Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-05-14 / 1579. szám
1949. május 14. BÉRMUNKÁS 3 olűai Losangelesi Tükörkép Noha az április 23-án tartott los angelesi mulatságról már beszámoltunk mutheti lapszámunkban, most újból foglalkozom vele, mert több olyasmi ötlött ott a szemembe, amelyeket érdemesnek tartok felemlíteni. Mint megírtuk és a hirdetésekben is jeleztük, a mulatságot a 4201 So. Main Street címen fekvő Munkás Otthonban tartottuk. Nem árulok el semmi titkot, midőn megírom, hogy ez a privát otthonnak épült helyiség már nagyon szűk az ilyen célokra. Az utolsó évtized alatt valóságos népvándorlás indult meg California felé s az ide vándorló milliók- között a magyarság is nagy számmal szerepel, ezek hatalmasan felduzzasz- tották a Los Angeles és környéke magyarságának létszámát. Amig a kisszámú magyarság osztálytudatos munkáselemei találkozó helyének megfelelt a pár kicsi szobával rendelkező Munkás Otthon, ma már túlságosan szűkké lett s nem csak a legkisebb mulatságnál is zsúfolt, de a kultur igények kielégítésére teljesen képtelenné lett. Senki jobban nem tudja ezt, mint a Munkás Otthon vezetősége és általában azon lelkes munkáscsapat, amely nagy áldozatokkal és fáradságos munkával tartja fenn ezt az intézményt. Azért most azon fáradoznak, hogy a megnövekedett dél-cali- forniai magyarság számára egy nagyobb, modernebb és az ily célra megfelelő uj otthont vásároljanak. Ismerve az ilyen intézmény fontosságát s azon eredményeket, amiket az ily intézményeken keresztül el lehet érni, ha azok valóban osztálytudatos munkások tulajdonában és tén, amely nélkül mi meg nem nyerhetjük a háborút . . . “Nagyobb botlás volna Olaszország kirekesztésénél (az Atlantic Szövetségből) a katolikus Spanyolország visszautasítása. “Amint látható védelmi vonalul a Rhine területét választottuk anélkül, hogy második vonalról gondoskodtunk volna, ahová visszavonulhatunk. Európai stratégiánk kulcsa Németországban van. A katonai kormányunk Németországban alkalmaz német egyenruhás rendőrséget . . . “Amit megteszünk kicsiben, meg lehet tenni nagy méretekben is és a németek nyugati fegyverekkel és irányítás alatt kétséges, hogy elárulnák a demokratikus szabadság Ígéretét a kommunista rabszolgaság ellenében. És az csak a propagandisták regéje, hogy a német mi- litarizmus közeli veszélyt jelent. “A németek jobban megvédelmezik nyugat Európát Németországból, mint mi innen a tengerentúlról ...” MINDEN hivatalos tagadás elenére, tehát kétségtelen,, hogy a háborúra való készülődés minden téren és eszközzel folyik. Elképzelhető, hogy mily rettenetes veszélyt jelentene a “béke kitörése”. Nem csak a horribilis profittól esnének el kapitavezetésében vannak, ŐSZINTÉN KÍVÁNJUK, hogy az uj NAGYOBB, SZEBB ÉS A CÉLNAK JOBBAN MEGFELELŐ OTTHON VÁSÁR L Ä S Ä R A IRÁNYULÓ MOZGALOM GYORS ÉS TELJES SIKERREL JÁRJON. Az ilyen Munkás Otthonnak első és legfontosabb célja az osztálytudatra való nevelés. Természetesen erre első sorban is össze kell hozni az embereket és ezt yiszont a jó éltelekkel és frissítőkkel lehet legkönyebben elérni. Azért korántsem akarom lekicsinyleni azon munkástársnők érdemeit, akik a jobbnál- jobb süteményekről gondoskodnak és vigyáznak arra, hogy a sült csirke ne csak Ízletes legyen, de egyben “jól mutasson” is a tányéron. Mindazonáltal mi, “régiek” azt tartjuk, hogy az ízletes fizikai táplálék