Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-23 / 1576. szám
s Liiüai BÉRMUNKÁS 1949. április 23. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL A fegyverkezés háborúhoz vezet NINCSENEK HÁBORÚS USZÍTOK Mint a közép-európai országokban mindenütt, úgy Magyar- országon is általános az a felfogás, hogy a North Atlantic Szerződés a Szovjet Union és a népi demokráciák bekerítésére irányuló fegyveres szövetkezés. Budapesten a Sportcsarnokban rendezett nagy béketüntetésen ennek a gondolatnak Révai József, a Szabad Nép szerkesztője adott kifejezést. Révai kihangsúlyozta, hogy a Szovjet Union és a népi demokráciák nem akarnak háborút. Magyarország 600,000 embert veszített a második világháborúban, — mondotta Révai, — a Szovjet Union pedig több mint 10 millió embert, amihez ha hozzátesszük az elpusztult javakat is, akkor megérthetjük, hogy ezen országokban nem akarnak újabb háborút. A háborút csak a hadiszállítók akarják, mert nagy profitot szereznek a hadirendeléseken. A Szovjet Union- ban és a népi köztársaságokban azonban már nincsenek hadiszállítók, akik milliók pusztulásából gazdagodnak, azért a háborús uszítás nem ezen országokból indul ki, mint ahogyan a külföldön el akarják hitetni. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÜNNEPLÉSE Március utolsó hetében számos helyen emlékeztek meg az 1918-19-es Magyar Tanácsköztársaságról. A harmincéves évfordulót a parlament március 21-én ünnepelte. Dr. Ries István igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, amelyben a népnek nagyobb résztvélenne kedve többet termelni, többet tanulni, vagy felelösebb és jobb munkát végezni. És evvel csak visszaesnénk a múlt nyomorúságába, elmaradottságába és hiába lenne kitűzve egy magasabb ideál, egy szebb társadalmi jövö, azt soha el nem lehetne érni. Mi a magunk erejéből teremtjük meg a szükséges tőkét a háborús károk újjáépítésére, uj gyárak és bányák építésére, amit a 3 majd az 5 éves tervben valósítunk meg! Egy azonban biztos, hogy ezek meg is fognak valósulni. Az is biztos, hogy külömbül fog élni a magyar munkás, mint bármilyen kapitalista állam munkása. És ezt a munkásság nagyon is jól tudja! Éppen ezért önkéntesen mondja ki: Minden erőnkkel építjük a szocializmust és harcolunk a békéért. Ezt megérteni csak azok tudják, akik kollektiv társadalomban élnek, vagy ott akarnak élni. Éppen ezért nem tudok “tárgyilagosan” imi a dolgok felöl, mert én abba a hibába esem, hogy mindent a dolgozók szempontjából Ítélek meg. Lehet, hogy a tőkések, karrieristák, reakciósok, vagy félrevezetettek súlyos kritikával fognak illetni, hogy az ő szempontjaikra nem vagyok tekintettel, de hát ezt a kritikát állom és vállalom érte a következményeket. Levelem ezúttal zárom és szívesen közlök, amennyiben kiváncsiak olyan más körülményeket is, amit még tudni szeretnének. Endre telt biztosítsanak az igazságszolgáltatásban. A parlament különben letárgyalta és megszavazta a hitbi- zományok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. A Magyar Dolgozók Pártjának nagybudapesti pártgyülésén Rudas László emlékezett meg a Tanácsköztársaságról. Beszédében kiemelte, hogy a magyar munkásság és a szegény parasztság már 1918-ban felismerte, hogy a földbirtokosok és a tőkésosztály az ország vezetésében fölöslegesek, de az idegen beavatkozás és a katonai túlerő akkor letörték a dolgozók harcát. KOLLEKTIV SZERZŐDÉS az AGRÁR MUNKÁSOK RÉSZÉRE A Mezőgazdasági