Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-28 / 1542. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. augusztus 28. Egyről-Másról _______________ ELMOND JA: J. Z, LÁM, MOST ŐK IS BELÁTJÁK Nagy Népgyülést tartunk SZEPTEMBER 4-ÉN, SZOMBATON ESTE 8:30 kezdettel Clevelandon, az East Sídéi MUNKÁS OTTHON nagytermében, 11123 Buckeye Road. Napirend: Az amerikai munkások helyzete és jövője. Miként épül és kinek épül az uj Magyarország. A előadók a Bérmunkás országos értekezletére jövő magyar munkások lesznek, akik Los Angeles és New York közötti városok ipartelepein dolgoznak, az év minden napját a munkások között élik és igy a legilletékesebbek a dolgozók helyzetének a beszámolójára. Ugyancsak a Bérmunkás magyarországi olvasói beszámolót adnak arról, hogyan épül az uj Magyarország. Belépő dij nincsen. Mindenkit szívesen lát a rendezőség. KÖZÖTTÜNK — forradalmi Ipari Unionisták és a reform szocialisták között — évtizedek óta vita tárgyát képezi az uj társadalmi rendszer megteremtésének és adminisztrálásának módozata. Mint ismeretes, a reform szocialisták elképzelése szerint a szocialista társadalmi rendszer úgy valósítható meg, hogy a jelen kapitalista államrendszert átreformáljuk úgy, hogy az iparok irányítását a magánkapitalizmus helyett az állam veszi át. Ennek megvalósitását ők úgy képzelik el, hogy az állami törvényhozó testületekbe “szocialista” törvényhozókat választunk be, akik aztán oly törvényeket hoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy az állam fokozatosan “átveszi”, vagy “megveszi” a ipar tulajdonosoktól az ipartelepeket és a mai kizsákmányolok szerepét az állam veszi át, amit ők állam szocializmusnak neveznek. Ily rendszer megvalósításában a szocialisták a munkásságnak közvetett szerepet szánnak — megválasztani a törvényhozókat — a közvetlen szerep a törvényhozókra hárul, akik a magánkapitalisták szerepét veszik fel az iparok irányításában. A MI ELVI felfogásunk lényegesen külömbözik a reform szocialistákétól úgy az uj társadalmi rendszer megvalósítására való felkészülésben, mint annak kivitelében, valamint az átalakulás után annak üzembe tartásában. Mi nem a kizsákmányo- lót akarjuk megcserélni, hanem a kizsákmányolást teljesen megszüntetni, amit csakis úgy érhetünk el, ha a bérrendszert megszüntetjük az államhatalommal egyetemben és a javak termelésének és szétosztásának irányítását a munkásság Egy Nagy Szervezete veszi át. Ezt elérni nem közvetett utón — a szavazó urnák utján — hanem közvetlen a termelés szinterén való szervezkedéssel; az Egy Nagy Szervezet kiépítésével véljük, mert az Egy Nagy Szervezet felépítésével már a jelentársadalom kebelében építjük az uj társadalom szerkezetét. MINT MONDÁM ez a téma évtizedek óta vita tárgyát képezi a munkásmozgalomban és mi mindig állítottuk, hogy a munkásosztály felszabadulása addig nem lehet teljes, amíg kizsákmányoló van, akár mágán kapitalizmus, vagy az állam tölti be ezt a szerepet. Ezzel szembe a reform szocialisták körömszakadtáig ragaszkodtak az őáltaluk elképzelt elmélethez és lévén régebbi, mint a mi forradalmi elméletünk s tetszetősebb a munkás tömegeknek, mi tagadás, az ő elméletük mélyebb gyökeret vert a munkásság között, mint a mienk. Az európai munkásmozgalom az ő elméletük alapján épült és amikor a kapitalista rendszer Európában kezdett omladozni az ő elméletük jutott előnyhöz, vagyis az állam vette át a magánkapitalisták szerepét kelet Európában. Semmit sem változtat a tényen az, hogy ez az átalakulás nem a reform szocialisták elgondolása szerint történt — szavazás utján — hanem a kommunista elgondolás szerint' a kapitalista állam erőszakos megdöntésével, a valóság még is az, hogy az iparok irányítását az állam vette át a bérrendszer megszüntetése nélkül. Tehát az állam kapitalizmus, vagy állam szocializmus az ő elgondolásuk szerint megvalósulóban van a bérrendszer további megtartásával és amint mi mindig állítottuk a munkásság továbbra is kizsákmányolt bérrabszolga. HA A SZOCIALISTÁK következetesek lennének tanításukhoz, ma egy tiltakozó hangot sem volna szabad kiejteni- ök, hanem viselni a következményeket megadóan. Ehelyett azonban mit hallunk? Éppen azok ordítanak leghangosabban, akik ezt a tanítást szorgalmazták a munkásság között. A szociáldemokrata párt élén állók — akik egyben a szakszervezetek vezetői is voltak — ezt tanították és ezért küzdöttek — ugyan más név alatt mint akik most hatalmon vannak — de a céljuk ugyan az volt — az iparok irányítását az államnak átvenni. Ők ugyan inkább favorizálják az angliai államosítást, amit az Attlee-ék csinálnak, de végeredményben a munkásság részére “egy kutya”, hogy a szocialista államkapitalizmus zsákmányolja-e ki, mint Angliában, vagy a kommunista államkapitalizmus mint Magyarországon. A szocialisták szerint Angliában a szocialista kormány “demokratikusan” kormányoz és a munkásságnak meg van a joga sztrájkolni, ha azután a “szocialista kormány” a katonasággal löveti is a sztrájkolókat és vereti le a sztrájkot, mint tették azt számos esetben az utóbbi években, amióta Angliában “szocialista kormány” uralkodik. Magyarországon azonban a kommunista kormány alatt, állítólag sztrájkolni sem szabad. És ezért ordítanak a magyar renegátok. TÖBBEK között a new yorki “Az Ember” julius 31-iki számában “Egy Öreg Szakszervezeti” méltatlankodik a magyar- országi munkásság kizsákmányolásának állandó fokozásán. Azt mondja többek között az “Öreg Szakszervezeti”, hogy: “Magyarországon csakugyan államtulajdonba vettek minden üzemet, ami 100 alkalmazottnál többet foglalkoztat. Sőt minden olyan üzemet, amely a felszabadulás óta, akárcsak egyszer is, valaha 100 alkalmazottnál többel dolgozott. Amelyik nem dolgozik is 100 alkalmazottal, azt is figyelmeztették, nehogy valamiképpen tartózkodjon üzeme kiterjesztésétől, hogy az államosítást elkerülje, mert akkor meg szabotálás miatt kerül államosítási sorba. “Közgazdaságilag ez a változás nem jelent sokat. Az egész gazdasági élet eddig is szigorú, egységes központi állami kor- mányirányitás alatt volt, már csak azért is, mert a háborús pusztítás, meg a borzasztó infláció miatt, semmiféle üzem nem juthatott tőkéhez, nyersanyaghoz, csak az állam, a kormány utján. Nagy változást jelentett azonban az államosítás a munkásság sorsában . . . “Most az üzem a magántulajdon helyett, az állam, mint vállalkozó zsákmányolja ki a munkást. A kizsákmányolás most még fókozottabb, mert a munkáltató állam olyan mértékű munkateljesítményt követel, melyeknek minimumát normául szabja meg, amilyen mértéküt a “kapitalista” nem is mert követelni, mert ha követelt vo na, a szervezett munkások tömör ellenállásával találta volna magát szembe, ha az a szervezettség még oly gyenge volt is . . .” Lám, lám, most már ők is belátják, amit mi mindig határozottan állitottunk, hogy a munkásosztály felszabadulása nem azon múlik, hogy a kizsákmányoltak a kizsákmányolóikat változtasság, hanem főkép] >en, hogy a rendszert, amely a kizsákmányolást lehetővé teszi szüntessék meg. A BÉRMUNKÁS, a fórra talmi ipari unionizmus magyar nyelvű közlönye és e lap mögött álló csoport az első világháború óta számos kísérletet tett, hogy ezt a munkásság részére valóban megváltó eszmét Magyarországon elplántálja és bár fur- csánhangzik, de az ilyen “Öreg szakszervezeti” és a szociáldemokrata párt főkolomposai voltak annak legádázabb ellenségei, akik most annyira méltatlan- kodnak az “államszocializmus” működése ellen. Pedig ha törekvéseinket nem gátolták volna a szakszervezeti basák és pártvezérek és a forradalmi ipari unionizmus eszméje meggyőkeresededhetett volna Magyarországon az utóbbi három évtized alatt, ma készen lehetett volna a kizsákmányolástól mentes uj társadalom szerkezete, hogy átvegye a javak termelésének és szétosztásának irányítását az összlakosság javára. Ezt azonban megakadályozták éppen azok, akik ma annyira rugkapálódznak. Pedig egy percig sem hisszük, hogy más lenne a helyzet ha véletlen nem a kommunisták, hanem a szociáldemokraták kerültek volna felül Magyarországon. Erre szemléltető példát nyújt Anglia, ahol a szocialisták vannak kormányon, mert a munkásság panasza éppen az, ami Magyarországon. Angliában is az államosított iparokban nagyobb munkateljesítményt, több termelést követelnek a munkásságtól, követeléseik éppen oly süket fülekre találnak az iparok irányitóinál és ha követeléseik kikényszerítésére beszüntetik a munkát, a szocialista kormány az állami katonasággal töreti le a sztrájkot. A MUNKÁSSÁGOT illetőleg tehát semmit sem változtatna a helyzeten, ha kelet Európában nem a kommunisták, hanem a szocialisták kerültek volna hatalomra. Ha valami külömbség lenne, az nem a munkásság javát, hanem a kapitalista osztályét szolgálná és a végeredményben csak meghosszabbítaná az átmeneti időt a kapitalista társadalomból a szocialista társadalomba. A szocialisták és kommunisták tanítása szerint mást nem is várhatunk, mint aminek ma szemtanúi vagyunk, mert az magával hozza a bürokratikus állami irányítást és a bérrendszer további fentartását, melynek természetes következménye a dolgozók kizsákmányolása. Sőt, sokkal fokozottabb kizsákmányolása, mert most már “maguknak termelnek, minden az övék” habár a kapott bérből a szükségleteknek csak nagyon kis részét képesek megvásárolni. EZZEL SZEMBE az Industrial Workers of the World (Világ Ipari Munkásai) — vagy mint általánosan a szervezet kezdőbeitüiről IWW említjük — tervezete lényegesen külömbözik az uj társadalom megvalósítására. Mi az államot csak a kapitalista társadalom reflexének tekintjük és annak meghódítása még nem jelentheti az uj társadalom eljövetelét. A társadalom nem az államon,
