Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-25 / 1546. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 SEPT. 25 NO. 1546 SZÄM Álljon Mindenki Munkába! (a.l.) A Bérmunkás körül csoportosult, magyarul beszélő ipari unionistáknak országos értekezlete lezajlott. Az ottan hozott határozatok, gyakorlati keresztülvitele a munkásságra vár. A Clevelandban megtartott értekezletnek tárgya volt a lap iránya a következő évre és annak terjesztése a magyar munkások között. A Bérmunkás az egyetlen magyar nyelven megjelenő lap, amely a forradalmi ipari unionizmusnak szócsőve. Ma olyan időket élünk, amikor a reakció itten az Egyesült Államokban arany korát éli. Okvetlen szüksége van a munkásságnak, hogy megismerje azt a hajtóerőt, ami a reakciót nyeregben tartja. A munkásosztálynak érdekei azonosak az egész földön. A Bérmunkás a forradalmi ipari szervezkedés propagálása mellett, a nemzetközi kérdésekben is az igazságot tárja az olvasói elé. A Bérmunkás talán az egyedüli munkáslap az egész földtekén, amelynek minden sorát az iparokban foglalkoztatott munkások írják, napi munkájuk elvégzése után, teljesen díjtalanul. Az országos értekezlet elismerését fejezti ki a szerkesztő, a titkár és az Írógárda összes tagjaival szemben, hogy hétről-hétre pontosan elvégzik az önként vállalt munkát. Nem kis áldozat ez azok részéről, akik ezt a munkát évek óta, csupán csak osztályuk által érzett kötelességből végzik. Azok a sok beérkezett levelek, amelyek a munkástársaktól, vagyis a Bérmunkás olvasó táborától a központba érkeznek, melyben jelzik, hogy minden héten szeretettel várják a Bérmunkást, hogy a Bérmunkás minden héten megjelenik a fönt nevezett munkástársak pontossága teszi lehetővé. Természetesen a munka elvégzésén kívül anyagiakra is van szükség, hogy lapunk a Bérmunkás eljuthasson a magyarul beszélő munkások otthonába. Azért van azután szükség arra, hogy minden osztálytudatos forradalmár ne csak olvasója, hanem terjesztője is legyen lapunknak! Nem kell nagy számtani tudomány ahoz, hogy megállapítsa minden olvasónk, azoknak heti munkateljesítményét, akik hétről- hétre a lapot megírják, összeállítják, becsomagolják, hogy önök azután minden héten olvashassák. Mi, akik a föntnevezett munkát hétről-hétre kötelességszerü- en végezzük, nem kérünk elismerést, mert a legnagyobb elismerés csak az lehet az olvasók részéről, ha igyekezni fognak a Bérmunkásnak olvasó táborát naggyá tenni. Nem hisszük, hogy a Bérmunkás eddigi olvasóinak nem volna legalább egy magyarul beszélő ismerőse vagy barátja, aki még nem előfizetője a Bérmunkásnak. Gondoljanak munkástársak arra, hogy a lapunk körül csoportosult azon munkástársak, akik a lapnak összes munkáját minden héten elvégzik, mennyi időt és energiát áldoznak, hogy a lap minden héten pontosan megjelenjen. Ha önök munkástársak ezt a munkát valamennyire is értékelik, legjobban csak úgy adhatják annak tanujelét, ha a saját előfizetésük beküldése mellé, még néhány uj előfizetőt is csatolnak. Ez a munka éppen olyan fontos, mint a lap elkészítése és ebből a munkából mindenki kiveheti részét. A Bérmunkásnak ma több száz példánya jár Magyarországba. Azonkívül állandó híreket közlünk a magyarországi tudósítóink tollából, akik pontosan számolnak be az ottan történtekről. Nem közölnek álhireket, mint az onnan ideszökött magyar nép árulói, akik a magyar népet örökidőkig a grófi és földbirtokos, papi uralom jármába szeretnék tartani. Ezek az “urak” csak addig érvényesülhetnek, amig az itteni magyarság hajlandó őket támogatni. Az amerikai magyar munkások felvilágosítására legalkalmasabb eszköz a Bérmunkás, mert amilyen arányban terjed lapunknak olvasó tábora az itteni magyar dolgozók között, olyan arányban vesztik a talajt azok, akik a magyar munkásokon csak élősködni akarnak. A Bérmunkás a magyar munkások lapja. A ti lapotok! Lehet- e szebbet és jobbat elképzelni, mint amikor testvér, testvérhez szól, a szeretet hangján. Ha munkás vagy, miért nem tartasz növelünk. Nem hisszük, hogy az osztály tudatos munkásoknak sok biztatásra van szükségük, különösen akkor, amikor nem kérünk sokat, csak egy kis munkakedvet előfizetők szerzésére. Ez alól nem bújhat ki senki azzal a megokolással, hogy nem vagyok agitáció képes. Adjátok oda saját lapotoknak néhány számát az ismerőseiteknek, hagy