Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-07-31 / 1539. szám
1948. julius 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal Munka Közben _________________(gb) ROVATA________________ POLITIKAI KUDARC Ha talán bombasztikusán hogy a mostanában lezajlott politikai konvenciók az amerikai szakszervezetek politikai aspirációinak Waterlooi lettek, mert mint ahogyan az Elba szigetéről visszatért Napoleon császári dicsőségének végetvetett a Waterloo városnál vivott és vesztett csatája, úgy az amerikai két nagy szakszervezet politikai ábrándjai is szétfoszlottak a három politikai konvencióval. Pedig nem is olyan régen milyen kevélyen kérkedtek ezek a szakszervezeti vezérek, hogy igy meg úgy megmutatják, ki az ur a politikai berkekben! Büszkén kidüllesztett mellel, nagyhangú frázisokkal adták a világ tudtára, hogy az amerikai 15 millió munkás, milyen nagy politikai hatalmat képez és a választások sorsa az ő kezükben van. Kisült azonban, hogy a szakszervezeti vezérek az amerikai professzionális politikusokkal összehasonlítva, csak naiv gyermekekké lettek, akiket játszi könnyedséggel szorítottak le a politikai arénáról. Mi, akik a munkásmozgalmat gondosan figyeljük és analizáljuk, megállapíthatjuk, hogy az elnökjelölési konvenciók legnagyobb jelentőségű eredménye az, hogy a politikai akcióra életükben először nekigyürkőzött szakszervezeteket a polgári politikusok annyira kijátszották, hogy az elnökjelöléseknél még csak szóhoz sem jutottak. Mint a müncheni konferenciánál az oroszokat, most éppen olyan módon tolták félre itt is a szak- szervezeteket, noha csak pár hónappal előbb még rettegtek a hatalmuktól. CSÚFOS BUKÁS A szakszervezetek politikai akciójának ily csúfos megbuktatásához elegendő volt a már annyiszor bevált “vörös hering” mutogatása: a kommunistákkal való ijesztgetés. Amikor a CIO elhatározta, hogy politikai akcióra serkenti tagjait, megalakította a Political Action Committee (PÁC) bizottságot és tagonként egy dollár fej adót vetett ki politikai propaganda céljaira, a felbérelt sajtó azon vádjára, hogy ezt az akciót a kommunisták vezetik, nyomban megkezdte a “vörösek” elleni hajszát saját kebelén belül s ennek eredménye lett, hogy a leghatározottabban és eréllyel zárkózott el termelés szinterén nyilatkozhat meg, ahol a gazdasági ellentétek nem emelnek válaszfalat a dolgozók között és tényleg erőt a munkásság csakis ott tud felmutatni. A politikai cirkuszok csak arra jók, hogy a munkásság figyelmét eltereljék ezen egyszerű tényről és megakadályozzák a munkásságot abban, hogy érdekeit saját erejével védelmezze és előmozdítsa. attól a gondolattól, hogy Henry Wallace harmadik pártját támogassa. A még sokkal konzervatívabb AFL tisztviselői is ha- honlóképen cselekedtek. A vörös hering mutogatásával tehát elérték a polgári politikusok, hogy a szakszervezetek áthidalhatatlan űrt vertek maguk és a Wallace követői között. Amint ez nyilvánvalóvá lett, a másik párt többé mitsem törődött velük. Végre is mindkét nagy párt ugyanazon National Association of Manufacturers (NAM) szolgálatában áll s igy nekik egészen mindegy, hogy a szakszervezetek melyik jelöltet támogatják, avagy ellenzik. Az állítólag több mint 15 millió szavazattal rendelkező szak- szervezetek vezetőit annyira semmibe sem vették, hogy a legtöbbjük jól látta és el sem ment a konvenciókra, holott eddig a demokrata párt konvencióin döntő szerepük volt. Pedig évekkel ezelőtt “hivatalosan” nem is politizáltak. Csak most, amióta Truman elnök alatt oly rohamosan semmisitik meg a New Deal munkásvédelmi törvénye két, határozták el konvencióikon, hogy HIVATALOSAN, vagyis a konvenciók határozata folytán veszik igénybe tagjaik politikai erejét. SZAVAK ÉS CSELEKEDETEK A politikai akciókra igy felkészült szakszervezetek távoltartották magukat a republikánus konvenciótól, ami egész természetes volt, hiszen a republikánusok által kontrolált kongresszus hozta meg a Taft-Hart- ley “rabszolgatörvényt” és helyezte kilátásba, hogy még számos más, munkásellenes törvényt fog hozni s ugyanakkor mereven ellenszegült mindenféle népjóléti intézkedésnek. Miután a harmadik pártra már előzőleg kimondották, hogy az a kommunisták pártja, igy csak a demokraták konvenciója maradt a számukra, amelyet azonban teljesen a Truman delegátusai uraltak. Trumanért természet esen nem lelkesedtek a szakszervezeti vezérek, mert jól látják, hogy a cselekedetei ellentétben állnak az ígéreteivel. Hiába minden program, minden Ígéret, ha egyszer csupa bankárral és generálissal veszi körül magát, akok csak a NAM elgondolása alapján kormányoznak. Ezért Phil Murray, a CIO elnöke már el sem ment a konvencióra. David Dubinsky, aki az előző konvenciókon a “nagykutyák” közé tartozott, már előzőleg hat heti kőrútra ment Európába. A CIO központi vezetők közül csak Jack Kroll, a PÁC igazgatója ment a demokrata konvencióra, ahol, midőn az Eisenhower mozgalom dugába dőlt, Pepper szenátor jelölése mellett kardoskodott, noha tudta, hogy abból semm sem lesz. De