Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-25 / 1559. szám
s luiiai BÉRMUNKÁS 1948. december 25. ELMÉLKEDÉS Szervezetünk new yorki Védelmi Bizottságának fölhivását a Bérmunkás lapunkon keresztül,- magunkévá tettük. A lapunkban kijelölt címet feleségemmel együtt megtaláltuk. De megérkezésünk nagyon korainak bizonyult és igy volt alkalmam jobban szemügyre venni a finneknek csinos kis helyiségét. Először is a színpadot figyeltem meg, amely részemről hamarosan a legmelegebb barátságot biztosította a csinos kis színpaddal, amivel a múltakra emlékeztetett, hogy valamikor rggen, én is voltam szereplője az ilyen kedves kuliszáknak. Aztán megfigyeltem a falon függő festményeket, amelyek fölületén valami királyi, avagy valamilyen hercegi korona díszelgett. Ami értésemre adta azt, hogy ez a csinos kis helyiség, nem a forradalmi munkások otthona, hanem polgári gondolkozásu egyéneké, amit az is bizonyított, hogy túlnyomó többségük polgári vonatkozásuak voltak. Magyarok közül csak egy pár IWW-isták és a szervezetükkel őszintén szimpatizáló munkástestvéreink voltak jelen. A polgári gondolkozásuak közül egyet sem láttam. És nem láttam egyet sem a hitleri eszmékkel frigyre lépett elemekből sem. A program számaiban szerepelt egy német daltestület is, akik tekintettel haladottabb korukra, kiesnek a kritika alól. Dalaik közepette eszembe jutott az én régi daltkedvelő társaim, akik az első tenort, második tenort, bész és basszusban vették ki részüket. Úgymint Somogyi Elemér, Serfőző János, Ricz Ambrus, Herold János, Dobler Ferencz, Bodnár József, Boros Miklós és sok mások, a bridge- porti munkástársak kö^ül, akiknek neveik hirtelen nem jutnak eszembe. És tekintettel a mi haladott korunkra is, ezeket az embereket szerettem volna szembeállítani a német daltestvéreimmel. Meggyőződésem az, hogy az elmaradottabb népies dalokba is, érzést tudnának varázsolni még ma is. Mert a “Föl, föl, ti rabjai a földnek”, cimü daltól kezdve az összes forradal mositó dalokig, mind értéktelen né válnak, ha azokat nem olyan emberek dalolják, akiknek sziveikben a forradalmi eszmék nyomai nem találhatók meg Tehát a legelmaradottabb dalokból is, a forradalmi szivek, gyújtanak értékes tüzet. Aztán a program között szerepelt a forradalmi IWW-isták kitűnő dalosa Anna Mattson, kinek kedves hangja nem csak fülbemászóak voltak, hanem a szivek körül is kaparászott. Aztán következett az est szónoka, a forradalmi szervezetünk Védelmi Bizottságának egyik régi kimagasló tagja, Herbert Mahler, aki ismertette a védelem elengedhetetlenül szükséges fönmaradását. Mert ha jelenleg nincsenek is az osztályharcból kifolyólag bebörtönzött társaink a börtönök dohos levegője közé bezárva, de vannak az osztályharcban elesett testvéreinknek hozzátartozóik, akiknek mint szerető férjeiket elvesztett özvegyek, karácsonyi tármogatásban szoktuk fájdalmaikat kissé enyhíteni. Amit csak is olyan mértékben tudunk megtenni, amilyen mértékben az anyagiak folynak be. Ha nagyobb összeg folyik be, akkor ezen özvegyeknek is többet tudunk adni. Mahler munkástársunk figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy ne feledjék azt, hogy még ma kapitalista társadalomban élünk, ahol a börtönök hamarosan megtelhetnek az osztályharc fogjaival is. Ha a bebörtönzött munkásoknak védelmük nincs, akkor a börtönökben is hosz- szabb ideig maradnak bent. Tehát a védelemre a mai társadalomban még