Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)

1949-05-07 / 1578. szám

4 oldal

BÉRMUNKÁS

1949. május 7.

BÉRMUNKÁS

(WAGE WORKER)

HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. YY.

Előfizetési árak: Subscription Rates:

Egy évre .....................$2.00 One Year ____ $2.00

Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00

Egyes szám ára ............ 5c Single Copy ............... 6c

Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c

Elöfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................ $2.50

“Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio

Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily Vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.

Published Weekly by the

BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE

Hirdetések és a napisajtó

Ha az amerikai újságkiadók szövetsége (American Newspaper Publishers Association) New York városban tartott legutóbbi évi konvenciójának jelentését olvassuk, akarva vagy nem akarva láthatjuk, hogy ott mitsem törődtek az újságok rendeltetésével, vagyis azzal, hogy az újságok miként szolgálhatják leghatásosabban a közönséget, hanem leginkább csak arról beszéltek, hogy miként lehetne még több és több hirdetést nyerni.

Mert az újságok legnagyobb jövedelmét dacára az utóbbi időkben többszörösen felemelt előfizetési áraknak, még mindig a hirdetések hozzák. És dacára annak, hogy ma már 5, 6, sőt sok helyen 7 centet kérnek a harminc évvel ezelőtt csak egy centbe kerülő napilapok egyes példányaiért, a kereskdelmi sajtó hirdetések nélkül azonnal összeomlana.

Ezért az ujságtulajdonosok konvencióján leginkább csak a jövedelmet biztositó hirdetésekről tárgyaltak. A hirdetésekre való támaszkodás következtében ez a máskülönben fölösleges, gyak- igazgatók szemében az utóbbi időkben nagyon felemelkedett, meg- ran nagyon káros emberi tevékenység az ujságtulajdonosok és nemesedett, amelyre úgy tekintenek, mintha az emberiségre a legnagyobb áldást hozná, amelyet tehát szeretettel kell ápolni és fejleszteni.

A konvenció számos szónoka adott kifejezést ennek a gondolatnak. így például William A. Butler, a szövetség egyik tisztviselője a többek között ezt mondotta: “Hirdetések teszik lehetővé, hogy az egymással versengő kereskedők árucikkeik minőségét, előnyeit a fogyasztó közönség elé tárják és vásárlásra ösztönözzék és ez képezi az amerikai iparok igazi hatalmas hajtóerejét.”

Hasonló gondolatnak adott kifejezést Walter D. Fuller, a Curtis Kiadó cég igazgatója is, aki kimutatta, hogy számos ma igen hires nagy iparvállalat, mint pl. a rágógumi cégek, tisztán csak a hirdetéseknek köszönhetik létezésüket. Ebben valóban egyetértünk vele, mert láthatjuk, hogy a hirdetések révén milyen nagy iparvállalatokká lettek még az értéktelen, gyakran káros hamis orvosságok, kotyvalékok gyártói is.

Jóadag igazságot mond az a régi közmondás, hogy a “jó bornak nem kell cégér,” viszont azt is tudjuk, hogy a ma már művészi tökélyre fejlesztett hirdetésekkel a leghaszontalanabb iparéi cikkekre is nagy vásárló közönséget lehet összecsőditeni. De ami még rosszabb, a legkárosabb eszméknek, mozgalmaknak is lehet híveket szerezni.

Hirdetéseken alapszik az a nagymérvű propaganda is, hogy az amerikai újságok milyen híven szolgálják olvasóiknak az érdekeit, holott kitűnt a konvención elmondott beszédekből, hogy mindenek fölött csak a hirdetőket igyekszenek szolgálni, noha köztudomású, hogy a hirdetők és a lap olvasóinak érdekei a legtöbb esetben ellentétesek.

A hirdetések és természetesen az azokból származó jövedelem utáni vágy az ujságtulajdonosokat valóságos népellenes összeesküvésbe hajtja. Ez magyarázza meg munkásellenes jellegüket még akkor is, ha olvasó táboraik 80 százalékát a munkás- osztály szolgáltatja.

Az amerikai lapokat olvasva egy percre sem szabad elfelejtenünk, hogy annak minden sora a hirdetők érdekeit igyekszik szolgálni és azért a közügyekre vonatkozó véleményeiket, amelyekkel olvasóikat befolyásolni igyekszenek, az értelmes olvasó a megfelelő mértékre szállítja le. ________________________

HOOVERNEK NEM KELL ALAMIZSNA

WASHINGTON — A többszörös milliomos Herbert Hoover, — ex-elnök, — levelet irt a népjóléti törvényjavaslatot tárgyaló képviselőházi bizottságnak, amelyben bejelenti, hogy ellenzi a társadalom biztosítás további kiterjesztését. A dúsgazdag ex-elnök befolyásolni

igyekszik a bizottságot, hogy vesse el Tmman elnök azon javaslatait, amelyeknek célja a társadalmi biztosítás további ki- terjesztése.

