Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-01-08 / 1561. szám
1949. január 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mindszenty beismerő vallomása (Folytatás az 1-sö oldalról) rát. Ebben az irattárban voltak Mindszenty sajátkezű Írásával azok a beadványok, melyekben a nyugati nagyhatalmakat hazánk belügyeibe való beavatkozásra sürgette. Ennek az irattárnak, valamint az eddigi nyomozati anyagnak és az őrizetbe vettek beismerésének alapján megállapítást nyert, hogy Mindszenty már 1945-ben megindította a legitimista szervezkedést. Ifj. Pallavicini őrgrófon, majd 1946 februárjában Van Roy belga bíboroson keresztül kapcsolatot tartott fenn Habsburg Ottóval, 1947 junius 21-én pedig amerikai útja alkalmával egy Chicago melletti zárdában egyórás bizalmas megbeszélést folytatott Ottóval, amelyen beszámolt a vezetése alatt folyó magyarországi legitimista szervezkedésről. Sajátkezű nyilatkozatban jelentette ki: “Kinyilatkoztatom, hogy a magyar katolikusokat külföldön és itt különösképpen az Egyesült Államokban teljes joggal jogosult képviselni Habsburg Ottó.” Magyarországra való visszatérése után Mindszenty azonnal beszámolt az itteni illegális legitimista irányzat vezetőinek, Baranyai Jusztinnak és másoknak az Ottóval kötött megállapodásról. Ezután Baranyai Jusztin a legitimista illegális szervezet számára Írásbeli tervezetet készített, amely kifejtette, hogy egy idegen hatalom hadseregének bevonulása után, az athéni patriarchához hasonlóan a prímásnak kell az államfői hatalmat ideiglenesen átvennie és igy előkészítenie a királyság helyreállítását. Baranyai a Köztársaság megdöntése utáni kormány összetételére is javaslatot tett. Ebben Keresztesy Fischert, Horthy volt belügyminiszterét jelölte belügyminiszternek, a munkás és hazaáruló Peyer Károlyt pedig kereskedelemügyi miniszternek. Mindszenty a tervezetet jóváhagyta és titkos irattárába helyezte. 1947. augusztus 31-én Mindszenty levelet irt az egyik nyugati nagyhatalom követéhez, amelyben arra kérte a követet, hogy az amerikai hatóságok birtokában lévő szent koronát ne szolgáltassák vissza a magyar államnak. Mindszenty saj átkezü- leg irt levele és a követ válaszának eredetije — melyben a kérés továbbításáról biztosítja Mindszentyt — ugyancsak a titkos levéltárban feküdt. Mindszenty elfogadott idegen államokból jelentős anyagi támogatást és valutaügyleteivel, a külföldről kapott dollárbankjegyek és csekkek fekete piacon, zugárfolyamon való értékesítésével sok százezer forinttal károsította meg a magyar államot. A nyomozás eddig több mint 50.000 dollár feketepiacon való eladását derített fel. Az egyik fővásárló Eszterházy Pál “herceg” volt. Eszterházy tudvalevőleg a földreform előtt Magyar- ország legnagyobb földbirtokosa volt, jelenleg is többszörös ház, villa, malom és telek tulajdonosa, akinek külföldön több mint százezer hold földje van. Eszterházy Pál vallomásában a Mindszentyvel való valutaüzérkedésről a következőket mondja: “A csekkek mind Mindszenty nevére szóltak és az átvétel feltétele az volt, hogy ő azokon mint forgatmányozó is szerepeljen. Miután ezt Mindszenty hercegprímás elfogadta, én 1947 júliustól kezdve kb. 1947 végéig vagy 1948 elejéig bezárólag kb. hat-nyolc Mindszenty forgatmányozásával ellátott csekket vettem meg a napi feketepiaci