Nemzeti Vállalatok is megkötötték a kollektív szerződéseket a munka- vállalókkal. Az uj szerződés teljesítmény bérrendszert és fizetéses szabadságot vezet be ezen vállalatoknál is, ami azt jelenti, hogy az ezen vállalatoknál dolgozó paraszt munkásoknak is éppen úgy kijár a fizetéses vakáció, mint az ipari munkásoknak. A munkaidő a nyári időszakban, áprilistól októberig, napi 10 óra. máskor pedig napi 8 óra. GYERMEKSZÜLÉSI REKORD Budapesten a gyermekszülések száma 1948-ban elérte a 16,- 900-at, ami jóval felülmúlja a békebeli 11,305 rekordot. De ugyanakkor a csecsemő halandóság a békebeli 9.2 százalékról 6.6 százalékra esett. A kórházak szülészeti osztályain az ágyak állandóan el vannak foglalva. A gyermekszülés növekedését azzal magyarázzák, hogy a dolgozók biztosabbnak látják a jövőt s igy a gyermek utáni vágy növekszik. De azonkívül a kollektiv szerződések egyre fokozottabb mértékben nyújtanak védelmet és segítséget a terhes munkásnőknek. A múlt évben például a kórházak 45.000 liter anyatejet gyűjtöttek és jutattak — leginkább ingyenesen — a ráBorsod Vármegyében november hónapban a lakosság kulturális és egészségügyi színvonalának emelése céljából a nagyjelentőségű építkezésekbe bele- kezdtek. Parasznyán 60,000 forintos költséggel Sajókazán 25,000 s Csermelyen 30,000 forintos költséggel orvosi lakást építenek. Borsodnádasdon 48,- 000 forint felhasználásával óvodát, Özdon és Hódoscsépányfal- ván, Edelényben és Aggteleken pedig kutat fúrnak. A szövetkezeti beruházások során több mint negyedmilliós költséggel folytatják az ózdi kislakásépi- tést, Upponyban 65,000, Hódos- csapányban pedig 95,000 forintba kerül a villanyvilágítás bevezetése. Az októberi beruházások összege 3,215.000 forint. (a.l.) Az emberek müliói félelemmel gondolnak a jövőre. A sok bevezető propagandának eredménye képpen, most már a fegyverkezés következik. Furcsa, de sokan azzal érvelnek, hogy azért* kell fegyverkezni, hogy a másik fél előre meggondolja a dolgot, mielőtt támadni merne. A sok fejtegetésnek és találgatásnak azután az lesz az eredménye, hogy minden ország külön-külön állig fölfegyverkezik. Természetesen, amikor elkészültek teljesen a támadásra, akkor ürügyet keresnek, amit nagyon könnyen találnak, mert mindig az előre kiszemelt ellenfél követ eLolyan kihágást, ami azután föl- tétlen fegyveres beavatkozást követel. Ma már az sem titok, mert hiszen nyíltan meg is mondják, hogy a kommunizmus terjeszkedése ellen kell fegyverkezni, a ’’demokráciának”. Felületes szemlélő nem is gondol arra, hogy tulajdonképpen mi az a kommunizmus és miért kell ellene fegyverkezni, csak annyit jegyeznek meg maguknak a nagy propagandából, hogy a kommunizmus veszélyezteti a “demokráciát”. Az igazi szocializmus — vagy kommunizmus — csak ott ver gyökeret, ahol az átlagos népeknek a gazdasági helyzete már tűrhetetlenné vált. Ahol azután a népek életszínvonala már annyira sülyedt, hogy elviselhetetlen, hát annak az országnak társadalmi viszonyaira nem lehet még csak erőszakkal sem rásütni azt a jelzőt, hogy “demokratikus”. Különösen akkor, amikor az országnak van egy gazdaságilag kiváltságos csoportja, akik alkotják az uralkodó osztályt, akik a népek nyomorán fegyveres erővel akarnak “változtatni”. A fegyverkezés nem emberi szükséglet. Azok az országok, amelyek nagy hadsereget tartanak főn és billiókat költenek hadicélokra, ottan az átlagos népeknek az életszínvonala állandóan