Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-08-14 / 1541. szám
1948. augusztus 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Történelmi valótlanságok összeállította: O-D-S Harcos munkástársaim úgy szavaikkal, valamint Írásaikkal hirdetik és tanítják hétről-hétre, évtzideken keresztül az Ipari Szervezetünk szükségességét, amelyet ha a világ proletárjai megismernek és magukévá tesznek, az abban való erejük megszervezésével, akkor gonosz társadalmunk mentői előbbi összeomlását fogja megvalósítani. Nekem pedig engedjék meg azt, hogy gyermek koromban a papoktól hallott ravaszságokból egy párat megemlítsek. Valamint olyan dolgokról is, amik egyes könyvekben vannak megírva, amikhez saját véleményem hozzáfüzésével alább néhányat bemutatok. Mivel a különböző vallásokhoz tartozó papság, de különösen a római katholikus a legravaszabb papjaink, olyan biztonsággal állapítják meg a világ teremtését mondván: az isten hat nap alatt teremtette meg a világot és a hetediken pedig megpihent. Nagy baj az, hogy a teremtőnek hosszú évezredeken keresztül hat napjába kerül hetenként a folytonos teremtés. Ravasz papjaink állítása nem felel meg a valóságnak, mert valamennyien tudjuk, hogy a nép Krisztus születése óta a 20-ik században hét napokat is áldozott a megnem szűnő teremtésben. Amit pedig le nem tagadhatunk az az, hogy kezdte a mosszu munkaidőket megunni és arra a gondolatra jutott, hogy erejének megszervezésével a 19. század utolján és a 20-ik század elején harcokba kényszerült a kapzsi tőkésekkel és a megismétlődő bérharcokban kivívta a heti öt napot és napi nyolc órás munkaidőt. De a technikának folytonos előre törtetése azt bizonyítja, hogy az eddig kivívott munkaórák is igen soknak bizonyulnak. Tehát, ha a munkaidőt redukálni akarjuk heti három napra, napi 3-4 órai munkaidőre, akkor a világot folytonosan teremtő munkásnépnek be kell szervezni erejüket a Világ Ipari Munkásainak forradalmi szervezetébe, amelynek segítségével, minden kitűzött célját elérheti. De akkor munkába kell állítani a világ összes papjait, a világ kizsákmányoló zsarnokait és a világ összes katonai parancsnokait is, hogy ők is megtermelhessék saját részükre a mindennapi szükségleteiket, nehogy mindig a teremtőket rabolják ki folytonosan. De ha már a világ teremtéséről van szó, akkor nem mulaszthatom el azt, hogy a minden hájjal megkent ravasz papjaink milyen ocsmányul csapják be a hiszékeny áldozataikat. íme igy hangzik: amikor az isten megteremtette az első ember párt, akiknek neveik Ádám és Éva volt, és az isten megtiltotta ezen emberpárnak azt, hogy a tiltott gyümölcsfáról egyenek. (Mi pedig úgy tudjuk, hogy ezen ravasz szentjeink is szeretnek a tiltott gyümölcsbe beleharapni.) Hát mit akart az isten elérni azzal, hogy megtiltotta nekik a gyümölcs élvezését? Ravasz papjaink fölfogása szerint az isten azt akarta, hogy ez a nagy földterület csak is Ádám és Évának maradjon meg tulajdon birtokában. És mi történt volna akkor, ha az első emberpár nem élvezte volna a tiltott gyümölcs használatát? Egész biztosra vehetjük azt, hogy ezen földgömbünk teljesen mentesítve lett volna a gonosz- lelkű farizeus, képmutató álszentektől és a 2-ik számú szövetségesük, a zsarnoki tőkésektől, és a 3-ik szövetségesük a militarizmustól is. De mivel ettek azon gyümölcsből, igy beleestek az eredeti bűnbe ami annyit jelent, hogy elsajátították az isten tudományát és ők is elkezdtek saját képmásukra teremteni. És igy teremtették meg Kain és