mellett az ilyen helyeken “szellemi táplálékot”, — nevelést is kell adni. Ebben kell, hogy a Munkás Otthon különbözzön a másféle éttermektől vagy klubhelyiségektől. Tekintetbe veszem, hogy a helyiség alkalmatlan volta nagy mértékben korlátolja a “szellemi táplálék” szervirozását, de még igy is meglepett, amikor beszédem elmondása után a hallgatók egyike hozzám jött és azt mondotta, hogy nagyon tetszett neki a beszédem dacára annak, hogy Ő MÁR 35 ÉVE A NÉPSZAVA OLVASÓJA. Az első pillanatban azt hittem, hogy a régi szociáldemokraták közé tartozik és megkérdeztem: — A budapesti vagy a new yorki Népszaváról beszél? — Én csak a new yorki Néplistáink, amelyet már most a készülődésből és később a tényleges háborúból zsebrevágnak, hanem ami még ennél is fontosabb, a magánkapitalizmus rendszerének további megerősítése is alapos csorbát szenvedne. Mert normális időkben a kapitalista rendszer, amelyet az Egyesült Államok képvisel, nem veheti fel a versenyt a tervezett gazdálkodással, amelyet a “kommunista” országokban bevezettek és igyekeznek tökéletesíteni, hogy a javak termeléséből ne csak egy kisszámú csoport dúskáljon minden jóban, mig a dolgozók nagy tömegei nyomorognak, hanem a? összlakosság élvezhesse a modern technika áldásait. Az a kisszámú érdekeltség, amely ettől retteg és amelynek szolgálatába állnak a fent említett egyének és eszközök, semmitől sem riad vissza és azoknak nem okoz lelkifurdalást az, hogy hány tiz, vagy százmillió emberéletet fognak feláldozni azért, hogy ezt a pusztulásra érett rendszert még megvédelmezzék. A világ munkásságára hárul a feladat, hogy ennek bekövetkezését megakadályozzák, erre azonban a gyűlölet szitás helyett szervezkedni kell, hogy szervezetten cselekedhessünk. szavát olvasom, — vallotta be, — meg aztán néha még a clevelandi Szabadságot is, — tette hozzá. — Hát szégyelheti is a tudatlanságát, hogy azzal éppen itt, a Munkás Otthonban dicsekszik, — mondottam neki pár körül- álló munkástárs megelégedésére. Igaz, amikor jobban megnéztem ezt a Népszava olvasót, láttam, hogy már többet forgatta a poharat, mint neki szabad lett volna. De azért ez az eset mégis csak azt mutatja, hogy a töltött káposztán meg a sült csirkén kívül súlyt kell fektetni a szellemi táplálékra is. Erről egy másik “vendégünk” is meggyőzött, aki szintén nagyon melegen szorongatta a kezemet, hogy igy, meg úgy, milyen nagyon élvezte a beszédemet és hogy milyen sokat tanult belőle. — Hát akkor miért nem rendeli meg munkástárs a Bérmunkást? — kérdeztem tőle, — hiszen abban állandóan ilyesmiket írunk. — Nem kell már én nekem többet tanulni, — lepett meg a válaszával, — mert nem jó az, ha a proli túl sokat tud. Megtanultam már én mindazt, amit egy prolinak tudni kell. Jól megnéztem ezt a munkást is. Hát lehet még ennyire is egy- ügyü valaki, hogy a túlságos sok tudástól fél? Hát annyira tudatlan ember gratulál a beszédemhez ? Váltottam még vele pár szót s arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem a túlságos tudatlan, hanem a TUL-OKOS munkások egyike került elém. És az már köztudomású, hogy a TUL-OKOS munkás sokkal értéktelenebb a tudatlannál, mert mig ez utóbbit esetleg lehet tanítani, az előbbiről lepattannak a nevelés szikrái. Amikor ezt a dolgot elmondottam a munkástársak egyik csoportjának, cseppet sem csodálkoztak, sőt válaszul felemlítettek egy asszonyt, aki nem