Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-09-25 / 1546. szám

1948. szeptember 25. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ SZELLEMI MÁKONY Az utóbbi időkben California államban egyre erősebb lesz az a mozgalom, amelynek célja, hogy a gyermekek kezéből kive­gyék a “Funny” vagy “Comics books” név alatt ismert ponyva irodalmat. Ez a mozgalom tulaj­donképpen nem californiai ere­detű és nem szorítkozik csupán csak erre az államra, de ugylát- szik, hogy most itt valamivel in­tenzivebbé vált, mint az ország egyéb részeiben. A helyi újságok szerint River­side megye nevelésügyi bizott­sága, Walter C. Davidson, River­side város polgármesterének ve­zetése alatt elhatározta, hogy listát állít össze azon “Comics” füzetek és folytatólagos újság- közleményekről, amelyek sze­rintük káros hatással vannak a gyermekekre. Ez a bizottság gondos vizsgálat után nem ke­vesebb, mint 82 címet foglalt a listába. Ez a bizottság a védekezésre azt a legjobb módszert találta ki, hogy a füzetek nagybani árusítóit vette rá, hogy ne ter­jesszék ezt a káros ifjúsági iro­dalmat. Hogy ennek a módszer­nek lesz-e valamilyen eredmé­nye, ma még nem tudjuk. Az egyre növekvő “Comics” füzetek ellen évek óta állandó a panasz a nevelésüggyel foglal­kozók részéről. Ezekhez csatla­koztak most a kiskorúak bűnté­nyeivel foglalkozó bírák is, akik­nek egybehangzó véleménye, hogy a kiskorúak bűnözésének jelentékeny részét a bűntények­kel foglalkozó füzetek okozzák. A “Comics”, — mondotta Dr. Marcin L. Blumberg, a gyermek pszihológiát kutató tudósok egyike, a gyermek pszihológu- sok New York városban tartott gyűlésén, — “rendszeresen mér­gezik és korruptálják Amerika ifjúságának a lelkét”. Dr. Fre­deric Wertham neves orvos pe­dig egyenest azt mondotta, hogy a “Comics” füzetek az amerikai gyermekek lelkibetegségeinek a kutforrásai”. SZADIZMUS TERJESZTŐI Hasonló elitélő módon nyilat­koztak ezen állítólagos tréfás füzetek káros voltáról Dr. Hilde L. Mosse, a Kings County kór­ház gyermekosztályának a veze­tője, valamint Gershon Legman is ,aki már terjedelmes könyvet irt erről a kérdésről. tartói oly rendszert építhetnek fel, amelyben nem lesznek osz­tályok, nem lesz kizsákmányoló és kizsákmányolt. Ezt persze a szakszervezeti vezéreink nem akarják meglát­ni és ha látják, minden erejük­kel harcolnak ily törekvések el­len, mert az ő felfogásuknak még a progresszív párt is túlsá­gosan “vörös”. És amig a mun­kásság az ő Útmutatásuk szerint “harcol” a kapitalista osztály és lakájaik teljes biztonságban érzik magukat. Folytathatnánk tovább azon szakértők véleményeinek felso­rolását, akik az említett new yorki gyűlésen összejöttek és amelyet összegezve igy adha­tunk elő: A “Comics” füzetek és újság-lécek közül több olyan anyagot nyújt és oly módon tár­ja fel, hogy a gyermekben felé­leszti a szadizmust, a mások megkinzásában való gyönyör­ködést. Vannak olyanok, ame­lyek a masocizmus, vagyis az önsanyargatás örömét keltik; is­mét mások rablásra, gyilkosság­ra, szekszuális erőszakosságra, perverzitásra veszik rá zsenge korú olvasóikat. Tudjuk saját tapasztalaink­ból, hogy a gyermek vágyik a mesékre. A természet uj isme­retek utáni vággyal tölti el a gyermek agyát. A régi tündér­mesék, népmesék vagy utazási történetek írobinzonádók) oly uj ismereteket szolgáltattak, amelyek nem fertőzték meg a gyermek