nagy szükség van. Nagyon szomorú az, hogy a kalapozásnál csak 103 dollár és harminchat cent folyt be, amit annak tulajdonítok, hogy a túlnyomó többség nem forradalmárokból, hanem száz százalékos hazafiakból állt, amit a fönt leirt festmények is bizonyítanak. A munkásosztálynak ideje volna már megismerkedni a forradalmi ipari szervezetünk azon állásfoglalásával, amely az egy mindért és a mind egyért alapján áll. Ha a munkásosztály egy boldogabb társadalom megteremtését óhajtja, akkor adja meg a legmesszebbmenő támogatását forradalmi testvéreinek és csatlakozzon sorainkhoz, hogy mielőtt megvalósíthassuk a várva várt Ipari Demokráciát. O.Ui*S. Katolikus babona a gyógyászatban New York város iskoláinak tanfelügyelősége (Board of Superintendents) ez év junius hó 8-án kiadott rendeletével a város iskoláiból és könyvtáraiból kitiltotta az ország egyik legnívósabb hetilapját, a liberális Nation” cimü folyóiratot. A kitiltásra az adott okot, hogy a Nation leközölte Paul Blanshard azon cikksorozatát, amelyben ismerteti, hogy a katolikus egyház birtokában levő, avagy ezen egyház befolyása alatt álló kórházakban sok esetben a szent maszlagot és a térítést a^gyógyi- tás fölé helyezik. Blanshard nem tett egyebet, mint felhívta az amerikai közönség figyelmét azon utasításokra és elvi irányokra, amelyek követésére kényszerítik a püspökök, érsekek és egyéb főpapok által jóváhagyott könyvekben a katolikus orvosokat és ápolónőket. Ez a kitiltás országos méretű tiltakozást váltott ki, amely egyre növekszik. Dr. William Jansen főigazgató azt állítja, hogy ilyen Írásokat nem adhatnak a tanulók kezeibe, mert a katolikus szülők ellenzik. “Az amerikai iskolák tradíciójával ellenkezik, hogy kontroverziális vallásos dolgokat vigyünk be az iskolába” — mondja a főigazgató. “De hiszen ez nem kontrover- zális, miután csak a puszta tényeket tartalmazza”, — felelte erre Archibald MacLeich, neves költő s volt kongresszusi könyvtárnok. És ezen fordul az egész kérdés, mert kontroverzális a kérdés csak akkor, ha azon vitatkozhatunk, hogy vájjon igaz-e, vagy sem? De a Blanshard állításainál szó sem lehet, hogy nem igazak, hiszen csupa dokumentumokból idéz, megadja a neveket, a dátumot és minden olyan adatot, hogy bárki utána nézhet. Még maga Dr. Jansen sem meri azt mondani, hogy Blanshard adatai nem igazak. SZÖRNYŰ DOLGOK Annyi azonban tény, hogy a cikkek szörnyű dolgokra hívják fel az olvasók figyelmét. Megtudjuk például, hogy a katolikus orvosok ha engedelmeskednek az utasításnak, tanács és segítség nélkül hagyják azt az anyát, akinél méhenkivüli fogamzást találnak, mert a “meg- fogamzott fetuszban már lélek van s ezt a lelket nem pusztíthatják el keresztelés nélkül, mert akkor örök kárhozatra jutna”. így úgy az anyát, ^nint a fetusz-lelket “az isten magához szóllitotta”. Ilyen és hasonló dolgokat mutat ki Blanshard ezen cikkekben, amelyektől a tenfelügyelők féltik a tanuló ifjúságot, mert mint mondják a katolikus szülők legtöbbje nem ismeri ezen dolgokat és valószínűleg megköszönik, hogy femivják rájuk a figyelmüket. Csupán a katolikus papság haragszik ezen leleplezésekért és ettől a haragtól félnek a tanfelügyelő urak. Mi azonban nem törődünk a tanfelügyelők haragjával és azért olvasóinknak alkal mat adunk arra, hogy a Balnshard féle cikksorozatot elolvashatják magyar fordításban a már megjelent 1949-es Bérmunkás naptárban. Olvasóinkra bízzuk, Ítélkezzenek, vájjon