Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-07-31 / 1539. szám

1948. julius 31. BÉRMUNKÁS 7 oldal HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL — KŐVÁRI MIHÁLY TUDÓSÍTÁSA — biróság életfogytiglani fegyház- ra ítélte. A budapesti népbiróság 5 évi börtönre Ítélte Tönköl József volt őrmestert, aki nyilaspárt­tag volt és mint pártszolgálatos a baloldali érzelmű munkásokat állandóan feljelentette és egy budafoki üzem munkásainak el- hurcoltatásában is résztvett. A budapesti munkásbiróság Sós Antal gyári főmérnököt gyári szabotázs miatt 3 évi fegy- házra ítélte. A budapesti munkásbiróság Fischer Lajos váci bőrkereske­dőt bőrök feketén való árusítá­sa miatt 7 évi fegyházra tiélte. A pécsi munkásbiróság tár­gyalta Graumann Viktor kapos­vári hentes és társai bűnügyét, aki 80 mázsa zsírt elvont a köz­ellátástól. Ezért a biróság 7 évi fegyház'ra ,19 évi politikai jog­vesztésre, iparjogának 5 évi el­vonására és fél vagyon elkob­zásra és Kaposvár területéről 5 esztendei kitiltásra Ítélte. Tár­sai közül dr. Mészáros Károly 2 évi, László Pál 2 évi fegyházat kaptak. CSAK A PROFIT EMELKEDIK EZ TÖRTÉNT Nagy-Budapest lakosságának száma elérte a másfél milliót. Az állami iskolák számára 2 és félmillió uj, demokratikus tankönyv gyártása folyik. Budapestre 400 francia gyer­mek érkezett üdültetés céljá­ból, viszonzásképpen az 1946- ban Franciaországban üdült ma­gyar gyermekekért. A közalkalmazottak 17, a pe­dagógusok 20 százalékos fizetés emelést kaptak. A budapesti régi Lóverseny­tér helyén megkezdték egy mo­dern Sportstadion építését. Pest megyében eddig 50 hi­dat építették újjá. Leányfalun felavatták az uj bányászüdülőt, melyben az idén 500 bányász fog üdülni. CHICAGO — Dacára annak, hogy a chicagói agrár tőzsdén a nagybani árak némi esést mu­tattak, a kicsinybeni árak meg­maradtak, sőt egyes esetekben még magasabbra szöktek. Ezt a kijelentést tették a De­partment of Agriculture azon tisztviselői, akik a megélhetési árakat vizsgálják s a satiszti- kai adatokat összeírják. Az utóbbi napokban a nagybani árak a vágóállatoknál az ország 12 legnagyobb vágóhídján 2-3 százalékos esést mutattak. Szin­tén esett a vaj ára is fontonként 2 centtel. A kiskereskedők azon­ban nem adják a vásárló közön­ség tudomására az áreséseket, hanem csak a profitjuk gyarapí­tására használják fel. A CÉL MINDIG ELŐTTÜNK Akronban szervezetünk tagjai pár nappal julius 18-ika előtt összebeszéltek, hogy kimennek Farkas munkástársunk szép kerthelyiségébe egy kis szalon­na sütésre, no meg a jó levegőt élvezni. Ennek gyorsan hire ment és olyan szép kis társaság gyűlt össze, hogy az eredmény $22.00 lett, amit már be is küld­tünk a központba, hogy újabb 9 Bérmunkást indíthassunk út­ra Magyarországba. Ezen pár sor tudósítást csak azért Írjuk, hogy lássák a más városban lakó munkástársaink is, hogy csekély fáradtsággal és egy kis akarattal ezt sok-sok he­lyen megtehetik. Reméljük, hogy hamarosan hallatnak ma­gukról és segítenek az 500 da­rab Magyarországba küldendő Bérmunkás költségeit össze­gyűjteni. Tudósító Leginkább azok szeretnék tudni, hogy mi történik a “vas­függöny” mögött, akik azt sem tudják, hogy mi történik előtte. AZ ELSŐ ÉV EREDMÉNYE 1947 augusztus elsején kezdő­dött meg az első 3 éves terv végrehajtása. Az első tervév elő­irányzott