lelkivilágát, nem kel­tettek benne óhajt bizonyos faj­tájú bűntények elkövetésére. A gyermekvilág meseszükség­lete meglehetősen zárt határok között mozgott és lassú fejlő­dést mutatott. Néhány nagyon régi tündérmesét a gyermekek a világ minden műveltebb orszá­gában egyformán ismerték. Ezekhez sorakoztak az Aesop állatmesék, az “Ezer-egy éjsza­ka meséi”, az Anderson mesék, majd jöttek a Robinson, a Guli- ver és egyéb utazási mesék. A fejlődés lassú volt, de ugyanak­kor a selejtes hamar és véglege­sen le is tűnt. NAGY IPARRA LETT Az utóbbi évtizedekben a gyermekirodalom is igazi nagy iparrá lett. És mint minden nagyiparnál, itt is csak egyetlen dolog jött számításba, a profit, amit az ipar tulajdonosai húz­nak. Hogy mekkora nagy profit van a “Comics” irodalomban, azt ezen számadatok mutatják: Jelenleg körülbelül 250 külöm- böző ilyen füzetet és újság-lécet adnak ki. Csak a füzetek száma (nem számítva az újságokat) eléri a havi 60 milliót. Ha a fü­zetek ára átlagosan 10 cent (bár vannak 15 sőt 25 centesek is), akkor is a havi bevétel ebben az üzletben 6 millió dollár, vagyis évente 72 millió. Az újságok ré­vén nyert forgalmat igen bajos kimutatni, de legalább is azonos a füzetekével, vagyis a “Comics” ma már évi 150 millió dollárt ki­tevő nagy üzletté lett. A Dr. Frederic Wertham által vezetett vizsgáló bizottság je­lentése szerint a “Comics” füze­teknek is “habit” formáló tu­lajdonságuk van, vagyis olya­nok, mint a dohányzás, az alko­hol vagy más bóditószerek, ame­lyeket ha egyszer megszoknak, akkor az áldozatok állandóan kívánják s rabjaivá lesznek. Ez magyarázza meg azt, hogy a 8- 10 éves gyermekek egyre zaklat­ják szüleiket újabb meg újabb “Comics” füzetek vásárlásáért. De egyben ez magyarázza meg azt is, hogy miért lett ez olyan jó üzlet a készítőinek és a ter­jesztőknek. Maga az ilyen “Comics” mese (story) néhány képsorozatból áll, ahol a szereplők mondaniva­lóját pár egyszerű szóban a száj elé írják, mintha a képen sze­replő egyén éppen mondaná. A következő kép az esemény egy másik mozzanatát örökíti meg s az utolsónál a hős rendesen valami nagy veszélyben marad, vagy valami nagy dolgot akar csinálni, amelyről már csak a következő füzetben lesz szó. Szó­val ugyanazt a technikát hasz­nálják, mint évekkel ezelőtt a füzetes rémregényeknél, ahol a füzet mindig a legkritikusabb pillanatban ért véget. A gyerek természetesen kiváncsi, hogy mi történik a mese hősével, hősnő­jével, avagy a gonoszát képvise­lő személyekkel s nem nyugszik, amig a szülei meg nem veszik neki a következő füzetszámot, amelynek a végén ugyancsak olyan felcsigázott állapotban marad, mint előbb volt. VISSZAÉLÉS A SAJTÓSZABADSÁGGAL A “Comics” irodalomnak a gyermekekre való káros hatását már évekkel ezelőtt észrevették, de komolyabb intézkedést ellene még eddig nem tettek, mert ezen üzlet haszonélvezői mind­járt a sajtószabadság megsérté­sére hivatkoztak. Csak mostaná­ban kezd erősbödni az a nézet, hogy ha az államnak, a megyé­nek vagy akár városi közösség­nek is joga van az egészségre káros ételek és italok eltiltására, akkor ugyanilyen jogon szabá­lyozhatja a szellemi táplálékot is, különösen azt, amit az ifjú­ság részére állítanak elő. Amikor ezt a káros irodalmi terméket támadni kezdték, a ki­adók azzal érveltek, hogy az ily mesékkel a gyermekeket erköl­csösebbekké is lehet nevelni, ha a történtek