Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-08-14 / 1541. szám

1948. augusztus 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Történelmi valótlanságok összeállította: O-D-S Harcos munkástársaim úgy szavaikkal, valamint Írásaikkal hirdetik és tanítják hétről-hétre, évtzideken keresztül az Ipari Szervezetünk szükségességét, amelyet ha a világ proletárjai megismernek és magukévá tesz­nek, az abban való erejük meg­szervezésével, akkor gonosz tár­sadalmunk mentői előbbi össze­omlását fogja megvalósítani. Nekem pedig engedjék meg azt, hogy gyermek koromban a pa­poktól hallott ravaszságokból egy párat megemlítsek. Vala­mint olyan dolgokról is, amik egyes könyvekben vannak meg­írva, amikhez saját véleményem hozzáfüzésével alább néhányat bemutatok. Mivel a különböző vallások­hoz tartozó papság, de különö­sen a római katholikus a legra­vaszabb papjaink, olyan bizton­sággal állapítják meg a világ teremtését mondván: az isten hat nap alatt teremtette meg a világot és a hetediken pedig megpihent. Nagy baj az, hogy a teremtő­nek hosszú évezredeken keresz­tül hat napjába kerül hetenként a folytonos teremtés. Ravasz papjaink állítása nem felel meg a valóságnak, mert va­lamennyien tudjuk, hogy a nép Krisztus születése óta a 20-ik században hét napokat is áldo­zott a megnem szűnő teremtés­ben. Amit pedig le nem tagad­hatunk az az, hogy kezdte a mosszu munkaidőket megunni és arra a gondolatra jutott, hogy erejének megszervezésével a 19. század utolján és a 20-ik század elején harcokba kény­szerült a kapzsi tőkésekkel és a megismétlődő bérharcokban ki­vívta a heti öt napot és napi nyolc órás munkaidőt. De a technikának folytonos előre törtetése azt bizonyítja, hogy az eddig kivívott munka­órák is igen soknak bizo­nyulnak. Tehát, ha a munka­időt redukálni akarjuk heti há­rom napra, napi 3-4 órai mun­kaidőre, akkor a világot folyto­nosan teremtő munkásnépnek be kell szervezni erejüket a Vi­lág Ipari Munkásainak forra­dalmi szervezetébe, amelynek segítségével, minden kitűzött célját elérheti. De akkor mun­kába kell állítani a világ összes papjait, a világ kizsákmányoló zsarnokait és a világ összes ka­tonai parancsnokait is, hogy ők is megtermelhessék saját ré­szükre a mindennapi szükségle­teiket, nehogy mindig a terem­tőket rabolják ki folytonosan. De ha már a világ teremtésé­ről van szó, akkor nem mulaszt­hatom el azt, hogy a minden hájjal megkent ravasz papjaink milyen ocsmányul csapják be a hiszékeny áldozataikat. íme igy hangzik: amikor az isten megteremtette az első em­ber párt, akiknek neveik Ádám és Éva volt, és az isten megtil­totta ezen emberpárnak azt, hogy a tiltott gyümölcsfáról egyenek. (Mi pedig úgy tudjuk, hogy ezen ravasz szentjeink is szeretnek a tiltott gyümölcsbe beleharapni.) Hát mit akart az isten elérni azzal, hogy megtil­totta nekik a gyümölcs élvezé­sét? Ravasz papjaink fölfogá­sa szerint az isten azt akarta, hogy ez a nagy földterület csak is Ádám és Évának maradjon meg tulajdon birtokában. És mi történt volna akkor, ha az első emberpár nem élvezte volna a tiltott gyümölcs használatát? Egész biztosra vehetjük azt, hogy ezen földgömbünk teljesen mentesítve lett volna a gonosz- lelkű farizeus, képmutató ál­szentektől és a 2-ik számú szö­vetségesük, a zsarnoki tőkések­től, és a 3-ik szövetségesük a militarizmustól is. De mivel ettek azon gyü­mölcsből, igy beleestek az erede­ti bűnbe ami annyit jelent, hogy elsajátították az isten tudomá­nyát és ők is elkezdtek saját képmásukra teremteni. És igy teremtették meg Kain és Ábel