Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-11 / 1544. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. szeptember 11. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. UT A FELSZABADULÁSHOZ A MUNKÄOSZTÄLY felszabadulási harcának elengedhetetlenül fontos feltétele az, hogy amikor a kapitalista termelési rendszer már elpusztul, a munkásosztály készen legyen a javak termelésének irányítására. Bár ez minden logikusan gondolkodó ember előtt természetesnek látszik, mégis amint szemtanúi vagyunk Európa azon országaiban, ahol a kapitalista rendszer összeomlott, ez az ösz- szeomlás teljesen készületlenül találta a munkásságot, akiknek hivatása átvenni a termelés irányítását, dacára annak, hogy Marx Károly, a tudományos szocializmus elméletének atyja már egy évszázaddal ezelőtt megállapította ennek szükségességét. A munkásmozgalomnak mindenkori irányitói, amig állandóan Marx tanaira hivatkoznak, annak legfontosabb részét figyelmen kívül hagyták és elmulasztották az uj társadalom szerkezetének kiépítését, amely mulasztás felmérhetetlen szenvedést hozott az emberiségre. Az összes szervezetek és pártok között egyedül az Industrial Workers of the World (IWW) követte csak ezt a tanítást és elvinyilatkozatának utolsó fejezetében kimondja, hogy: “A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nem csak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a réginek keretein belül.” AMIKOR az IWW 1905-ben megalakult, még nem voltak példák a kapitalista termelési rendszer összeomlása következményeinek szemléltetésére, mint ma vannak, de az IWW megala- kitói lévén osztálytudatos gyakorlati munkásmozgalmi emberek, ismerték a társadalom ösz- szetételét és tisztába voltak azzal, hogy ezen funkciókra való felkészülés nélkül mi vár a munkásosztályra. Azzal tisztába van minden történelmi materialista, hogy amint az előző társadalmi rendszerek elpusztultak, éppen úgy a kapitalista rendszer is kitermeli az ellentéteket, melyek megsemmisítik. Ezt megakadályozni nem is lehet, mert ez természeti törvény. A munkásosztálynak inkább az kell legyen a legfontosabb teendője, hogy az ösz- szeomlás ne kárára, hanem javára dőljön el. Mert amint láttuk húsz évvel ezelőtt, ezt az összeomlást egy sokkal terrorisztikusabb, a munkásosztályra sokkal több szenvedést hozó rendszer kialakulására is megvolt a lehetőség — amitől ugvan még ma sem vagyunk biztosítva — és ha Hitlerek nem lettek volna annyira elbizakodva erejükben, ma a nácizmus uralkodna nem csak Európában, hanem a világ jelentős részén. Erre meg volt a lehetőség és ma is meg van, és ez a munkás- mozgalom készületlenségének az eredménye. Mert ha a munkás- osztály felkészült volna, hogy az összeomló kapitalista rendszertől átvegye a termelés irányítását, az utóbbi húsz év szenvedéseit elkerülhettük volna. BÄR MA Kelet Európa több országaiban a szocialista társadalmi rendszer megvalósítására törekvő erők kerültek felül, ez azonban még mindig csak a társadalom felülépitményének a kontrolját jelenti és egy jól előkészített ellenforradalmi áramlat azokat elsöpörheti, mert a hatalom az államgépezet kezében van, nem pedig a társadalom alapját képező iparok üzembentartóinak — a munkásságnak a kezében. Ma pl. Magyarországon a legfőbb hatalom az állam kezében van és a munkásszervezeteknek csak közvetve van beleszólásuk a termelés irányításába. Tegyük fel, hogy a folyton energikusan dolgozó ellenforradalmi erők, holnap'egy puccsot csinálnak és a kormány a kezükbe kerül, ők adják ki a rendeleteket, az alárendelt közegeknek azt kell követni, mint ahogy eddig minden esetben megtörtént. Amikor Horthy, Mussolini, vagy Hitler meghódította az államgépezetet, minden hatalom a kezükbe került és azt csak a külső erőszak vette ki a kezükből. Ma ugyan az az erőszak szervezet, amely Horthyt, Mussolinit és Hitlert kiütötte a nyeregből, a kommunista, szocialista, vagy népi demokrácia kormányok ellen irányul és ha megindítják a hadjáratot — amire kétségtelenül készülnek — csak az államhatalmat kell a kezükbe ragadni és ők rendelkeznek az ország felett. Mint mondám ez csak feltevés, de a mai berendezkedés mellett megtörténhet. Téves felfogás az, hogy az állam olyan valami, ami mindenek felett áll a társadalomban. Még a kapitalista társadalomban is csak az iparok tulajdonosainak erőszak szervezete, azok érdekeinek védelmét szolgálja. Talán idővel ezen az utón is sikerül eljutnunk a kizsákmányolás mentes társadalomba, de a munkásosztálynak felmérhetetlen áldozatot kell hozni ezért a szárnypróbálgatásért. ÉPPEN Magyarország szemléltető példával szolgál ezen feltevésem igazolására. A Habsburg uralmat a Károlyi vezetése alatt levő köztársaság váltotta fel, melyet a Kun Béla irányítása alatt a proletár diktatúra követett, majd a Horthy fehér terror kormányzat, aztán a Szállási nyilas terror csoport vette át a kormányzást, majd az ideiglenes köztársasági kormány, rövid idő múltán aztán a törvényes köztársasági kormány és több majdnem végzetes