Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-21 / 1580. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1949. május 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ____ $2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre................ $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még •em jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A jó termés is bajt okoz Az amerikai kormány, — mint Charles F. Brannan földművelésügyi miniszter jelenti, — nagy dilema elé került. És habár hihetetlenül hangzik, de azt állítják, hogy a bajt az idézte fel, hogy az idei gabona termés a szokottnál is jobbnak Ígérkezik. A nagy tél, a sok hó kedvezett a téli vetésnek és most már valószínűleg az idén szokatlan jó, úgynevezett “bumper” termés lesz, körülbelül 800 millió bushellal több, mint amire számítottak. Másszóval, ha a tél folyamán valami nagy elemi csapás elpusztította volna a téli gabona egy részét, akkor szerintük az csupa szerencse lett volna az ország népére. Mert a búza ára, — ami után mennek az összes élelmiszerek árai, elég magas maradt volna. így azonban a gabona árak esni fognak, magukkal rántva az összes farmtelmelvények árait is. Ez viszont azt jelenti, hogy a farmerok jövedelme annyira leesik, hogy nem tudnak ipari ter- melvényeket vásárolni. Szóval attól tartanak, hogy a nagy termés bevezeti az annyira rettegett ipari pangást. Ennek elkerülésére a kormány eddig összevásárolta a farm- termelvények egy részét, hogy az élelmiszerek árait mesterségesen magasan tartsa. Viszont ezért az ipari munkások haragját zúdítja maga ellen, hiszen a városi népek jövedelme is megcsappant az utóbbi időkben és már elég hangosan követelik az élelmiszerek árainak leszállítását. A kormány dilemája tehát abban áll, hogy melyik néprétegnek kedvezzen a másik rovására. A tőkés termelési rendszer ilyen dilemák elé állítja az üy rendszert védő kormányokat. Nem csoda tehát, hogy a minisztériumokban száz meg száz magasrangu tisztviselő töri a fejét, hogyan lehetne ebből a csávából szabadulni. Most aztán a Brannan vezetése alatt álló földművelésügyi minisztérium állt elő a Kolumbusz-tojás történetére emlékeztető tervvel. Igen egyszerű dolog az egész; azt ajánlják, hogy a kormány az idén ne vásárolja és raktározza el a farmtermelvé- nyek egy részét, hanem zavartalanul engedje, hogy a farmerok eladják áruikat a szabad piacon a jelenlegi árakon alul, de a kormány megfizeti majd nekik a paritás-külömbséget, vagyis azt az összeget, amivel a megszabott áron alul kaptak. Persze az ily célokra szánt két billió dollárt az adóból veszik. Az ipari munkásság tehát adóban fizeti be azt a külömbséget, amivel olcsóbban kapja az élelmiszereket. Szenátorok és egyéb “szakértők” most komolyan tárgyalják, hogy mennyivel lesz előnyösebb az ipari munkásságra, ha az élelmiszerek árának egy részét nem a farmeroknak, hanem az adószedőnek fizetik meg? Ez olyan fogas kérdés, hogy a tárgyalásába sokan bele betegszenek és nem egy honatya sóhajtva gondolja: “Bárcsak elpusztult volna fele a termésnek, hogy ne lenne ilyen nagy gondunk!” Genocide Az amerikai szenátus, — az Egyesült Államok törvényhozó testületének felsőháza, a közel jövőben tárgyalás alá veszi az Egyesült Nemzeteknek a GENOCIDE név alatt jelzett szörnyű bűntényre hozott határozatát. Ez a tudományosan hangzó név, amelynek a magyar “népirtás” szó felel meg, valóban olyan borzalmas gazságot jelöl meg, aminőhöz hasonlót nem találunk az emberi aktivitás terén. A népirtás ténye nem uj dolog a történelemben. Amikor a hatalomra törekvő Róma városnak Karthago útját állta, a rómaiak nem elégedtek meg a virágzó város legyőzésével, hanem teljesen elpusztították s a lakóit mind kiirtották. A történelemben számos ily népirtást találunk, de mindegyik eltörpül ahoz képest, amelynek sok-sok millió orosz, lengyel, de főleg zsidó, ártatlan ember esett áldozatul. A népirtásnak több módja van. Az egyik a fizikai tömeggyilkolás, a halálra Ítélt nép szisztematikus kivégzése. A nácik ezt a