Ábel gyermeküket. De ravasz szentjeink azt állítják egész biztonsággal. hogy Kain agyoncsapta Ábelt őneki pedig bujdosnia kellett. Hát kik elől kellett elbujdosnia? Hiszen még akkor nem kellett a Horthy Miklós herélő kése elől bujdosnia, sem pedig a Horthy Miklós vad csendőrei elől! De tudjuk, hogy elbujdosott. De hát akkor hová? Ravasz szentjeink annyira összezavarták önmagukat, hogy akaratuk ellenére is megmondották azt, hogy Kain idegen tartományba került és ott vett feleséget magához. Akaratuk ellenére is elárulták azt, hogy már más tartományokon is léteztek emberek, csoportok, amiről az isten nem is tudott semmit sem. Csoda, hogy ravasz szentjeink nem mondják azt, hogy azokat az ember csoportokat valahonnan a paradicsomkert nagyon sürü bozótai közül hordták ösz- sze a gólya madarak. Jó ha ezen ravasz szenteknek nem fogunk hitelt adni. Álszentjeink azt mondják, hogy az isten lényének kifürké- szése, vagyis annak közelebbről való megismerése óriási bűn. De ugyebár tudjuk azt, hogy a kezdetleges fejlődés alatt is voltak már ravasz emberek, akik föltolták magukat a termelők vezéreinek, akiknek nehezére esett a munka éppen úgy, mint a mai ravasz szentjeinknek. De azok nem azt mondották, hogy az isten lényének kifürkészése bűn, hanem ők csak is olyan isteneket imádhattak, amit lehetett látni is. Például egyes törzsekkel a csillagokat, más törzsekkel a holdat és másokkal pedig a napot imádatták. Az égi testeknek, mint isten imádtatása csak akkor maradt el, amikor a további fejlődés alatt fölfedezték a tüzet, vagyis föltalálták azt. És attól kezdve lettek tüzimádók, akik a tüzet mint istent imádatták a népekkel hosszú időkön át mindaddig, amig egy jobb fejlődést el nem értek. De már abban a fejlődésben megszaporodtak a ravasz papok száma is, akik már többen szívták a termelők vérét. És elhatározták azt, hogy egy újabb istennel fogják megajándékozni hiszékeny híveiket. Az újabb isteneket már a templomokban állították föl, amelyek vagy kőből faragott, vagy aranyból készült borjuk voltak. Persze a ravasz papok azt mondották híveiknek, hogy kaptatok istent, de annak etetését nektek kell ellátni. Figyelmeztették híveiket arra, hogy ez az isten nem szénát eszik, hanem olyan élelmeket, mint amilyent ők is esznek. A hívők szorgalmasan hordták az ennivalókat borjú istenüknek, amelyeknek persze, reggelre már csak hült helye maradt. Tudjuk azt, hogy minden idő kitermeli saját vezetőit, akik a gonoszság ellen bátran fölmérik venni a harcot. Tehát abban az időben is volt egy férfiú, kinek neve Dániel volt. Ki ne hallott volna Dániel prófétáról, akinek harcos bajtársai is voltak. Ez a Dániel volt az, aki a gonosz papságnak ocsmány üzérkedéseit napfényre hozta. Egy estén sikerült Dánielnek a papok lakásától a templomba vezető utat egészen a borjú istenig hamuval beszórni. És reggel, mikor a hívek újabb ennivalót hordtak össze, akkor mutatta meg nekik a papok lábnyomait, amik egészen a papi lakásokba vezettek. így a hívők Dánielen keresztül tudták meg azt, hogy kik zabálták föl a sok ösz- szehordott élelmeket. A papok gonoszságainak napfényre hozataláért Dánielt előbb A magyar demokrácia ellentéte a fekete reakcióval politikai és nem vallási jellegű. A mi ellentétünk Minszentyvel abból származik, hogy mi kiosztottuk 700.000 földnélküli között a grófok és püspökök földjét, ő pedig el szeretné kergetni az ujgazdá- kat, megint béreseket és zselléreket csinálna belőlük, a földet visszaadná Eszterházy hercegnek