engedte meg, hogy férje előfizessen a Bérmunkásra. Hogy miért nem engedte meg. Nos, hát azért nem, mert fél, hogy az ura OKOSABB LESZ MINT Ő, amit már nem bírna ki. Ez az asszony — mint mondották, — túlságosan el van foglalva, (talán a pletykázással) és nem jut ideje a tanulásra, — legalább is azt állítja. így aztán nem akarja, hogy az ura tanuljon és fejlődjön, nehogy okosabb legyen nálánál és a házi vitáik során értelmesebben beszéljen mint ő. Ha már itt tartok, felemlítek még egy dolgot. Ennek megértésére azonban el kell mondanom Mark Twain azon esetét, amikor fogadott egyik barátjával, hogy olyan humoros előadást tud tartani, ahol a hallgatóság minden tagja kacagni fog. Mark Twain, aki korának legnagyobb humoristája volt, a legjobb ötleteit sorolta fel ezen az előadáson, de hiába, a hallgatói csak néztek rá meredt szemekkel, zárt ajkakkal. Hiába szedte elő a legjobb vicceit, egyetlen mosolyt sem tudott kicsikarni hallgatóitól. Pedig hej, de nagyon szeLOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE! A Bérmunkás Los Angeles és vidékén lakó olvasói társas kirándulást rendeznek VASÁRNAP, MÁJUS 29-ÉN a Southgate Parkban. Útirány: A Firestone Boulevar- don át az Atlantic Boulevard- ig, ez utóbbin a déli irányba a Southern Avenueig, (csak a második utca), ahonnan jobbra mindjárt ott van a park. Mindenki hozza magával az ebédjét! rette volna a máskor már unos- untig hallott kacagást hallani; már bele is izzadt a nagy erőlködésbe, de hiába, csúfosan elvesztett a fogadást. Később aztán megtudta, hogy a báartja a közeli siketnéma intézet hallgatóit hozta el a kitűnő humorista meghallgatására. Valahogy én is igy jártam. Közel egy évvel ezelőtt összeakadtam valakivel, aki nagy érdeklődést és látszólagos tudást mutatott a gazdaságtani kérdések iránt. El is dicsekedtem neki, hogy a Bérmunkás valóban vezető újság ezen a téren, hogy ezen tárgykörből semmi más magyar lapban nem olvashat olyan jó cikkeket s ennélfogva “megengedte”, hogy a lapot küldessem a címére. No majd megmutatom én neki! — fogadkoztam magamban, — hogy nem hiába dicsekedtem. S ha netán eddig nem tudta az olvasótábor most elárulom, hogy direkt ezt az embert akartam meggyőzni, müyen jó és érdekes gazdaságtani cikkeket hoz a Bérmunkás. Azért jelentek meg a Tervgazdaság külöm- böző nemeiről szóló értekezések; direkt az ő számára fedeztem fel a kartel tervgazdaság és kollektív tervgazdasági ellentétét és mibenlétét; a kartel terv- gazdaság és a háborús uszítás összefüggését, stb. stb. Vártam is, hogy a barátunk majd csak szól valamit, de hiába vártam. Végre aztán mostanában megkérdeztem, hogy mit szól ezekhez a cikkekhez. — Oh, — mondotta némi büszkeséggel a barátunk, aki állítólag érdeklődik a jelen legfontosabb gazdasági problémái iránt, — nem érek én rá azokat elolvasni, ITT VAN MIND AZ EGÉSZ ÉVI BÉRMUNKÁS ÚGY AMINT JÖTT, FELBONTATLANUL! Geréb József 600 MILLIÓ DEFICIT WASHINGTON — John W. Sneider pénzügyminiszter bevallása szerint az amerikai kincstár 1949-es deficitje elérte a 600 milliót és az év végére valószínűleg 700 millió dollár lesz, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak ennyivel kevesebb volt a bevétele, mint a kiadása. Azért van szükség újabb állami kölcsönökre. A cukorfogyasztás Magyar- országon 40,000 tonnával haladja meg a háború előttit, a dohányfogyasztás pedig kétszereséré emelkedett.
