Bérmunkás, 1949. január-június (36. évfolyam, 1560-1585. szám)
1949-04-02 / 1573. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1949. április 2. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. A FERDÍTÉS bajnokai ÁLTALÁNOSAN ismert tény az, hogy az amerikai közvéleményt informáló körök minden habozás nélkül hajlandók az igazságnak a nyakát tekerni, ha a kapitalista osztály érdekei azt úgy kivánják. Bár állandóan azzal hivalkodnak, hogy itt sajtó- szabadság van és semmi sem korlátozza a sajtót az igazság kimondásában, talán sehol a világon nem szolgálja a sajtó oly hűen az uralkodó osztályt és sehol sem ferdítik úgy el az igazságot, mint itt. Különösen kiviláglik ez amikor a “kommunizmus” becsmérléséről és a “kapitalista demokrácia” áldásának összehasonlításáról esik szó, ami pedig ma a legfontosabb témája az amerikai sajtónak és a legjelentéktelenebb nyilatkozatokat akár az egyik, vagy a másik irányt képT viselők részéről világfontosságu- nak fújják fel olyanformán, hogy azzal ellenszenvet keltsenek azon országok ellen, amelyek a magán kapitalizmus megszüntetésén munkálkodnak — vagy amint itt állítják, a “kommunizmus veszélyét” terjesztik. A JELEKBŐL Ítélve, ma már a józanul gondolkodó emberek előtt alig lehet kétséges, hogy a kapitalista rendszer védelmezői még egy minden eddiginél borzalmasabb világháború árán is elvannak tökélve a rendszert megvédelmezni és ennek végrehajtására szervezték meg a nyugat európai országok fegyveres szövetségét az Egyesült Államok finanszírozása és fenható- sága alatt. Bár azt állítják, hogy ez a “béke biztosítása” érdekében történik, eddig azonban a történelem nem nyújt bizonyítékot arra, hogy a békét fegyveres erővel valahol, valaha biztosították. A fegyverkezés mindig háborúra vezetett és aki most ismét felül ennek az állításnak, annak a közeljövőben keserű csalódásban lesz része. A FEGYVERES szövetség megalakításához a nyugat európai országok kormányai ugyan hozzájárultak — önként, vagy kényszer nyomás alatt — azonban ugylátszik a megalakítok nem nagyon biztosak a dolgukban, mert nyilvánvaló, hogy a kormányok cselekvése és az országok lakosságának véleménye nem stimmel és a nép hozzájárulása nélkül pedig háborút nem lehet csinálni. Mert a kormányok elhatározhatják azt, a generálisok kitervezhetik, de a háború tényleges terheit nekünk, legnagyobb részben a dolgozóknak kell viselni. Ezért, hogy a munkásság esetleges magatartását kiszimatolják, közvetett utón kérdést intéztek több országban a vezető kommunistákhoz, hogy milyen magatartást tanúsítanának ha az orosz hadsereg a támadó erők visszaverésében átlépné az ország határait? Hasonló kérdést a New York Times intézett az amerikai Kommunista párt vezéreihez és az arra adott válasznak a legdurvább módon a nyakát tekerték, hogy ezzel is fokozzák a gyűlöletet és úgy tüntessék fel a kommunistákat, mint “idegen hatalom kiszolgálóit”. A KÉRDÉS, melyet az itteni kommunistákhoz intéztek: “Milyen magatartást tanúsítanának az amerikai kommunisták, ha Szovjet Oroszország Kanadát támadással vádolná, hadsereget szállítana partra Kanadában, amely a kanadai haderők hajszolásában átlépné az Egyesült Államok határát?” A választ Wm . Z. Foster és Eugene Dennis az itteni Kommunista párt elnöke és titkára közös nyilatkozatban adták meg a következőkép: “Ha, Amerikában és az egész világon a béke érdekében törekvő erők dacára sikerülne a Wall Streetnek háborúba dönteni a világot, mi elleneznénk azt, mint igazságtalan, támadó és imperialista háborút, valamint a demokrácia és szocializmus elleni háborút, mely az amerikai nép és az összemberiség legmélyebb érdekeinek lerombolója.” A nyilatkozat megjelenése óta a ferdítés bajnokai állandóan azt ordítják a jobbsorsra érdemes rádió hallgatók és újságolvasók fülébe, hogy az amerikai kommunisták “Oroszországot támogatnák és Amerika ellen foglalnának állást” háború esetén. AZ OSZTÁLYTU D A T O S munkások az egész világon, bármily politikai párthoz, vagy szervezethez tartozzanak is, elméletben mindig háború ellenesek voltak és ma is azok, a baj azonban ott van, hogy amikor az elméletet a gyakorlatba érvényesíteni kellett volna, meghátráltak és éppen az ellenkezőjét cselekedték, mint amit kellett volna. Ezért lehetett az imperiaüsta hatalmaknak egy emberöltő alatt kétszer vértengerré sü- lyeszteni a világot és a külömbö- ző országok fiaiat vadállatok módjára egymás legyilkolására uszítani. Vájjon sikerül-e ugyan azon hatalmaknak ezt harmadszor is végrehajtani? Ez ma nagyon égető kérdés, mert látva az őrült fegyverkezést, semmi kétség sem lehet aziránt, hogy a törekvés folyamatba van. A KÖZELMÚLT hónapokban George Seldes az ismert anti-mi- litarista iró Európában járt és a “vasfüggöny” mindkét oldalán levő országokban beszélt úgy kormányférfiakkal, mint munkásvezérekkel és tapasztalatairól az “In Fact” heti közlönyében számolt be. Franciaországban a Confederation General du Travail szervezet központjában is látogatást tett, mely szervezetről az amerikai sajtó állandóan, mint “kommunisták által dominált” szervezetről emlékszik meg és amely szervezet a 6 millió francia szervezett munkásból 5 milliót képvisel. Seldes információja szerint a CGT-ben két központi titkárság van, Benoit Frachon a kommunista irány és Alain Le Leap a nem-kommunisták képviselője. Mivel az amerikai újságok mindig Franchont idézik, Seldes törekedett Le Leap véleményét megismerni, annál is inkább, mert a nem-kommunista rány képviseli a többséget a CGT kebelében. Mielőtt a feltett kérdésekre felelt volna Le Leap bosszankodva nyilatkozott az amerikai sajtóról, amely csaknem kivétel nélkül hazugságokat terjeszt a CGT-ről. “A MEGHATÁROZÁS, hogy a francia munkásság ezen hatalmas szervezete ‘kommunisták által inspirált” — mondotta Le Leap — az amerikai lapokban vádat jelent ellenünk. Az Atlanti Óceán ezen az oldalán azonban ily meghatározás éppen az ellenkezőjét jelenti — túl nagy tekintélyt ad a kommunistáknak. “A CGT irányitó testületé 24 emberből áll, egyenlő arányban, 12 kommunista, 12 pedig nem. A CGT szervezetet semmiféle politikai párt nem dominálja. Mi, akik nem vagyunk kommur nisták örömmel vesszük, hogy a francia Kommunista párt támogatja a CGT-t éppen úgy, mint bármely más párt támogatását szívesen látjuk. De a kommunista párt nem ad utasítást a munkás szervezeteknek, sem pedig nem dominálja, vezeti, vagy irányítja a CGT-t — csupán támogatja, más pártokkal egyetemben. “Azt azonban meg kell mondanom, hogy Franciaországban — mint a legtöbb más országban a világon, de nem Amerikában — a politikában minden munkás balra áll. Lehet szocialista, kommunista, vagy