meg önmagának is. Mi a gyárakat, bányákat átadtuk az államnak, ő a régi tőkéseknek szeretné visszaadni. Mi védjük a népköztársaságot, ő meg visz- szasirja a Habsburgokat. Mind- szenty fajvédő volt és a nyilasokat támogatta, most pedig a sváb volksbundistákat. Ezek érdekében még az amerikaiaknál és az angoloknál is közbelépett s minden követ megmozgatott azért, hogy ezek a svábok itthon maradjanak s földjük ne jusson a magyar nincstelenek kezébe. Mindszenty, Shvoy és a többiek magasztalták Hitlert, Mussolinit, Horthyt, dicshimnuszokat zengtek Imrédyről vagy Hóman- ról, mig a demokráciáról, arról a hősi, áldozatos munkáról, melyet a magyar paraszt, a munkás, hazánk újjáépítéséért kifejtett, egy jó szava sincs. Mind- szenthyék most tüntetnek, buzdítanak ellenállásra, fenyegetnek kiátkozással ,de amikor az országot a németek és nyilasok rabolták ,amikor a büntetőszáaz oroszlánok közé dobták, ahol semmi baja sem történt, később pedig egy tüzes kemencébe dobatták be, ahol megint csak nem történt semmi baja sem, mert arról már jóelőre gondoskodtak harcos baj társai, hogy ne érhesse semmi baj. Ha már istennek imádtatásával foglalkozunk, akkor meg kell említeni azt is, hogy a különböző istenek imá- dását, fölváltotta az élő istenek imádása. Mert ne gondolják kedves olvasóink azt, hogy a gonosz uralkodó osztály és még gonoszabb papjaik, isten nélkül hagyták volna a termelő népet. így született meg agyukban az, hogy valamelyik gonosz uralkodót tettek meg istennek, akit imádni is kellett. Hiszen ennek bizonyítására nem is muszáj a múlt történeteiben kutatnunk, megláthattuk azt a 20-ik századunkban is. Itt van például csak a pár éve letűnt japán császár, aki egyben imádott istene is volt a japán népnek. De ez is letűnt. Tehát az ilyen élő istenek közül a múltakban is többet agyon csaptak, vagyis többeket eltettek lábalól, amiért nagyon bánkódtak az uralkodók, a papjaik és a katonai vezetőik is. Tanácskozásra jöttek össze és elhatározták azt, hogy ezután olyan helyre fogják tenni az istent, ahol többé nem érheti baj. így az isten szó nevét feldobták a levegőbe és már évezredek óta a levegőben van "és csak az üres szót imádatják a félrevezetett néptömegekkel. (Folytatjuk) (zadokban a “műszókban” és egyéb vesztőhelyeken százezrével gyilkolták az embereket, amikor tízezrével hajtották el a leventegyerekeket, akkor ezek az urak helyeseltek vagy méglapultak. Helyeselt és meglapult Mindszenty is, aki utólag nem átallot- ta egy másik nyilassal történt személyi torzsalkodását nemzeti ellenállássá áthamisitani s helyeselt az iskolák államosításának tiz évvel ezelőtt Pehm József plébános, a mostani Mindszenty, amikor egyházi iskolák helyett Zalaegerszegen államiakat létesített. Persze Horthy reakciós államáról volt szó, nem a mostani demokráciáról. A magyar demokrácia nagy önmérséklettel tűrte Mindszen- tyék garázdálkorását. Ezt a türelmes politikát a jövőben is folytatni akarjuk, mert biztosak vagyunk, hogy a magyar nép minket fog követni, akik boldogulásán, nyugalmán fáradozunk s nem azokat, akik az ezerholdasokat, szolgabirákat, csendőröket akarják visszahozni. De hozzátehetjük, a demokrácia türelmének is van határa, aki ezt átlépni és a demokrácia mérték- tartását gyengeségnek magyarázza, az hamarosan tapasztalni fogja — és nem csak Pócspet- rin — hogy aki a magyar dolgozó nép érdekei ellen vét, arra a demokrácia lesújt, még ha papi talárt visel is. A fasiszta Mindszenty — RÉSZLET RÁKOSI MÁTYÁS BESZÉDÉBŐL —