helyesen cselekedett-e a new yorki iskolahatóság, amikor ezen cikk miatt kitiltotta a Nationt az iskolákból ? A Blanshard cikken kívül természetesen számos más kitűnő cikket is hozunk és már most felhívjuk az olvasók figyelmét a következő cimüekre: Miért? Miért? (folyik az idegháboru, vezércikk); Hegyek a tenger fenekén; Angolul tanító nélkül (tárca); A gyermekparalizis oltószere; Hogyan és mit olvassunk? Szent Egyház szere je a gyógyászatban; Hajsza az elemek után; Andris (tárca); A zene értékelése; Változnak az idők, (társadalomtudom á n y i cikk); A haldokló atya tanácsa, (tárca); Harc a társadalom irányításáért; Hiányosak-e a tápszereink? A repülés sebességének határai; Atombomba és időjárás, stb. Az uj magyar költészet remekei, továbbá az érdekes képek a Bérmunkás 1949-es naptárát kétségkívül a legértékesebb karácsonyi és újévi ajándékká teszik. DU PONT “BIRODALOM” CHICAGO — A szövetségi Grand Jury vizsgálatot folytat, hogy a Du Pont érdekeltség megsértette-e a trusztellenes törvényeket, kihallgatta a 68 éves Lamont Du Pontot, akit a Du Pont család fejének tekintenek, továbbá 21 iparbárót, akik a szövetségi ügyészek^ állítása szerint számos nagy cég egyesítése révén monopolisztikus jogokat nyertek több ipartelmel- vény felett, mert az egyesítéssel megszüntették a versenyt s a piacot teljesen hatalmukba kerítették. Az ügyészek állítása szerint a Du Pont család a külömböző Du Pont cégek mellett kontrolt szerzett és gyakorol a General Motors, U.S. Rubber, Ethyl Corporation, Bendix Aviation, North American Aviation, Kinetic Chemicals, Inc. hatalmas iparvállalatok és számos kisebb cég felett. Ezen iparvállalatok összesége a “Du Pont birodalmat” alkotják. A Du Pont család érdekét védő ügyvédek csoportját Dean Acheson irányítja, aki nemrégiben az al-külügyminiszteri tisztséget töltötte be. Acheson tagadja, hogy a trusztellenes törvény megtörésére összeesküvés történt, amennyiben a Du Pontok nem titkolták, hogy kontrolt szereztek az említett nagy ipar- vállalatok felett és most már robbanószerek és egyéb kémiai anyagokon kívül festéket, automobilokat, repülőgépeket, mosógépeket, írógépeket, fegyvereket stb. is árulnak. A Grand Jury Lamont Du Ponton kívül megidézte még Pierre Du Pontot, Henry B. Du Pontot, továbbá Alfred P. Slo- ant és több más ismert iparbárót is. NEM ÁLSZERÉNY STEVENS POINT, Wiss. — Norman Thomastól, az amerikai Socialist Party vezérétől, aki már többször volt a párt elnökjelöltje, megkérdezték, hogy miért nem pályázik szenátort, képviselői, vagy valami más alacsonyabb tisztségre is, mire ezt válaszolta: “Minek, hiszen úgy sem választanak meg, igy legalább a legmagasabb tisztség után szaladok”. Koreában letartóztattak 1600 lázadó munkást és már kivégeztek 55-öt, a többire is valószínűleg halál vár, vagy hosszú évek a börtönben. Mindezt az amerikai mintájú demokrácia nevében könyvelik el. Az angol sajtó elégedetlen, panaszkodik, hogy .a királyi újszülöttről nem adnak ki elég információt, noha az angol népet boldoggá teszi, ha a fenséges csemete pelenkájának csak a képét láthatja is. — Az amerikai királyimádó lapok még a szagát is továbbítanák, ha képesek volnának rá. Az amerikai rádió-hallgató közönség sajnálkozva veszi tudomásul, hogy Edgar Bergen fabábuja, Charles McCarthy, visszavonul a rádiótól, noha marad még ott elég fajankó, habár Charley volt az egyetlen, aki azt büszkén beismerte.