gyermeküket. De ravasz szent­jeink azt állítják egész bizton­sággal. hogy Kain agyoncsapta Ábelt őneki pedig bujdosnia kel­lett. Hát kik elől kellett elbujdos­nia? Hiszen még akkor nem kellett a Horthy Miklós herélő kése elől bujdosnia, sem pedig a Horthy Miklós vad csendőrei elől! De tudjuk, hogy elbujdo­sott. De hát akkor hová? Ra­vasz szentjeink annyira össze­zavarták önmagukat, hogy aka­ratuk ellenére is megmondot­ták azt, hogy Kain idegen tarto­mányba került és ott vett fele­séget magához. Akaratuk elle­nére is elárulták azt, hogy már más tartományokon is léteztek emberek, csoportok, amiről az isten nem is tudott semmit sem. Csoda, hogy ravasz szentjeink nem mondják azt, hogy azokat az ember csoportokat valahon­nan a paradicsomkert nagyon sürü bozótai közül hordták ösz- sze a gólya madarak. Jó ha ezen ravasz szenteknek nem fogunk hitelt adni. Álszentjeink azt mondják, hogy az isten lényének kifürké- szése, vagyis annak közelebbről való megismerése óriási bűn. De ugyebár tudjuk azt, hogy a kez­detleges fejlődés alatt is voltak már ravasz emberek, akik föl­tolták magukat a termelők ve­zéreinek, akiknek nehezére esett a munka éppen úgy, mint a mai ravasz szentjeinknek. De azok nem azt mondották, hogy az is­ten lényének kifürkészése bűn, hanem ők csak is olyan istene­ket imádhattak, amit lehetett látni is. Például egyes törzsekkel a csillagokat, más törzsekkel a holdat és másokkal pedig a na­pot imádatták. Az égi testeknek, mint isten imádtatása csak akkor maradt el, amikor a további fejlődés alatt fölfedezték a tüzet, vagyis föltalálták azt. És attól kezdve lettek tüzimádók, akik a tüzet mint istent imádatták a népek­kel hosszú időkön át mindaddig, amig egy jobb fejlődést el nem értek. De már abban a fejlődésben megszaporodtak a ravasz papok száma is, akik már többen szív­ták a termelők vérét. És elha­tározták azt, hogy egy újabb is­tennel fogják megajándékozni hiszékeny híveiket. Az újabb is­teneket már a templomokban ál­lították föl, amelyek vagy kőből faragott, vagy aranyból készült borjuk voltak. Persze a ravasz papok azt mondották híveiknek, hogy kap­tatok istent, de annak etetését nektek kell ellátni. Figyelmez­tették híveiket arra, hogy ez az isten nem szénát eszik, hanem olyan élelmeket, mint amilyent ők is esznek. A hívők szorgalmasan hord­ták az ennivalókat borjú iste­nüknek, amelyeknek persze, reg­gelre már csak hült helye ma­radt. Tudjuk azt, hogy minden idő kitermeli saját vezetőit, akik a gonoszság ellen bátran fölmé­rik venni a harcot. Tehát abban az időben is volt egy férfiú, ki­nek neve Dániel volt. Ki ne hal­lott volna Dániel prófétáról, aki­nek harcos bajtársai is voltak. Ez a Dániel volt az, aki a go­nosz papságnak ocsmány üzér­kedéseit napfényre hozta. Egy estén sikerült Dánielnek a papok lakásától a templomba vezető utat egészen a borjú is­tenig hamuval beszórni. És reg­gel, mikor a hívek újabb enniva­lót hordtak össze, akkor mutat­ta meg nekik a papok lábnyo­mait, amik egészen a papi laká­sokba vezettek. így a hívők Dá­nielen keresztül tudták meg azt, hogy kik zabálták föl a sok ösz- szehordott élelmeket. A papok gonoszságainak nap­fényre hozataláért Dánielt előbb A magyar demokrácia ellen­téte a fekete reakcióval politikai és nem vallási jellegű. A mi el­lentétünk Minszentyvel abból származik, hogy mi kiosztottuk 700.000 földnélküli között a gró­fok és püspökök földjét, ő pedig el szeretné kergetni az ujgazdá- kat, megint béreseket és zsellé­reket csinálna belőlük, a földet visszaadná Eszterházy herceg­nek meg önmagának is. Mi