Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
a ui aal BÉRMUNKÁS 1949. április 16. Az európai ellenzék Irta: J. Alvarez Del Vayo Az érdekelt európai államok néhány napon belül alá fogják írni az Észak Atlantic Paktum név alatt ismert politikai és katonai szövetséget. Nagyon téved az, aki úgy hiszi, hogy ezen országokban, — leszámítva a Kremlin híveit, — mindenki nagy örömmel járult hozzá a szövetség megalakításához, mert a tény, hogy az érdekelt országok mindegyikében nagyon sok ellenzője van ennek a paktumnak a nem kommunisták között is. Nézzük csak például Francia- országot. A nagyon is konzervatív “Monde” nevű párisi újság, amelynek igen nagy befolyása van a külügyi kérdésekben, nagyon tárgyilagosan ir erről a problémáról. Az egyik cikkében kritizálja az Egyesült Államokat, mert megakadályozta a skandináv államokat a skandináv szövetség megalapításában. Egy másik cikkben Etienne Gilson, a hires történész azt magyarázza, hogy Nyugat-Európá- nak nagyobb biztonságot nyújtana a fegyveres semlegesség, mert abban az esetben több alkalma nyílna a két nagyhatalom, — Amerika és a Szovjet Union, — közötti ellentét elsimítására. Ez a szövetség csak képzeletbeli biztonságot nyújt. Az európai országok legtöbbje a biztonság kérdése alapján analizálja ezt a szövetséget. Az első kérdés az, hogy vájjon Amerika tudná-e elég gyorsan felfegyverezni Európát, tudna-e elég gyorsan katonai segítséget nyújtani, ha az orosz hadsereg megkezdené előrenyomulását ? Nem sokat bíznak szenátor Van- denberg ködös nyilatkozatában, amely szerint a North Atlantic Pact “végtelen biztonságot ad a közös érdekeknek”. Számos francia kommentátor kérdezte már, hogy “kinek az érdekeit szolgálja ez a paktum? Amerikáét, vagy Európáét? ELLENZIK A GYÁMKODÁST Még Queuille francia miniszterelnök is azt mondotta egy amerikai újságnak tett nyilatkozatában, hogy csak abban a reményben Írja alá a paktumot, hogy az aláírás után nyomban megindul Amerikából a fegyverek, anyagok, sőt még a katonai csapatok áradata is. Nem csoda tehát, hogy a paktumért harcoló sok európai államférfi reszketni kezdett, amikor megtudta, hogy az amerikai kongresz- szus a paktumtól elválasztja a katonai segítséget és ez a segítség esetleg nem követi a szövetségi szerződés aláírását. Az ugyancsak kommunista ellenes “Combat” cimü újság szerkesztője, Claude Bourdet például azt Írja, hogy a francia népnek egynegyede, — de lehet, hogy egyharmada, — ellenzi, hogy Franciaországot amerikai gyámkodás alá helyezzék. “Ha ilyen nagy tömeg katasztrofálisnak tart valamely politikai irányt”, — Írja Bourdet, — “akkor mindent el fog követni annak megakadályozására. Nem lesz nehéz a törvényszékeknek rájuksütni az áruló bélyeget s elitélni ily vádak alapján, amiken a jövő történelme csak mosolyogni fog”. (Bourdet a Thorez és társai ellen emelt vádakra céloz.) A nem kommunista “ellenállók” csoportjában is sokan azt mondják, hogy a felfegyverzett, de semleges Nyugat-Európa hathatósabban védte volna a békét, mert az oroszoknak nem lett volna okuk megtámadni olyan országot, melyben Amerika nem állított fel Szovjet Union ellen irányuló katonai bázisokat. A francia kritizálok azt tartják, hogy minden alkalmat meg kellett volna ragadni a béke biztosítására. Ez a paktum most elvágta az ily alkalmakhoz vezető utakat. LEHETSÉGES A KOOPERÁCIÓ A francia irók rámutatnak, hogy ahol meg volt az akarat, ott a két tábor között lehetett eredményes tárgyalásokat