olvassák el. és ha elolvasták ne féljetek megkérdezni tőlük, hogy szeretik a lapot. Nem hisszük, ha egy maHETI KRÓNIKA ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . . A keresztény vallások, vagyis egyházak papjai világkongresz- szust tartottak Amsterdamban, melyen háromezer delegátus vett részt a világ minden részéből és rámondhatjuk, hogy “nemzetközi” kongresszus volt. Amilyen nagyhangon írtak az összes újságok erről az eseményről, a kongresszus előtt és alatt, oly gyorsan elhallgattak róla a kongresszus befejezése után. Ennek okát könnyen megérthetjük, ha tudjuk a kongresszusnak azon határozatát, melyben egyaránt elitélte a “kapitalizmust és kommunizmust” mint olyant, melyek az igazi isten lövésnek akadályai és a mai társadalmi bajoknak okozói. Egy kicsit szokatlan volt, sőt úgy jött mint a mennyből villámcsapás a papi kongresszus határozata amelyben a kapitalizmust a kommunizmussal egy- vonalra helyezte és magát a kapitalizmust is, mint az emberiség átkát megbélyegezte. Szokatlan volt még pedig azért, mert a kapitalista újságokban legtöbbet csak arról olvashatunk, hogy mennyire fölényben áll erkölcsben a kapitalizmus az istentelen kommunizmus fölött, mint az isten hivés és vallási szabadság védelmezője. Most, amikor a papi nemzetközi kongresszus ennek az ellenkezőjét állapítja meg, hát nem is csoda, hogy a kapitalista újságok szé- gyenkezően elhallgattak és szeretnék az egész határozatot a feledés homályába meríteni. Ez annál inkább céljaikat szolgálná, mert ebben az esetben nem lehet visszavezetni a határozat vonalát az “oroszokra” mert ezen a kongresszuson az orosz egyházak papjai nem voltak jelen. Amikor tehát itt áll előttünk a kapitalizmus, a papok által meztelenre vetkőztetve, mint az istentagadás mintaképe, azok vannak igazolva, akik hosszú idők óta hirdetik ezt, de ugyanazon idők alatt, éppen papokkal találták magukat szembe, akik mint védőszentek őrködtek eddig az “istentagadó” kapitalizmus érdekében. Úgyszólván megrémítve voltak és vannak még ma is az őszinte hivő egyháztagok, a kommunista és általában minden tudományos szocialista tanok és mozgalmakkal szemben és kiátkozva érezték magukat a papjaik tanítása révén, ha valami más újságot vagy irodalmi olvasmányt vettek volna a kezükbe, azonkívül melyek a kapitalizmus érdekeinek szolgálatában állanak. Egyszóval a papi világkongresszusnak most már megmásíthatatlan határozata, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus egy csónakban az istentagadás felé vezet. Két napi hosszas tárgyalás és vitatkozás után jöttek rá a papi kongresszus delegátusai csaknem egységesen erre a véleményre és mivel itt nem a bibliai tézisek korlátái voltak az irányadók hanem a meglévő tények meglátása és bírálata, igy még nekünk is el kell ismernünk, hogy végre a kapitalizmussal szemben, a papok is igazat mondtak. Ez az igazmondás azonban akkor bírna igazi értékkel, ha most már, itt a mi demokráciánkban rátennék az igazságot mérő mérlegre és ha már a “vörös veszélyt“ vizsgáló bizottság előtt, kötelező és megbélyegző válaszolni arra a kérdésre, hogy valaki kommunista- e vagy sem, a tanuszékben ülőknek is legyen demokratikus joguk megkérdezni a vallatókat, kapitalista vagy-e vagy sem? Ha igen, akkor mint egyenrangú “istentagadók” szervusz pajtás. Amiről azonban nem határoztak, sőt még csak nem is beszéltek a világkongresszus papjai, habár egy csónakba tettek bennünket a kapitalistákkal mint hitetlen páriákat, hogy tulajdonképpen ki is fogja a csónak evezési munkát elvégezni. És ez az amiről elsősorban kellene beszélni, mert akár az istenhivés vagy az istentagadás felé akar- (Folytatás a 8-ik oldalon) gyár munkásnak kezébe kerül a Bérmunkás és azt el is olvassa, hogy azután nem válna előfizetővé. * A Bérmunkás önmagáért agitál. Most bebizohyithatják a Munkástársak és a Bérmunkás olvasói, hogy tényleg szeretik és akarják a lapot, ha a közeli napokba csoportosan küldik be az uj előfizetőket. Legyen mostantól fogva a jelszavunk. Álljon mindenki munkába. Ha a Bérmunkás olvasótáborát emelitek, ezáltal szolgálatot tesztek a forradalmi ipari szervezet eszméinek. Nem sokat kérünk tőletek, csak segítsetek mindannyian a clevelandi értekezlet határozatait gyakorlatban végrehajtani! Ezt csak úgy tudjuk elvégezni, ha mindenki munkába áll!
