Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-08-14 / 1541. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland. Ohio , under the Act of March 3, 1879 __________________________~"X VOL. XXXV. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1948 AUG. 14 NO. 1541 SZÁM Veszélyben a tanszabadság A new yorki iskolák tanfelügyelőinek (Board of Superinten­dents) az a határozata, amely a “Nation” cimü liberális hetilapot kitiltja az iskolák könyvtáraiból, felszínre vetette azt a nagymér­vű támadást, amit ma Amerika szerte a tanszabadság elfojtására indítottak. Amig az amerikai lapok hasábokat, sőt oldalakat ál­doznak annak leleplezésére, hogy a szovjet befolyás alá ke­rült országokban miként irá­nyítja az állam az ifjúság okta­tását, addig szónélkül tűrik, hogy itt már nem is az állam, hanem valamilyen hatalmi pozí­ciót betöltő maradi gondolkodá­sú, avagy publicitásra váró kó- tyagos egyének rakjanak bék­lyót a tanszabadságra. Különösen nagymérvű lett a tanszabadság megnyirbálása mi­óta a kommunista üldözés diva­tossá lett. Dacára annak, hogy a tanítók fizetése mindenütt elégtelen, mert a fix fizetések nem emelkedtek a drágasággal kapcsolatban s számos esetben a tanítóknak is sztrájkokkal kellett kiharcolni a fizetéseme­lést, mégis az iskolahatóságok úgy bánnak velük, mintha a ta­nító állások a legnagyobb anya­gi jövedelmezést biztosítanának s az ily állások megtartásáért még a polgárjogok legfonto- sabbjait is érdemes lenne felad­ni. Erre a tényre mutattak rá a Harvard egyetem azon tanárai, akik Dr. Zecharin Chafee Jr. tanár vezetése alatt egy bizott­ságot alakítottak, gondosan ta­nulmányozták ezt a kérdést és aztán egy memorandumot szer­kesztettek, amit a nevelésügy­höz hozzászóló minden ember­nek gondosan át kellene tanul­mányozni. A Harvard tanárok ezt a memorandumot Massa­chusetts állam törvényhozó tes­tületé elé terjesztették, mert ez a testület olyan javaslat felett tárgyalt, amely hatalmat adna az iskolahatóságoknak, hogy el­bocsássák állásaikból azon taní­tókat, akiknek politikai és gaz­dasági nézeteik “kifogás alá ve­hetők”. A NEW YORKI JAVASLAT A Chafee memorandum kifej­ti, hogy minden ilyirányu tör­vényben a nagy veszedelmet az képezei, hogy minden esetben valamelyik iskolaszék elnök, igazgató, vagy más hasonló tisztséget betöltő egyén felfogá­sától függ annak megállapítása, hogy a tanítók milyen gazdasá­gi és politikai nézetei esnek ki­fogás alá. Az ily törvények min­den esetben nagyon homályosak és minden hatósági személv a saját felfogásának megfelelőleg magyarázza. így például New York város iskoláinak ügyésze, Nicholas Bucci, a new yorki törvényja­vaslatban ezt a pontot igy akar­ja alkalmazni: El kell mozdíta­ni állásukból azon tanítókat, “akikről feltehető, hogy nem tá­mogatják az amerikai intézmé­nyeket”. A tanítás szabadsága a pol­gári szabadságok egyik legfon­tosabb része, — mondja a Cha­fee memorandum. A szóbanfor- gó törvényjavaslatok valójában megfosztják a tanítókat attól, hogy másféle politikai és gazda­sági nézeteket valljanak, mint a munkáltatóik. Ha ez törvényes lehet a tanítás terén, akkor ki lehet majd terjeszteni az ipa­rokra is; akkor ugyanolyan jog­gal hozhatnak olyan törvénye­ket, amelyek jogot adnak a gyá­rosnak arra, hogy munkavesz­téssel büntesse azt a munkást, aki nem hajlandó arra a politi­kai pártra szavazni, amelyre a munkáltató kívánja. BOSZORKÁNYÜLDÖZÉS A polgárjogok eltiprói min­denféle műszavakat találnak ki a középkori boszorkányüldözé­sekre emlékeztető aktivitásaik takarására. így például ma azt hangoztatják, hogy azokat ül­dözik, akik “subversiv” (felfor­gató) irányok hívei, akikről fel­tehető, hogy kommunisták, vagy rokonszenveznek a kom­munistákkal s igy hűtlenek (dis­loyal) az amerikai szokásokhoz, intézményekhez és törvények­hez. A politikusok persze hamar rájöttek, hogy ezen üldözési mániát hogyan kell kihasználni a saját céljaikra és kezdik ki­terjeszteni az ijesztgetést a po­(Folytatás a 6-ik oldalon) A béke utján (Vi.) A legnagyobb puskapo­ros hordó, mely a “hideg hábo­rút” tüzbe