Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-16 / 1575. szám
1949. április 16. BÉRMUNKÁS 3 oldai Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ CÍMEKRŐL MEG KÖLTŐKRŐL Multheti számunkban közöltük Dr. Bier Lili levelét, aki mint a Magyarok Világ Szövetsége kulturális osztályának vezetője kifogást emelt azon könyvszemle egyes kitételei ellen, amit még December hóban az uj magyar iskolai tankönyvekről irtunk. Mint olvasóink emlékszenek, az a szemle két részből állt. Az első rész a kifogásokat, a második pedig a dicséretet tartalmazta. Ez utóbbit Dr. Bier nem kapta meg, de miután megjelent, igy levelének arra vonatkozó részét automatikusan érvényteleniti. (Az elveszett lapszámot természetesen újból elküldtük). De még igy is maradt elég választ kivánó anyag a Dr. Bier levelében, sőt túlsók arra, hogy egy rovatban elintézhetnénk. Most tehát csak a levelében felvetett pár kérdésre válaszolunk. Ezt megelőzőleg azonban felemlítem, hogy nekünk feltűnt az a túlságos érzékenység, amivel odaátról minden kritikára reagálnak. így például maga Dr. Bier is hosszasan kifejti levelében, hogy a tankönyvek terén az újítások még nem nyertek teljes befejezést és a hibákat igyekeznek kiküszöbölni, de amikor mi mutatunk rá ilyen hibákra, akkor nem szívesen veszik. A szóbanforgó szemlékben például ezt irtuk: “Természetesen ez a nagy változás csak most történt a felszabadulás óta s valószínű, hogy még mindig folyamatban van, vagyis nem teljes”. A mi kritikánknak tehát éppen az a célja, hogy meglássák azon hibákat, amiket éppen a tulkö- zelség következtében nem vesznek észre. ÉS EZ NEM CSAK A TANKÖNYVEKRE VONATKOZIK! HONFITÁRS Dr. Bier hosszasan magyarázza a levelében, hogy a “honfitárs” megszólításnak más a jelentősége, mint volt a Horthyék alatt. Kár volt a fáradtságért, mert higyje el, hogy itt még most is az, sőt!! Amikor úgy félszázaddal ezelőtt a magyar kivándorlás nagyobb méretűvé lett, nemcsak a megélhetést kereső munkások és parasztok tömegei jöttek ki, hanem a rajtuk élősködő kalandorok is, akik hamar megtalálták a “honfitársakat” s hazaszeretetükre, honfitársi voltukra hivatkozva csalták és csalják őket még ma is. Ezért a “honfitárs” megszólításnak a mi szótárunkban egészen más értelme (és értéke) van, mint odaát, akármilyen változások történtek is ottan. Ha Dr. Bier látná és hallaná, hogy az itteni “honfitársak” milyen ádáz ellenségei mindannak, ami most Magyarországon történik és milyen gaz propagandát fejtenek ki ellenük, talán megértené, hogy miért dugjuk el a kezeinket, amikor ezt a “honfitárs” megszólítást halljuk. Talán fokozza a bajt az, hogy a magyaroknál a feudális rendszer tulhosszu élete megakadályozta a demokratikus címzés kifejlődését. Ezen a téren tanulhatnának valamit az amerikai “tőkés demokráciától”, ahol a Miss, Mr. és Mrs. címmel mindenkit megszólíthatunk. Sajnos a magyar nyelven ha a férfiaknak megadhatjuk is az egyszerű “ur” címzést, már nem tudjuk, hogyan szólítsuk meg a “kisasz- szonyt”, ha férjhez ment. Mert az általánosított “nagyságos asszonyom”, — ami félszázadon át divat volt a középosztály körében, valahogy nem akar kijönni a szánkón. Viszont a Kovács Péterné “lelkem” kifejezés sem megfelelő, mert lealázó. Megvallom az igazat, mi, amerikai magyarok most zavarban vagyunk, hogy milyen megszólítással kezdjük azt a levelet, amit mondjuk a középosztályhoz tartozó, — (mert'még mindig van olyan, úgy véljük) — avagy akármelyik osztályhoz tartozó, asszonyhoz írunk? Lehet, hogy idővel ott is kialakul valami általános megszólítás, ami nem mutatja meg, hogy az “asszonyság” melyik osztályhoz tartozik. NAIV KÉRDÉSEK Dr. Bier (de jó, hogy Dr. cime van, másképpen nemtudnám, hogyan szólítsam) több igazán nagyon “naiv” kérdést tesz fel a levelében. így például ezt kérdezi: “Csak nem kifogásolja a Szerkesztő ur azt, hogy mi a régi magyar hagyományból mindent meg akarunk tartani, ami jó?” Persze, hogy nem azt kifogásoljuk, hanem azt, hogy meg akarnak tartani olyasmit, AMI ROSSZ. Arra a megjegyzésünkre, hogy az irodalomtörténeti köny- ben egyetlen zsidószármazásu íróra vagy költőre sem akadtunk, válaszul ezt a kérdést adja fél: “Ne kívánja a Szerkesztő ur, hogy a nürenbergi faji törvények alapján folytassuk az irodalmi kutatást.” — Ha a Bérmunkást olvassa Dr. Bier, akkor láthatja, hogy dehogyis kívánunk mi ilyesmit. De igenis kívánjuk, HOGY AZ IRODALOMTÖRTÉNETET NE A NUMERUS CLAUSUS ALAPJÄN ÍRJÁK. Egyébiránt engedje meg nekünk, hogy mi Kiss Józsefet másképpen értékeljük mint Ön. Mi úgy tartjuk, hogy az Arany János és Ady Endre közé eső korszak legnagyobb magyar költője kétségkívül Kiss József volt. Azt mi is elismerjük, hogy Arany János jobb balladákat irt, mint Kiss József, de az is bizonyos, hogy a balladairás