gázkamrákkal gyorsították meg s fejlesztették tökélyre. A másik módja a halálra való éheztetés, dolgoztatás. Ismét másik módszer a sterilizálás, a kényszer abortálás, hogy a halálra Ítélt népnek utódai se maradjanak. A nácik a bestiális gonoszságnak mindezen válfajait hihetetlen méretekben alkalmazták rövid pár évig tartó uralmuk alatt. Az Egyesült Nemzetek Általános Tanácsa még a múlt év december havában jóváhagyta egyik albizottságának azon határozatát, amely ezt a szörnyű gazságot nemzetközi bűnténnyé nyilvánítja. A határozat kimondja, hogy a United Nation szervezethez tartozó minden ország köteles megbüntetni mindazokat, akik genocide céljából összeesküdnek, ily célú propagandát terjesztenek, avagy abban bármily részt is vesznek. De nem csak privát egyéneket, hanem intézményeket, kormányokat és azok tisztviselőit is felelősségre kell vonni ly irányú cselekményekért. A kormányokat a hágai nemzetközi bíróság elé utalja a határozat, amely egyben kimondja azt Is, hogy a genocide megakadályozására a csatlakozott államok kötelesek végrehajtat ni a United Nation utasításait. Az Egyesült Nemzetek ezen határozata csak akkor kerül érvényre, ha legalább 20 ország ratifikálja. A kisebb országok természetesen várják, hogy előbb a nagyhatalmak fogadják el s ezek között is elsősorban az Egyesült Államok felé néznek. Itt ez a határozat előbb a szenátus külügyi bizottsága elé kerül, amely, ha végez vele, a teljes ülés elé terjeszti. A szenátus határozata elegendő ebben a kérdésben. Dacára annak, hogy az amerikai nép óriási többsége mélyen elitéli az emberi gazságnak éri; a nemét, a State Department mégis már hónapok óta visszatartja a határozatot, nem küldte be a szenátusnak s igy annak ratifikálása elmaradt, mert a kisebb országok Amerikától várják az első lépést. Egy újabb genocide bűntény megakadályozásán fáradozó számos intézmény és magám »s egyének is most a nyilvánosság utján figyelmeztetik az amerikai State Departmentet, hogy ne halogassa tovább ezt a dolgot, hanem minél hamarább tegye lehetővé, hogy ez a bestiális gonoszság nemzetközi bűntény legyen, amelynek megismétlését a népek közös összefogással akadályozzák majd meg. IZRAEL A UNITED NATION TAGJA LETT FLUSHING, N. Y. — Az Egyesült Nemzetek általános tanácsa 37 szavazattal 12 ellenében tagjává választotta Izrael államot. Ezzel a United Nation tagállamainak száma 59-re emelkedett. Az arab államok le- legátusai tiltakozásuk kifejezésére kivonultak, a teremből. ■ Amint a szavazás eredményét kihirdető Herbert V. Evat, ausztráliai delegátus az emelvényre hívta az uj tagállam külügyminiszterét, Moshe Sharett- et, hogy gratuláljon neki, a karzatot zsúfolásig megtöltő közönség harsány “mazeltof” tjó szerencsét) kiabálásban tört ki. NAGYSZERŰ SZAKÉRTŐK LOUGHBOROUGH, Anglia — A városi képkiállitáson a “szakértő” kritikusok nagy elismeréssel és dicsérettel említettek egy “modernisztikus” képet, amelyről később kiderült, hogy egy hatéves gyerek és a kedvenc macskája festették. A gyerek egy csomó festéket mázolt a papírra, a macska belefeküdt, majd hentergett benne. Az igy keletkezett “művészi” képet a gyerek apja tréfából elküldte a képkiállitásra, ahol a “szakértő kritikusok” nagyszerű művészi munkának ismerték el. Johnson honvédelmi miniszter elrendelte, hogy hagyják abba a százmillió dollárba kerülő repülőgéphordozó hadihajó épitését, mert a hadiszerek gyors fejlődése következtében már idejétmúlttá lett. — Mikor ismeri már el a honvédelmi miniszter, hogy maga a háború lett idejétmúlttá? ELVIAYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, umig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek keU folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hagy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak szervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan áUapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elc segitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipart szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belüL