árban.” Eszterházy saját vallomása szerint ilyenmódon mintegy negyedmillió forint értékű dollárcsekket vásárolt Mindszenty tői. A vásárolt dollár valutát Eszterházy aztán az ausztriai hitbi- zománya jogtanácsosához csempészte. A valutaüzérkedésben Mindszenty és “herceg” Eszterházy bűntársai voltak: Wydler Tivadar, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár volt igazgatója, Dr. Horváth Gábor ügyvéd, Dr. Bóka Imre érseki tanácsos, Nagy Miklós és Ispánka Béla a Mindszenty-Mihalovics kémszervezetben fejtettek ki tevékenységet. S. Sallay, Garfield Heights, O. lapolvasónk kapta az alábbi levelet öccsétől: Kedves Bátyám! Aug. 15-iki levelét megkaptam szept. 6-án. Újságokat is kaptam, a “Bérmunkást” is az említett cikkel. A munkáspárt helyi (megyei) szervezete nagyon jól felhasználja az anyagot s az egyik elvtárs — politikai irányitó —- megkért, hogy mindég juttassam el hozzájuk, ott sokan tanulmányozzák úgy az ottani munkáskérdéseket, mint a politikai eseményeket. Nálam egy kis változás állott be az életemben, amennyiben a Cooperativát junius 1-én otthagytam és beléptem a tavaszon megnyílt állami üzletbe. Itt rengeteg a munka, de örömmel dolgozunk, mert az állam mi vagyunk, akik benne dolgozunk. Mi irányítjuk, illetve azok, akiket mi alkalmasnak tartunk arra a tisztségre. Nálunk egy polgármesteri, megyei tanács, vagy bármely tisztségbe való bejutás, nem nagy fizetést, hanem sok munkát és felelőséget jelent. Ilyenformán nem kapkodnak a “magas” állások után, inkább kénytelenek azt elfogadni ahová a népérdek — helyesebben munkásérdek — parancsolja őket. Várady János és Vid József jezsuita szerzetesek a feketén beváltott dollárokból származó titkos pénzalapot kezelték. Fábián János hercegprimási levéltáros rejtette el ez év novemberében Zakar Andrással együtt Mindszenty utasítására a titkos irattárat a primási palota pincéjében. Mindszenty József az eléje tárt terhelő adatok súlya alatt beismerő vallomást tett. Őrizetbe vett bűntársai ugyancsak elismerték a velük szemben fennálló vádat. A nyomozás tovább folyik. Tegnap október 31-én nagy esemény volt nálunk Petrozsény- ban. Egy uj vasútvonalat nyitottak meg, amely 20 év óta épült, de 18 év alatt nem tudtak any- nyit elvégezni, mint az utolsó 2 év alatt. A régi úri uralom alatt rengeteget loptak ennél a nagyarányú vállalkozásnál. A vállalkozók szinte évenként váltakoztak, megszöktek az államtól felvett pénzzel s a kutya se kereste őket, mindnek volt rokona a Ma- niu környezetében. A háború végén én is dolgoztam rajta, mint a munkatábor egyik ingyen munkása. Annakidején a katonatisztek kerestek rajtunk és az államon is, de a munka sehogyan sem haladt, amig nem jött a köztársaság a roham munkás ifjakkal, ezek a többi szakmunkásokkal együtt hamarosan befejezték a munkát. Ez egy ösz- szekötő vasút a volt erdélyi és ó-romániai határt szeli át mintegy 20 kilométeres szakaszon, ahol a Zsil folyó töri át a hosszú hegyszorost. Igazán nagyon szép munka, pár tucat alagút, ugyanannyi viaduct, hidak, sziklabevágások, stb. így épül a mi országunk mindenfelé. Egyelőre meg kell nélkülöznünk ezt a hatalmas erőfeszítést, de megéri, mert most magunknak építjük, akárcsak odaát Magyarországon. A Bérmunkásnak írják: TÁRCA Kaland és valóság Irta: FRÁTER LAJOS Hirtelen ébredt, mint akit fejbeütötték. Az