válság után a jelenlegi népi demokrácia kormányzat. Azt talán szükségtelen is bizonyítani, hogy ezen kormányok irányitói között csak elvétve akadtak, akik tisztába voltak a társadalom alapját képező iparok irányításával. Bár akadtak közöttük mérnökök, szociológusok és hasonló hasznos foglalkozásúak, de legnagyobb részben politikusok voltak — és ma is azok — akiknek ha talán elméletben van is némi fogalmuk a tárrsadalom működéséről de gyakorlati tapasztalataik egyáltalán nincs és csak kísérleteznek. Ez a kísérletezés, bármily jóhiszemű is sok áldozatot követel a munkásságtól, ami elkerülhető lett volna, ha a magyarországi gazdasági szervezetek, amelyekben a tényleges termelést végző munkásság tömörül, felkészültek volna erre a funkciókra. Mert a munkásság szervezeteinek nem csak az a hivatása, hogy azonnali szükségletekért folytatott harcot irányítsa, hanem hogy irányítsa a termelést, amikor a kapitalista rendszer felmondja a szolgálatot. Ezt pedig legtökéletesebben csak azok végezhetik, akik az iparokban vannak és akik minden időben végzik ezt a munkát. A jóakarat, forradalmi akaraterő, bátorság mind értékes kellékei a változásért folyó küzdelemnek, de ezek csak olyanok, mint a viz a malom kerekén. Nincsennek tudatában ama nagy A Nemzeti Segély, mely beolvadt a Magyar Vöröskeresztbe junius 30-án központi székhazában sajtófogadást tartott, melyben a haladó magyar írótársadalom és újságírói kar igen nagy számban vett résztíA szervezet vezetői Dr. Falus Andor kormánymegbizott-helyettes és Kárász Győző ügyvezető-igazgató nagy távlatokban ismertették a demokratizált Magyar Vöröskereszt további feladatait s rámutattak arra, hogy a szervezet erőteljes harcot vezet a társadalmi nyomor gyökeres felszámolásáért, valamint a népbetegségek ellen s munkáját mindenkor a magyar nép életszínvonalának felemelése érdekében folytatja. Az ankét előtt színvonalas kultúrműsor keretében Péchy Blanka színművésznő, K< >szó István operaénekes és Érsek Mária zongoraművésznő lé] >tek fel, majd Dr. Falus Andor üdvözölte a Magyar Vöröskereszt vezetősége nevében a meghívott vendégeket. Hangsúlyozta, hogy a két legnagyobb magyar szociálpolitikai szervezetnek egyesülése hatalmas lehetőségeket tár fel az intézményes szociálpolitikát kiegészítő társadalmi munka terén. Magyarország e legnagyobb szociális szervezete valóságos tömegbázison épül fel és minden tekintetben a magyar nép érdekeinek szolgálatába áll. A Magyar Vöröskereszt tov í.bb- ra is fenntartja és kimélyiti a nemzetközi kapcsolatait elsősorban azokkal a baráti országokkal, amelyek nem kívánják tászolgálatnak, melyet teljesítenek. AZ IWW a munkásosztály fel- szabadulási harcának ezt a fontos problémáját felismerte és oly tökéletes tervezetet ajánl a világ munkásságának, amelyek igénybevételével elkerülhetik a tévedéseket, amelyeknek részesei lesznek, ha más erőkre és nem a saját erejükre támaszkodva kísérlik megoldani a problémát. Azon intézményektől, amelyeknek léte a kapitalista társadalmi rendszertől függ, nem várhatunk támogatást és ha szin- leg bele is egyeznek a gyökeres változásokba amig erőtlenek, ellenünk fordulhatnak mihelyt elég erőseknek érzik magukat. Mert a társadalomban egyedül a munkásosztálynak érdeke a gazdasági egyenlőtlenséget megszüntetni és ebben csakis saját erejére támaszkodhat. Ennek végrehajtásához azonban a munkásosztálynak meg kell érteni, hogy a mai ipari rendszer miként fejlődött, az egyik iparág miként fonódik a másikba és valamennyi együttesen miként alkot egy elválaszthatatlan egészet. És ha ezt megértik a munkások, csak akkor lesznek képesek megérteni, hogy miért az Egy Nagy Szervezet útja a legrövidebb és legbiztosabb ut a felszabaduláshoz. mogatásuk ellenében a szervezet működését befolyásolni. Kárász György részletesen ismertette a Vöröskereszt jövőbeni feladatkörét, amelyben nagy szerephez jut a tudővész elleni küzdelem, uj ambulanciák, kórházak, gyermeküdülök, szanatóriumok és egyéb gyógyintézetek felállításának terve. A Vöröskereszt uj rendszerű szociális munkát fejt ki s az alamizsnaosztogatás szellemé v e 1 szemben az emberi szolidaritás alapján gyakorolja tevékenységét. A Vöröskereszt rugalmas és a mindenkori szükségességhez alkalmazkodó szervezetnek kell lennie, hogy adott körülmények között, például elemi csapás esetében nyomban készen álljon szervezettsége erejével a segítő munkára. A Sajtó és Propaganda osztály vezetője, Beregi Árpádné felkérte a sajtó képviselőit, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a nyilvánosság előtt a Magyar Vöröskereszt nagyjelentőségű munkáját; egyben bejelentette, hogy a szervezet “Vöröskereszt” címen havi folyóiratot indít. A sajtóankét vendégeit a gyermekintézmények küldöttsé- gileg hívták meg, hogy megtekintsék a Magyar Vöröskereszt napközi otthonait és egyéb intézményeit. Ezután a sajtóankét vendégei ígéretet tettek arra, hogy támogatják a Magyar Vöröskereszt munkáját és bizalommal tekinA magyarországi Vörös Kereszt közleménye