folytatni. Erre példa a Moszkva- London vámegyezség, a London- Warsó kereskedelmi szerződés és a számos sikeres francia-ke- leteurópai kereskedelmi tárgyalások. Dacára a “nagy szakadásnak”, a Nyugat és Kelet között 1948-ban a kereskedelem emelkedett. A szervezett gazdasági kooperációra jó példát mutat a United Nations Gazdasági Bizottságának a működése is, amelyben 21 ország vett részt, közöttük a Szovjet Union is. Olaszországban is nagyon sok nem-kommunista kritizálja ezt a paktumot, dacára annak, hogy a pápa, tehát a katolikusok, oly nagymértékben támog a 11 á k. Igazán nem a pápán és általában a római katolikus egyházon múlt, hogy a Vatican állam nem szerepel hivatalosan a paktum aláírói között, noha valóban nagyon keményen dolgoztak érte. Az olasz Szocialista Párt jobboldali szárnyának a vezetői is ellenzik a paktumot. Annyira ellenezték, hogy Saragatot és két másik szocialista minisztert le akarták mondatni, amit csak Saragat közismert ügyességével tudott elkerülni. A párthatározat szerint azonban “minden ilyen paktum nem csak Olaszország, de egész Európára nézve káros hatású.” A Szocialista párt másik csoportjából Ricardo Lombardi, — akit szintén nem lehet pro-kommunistának nevezni, — az “Avanti” cimü újságban tiltakozott az ellen, hogy ilyen “béklyókkal Olaszországot Amerika gyarmatává tegyék.” Más országokban is megoszlanak a vélemények a paktum kérdése felett a nem-kommunista népek között is. Nagyon sokan, akik vehemensen oroszellenesek, úgy látják, hogy a North Atlantic Pact a háborút elkerülhetetlenné teszi, amely ki fog törni mielőtt Amerika felépítené a szükséges európai bázisait, igy Európa még egyszer a pusztítás martaléka lesz. A “London Observer” egyik cikke szerint: “Ha Oroszország gyorsan elfoglalja Nyugat-Európát, akkor többé nem kell félnie Amerikától. Az Atlanti és a Csendes óceánok partjait egyaránt őrző Vörös Hadsereggel a Kremlin egész Európa és csaknem egész Ázsia felett nyerne uralmat; ez a roppant terület több mint egy billió lakossal le tudná győzni még az amerikai atombomba támadást is. És Amerika szembekerülne a két nagy kontinensei szövetségesek nélkül és az ellentámadásra alkalmas bázisok nélkül”. GYARMATI VÉDELEM A skandináv népek sem lelkesednek annyira a paktumért, amint az amerikaiak hiszik abból, hogy Norvégia és esetleg Németalföld csatlakoznak. Az a tény, hogy a norvég Munkás Pártban 499 szavazat koziil 429 állt a csatlakozás mellé nem árulja el, hogy müyen éles vita előzte meg ezt a szavazást. Hiszen még egy hónappal előbb Gustav Rasmussen, a dán külügyminiszter is azt mondotta, hogy a skandináv államokat katonai gyarmattá akarja tenni. Svédországban is nagy megrökönyödéssel beszélnek a paktumról, a képviselőházban is nagyon kevés pártolója akadt, csak a liberális néppárt tagjai közül néhányan. Finnországra persze azt mondják, hogy nem mert állástfoglalni, mert tulkö- zel esik a Szovjet Unionhoz. Svájc természetesen tradicionálisan semleges, itt tehát hivatalos állásfoglalásról nem lehet beszélni. Azonban elég jól fejezte ki a svájci nép gondolkodását M. Denis de Rougebont, aki az Európai Szövetség mozgalom hive, midőn ezt mondotta: “A North Atlantic Pact az orosz rendőri felügyelet félelmétől való menekülés az amerikai gyarmati védelem alá”. A paktumot ellenző európai nem-kommunisták állandóan ezt kérdezik: “Német hadsereg nélkül a jelenlegi kicsiny és szegényesen felszerelt nyugaterópai haderővel, amelyeket még