órára nézett és ijedten állapította meg, hogy félnyolc van. Elromlott a vekker — szaladt benne végig az ijedtség, aztán elmosolyodott: — Hisz ma vasárnap van! Vasárnap ! Nincs hát semmi baj! Szeretett volna újra elaludni. Erőlködve hunyta le a szemét, de az ébredés pillanatában már elszállt belőle az álom. Felkelt. Sietve felöltözött, aztán kiment az üzletbe. Felhúzta a vasredőnyt és a meleg, aranyos nap végigömlött a testén. — Este még szakadt az eső — bosszankodott —, lemondta a kirándulást a kollégákkal, mit fog csinálni most egész nap ? Milyen olcsón agyonütötte volna az időt, ha velük tart. Egy féliter bor, más nem kellett volna, ] mert mindig vannak nős bará-1 tok, akik bőven hoznak ennivalót .. . Dühösen, morogva állt az üz- .letajtóban, mint hétköznapokon, ha nem volt dolog. Néha köszönt egy stamvendégnek, néha meg álltak vele egy szóra. Épp úgy, mint hétköznap, csak a fehér kötény nem volt rajta. Úgy látszott, mintha várna valakit, ahogy ott állt, de az igazság az volt, hogy szörnyen unatkozott. A hétköznapi unalmat megszokta már. Mert egész más, amikor félóránként mégis bejön egy vendég, el lehet politizálni. Meg a szemben levő fűszeres is át szokott szólni, hogy, ha ráér, Somogyi ur, átjövök nyiratkozni, persze, húzás akar ez lenni, de azért jólesik, mert eltelik ezzel is az idő. Azután a házmester is kiáll a kapuba ebéd után egy pipaszívásra, mert odabent nem engedi füstölni az asszony, azzal is el lehet beszélgetni a régi időkről, amikor egy pár virsli, egy kenyér egy hatosba került. Most meg nem jön senki, csak áll, áll Somogyi ur és vár, illetve mintha várna valamire. Lám, milyen jó annak a kisleánynak ott, viszi a tepsit, bizonyára finom sütemény készül a vasárnapi ebédhez. Ö hiszen ez a Rózsi- ka! Itthon ilyen szép időben, Ró- zsika kisasszony? Maga nyújtotta ezt a finom rétest? Nem is tudtam, hogy ehhez is ért! — Jónapot, Somogyi ur! Jaj tudja, lemondtam az este a strandot, olyan csúnya idő volt, most jól nézek ki. Nézze, .milyen kócos a hajam, igy járhatok egész vasárnap — hadarja a leány és nem beszél a rétesről. — Milyen kedves ez a leány! — gondolja Somogyi ur. — Az a két helyes lyuk az arcán, melyik filmszinésznőre is hasonlít? Ej, sohase tudja kimondani a nevét? — bosszankodik, aztán hangosan mondja: — Én is igy jártam. Én is itt ragadtam, Rózsika, egyedül. Magának könnyű! Magának nincs ilyen kócos haja! Látja, ha egy kis szive volna, már kion- dolál. — Hogyan? Rózsika, ma vasárnap van! Elveszik az iparomat, ha valaki följelent. — Dehogyis jelentik fel, amiért egy szegény leányon segít. Tudja mit? Majd én valahogy besurranok az üzletbe, jó? Most szaladok a rétessel! Kovácsné- hoz, az megígérte, hogy megsüti, mert a mi sütőnk nem süt, minden megég benne. Mingyárt jövök vissza! Nem is várja meg Somogyi ur beleegyezését, rohan, kócos haja csillog-villog a napfényben. Somogyi ur izgatott. Besurran, azt mondta — ismétli újra meg újra. — Hisz ez kész kaland. Mintha nőt várna legénylakására . . . . Lehúzta a rollót, hogy kívülről ne lássák meg a világosságot.! Tán jó volna egy kis kölnivizet permetezni? így látta egyik filmben, amikor a csábitó várta a leányt . . . hamar megfésüli a haját, megigazítja a nyakkendőjét ... és már nyílik is az ajtó. Egy kicsit liheg a leány, mellére szorítja a kezét és ez éppen