esni fog. Elsősorban azért, mert a fiatal termelő erőt elvonják a termelés színteréről és csak mint fogyasztó tömegek szerepelnek. A hadifölszerelések pedig szükségtelen kárbaveszett termékek, amelyeknek előállítása szintén sok munkaerő és anyag veszteség. Más oldalról pedig növeli :-sak az államadósságot. Jóakarattal és jóhiszeműséggel meglehetne oldani az emberi társadalomnak hibáit, melyek úgy a múltban, mint a jelenben, csak háborúhoz vezettek. Nem kell sokat keresnünk, hogy megállapítsuk azt a tényt, hogy a mai társadalomnak legnagyobb hibája abban rejlik, hogy a társadalmi vagyon néhány embernek kezébe van és ezek rendelkeznek az élet javai fölött. Nem kellene a “demokráciát” félteni a kommunizmustól, ha minden országban a rendelkezésükre álló gazdasági javakat, a lehető legigazságosabban akarnák elosztani. A nincstelen, éhező ember lázad saját elviselhetetlen gazdasági helyzete ellen. Egy igazságos társadalmi kutatónak, elsősorban azt kellene megállapítani, hogy mik azok az okozatok, amelyek sok millióknak a gazdasági helyzetét elviselhetetlenné tették. Józan ésszel meglehet állapítani, hogy a társadalom hibáit fegyverkezéssel nem lehet orvosolni, csak ideig-óráig lehet valahogyan elfojtani a kitörni akaró emberi lavinát, de még akkor is a háttérben megmaradnak a tényleges okok. Nem hiszem, hogy félteni kellene egyetlen országnak a “demokráciáját”, ha az ország népének nagy tömege rendezett gazdasági viszonyok között élhetne. Azért sohasem hittem abban, hogy fegyverekkel társadalmi békét lehet teremteni. A fegyvereket az erőszak jelvényével lehet csak ellátni. És mivel ez a jelvény illik rá a legjobban, azért azután nyíltan megmondhatjuk, hogy a fegyverkezés csak háborúhoz vezet. Éppen mostan, hogy az Egyesült Államok nyélbe ütötte az Atlantic szövetkezést, 16 billió dollárt utalt ki katonai célokra. Elgondolkozva afelett, hogy ha ezt a horribilis összeget azon népek gazdasági felsegitésére fordítanák, akikről azt hiszik, hogy hajlamuk van a szocializmusra, vagy kommunizmusra, egészen bizonyos, hogy nagyobb szolgálatot tenne, mint az erőszak eszközének érvényesítésére adott billiók. Amikor a népeknek élelemre, lakásra és ruházatra volna a legnagyobb szüksége, akkor ne fegyverekkel traktáljuk őket. A múlt háborúja és az ott használt fegyverek okozták a borzasztó szenvedéseket és anyagi károkat és most megint fegyverkezni kezdenek. Egy újabb háború megint csak a régi probléma elé állítsa a társadalmat. Megint ott kell kezdeni, ahol elhagytuk, több és több emberi áldozat, több és több anyagi veszteség, aminek megint a következménye a mainál még sokkalta nagyobb nyomor és nélkülözés. Erre azonban az uralkodó osztály előre sohasem számit. Vakon rohan sokszor bizony saját uralmának elvesztésébe. Ma is a háború veszedelme azért fenyeget, mert az uralkodó osztály félti uralmát és úgy gondolják, hogy a haldoklóknak billió dolláros befecskendezéseket adnak és ha megerősödnek, jó fegyvertársak lesznek a társadalmi fejlődés gúzsbakötésére. Az elmúlt világháborúba leverték a németeket, meg a japánokat, mostan, három év elteltével még mindig élelmezni kell őket, de nem csak a németeket és japánokat, hanem a “demokrata” szövetségeseinket is. Ha mostan még nagyobbat próbálnak harapni, akkor majd végeredményben az egész világ népét kell élelmezni, mert máskülönben ténylegesen kibontakozik az a nagyon “félelmetes” szocializmus az egész földtekén.