költségvetése 106 mil­lió forint volt, amelyből 87 mil­lió forint előirányzat szerint fel lett használva. Ezzel a tervvel és az abból folyó végrehajtással az uj magyar demokrácia meg­kezdte a rombadöntött ország újjáépítését és uj alkotásokkal az ország modernizálását. A terv értelmében budapesti lakásépítésekre 6 millió, vidéki lakásépítésre 9 millió, bányász­lakások építésére 12 millió, kór­házakra 11 millió forintot köl­töttek. A budapesti Műegyetem helyerállitására 8 milliót költöt­tek. Főiskolák újjáépítésére 3 millió, nevelőintézményekre 3 millió, tudományos intézetek újjáépítésére egy és fél millió, tanonciskolák építésére, kultur házak építésére és művészeti in­tézményekre 2 millió forint lett felhasználva. JAVULÓ ÉLET A Budapesti Statisztikai Hi­vatal kiadta jelentését Budapest bűnügyeiről az 1948 év első ne­gyedére. A jelentés szerint az ezévi bűnügyek nagymértékben csökkentek a tavalyihoz képest. Ez év első negyedévében 4000- rel kevesebb feljelentés történt, a tavalyi 19 gyilkossággal szem­ben az idén csak 5 volt. Csök­kentek a lopások és a csalások száma, kevesebb a testisértés, az orgazdasági és a megveszte­getés. Ezzel szemben emelke­dett a pénzhamisítók, zsarolók, csalók és a sikkasztok száma. Tiltott határátlépés miatt 140 embert vettek őrizetbe. Budapest főkapitányának ju­TÁRCA FAKUTYA Irta: NYÍRI TIBOR Ebben a kávéházban a közel­múlt emlékeit őrizték. Régi ven­dégei valószínűleg azért jártak ide, mert itt megkapták régi cí­müket, az alkalmazottaktól a megszokott rabszolgai modort s akkora uraknak érezhették ma­gukat, most már csak készpénz ellenében, amekkorák valaha birtokaik és hivatali hatalmuk fénykorában voltak. Ide csoszo­gott be fáradttá csüggedten Fa­kutya, az éjszakai újságárus. Éjfél előtt lehetett. Nem fi­gyelt rá senki. — Újságot tessék . . . Friss képes hetilapot ... — énekelte Fakutya az orra alatt, de nem állt meg egyetlen asztalnál sem, szinte sietett, mintha minél ha­marább túl akrana lenni az el­adás lehetőségén. Rövidesen visszakerült a kijá­rathoz. Ott megigazította nad­rágszárát, meg az újságokat a hóna alatt és ki akart lépni. — Halló öregem — szólt ek­nius havi jelentése szerint ebben a hónapban 24 statáriális eset történt, 3.492 lopás, rablás 9 volt, mig gyilkosság nem tör­tént. Baleset 228 történt és 123 öngyilkosság. BÁNYÁSZSORS Tatabányán a napokban az egyik bányaaknában súlyos bá­nyalég robbanás történt, mely­nek 4 halálos, egy súlyos és több könnyebb sebesültje lett. Munkaközben a széngáz felrob­bant és azonnal megölte Sasvá­ri Márton gépészt és 3 bányászt, névszerint Árvái Istvánt, Ko- sitzky József és Bázsa Márton vájárokat a leomló közegek maguk alá temették. Az elteme­tett bányászokat 3 napig tartó mentési munkálatok után tud­ták csak megtalálni, de csak holtan kerültek elő. Povrika Já­nos vájár súlyos égési sérülése­ket szenvedett és a jobb karja eltörött. A szerencsétlenül járt bányá­szokat a kormány és a szakszer­vezet temette el a munka hősei­nek megillető módon. Család­tagjaik és a többi sebesülést szenvedett bányászok között 30.000 forint segély lett kioszt­va. BÍRÓSÁGI ítéletek A budapesti statáriális biró­ság tárgyalta Bauer János bé­kásmegyeri kitelepítésre váró volkbundista sváb bűnügyét, aki bosszúból felgyújtotta egy uj telepes gazda