Hoover a tiltakozását azzal indokolja meg, hogy “már úgyis túlterhelték adókkal a külföld segítésére”. Hoover ur, ha nem szívesen is, de hajlandó adót fizetni a külföld felfegyverzésére, de nem a munkaképtelen polgártársai fentartására.

ELVINYÍL ATKOZ AT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik cso|>ortját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL!”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Minden magyar falunak Bérmunkást

Ezideig közel 500 Bérmunkás megy Magyarországba. Amint azt a Bérmunkásba leközölt levelekből látjuk, odahaza rendkívül nagy értéke van lapunknak és keveset mondunk amikor azt állítjuk, hogy minden egyes példány tiz olvasó kezén megy keresztül. Hetenként egy tucatnyi levél érkezik az óhazából, amelyeknek küldői azt Ír ják, hogy a magyar dolgozók elméleti tudásának a kimélyitésében milyen nagy szerepe van a Bérmunkásnak.

Ha ez a fenti tétel áll a varosok dolgozóira, akikhez jár a Magyarországra küldött Bérmunkások 90 százaléka, úgy fokozott mértékben áll ez fenn a falu dolgozóinál, akiktől kapott levelek azt igazolják, hogy a Bérmunkás tanításait úgyszólván az egész falu igénybe veszi.

Az egyik olvasónk Írja, hogy amikor a Bérmunkás megérkezik 30-40 ember jön össze a házánál és ott felolvassák és megvitassák annak minden egyes sorát.

A másik azt közli, hogy a Bérmunkást minden esetben elviszik a párt, vagy a földmunkás szervezet helyiségébe, ahol a lakosság többsége jelen van a lap felolvasásánál és mindig megbeszélik annak a tartalmát. Az egyik legjobb oktatási eszközünk a Bérmunkás, írja egyik olvasónk, aki a Munkáspárt titkára.

De legfontosabb az egyik falusi paraszt szervezet elnökének a levele, aki megírja, hogy “a falura húzódtak ki a volt tisztviselők, volt gazdatisztek és lecsúszott politikusok és katonatisztek, kik szövetkezve a falu zsíros parasztjaival, kupeceivel és sok helyen a pappal és együttesen a legnagyobb és a legravaszabb suttogó propagandát folytassák. Igyekeznek zavart, egyenetlenséget kelteni, lehetőleg úgy, hogy fülön ne lehessen fogni érte őket.

Ebben az ellenforradalmi munkában a fővezérük mindig Amerika. Amerika az, amely a Marshall terv alapján majd ingyen látja el gépekkel a parasztságot. Amerika már mozgósította a hadseregét, hogy visszavigye Ottót vagy Horthyt csendőreivel, szolgabiróival és jaj lesz annak, aki a kommunistákkal cimborái. Amerika már át is küldte az atombombát, csak idő kérdése, mikor kezdi robbantani, azért nem is érdemes szántani, vetni. Legjobb leölni az őlla- tokat, mert úgy is elveszik vagy az oroszok, vagy az amerikaiak. Amerika a nagyszerű nagybácsi, ki mindent ad és ő a nagy büntető kéz, amely meg fogja büntetni a vörösöket.

Ezt a hazugság hadjáratot elősegíti az “Amerika Hangja” rádió leadás is, amelyben Nagy Ferenczek, Fábián Bélák öntik a hazugságaikat Magyarország felé.

“Bizony sokszor nehéz helyzetbe voltunk ezekkel a múltat visszasíró ellenforradalmárokkal, de mióta a Bérmunkás rendszeresen jár, azóta nagyon lecsúsztak a hirharangok, most már nem lehet azt mondani, hogy a “legújabb hir” azért nincsen a magyar lapokban, a magyar rádión, mert azt nem engedi Rákosi Mátyás közölni. A pontosan hetenként befutó Bérmunkással cáfoljuk meg minden hazugságaikat és tanítjuk szocializmusra a falu népét.”

Ilyen leveleket olvasóink is kapnak és egy hasonló levél hatása alatt hozta a clevelandi kerületi értekezlet azt a határozatot, hogy felhívja a lap olvasóit, hogy emlékezzenek meg a szülőfalujukról, segítsék elő azt, hogy a falujuk népe haladhasson a felvilágosítás és az ezzel járó felszabadulás utján előre. Minden Bérmunkás olvasó kül-