boríthatta volna Ber­lin, az az Németország. Mert szinte természetes, hogy ahol két ellentétes ideológiával ren­delkező hadsereg farkasszemet néz egymással, ahol az ellenté­teket még sokszor mestersége­sen is fokozzák, előbb-utóbb lö­völdözésre kerülne a sor. így sokan, akik nem igen ismerték a helyzetet minden napra vár­ták a háború kitörését. Most már azonban arra van kilátás, hogy sikerül az oroszok­nak a blokádon keresztül arra bírni az amerikaiakat, hogy le­üljenek és az egész Németor­szággal megkössék a békét és mentői hamarábbi kivonulást megbeszéljék, mert ez lenne leg­jobb cselekvés az esetleges há­borús veszedelem csökkentésére. Ezt a keleti országok warsoi konferenciáján beszélték meg és határozták el. Ez nem csak Németországnak adna nagyobb békét, hanem az egész Európá­nak is. Ugylátszik az oroszok és a velük szövetséges kisebb orszá­gok, már nem rettegnek a né­metektől, nincs az a veszély, hogy a militaristák meg a tőké­sek ismét magukhoz ragadhas­sák a hatalmat és a szocialista országok ellen felbirják azt használni, amint azt Amerika szeretné. Ez azt is alátámasztja, hogy Amerika, dacára a több száz milliós Marshall dollárok­nak, melyet a német politikusok szeme előtt lógat, nem birt ösz- szecsapni egy nyugati német kormányt, mely tőlük venné a parancsot. Nem akad egy ma­roknyi német politikus, akik a szocializmus elgáncsolása mellé merne nyíltan állni és a tőkés rendszer védelme érdekében ket­tészakítani segédkezne Német­országot. Mert azt már tudják, hogy a keleti részen nem igen lehet a szocializmust visszacsi­nálni, valamint azt, hogy ha az amerikai érdekek vezetése alatt NOTICE On account of the vacation of our printers and staff, the Bérmunkás will not appear next week. Our next number 1542 will be published on August 28th, 1948. BEJELENTÉS A Bérmunkás jövőheti száma, a lapot készítő nyom­da vakációja miatt nem jelenik meg. A Bérmunkás legközelebbi száma (1542) agugusz- tus 28-ik dátummal fog megjelenni. nyugati kapitalista kormányt, alkotmányt dolgoznak ki és fo­gadnak el, akkor az amerikai tőke szolgálatában és attól füg­gő állapotba kerülnek, mely nem igen tetszene a munkás mil­lióknak, no meg a hazafias és nincstelen középosztálynak sem. így biztosnak látszik, hogy a három nagy nyugati hatalom, habár nem is ismerik be, de ar­ra kényszerültek a berlini blo­kád miatt, hogy ezt a nagyon fontos kérdést, a német békét és onnan a kivonulást, megtár­gyalják és megtegyék. Bármi­lyen kormány is alakulna Né­metországban, a gazdasági té­nyezők szerint nekik a keleti szomszédos államokkal kell jóba lenni, gazdasági szerződéseket kötni, mert onnan kapják élelmi­szereik legnagyobb részét. Éhez nem kellene Marshall dollár, vagy aranybálvány, de egy köz­pontosított, esetleg szocializált kormány kell. Legerősebb kapocs a gazda­sági érdek. Ez fűzi össze a nyu­gati hatalmakat, ez határozza el egyes országok állásfoglalá­sát is. Mert bármennyire Ame­rikához van csatolva Anglia, mégis nagy örömmel kötnek, vagy kötnének kereskedelmi szerződéseket úgy orosz, mint magyar, lengyel, román kormá­nyokkal, mert onnan olcsóbban kapnának árukat és ami náluk a fő, ipari cikkekért cserébe élel­miszert, melyet Amerikától nem kapnak, vagy csak nagyon drá­gán, arany alapon. Ez volna a legvonzóbb erő a németeknél is, hogy jóba legye­nek a keleti szomszédos orszá­gokkal. Most már nem diktál­hatnák a kereskedelmi szerződé­seket, igy jó fiuknak kell lenni- ök, hogy megkapják mindazt, amire szükségük lesz és nem fejfájás elleni pirulákkal, mint a múltban, hanem olyan ipari cikkekkel fizetnek érte, melye­ket az érdekelt országok kérnek és jónak látnak a maguk részé­re. így tfan kilátás, hogy minden nemzet, de leginkább a munkás­ság minden országban meg- könnyebülve lélegezhet fel, ha sikerül a békét megkötni és a megszálló csapatokat kivonni Németországból, akkor sokkal közelebb jutunk a maradandó békéhez, kevesebb háborús ve­szély lesz és gyorsabban halad az újjáépítés, ezek között a szo­cialista — közös termelési rend­szer építése is.

Next

/
Thumbnails
Contents