a főszerkesztői irányítást. Jobban hozzá illő alakítást még farag­ni sem lehetett volna az Ameri­kai Magyar Népszava múltjá­hoz, jelenéhez és jövőjéhez sem. Amig tehát ilyen szépen el­végzik a “kulturmunkát” az amerikai magyar társaséletben nekünk kevés beleszólásunk le­het és az aztán nem annyira fon­tos, hogy néha leteszik a szu­ronyt és csak úgy az általuk hirdetett nagy magyar kultúra dicsőségére, egymást finoman szemközt köpködik, a gyűlései­ken lemarházzák, sőt a legú­jabb divat szerint elég gyakran a new yorki szalonokban egy­mást poháral verik fejbe. Le­hetséges, hogy az ilyesmi csak kiképzési gyakorlat a tényleges csendőrszuronyi képes s é g r e. Szemrehányást azért tehetünk nekik, mert a new yorki hüség- tüntetésen, az amerikai magyar társasélet hü képét mégsem szimbolizálták úgy, ahogy az illett volna. Mert a gyászruhába öltözött és rabláncra vert igazán szeren­csétlen gyászmagyar, mégis szimbolizálta volna a magyar nép sorsát, ha mögöttük Sulyok főszerkesztő ur régi csendőri uniformisába öltözve kisérte volna őket. Hogy aztán az ilyen misszió nem pászol a főszerkesz­tői hivatásához ezt elhisszük, de ugyanez a szabály aztán vonat­kozik a csendőri múlt és a fő- szerkesztői jelenre is. Nézeget­ve a hüségfölvonulás fényképe­it, ott láttuk néhány munkás- mozgalmi renegát pofaképét is, darutollal a kalapjuk mögött. Legalább ezek közül öltöztettek volna föl egyet csendőrnek és igy kisértették volna a gyászru­hás marsolókat. Igaz, hogy ezek­nek meg viszont a múltjukhoz nem illett volna a csendőri uni­formis, de a jelenüket és a jövő- jükgt a leghűségesebben szimbo­lizálta volna. Hogy ezek a volt munkásmoz­galmi alakok, még mindig meg­bízhatatlanok abban a hűség tá­borban, mely a csendőrszurony körüli Magyar Szövetségben hü- ségeskedik és ehez még a kalap mögé tűzött darutoll nem elég hüséglevél, hát még ez sem ké­pezhetett akadályt. Mert ott a helyszínen levő Spellman cardi- nális előtt kalapot emelve, le­tették a hüségvizsgát és meg­kaphatták volna a munkásmoz­galmi múltjuk legyónása után a fölmentő oklevelet. így aztán testvéri szeretetben ölelkezhet­tek volna a nagy hűségben, Amerikai Népszava, csendőrszu­rony és munkásmozgalmi rene­gátok. Ebben a hüségtársaság- ban már a borospoharaknak volt missziója a továbbfejlődés­ben még a szódásüvegek “kul­turális” használatára is ráke­rülhet a sor. Irányváltozásról beszélve va­lamit okvetlen tisztázni kell az Amerikai Magyar Népszava csendőri szerkesztőjével. Ugyan­is a május 18-iki számban nagy cikket közölnek a UN-ben tör­tént leleplezésről, mely a ma­gyar nép kizsákmányolását tár­ja föl, az oroszok által kierősza­kolt titkos szerződések kapcsán. Eszerint az oroszok a termelés­ben létrejött profitot kiviszik az országból anélkül, hogy abba a magyar kormánynak beleszólá­sa lehetne. Itt van az, amit nem tudunk megérteni sehogy sem. Ugyanis az Amerikai Magyar Népszava pár éven át mást sem tett, csak arról kiabált, hogy az oroszok elvittek mindent Ma­gyarországból. Állatállományt, nyersanyagot, vasúti felszerelé­seket, gépeket, búzát, mindent- mindent, sőt még a munkaképes férfiakat is, mint rabszolgákat elhurcolták Szibériába. Most az­tán az Am. Magy. Népszava csendőrszerkesztője “titkos szer­ződések” leleplezésének nyomán vezércikkezik, melyben azt pró­bálja állítani, hogy az oroszok csak ezután fogják kirabolni a magyarokat. Vagy az Am. Magy. Népszava olvasói annyira szellemi sze­génységben szenvednek, hogy emlékező képességük egyáltalán nincsen, vagy pedig a csendőr­szerkesztő szenved ugyanezen betegségben. Ha pedig nem, ak­(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents