Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-09-04 / 1543. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 SEPT. 4 NO. 1543 SZÁM Munkabérek és az áremelkedés (Vi.) A napilapok, melyeknek a National Association of Manufacturers adja meg a témát és az irányítást, az irányelvet, mindég azért jaj-gatnak, hogy a munkabérek emelése miatt emelkednek az árak. Most egy kis, de nagyon fontos számadatok kerültek a nyilvánosságra, melyet igyekeznek a véka alá rejteni. Arra emlékszünk, hogy amikor a vasutasoknak adtak 10 százalékos béremelést, a viteldijakat 17 százalékkal emelték. Tudjuk, hogy amikor a General Motors jelentette, hogy az autó árakat 8 százalékkal felemelte, a másik héten jelentették, hogy 110,000.000 dollár hasznot csináltak a második negyedévben ez viszont 60,000.000 dolláral több. mint az átlag haszon szokott lenni ennyi időre. Az acéltröszt 160,000.000 dollárral emelte az évi munkabéreket, ezzel szemben *639,000,000 dollárral emelte az árakat. A szénbányabárók 150.000.000 dollárral emelték az évi munkabéreket és 500,000,000 dollárral többet kapnak a szénért. Ezt lehetne felsorolni hasáb számra .A nagy trösztök, kartelok és nagy iparok, mind igv tettek. Mégis a NAM utasítása szerint a nagy lapok nem ezt, hanem a munkabérek emelését kürtölték naponta világgá, ne hogy a nép meglássa az igazságot, a nagy hasznot. Sajnos, nagyon kevesen vannak, akik ilyen munkáslapokat olvasnak és meglátják ezeket a dolgokat. A munkásságnak legnagyobb i-észe, akiknek ezeket kellene meglátni úgy van nevelve, hogy nem tud a sorok között olvasni, még ha kicsavarva meg is írják a nagy lapok, nem bírják felfogni annak jelentőségét. Nagyon kevesen vannak, akik meglátnak ilyesmit, még kevesebben akik megértik. Sajnos csak egy néhányan, akik meglátják, hogy mindez a tőkés rendszer következménye és már hajlandók azon segíteni is, az okokat, a rendszert megszüntetni és a közös termelési rendszerre a köz érdekében való termelést behozni. Még most is ilyen, meg amolyan kontrolokért, esetleg egy pár centes bérjavi- tásért harcolnak csak, melyet másnap megsemmisít az ilyen árak emelkedése és főijük tovább a szélmalom harc, az árak, munkabér emelkedések. Politikai szabadság COLUMBIA, S.C. — Miután az Egyesült Államok legfelsőbb kotmányellenesnek mondotta South Carolina állam azon törvényét, amely a négereket eltiltja az előválasztásoktól, Rév. Archie Ware, egy 66 éves negró pap, a szövetségi hatóság előtt igy adta elő, hogy mi történt akkor, midőn szavazati jogával élni akart: “Amidőn a Calhoun Falls, Abbeville megye, város iskolájának tornatermében felállított szavazó fülkéből kiléptem, egy idősebb- és négy fiatalabb kinézésű fehér ember közeledett felém. Az idősebb ember hatalmas suhangot tartott a kezében, amellyel végigsujtott rajtam. Menekülni akartam, de akkor mindegyik nekem rontott és késekkel szurkálni kezdtek. A sok ütés és szúrás ellen nem tudtam védekezni s mielőtt eszméletemet vesztve összerogytam, még hallottam, amikor az egyik azt ordította, hogy elvágja a torkomat. Jóval később, a kórházban tértem magamhoz, ahol megtudtam, hogy támadóim otthagytak, mert azt hitték, hogy már halott vagyok. Aaron C. Ward orvos azonban észrevette, hogy még van bennem élet és a kórházba szállított.” South Carolina államban igy “élvezik” a négerek a szavazati jogot, amit az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága biztosított számukra. INTELEM A FESTŐKNElt MOSZKVA — Marietta Sha- ginyan, a Pravda művészeti kritikusa éles bírálat alá vette az orosz festőket, mert mint állítja, a festőknek a munkásosztály köréből vett képei nem megfe- lelőleg tükrözik vissza a munkásokat. “Amig a jelenlegi orosz festők” — írja Shanginyan, — “amikor egy generálist, egy tudóst vagy egy művészt festenek, a portré nem csak a kép tárgyának képmását, hanem belső életét is mutatja, addig amikor ez a tárgy munkás, — még ha stak- hanovista is, — élettelen, lapos Az értekezlet delegátusaihoz Lapunk fentartói, — a forradalmi ipari unionizmus amerikai magyarajku hívei, — évenként egy-egy naggyülést tartanak, hogy megbeszéljék, miként tudnák hatásosabban szolgálni a munkásosztály felszabadulásának ügyét. A Bérmunkás már 36 éve hirdeti, hogy a munkásosztály fel- szabadulásának elengedhetetlen feltétele a GAZDASÁGI, vagy IPARI DEMOKRÁCIA. A demokrácia nem sokat jelent addig, amig a termelőeszközöket egy kisszámú csoport bírja, akiknek profitjától függ a dolgozó milliók sorsa. A konvencióra összejött delegátusok jól tudják, hogy a jelenlegi őrületes háború propaganda politikai jelszavai nem világítják meg azon okokat, amelyek a nagy világkatasztrófa felé viszik az emberiséget, hanem éppen ellenkezőleg, csak elfedik azokat. Hiszen jól tudjuk, hogy a technika hihetetlen gyors fejlődése nem csak a különböző országok és területek népeit tette egymástól függővé, hanem ugyanolyan mértékben a különböző iparokat is. Láttuk eleget, amint az egyik iparban beállt zavarok miként akadályozták a másik ipar termelését, sőt sokszor teljesen leállították azokat. Ennek oka az, hogy az iparoknak ily nagymérvű egymásra való utaltsága már elavulttá tette a termelésnek azt a módszerét »amelynél az iparok egymástól függetlenül, rendszertelenül haladtak, avagy legfeljebb csak a tulajdonosok profitjának emelését célozva versenyeztek. A két világháború okozta kényszer bebizonyította, hogy a termelésből ki kell küszöbölni az anarchiát és helyébe be kell vezetni a TERVSZERŰ gazdálkodást. Ennek előnyét, megcáfolhatatlan módon bizonyította az a nagymérvű ipari fejlődés, amelyen a Szovjet Union átment aránylag igen rövid idő alatt rendkívüli nagy akadályok dacára is. Ezt a tervszerű gazdálkodást igyekszenek most bevezetni azon közép-európai országok is, amelyeket általában a “keleti demokráciák” név alatt említenek. De a tervgazdálkodásra akarnak áttérni az Amerika által vezetett azon országokban is, amelyeket együttesen a “nyugati demokráciák” név alá foglalnak. Ez utóbbi csoport, ellentétben az előbbivel, a gazdaság irányítását továbbra is a termelőeszközök privát tulajdonosainak kezeiben akarja megtartani. Amig az első csoportnál a tervezést és a központi irányítást az állam intézi, az utóbbinál a tőkések által uralt kartelek kezébe akarják tenni. Amig a “keleti demokráciák” a kollektív termelés felé törekszenek még abban az esetben is, ha a termelés irányítását előbb a dolgozókon kívül álló politikai párt kezébe helyezik is, addig a kartel tervgazdaságnál a termelés megtartja a bérrendszer individuális jellegét, amelynél a munkásnak a munkabérek, a munkaidő és a munkaviszonyokhoz csak annyi hozzászólása van, amennyit szervezett erejével kiharcol. Az 1905-ben alakult Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) szervezet oly tervrajzot nyújt a munkásságnak, amely a legtökéletesebb tervgazdaságot és kollektív termelést biztosítja. A tervgazdaság fontossága mindjobban nyomul előtérbe, noha itt el akarják takarni a politikai jelszavakkal. Éppen azért soha még olyan nagy szükség nem volt ezen szervezet tanításainak ismertetésére, mint most. A Bérmunkás az egyetlen magyarnyelvű lap az Egyesült Államokban, amelynek minden sora az IPARI DEMOKRÁCIA szolgálatában áll s igy ma nagyobb szolgálatot nyújt a munkásosztálynak, mint bármikor ezelőtt. A clevelandi konvencióra összegyűlt delegátusokat azon reményben üdvözöljük, hogy komoly határozataikkal még nagyobb eshetőségeket szereznek, hogy lápunk úgy itt, mint Európában egyre szélesedő körben taníthassa az IPARI DEMOKRÁCIA eszméjét. és semmit sem mutat a munkás belső életvilágából.” “Tudjuk, hogy a Nyugaton, a kapitalista országokban a munkás és a munka nem lehet a művészet tárgya. A munka dicsőítése ott azonos lenne a kényszerítés és a rabságbantartás ma- gasztalásával. Itt azonban a munka a szabadság és individu#* ális nagykorusák konkrét kifejezője.” Az amerikai külügyi hivatal nem adott látogatása engedélyt Dr Hawlet Johnson Canterbury püspöknek, aki az American- Sovjet Friendship szervezet égisze alatt előadást akart tartani New York városban a két nagy nemzet barátságának szükségességéről. — Manapság csak azok kapnak . beutazási engedélyt, akik a két nagy nemzetet egymás ellen akarják uszítani.