terén Arany után rögtön Kiss József következik. És ha az a szabály, hogy csakis a legis legnagyobbakat említsük, Petőfin és Aranyon kívül felejtsük el az összes többi magyar költőket, mert ez a kettő a költészet minden ágában megalkotta az eddig legszebb és legtökéletesebb magyar költeményeket. És aztán azt is kérdezi Dr. Bier, hogy micsoda forradalmi értéket adott Kiss József a magyarságnak? Miért nem teszi fel ezt a kérdést mindjárt Arany Jánosra is? Arany János sem mint a forradalmi szellem kifejezője került a magyar Par- naszuszra. Igaz, mi már közel félszázaddal ezelőtt foglalkoztunk a magyar irodalomtörténettel, de azért még elég jól emlékszünk ezen dolgokra. TÜZEK A lényege azonban a mi kifogásunknak az, hogy abban a rövid irodalomtörténeti kézikönyvben, amelybe valóban nem lehetett mindenkit bevinni, betettek Kiss Józsefnél számos kisebb kaliberű költőt is és miután egyetlen zsidószármazásu irót vagy költőt sem találtunk a felsoroltak között, anélkül, hogy kerestük volna ötlött szemünkbe a “kurzus” tendencia. Egyébiránt figyelmébe ajánljuk Dr. Biernek Kiss József “Tüzek” cimü költeményét. Olvassa csak el az itt közölt négy szakaszt s láthatja, milyen gyújtó ereje van még ma is. Az én mezőmön nem értek kalászok, Az én aratásom egy marék virág Az én gyönyöröm az állomlátások, Az én világon egy álomvilág. Kialvó lángok pernyéje szitálva, Szürkén, szomorúan, csak esik, esik, Félek, hogy álmaim összezilálja, S elhagynak, mire beesteledik. Hideg van . . . fázom . . . Friss szenet a tűzre! Gyilkos melegét hadd fújja reám, Mint macska teszi madarat űzve, Akit felvert gyanútlan éjszakán. Ó milyen tűz ez! Mi más mint a régi! Nem erdőn termett, a mélység dobta ki: Világforrongás volt az anyja néki És forradalmak az ő fiai. Hogy zug, hogy dohog, hogy kattog, hogy lármáz Hogy mormol, veszekszik a kürtő alatt! Mintha rab daemonok az ajtót ráznák, Hogy börtönükből kiszabaduljanak. Haragvó isten! Mi lesz e világból, Ha egyszer a kőszén öntudatra jut, S a buta rög megindul magától, S a sistergő katlan majd egyszer kifut. Ha összeomlik mindaz, ami korhadt, Mi évezredek véres bálványa volt, És odúikból elővánszorognak A rászedett, a megcsalt milliók Látom mozdulni, — látom keveredni Egy uj Marseillaise gyújtó lángjainál, Az ócska tetőkbe üszköt vetni, Mig az utolsó is véres lángban áll! FIGYELEM LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKE OLVASÓINK! Lapunk Magyarországba való szállítási költségeire április 23-án, szombat este 6 órai kezdettel vacsorával egybekö- t ö 11 TÁNCMULATSÁGOT tartunk a 4201 So. Main Sreet- en levő Los Angelesi Munkás Otthonban. Fellép a los angelesi Magyar Munkás Dalárda. Vacsora sült csirke tarhonyával és egyéb kellékekkel, kávé és süteménnyel $1.25. Belépő dij csak a tánchoz 50 cent. Kérjük Los Angeles és környékén lakó olvasóinkat, hogy mindannyian támogassák ezt a mulatságot. RAKPARTI MUNKÁSOK A SZERVEZETI ÖNKORMÁNYZAT MELLETT SAN FRANCISCO — Az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union (ILWU) konvenciója 632 szavazattal 11 ellenében kimondotta, hogy ragaszkodik továbbra is önkorkormányzati jogához, amelybe az anyaszervezet, a CIO indokolatlanul betört. Ez a határozat igen nagyjelentőségű, két napig tartó igen éles vita előzte meg. A Harry Bridges által vezetett rakparti és raktári munkások szervezete az utóbbi időkben a politikai téren éles ellentétbe kerül a CIO- val, amelynek egyik részét képezi. Az ILWU balodali union és az is marad, — jelentette ki Bridges a szavazás után. Mint baloldali union az ILWU az őszi választásoknál a CIO-val ellentétben Henry Wallace érdekében korteskodott. Jelenleg pedig ellenzi úgy a Marshall tervet, mint az Észak Atlantic Szövetséget, noha a CIO mindkettőt indorszálta és támogatta. Harry Bridges és hívei azt tartják, hogy minden “international” szervezetnek — amelyekből a CIO áll, — teljes önkormányzati 1 joga van arra, hogy milyen politikai irányt kövessen. Ezzel szemben a CIO vezetői azt követelik, hogy a CIO konvencióinak és országos tanácsának határozatai a szervezet minden csoportjára kötelezők, akár gazdasági, akár politikai természetűek is azok. A szavazást megelőzőleg a CIO szervezet igazgatóságának több küldötte felszólalt, akik azzal vádolták Bridgest, hogy ki akarja szakítani a hajósok szervezetét a CIO-ból. A delegátusok többször lehurrogták ezeket a kiküldötteket és mint a szavazás eredménye mutatja, továbbra is a Bridges balszárnyi útmutatását fogják követni. A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osTtva, a lakósság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen helyekre MENŐ levelekre is nemcsak a hozzánk küldött leveleiken. de MINDEN LEVELÜKÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát.