hatástalanabbá tesz a politikai elosztás is, ki fog az oroszok ellen harcolni, ha a North Atlantic Pact’1 következtében háborúra kerül a sor?” (The Nation) SZIVES TANÁCSADÓK Oklahoma City helyi lap.i ában kis cikk jelent meg, amelyben bizonyos “Mrs. Heart” nevű 51 éves özvegyasszony elmondja, hogy érelmeszesedésben szenved és az orvosok tudtára adták, hogy csak egy évig élhet Azt kéri tehát a lap olvasóitól, hogy adjanak neki tanácsot; mit csináljon a jóval több mint 10,000 dollárt kitevő vagyonával és általában miként töltse el ezt az egy évet. Mint előre látható volt, több száz “jótanács” érkezett. Ezek közül az ügyet kezelő Patrick nevű riporter felsorolja a következőket. Egy orvos azt tanácsolta, hogy Mrs. Heart fogadjon fel egy jó orvost a 10,000 dollárért, aki aztán a várható szenvedéseket a minimumra tudná szállítani. Egy katolikus pap azonban nem törődött a szenvedésekkel, hanem csak a tulvilági élettel és azért azt tanácsolta a beteg asz- szonynak, hogy hagyja a pénzét a katolikus egyháznak és akkor azért a másvilágon majd a mennyországba jut. A Salvation Army képviselője felsorol egy csomó olyan embert, akik szintén úgy szenvednek, mint Mrs. Heart, csak azzal a külömbséggel, hogy azokat még meg lehetne menteni. Azt ajánlja tehát, hogy Mrs. Heart adja a pénzt a Salvation Army- nak s ez majd enyhíti azoknak a szenvedéseit, akikén még lehet. Egy automobil kereskedő azt ajánlotta, hogy Mrs. Heart vegyen egy uj kocsit s azon hordássá magát mindenfelé s ezzel elfelejti a szenvedéseket meg a közelgő halált. Amikor ezeket a nagyon “szives” tanácsokat Mrs. Heart elolvasta, rájött, hogy milyen sok “jóakaratu” ember lakik azon a vidéken. Az is lehet azonban, hogy ezt az egész dolgot csak valamelyik feltűnésre vágyó riporter találta ki. KÉMHISZTÉRIA MINDENFELÉ NOVI SAD — (A.P. távirati tudósítás) — Jugoszláviai bíróság héttől küenc évig terjedő börtön büntetést szabott ki 7 magyar és egy szerb nemzetiségű vádlottra, akik a vád szerint a “Cominform” (Kommunista informáló iroda) részére kémkedtek. Kilenc évi börtönt kaptak: Konrád József, Pintér István és Pele László, akik a Kom- inform megbízásából mentek Belgrádba, ahol elfogták őket. Surányi Antal és Angyal Péter nyolc évet, Szolga József, Radó György és Jovan Hrnjak (szerb nemzetiségű) hét évet kaptak. A vádlottak mind fiatalemberek, akik a bíróság jelentése szerint beismerték a vádat. ÉPITŐGÁRDA 1948-49-ik évre: L. Birtalan, Cleveland ........ 5.00 J. Búzái, Cleveland ........... 5.00 L. Decsi, Akron............. 6.00 L. Gáncs, Carolina............. 3.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina ... 3.00 I. Farkas, Akron ............... 5.00 J. Feczkó, New York ....... 6.00 L. Fishbein, New York.....12.00 J. Fodor, Cuy. Falls........... 5.00 P.. Hering, Buffalo............. 5.00 J. Kollár, Cleveland........... 6.00 A. Köhler, Chicago ........... 5.00 M. Krieger, New York ..... 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh......... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 6.00 J. Mogor, Cleveland........... 2.00 A. Molnár, Cleveland ___ 6.00 J. Munczi, Cleveland____ 4.00 L. Páll, Ambridge............. 9.00 P. Pika, Chicago........... 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn ........... 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ....... 8.00 S. Székely, Cleveland ....... 9.50 J. Vizi, Akron ___,.............10.00 J. Zára, Chicago ............... 6.00