tanulsága az, hogy A Magyarországba küldött lapok segítésére egy harmadik CSALÁDI KIRÁNDULÁST rendeznek Clevelandon a Bér­munkás olvasói a Scherhau- fer farmon, SZEPTEMBER 26-án, vasárnap. Ezúttal a szabadban főtt gulyás várja a vendégeket. Útirány: a 87-es ut a 306- ig, ott balra a Perkins Road- ig, amelyen jobbra a 4-ik épü­let a Scherhaufer farm. Akik­nek nincs autójuk 10 órakor legyének a Buckeye és 112-ik utcánál. a bűnös mindig elnyeri a bünte­tést, vagyis a “sztorik” végén a gonosz karakter mindig pórul jár. így születtek meg a “The Lawbreakers”, “Igazi rendőr­történetek”, “A bűnös póruljár” és hasonló cimü füzetek. A fent említett bizottság jelentése sze­rint azonban ezek éppen úgy a gyilkosságra, rablásra és egyéb bűntényekre veszik rá a gyere­ket, mint a többi úgynevezett “thrill” sztorik, amelyekben nin­csenek tekintettel az erkölcsi hatásra. Érdekes a jelentésnek az a ré­sze, amely arról számol be, hogy a szülők, de különösen a nagy­szülők büszkék arra, hogy a 8- 10 éves legényke milyen odaa- dóan bújja a “könyveket”, di­csekszenek a barátaiknak, hogy a Johnynak csak egy “könyv” kell (mert könyvnek nevezik a pár lapból összehányt füzetet is) és akkor már nincs vele baj. Csak akkor tördelik kezeiket, amikor hallják, hogy Johny pár szomszéd gyerekkel “Alley Oop”-ot játszott, amely abból állt, hogy Johnyt egy fához kö­tözték és aztán tüzet raktak alatta s Johny most már egész életére elnyomorodott marad. A hosszú élet titkai BARKELEY, Cal. — Califor­nia Egyetem földművelésügyi osztálya San Mateo megye egészségügyi hivatalával társul­va, valamint a szövetségi köze­gek által is támogatva nagysza­bású vizsgálatot indít annak ki­kutatására, hogy milyen bioló­giai változásokon megy át az ember ha eléri az öregkort. A vizsgálat lefolytatására körül­belül 1000 olyan férfit és nőt kérnek fel, akik átlépték az 50 évet, de nincs semmi különösebb organikus betegségük. Ezeket nem csak állandó orvosi felü­gyelet alatt fogják tartani, ha­nem az illetőknek naplót kell ve­zetni arról, hogy mit esznek, mit isznak s általában mit csinálnak. A “tengeri nyúl” szerepre vál­lalkozó idősebb egyénekről na­gyon gyakran vesznek X-sugár képeket, figyelik a súlyaikat, a vérnyomást és minden olyasmit, ami valami felvilágosítást nyújt az öregséggel járó egészségi vesztésre. A kísérlet tervezői azt állít­ják, hogy ebben az irányban a tudományos adatok még nagyon hiányosak. És éppen azért, mert megbízható, szakemberek által ellenőrzött adatokkal még nem rendelkezünk, számos úgyneve­zett “kereskedelmi tudós”, ön­magát szakemberré kinevező egyén, azon szélsőségi elméletet, hogy mindenféle betegséget az étel okoz, vagy pedig, hogy bi­zonyos ételekkel, vagy étrend­del mindenféle betegségnek ele­jét lehet venni, avagy ki lehet gyógyítani, az idősebb népek félrevezetésére használja fel. Ezen vizsgálatok legfőbb cél­ja az egészség és a táplálék ko- relációjának (egymásra való hatásának) pontos megállapítá­sa, valamint kikutatása annak, hogy maga a kor milyen válto­zásokat idéz elő az egyes embe­ri szervekben tekintet nélkül a táplálékra. A vizsgálatot tervező orvosok, egészségügyi hatóságok, bioké­mikusok és diétás szakértők úgy tartják, hogy a több évre tervezett vizsgálat nagyon sok fontos adatot fog nyújtani az emberi élet meghosszabbítására. ÁlljonMindenkiMunkába

Next

/
Thumbnails
Contents