nem hallottunk semmit a máskor oly hangos John L. Lewisról, sem a vasúti szervezetekről, akik pár hónappal ezelőtt a vagyonukat ajánlották fel Truman leverésére. TELJES KUDARC Igaz ugyan, hogy a demokrata párt programjába vette a Taft-Hartley törvény visszavonását. Azonban az is bizonyos, hogy ha az őszi választásoknál Dewey fog győzni, — ami nagyon valószínű, — akkor vele együtt republikánus többséget kap a kongresszus is s akkor a demokraták Ígérhetnek akár aranyhegyeket is a programjukban. Az amerikai szavazók csak a “ticket” (szavazólap) fejét nézik és igy a republikánus elnökjelölttel együtt republikánus képviselőre és szenátorra szavaznak. Ez még minden elnök- választásnál igy volt s valószínű hogy most is igy lesz. Csak igen kevés azon szavazók száma, akik “megtörik” a szavazólapot s különböző pártokból válogatják össze a kongresszusi és más jelölteket. Most már nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ha a szakszervezetek nem ülnek fel a kommunistákkal való csúfolódásnak és aki egyedül képviseli az általuk Wallace mellett döntenek, mint követelt intézkedéseket, akkor ha nem is győznek, de mégis olyan jelentékeny pártot tudtak volna alakítani, amely még a kongresszusban is számottevő lehetett volna. így azonban kijátszották őket mint a gyerekeket és a politikai akciókra cifrán felöltözve állva, nincs hová menniök. Tudják-e a szakszervezeti vezérek, hogy Waterloo után Szent Heléna következett? U. S. EGYEZSÉG TITOVAL WASHINGTON — Az Egyesült Államok és a Tito marshall vezetése alatt álló jugoszláv kormány között megegyezés jött létre és ezen egyezség értelmében a jugoszlávok 30 millió dollárt meghaladó összeget kaptak vissza Amerikától. A jugoszlávok még a háború előtt 47 millió dollárt kitevő aranyat helyeztek el amerikai bankokban, nehogy az a németek kezébe jusson. Ezt az összeget eddig az amerikai kormány lefoglalva tartotta, mert kártérítést követelt Jugoszláviától azon két repülőgépért, amelyeket a jugoszlávok két évvel ezelőtt lelőttek. Természetesen nemcsak a gépekért, hanem az elveszett emberéletért is kártérítést követeltek. Az egyezség értelmében Jugoszlávia 17 millió dollár kártérítést fizetett, amit levontak a 47 millió értékű aranyból. A kártérítési összeg magában foglalja a jugoszláv kormány által lefoglalt és államosított amerikai vagyonokért fizetett kárpótlást is. Ezen egyezség értelében az amerikai kormány felszabadította a körülbelül 10 millió dollárt kitevő oly magánvagyont is, amelyek jugoszláv alattvalók birtokait képezik. Azt mondják, hogy Dewey, ha megválasztják, nagyobbitani fogja a miniszteri tárcákat. — Hm. talán nagyon sokat vár a Wall Streettől ? NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYYELMÉBE! Legutóbbi kirándulásunk sikerén fölbuzdulva elhatároztuk, hogy agusztus 8-án vasárnap, egész nap, ismét kivonulunk az Edenwald Erdőbe, egy ugyanolyan kellemes és tanulságos nap eltöltésére. Ezen a napon körünkben lesz Zára János munkástársunk Chicagóból és több munkástársunk Clevelandból, akik a New York és környéki munkástársakkal ez alkalommal óhajtanak megismerkedni. Legyünk tehát ismét ott szép tömegben mint a legutóbb. Lesz szalonna sütés és finom kolbász, más ennivalót mindenki hozzon magával. Útirány: A Lexington Ave. “White Plains Road” vagy 180th St. feliratú subway a 180-ik utcáig és ott átszállni a Dyre Ave. magasvasutra a végállomásig. Onnét néhány perc séta az erdőbe, fönn a dombon leszünk a régi helyen. CSALÁDI KIRÁNDULÁS AKRONBAN! Szervezetünk tagjai és a Bérmunkás olvasói augusztus 8-án tartják második nyári kirándulásukat a Farkas munkástárs szép kerthelyiségében. Reggel szalonna sütés, később társasjátékok és egyéb szórakozások. Jó ételek és hüsitó'kről gondoskodva van. Felhívjuk lapunk olvasóit és barátait, hogy ezen kiránduláson jelenjenek meg mert a bevételből megindítjuk a Bérmunkás küldését sok olyan magyar- országi szervezetnek, akik azt kérték tőlünk és nehezen várják a Bérmunkás számait, amit egymás kezéből kapkodva, a legnagyobb érdeklődéssel olvasnak. Tegyünk eleget otthon maradt és tanulni vágyó munkástestvéreink kérésének és jelenjünk meg augusztus 8-án, még azok is, akik ritkán szokták ezt tenni. A nemes cél megérdemli ezt a kis fáradtságot. Útirány: A South Arlington utón a Krumroy Roadig. Itt balra térni és fél milera a baloldalon van a hely, fehér ház a fronton. Jelzőtábla is lesz kitéve. A szép és jó ügy iránt érdeklődők találkozni fognak augusztus 8-án, megfelelő helyiségek esős időben is. Tisztelettel a Bizottság TOGLIATTI MERÉNYLŐI RÓMA — A United Press hírek szerint az olasz kommunista párt jelentést küldött Sztálinhoz, amelyben a Palmiro Togliatti ellen elkövetett merényletért a klerikális reakciót és a dezertáló szociálistákat okolják. Rómából jövő hírek szerint Togliatti már annyira felépült, hogy újból résztvesz az olasz kommunista párt ügyeinek intézésében. Segítse minden olvasónk egy vagy több előfizetéssel, hogy legalább 500 Bérmunkás menjen hetenként az óhazába.