a gyárakat, bányákat átadtuk az államnak, ő a régi tőkéseknek szeretné visszaadni. Mi védjük a népköztársaságot, ő meg visz- szasirja a Habsburgokat. Mind- szenty fajvédő volt és a nyila­sokat támogatta, most pedig a sváb volksbundistákat. Ezek ér­dekében még az amerikaiaknál és az angoloknál is közbelépett s minden követ megmozgatott azért, hogy ezek a svábok itthon maradjanak s földjük ne jusson a magyar nincstelenek kezébe. Mindszenty, Shvoy és a többi­ek magasztalták Hitlert, Musso­linit, Horthyt, dicshimnuszokat zengtek Imrédyről vagy Hóman- ról, mig a demokráciáról, arról a hősi, áldozatos munkáról, me­lyet a magyar paraszt, a mun­kás, hazánk újjáépítéséért kifej­tett, egy jó szava sincs. Mind- szenthyék most tüntetnek, buz­dítanak ellenállásra, fenyeget­nek kiátkozással ,de amikor az országot a németek és nyilasok rabolták ,amikor a büntetőszá­az oroszlánok közé dobták, ahol semmi baja sem történt, később pedig egy tüzes kemencébe do­batták be, ahol megint csak nem történt semmi baja sem, mert arról már jóelőre gondoskodtak harcos baj társai, hogy ne érhes­se semmi baj. Ha már istennek imádtatásával foglalkozunk, ak­kor meg kell említeni azt is, hogy a különböző istenek imá- dását, fölváltotta az élő istenek imádása. Mert ne gondolják kedves olvasóink azt, hogy a gonosz uralkodó osztály és még gonoszabb papjaik, isten nélkül hagyták volna a termelő népet. így született meg agyukban az, hogy valamelyik gonosz ural­kodót tettek meg istennek, akit imádni is kellett. Hiszen en­nek bizonyítására nem is mu­száj a múlt történeteiben kutat­nunk, megláthattuk azt a 20-ik századunkban is. Itt van példá­ul csak a pár éve letűnt japán császár, aki egyben imádott is­tene is volt a japán népnek. De ez is letűnt. Tehát az ilyen élő istenek kö­zül a múltakban is többet agyon csaptak, vagyis többeket eltet­tek lábalól, amiért nagyon bán­kódtak az uralkodók, a papjaik és a katonai vezetőik is. Tanács­kozásra jöttek össze és elhatá­rozták azt, hogy ezután olyan helyre fogják tenni az istent, ahol többé nem érheti baj. így az isten szó nevét feldob­ták a levegőbe és már évezredek óta a levegőben van "és csak az üres szót imádatják a félreveze­tett néptömegekkel. (Folytatjuk) (zadokban a “műszókban” és egyéb vesztőhelyeken százezré­vel gyilkolták az embereket, amikor tízezrével hajtották el a leventegyerekeket, akkor ezek az urak helyeseltek vagy mégla­pultak. Helyeselt és meglapult Mind­szenty is, aki utólag nem átallot- ta egy másik nyilassal történt személyi torzsalkodását nemze­ti ellenállássá áthamisitani s he­lyeselt az iskolák államosításá­nak tiz évvel ezelőtt Pehm Jó­zsef plébános, a mostani Mind­szenty, amikor egyházi iskolák helyett Zalaegerszegen államia­kat létesített. Persze Horthy re­akciós államáról volt szó, nem a mostani demokráciáról. A magyar demokrácia nagy önmérséklettel tűrte Mindszen- tyék garázdálkorását. Ezt a tü­relmes politikát a jövőben is folytatni akarjuk, mert biztosak vagyunk, hogy a magyar nép minket fog követni, akik boldo­gulásán, nyugalmán fáradozunk s nem azokat, akik az ezerholda­sokat, szolgabirákat, csendőrö­ket akarják visszahozni. De hoz­zátehetjük, a demokrácia türel­mének is van határa, aki ezt át­lépni és a demokrácia mérték- tartását gyengeségnek magya­rázza, az hamarosan tapasztal­ni fogja — és nem csak Pócspet- rin — hogy aki a magyar dol­gozó nép érdekei ellen vét, arra a demokrácia lesújt, még ha pa­pi talárt visel is. A fasiszta Mindszenty — RÉSZLET RÁKOSI MÁTYÁS BESZÉDÉBŐL —

Next

/
Thumbnails
Contents