független, maxista, vagy nem marxista, de határozottan BALOLDALI. Talán ha az amerikai zsurnaliszták megtanulnák ezt a tényt — vagy hajlandók volnának beismerni, ha már tudják — méltányosabb jelentést adnának a francia munkásmozgalomról. ~“A" KÉRDÉSEM — mondja Seldes — a Marshall terv, a Ruhr vidék rendezése és a harmadik világháború készülődésére irányult, mely kérdésekre a két titkárság egybehanzó válasza a következő: “Franciaországban mindenki megegyezik abban, hogy az an- gal-amerikai tervezet Németország újjáépítésére Franciaország előtt, része a harmadik világháború tervezetének. Ha a francia kormány ehhez hozzájárul, az csak azért van, mert az amerikai Marshall terv foglya és azt kénytelen csinálni, amit parancsolnak. “Én nem hiszem, hogy bármely intelligens férfi vagy nő Európában elfogadja a Marshall tervet teljes értékében: mint az Egyesült Államok jótéteményét. Franciaországban nem csak a CALIFOKNAIAK FIGYELMÉBE! Lapunk dél-califomiai olvasói látván, hogy a Bérmunkás az ipari szervezkedés tanításával milyen fontos munkát végez most Magyarországon, Szombaton, Április 23-án, délután, 6 órai kezdettel vacsorával egybekötött nagy táncmulatságot rendeznek a 4201 So. Main street alatt fekvő LOS ANGELESI MUNKÁS OTTHONBAN amelynek jövedelme lehetővé teszi, hogy még több Bérmunkás menjen a “VASFÜGGÖNY” mögé. Kérjük Los Angeles és környékén lakó olvasóinkat, hogy mindannyian támogassák ezt a mulatságot. kommunisták, hanem mindenki, beleértve azokat is, akik buzgó támogatói a Marshall tervnek, tudják, hogy a könyöradomány és a gazdasági újjáépítés mellett ez a tervezet kezdete a háborúnak, amely az egész Európát érinti és amelyben Franciaország lesz a csatatér amikor a kelet a nyugattal összecsap. “Mi a munkásmozgalomban, a nem-kommunisták éppen úgy, mint a kommunisták tudjuk, hogy a nyugat háborúra készül és a Marshall terv része ennek a tervezetnek. Mi hisszük, hogy az angol munkássság és az össz- munkásság, tekintetnélkül párt vonalakra, megegyezik ebben. “A francia munkásosztály nevében kijelenthetem, hogy semmi okot nem látunk háborúra bárki ellen. A francia munkás- osztály határozottan NEM-et mond ily háborús tervezet ellen. “NEM HISSZÜK, hogy Szovjet Oroszország háborút kezdene Franciaország ellen, vagy hogy Franciaország háborúba keveredne Oroszországgal. Ez iránt bármely más francia forrásból szerzett információ meggyőzheti. “A maguk Marshall tervezete ma, felújítása az 1917 évi ‘cordon sanitaire’-nek. Akkor is fegyverrel és bajonettel kísérelték meg az Oroszországból jövő ideál megállítását. Mi nem hisz- szük,' hogy ezt megtudják tenni most, még az összes Marshall terv országok hivatalos rezsim- jeinek támogatásával is. “Ha a háború jön, a nyugati hatalmak megsemmisülnek. Ez az én hitem és ebben megegyeznek velem az összes munkásszervezetek. Oroszország a kezdetben megszállja Franciaországot. Akkor önök összeatombom- bázzák a kikötőinket? “Ismétlem, Francia ország nem visel hadat egy idea ellen; nem visel hadat a USSR ellen. Hangsúlyozom, hogy nem a francia kommunisták, hanem Franciaország. ’ ’ “Azon kérdésemre, hogy Általános Sztrájkkal, forradalommal, vagy lázadással akadályozzák-e meg ? “Egyik sem — felelte a nemkommunista munkásság szószólója. Erőszakra nem lesz szükség. A közvélemény ereje — Franciaország a nyugalom és