buzakazlait. Sze­rencsére a gyújtogatás csak kis mértékben sikerült, mert észre­vették és eloltották. Bauer a tárgyaláson beismer­te a gyújtogatást, amelyért a kor utána egy őszhaju, kedélye­sen teltarcu ur, aki egyedül ült a kisméretű, magánszalónjelle- gü kávéház közepén. Fakutya vissza sem nézett. Az ősz ur azonban utánabökött briliánsgyürükkel övezett ujjá- val. — Ő! Az öreg újságárus. — Magának szél a méltósá- gos ur, Fakutya — figyelmez­tette az egyik pincér. Az újságárus a “méltóságos” ur asztalához csoszogott: — Milyen újság tetszik? — Nem újság kell, — legyin­tett a méltóságos. — Akar ke­resni száz forintot öregem? A kávéház vendégeinek egy része, az artisták, artistanők, a bárok művésznői felfigyeltek. Fakutya pergament száraz arcát széles, hitetlenkedő vi- gyor húzta szét. A méltóságos megértette ezt és egy százforin­tos bankjegyet tett az asztalra. — Ez a magáé, ha akarja. Fakutya csak vigyorgott. — Szóval akarja — állapítot­ta meg a méltóságos. — Hát ak­kor nézzen ki magának egy höl­gyet a jelenlevők közül és csó­kolja meg kétszer. A hölgy fáj­dalomdiját, természetesen én fi­zetem. A kávéház harsányan kaca­gott. A bizonytalan korú rik­kancs elpirult és egy lépést hát­rált az asztaltól. A bármüvész- nők némelyike arcpirosítót és pudert vett elő. Fakutya pedig csak állt, csak hallgatott, csak maga elé nézett: csak szégyen­kezett. — Talán a feleségétől fél, Fa­kutya fiam?! — évődött a mél­tóságos. — De . . . dehogy! De . . . de­hogy! — hebegte az öreg. — Szép asszony a felesége? Fakutya szótlanul topogott. — Nem szégyen a szép fele­ség, miért titkolja, Fakutya? Vagy talán nem szép? . . . Hát akkor annál inkább! Válasszon csak gyorsan egy helyre höl­gyet. Én majd megkérem ,hogy engedje magától megcsókolni magát. Fakutya a százforintost nézte. — Na milyen a gusztusa? Fe­leljen már az isten áldja meg! — Kövér, — bökte ki Faku­tya és mint valami zsíros falat­ra, meredt a százforintosra. — Na, csakhogy idáig jutot­tunk! Válassza ki a . . . — Tessék engem elengedni — szólt közbe az újságárus. — Hát futni engedi a szá­zast? — kérdezte egy városi fo­galmak szerint, enyhén szólva molettnek mondható hölgy. — A nagysága úgyis sovány — fordult feléje Fakutya. — Köszönöm a bókot — bic­centett zavartan a művésznő. A méltóságos kacagott. — Hisz maga egy lovag, Fa­kutya ur! Hol tanult igy hőköl­ni? Az egész kávéház nevetett. — Foglaljon helyet, — kínál­ta székkel a méltóságos. — Pin­cér! Pezsgőt! A vendégek a legtávolabbi sa­rokból is az eredeti módon mu­lató ember közelébe húzódtak. Fakutya rövid latolgatás után leült a szék szélére. Megérkezett a pezsgő. — Prozit! — koccintotta po­harát a méltóságos a Fakutyáé­hoz. Az újságárus nagy kortyok­ban, szinte harapdálva, mint a beapritott kávét, itta a pezsgőt. A harmadik pohártól kipirult, a negyediktől a szék széléről a támlájáig merészkedett. — Térjünk a tárgyra — szólt az ötödik pohárnál a méltóságos és válogató szemmel a kávéház hölgyvendégeire nézett. — Inkább tessék adni még egy pohárral — és már nyúlt is az üveg után. — Hohó, az én vendégemnek én töltök — kapott a méltósá­gos Fakutya keze felé. Fakutya azt hitte, hogy a méltóságos rá akar csapni és riadt mozdulat­tal feldöntötte a vedret. A pin­cér a takarítónőért futott. A

Next

/
Thumbnails
Contents