Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-12-25 / 1559. szám

s luiiai BÉRMUNKÁS 1948. december 25. ELMÉLKEDÉS Szervezetünk new yorki Vé­delmi Bizottságának fölhivását a Bérmunkás lapunkon keresz­tül,- magunkévá tettük. A la­punkban kijelölt címet felesé­gemmel együtt megtaláltuk. De megérkezésünk nagyon korai­nak bizonyult és igy volt alkal­mam jobban szemügyre venni a finneknek csinos kis helyiségét. Először is a színpadot figyeltem meg, amely részemről hamaro­san a legmelegebb barátságot biztosította a csinos kis színpad­dal, amivel a múltakra emlékez­tetett, hogy valamikor rggen, én is voltam szereplője az ilyen kedves kuliszáknak. Aztán meg­figyeltem a falon függő festmé­nyeket, amelyek fölületén vala­mi királyi, avagy valamilyen hercegi korona díszelgett. Ami értésemre adta azt, hogy ez a csinos kis helyiség, nem a for­radalmi munkások otthona, ha­nem polgári gondolkozásu egyé­neké, amit az is bizonyított, hogy túlnyomó többségük pol­gári vonatkozásuak voltak. Magyarok közül csak egy pár IWW-isták és a szervezetükkel őszintén szimpatizáló munkás­testvéreink voltak jelen. A pol­gári gondolkozásuak közül egyet sem láttam. És nem lát­tam egyet sem a hitleri eszmék­kel frigyre lépett elemekből sem. A program számaiban szere­pelt egy német daltestület is, akik tekintettel haladottabb korukra, kiesnek a kritika alól. Dalaik közepette eszembe jutott az én régi daltkedvelő társaim, akik az első tenort, második te­nort, bész és basszusban vették ki részüket. Úgymint Somogyi Elemér, Serfőző János, Ricz Ambrus, Herold János, Dobler Ferencz, Bodnár József, Boros Miklós és sok mások, a bridge- porti munkástársak kö^ül, akik­nek neveik hirtelen nem jutnak eszembe. És tekintettel a mi ha­ladott korunkra is, ezeket az embereket szerettem volna szembeállítani a német daltest­véreimmel. Meggyőződésem az, hogy az elmaradottabb népies dalokba is, érzést tudnának va­rázsolni még ma is. Mert a “Föl, föl, ti rabjai a földnek”, cimü daltól kezdve az összes forradal mositó dalokig, mind értéktelen né válnak, ha azokat nem olyan emberek dalolják, akiknek szi­veikben a forradalmi eszmék nyomai nem találhatók meg Tehát a legelmaradottabb dalok­ból is, a forradalmi szivek, gyúj­tanak értékes tüzet. Aztán a program között szerepelt a for­radalmi IWW-isták kitűnő dalo­sa Anna Mattson, kinek kedves hangja nem csak fülbemászóak voltak, hanem a szivek körül is kaparászott. Aztán következett az est szónoka, a forradalmi szervezetünk Védelmi Bizottsá­gának egyik régi kimagasló tag­ja, Herbert Mahler, aki ismer­tette a védelem elengedhetetle­nül szükséges fönmaradását. Mert ha jelenleg nincsenek is az osztályharcból kifolyólag bebör­tönzött társaink a börtönök do­hos levegője közé bezárva, de vannak az osztályharcban ele­sett testvéreinknek hozzátarto­zóik, akiknek mint szerető fér­jeiket elvesztett özvegyek, kará­csonyi tármogatásban szoktuk fájdalmaikat kissé enyhíteni. Amit csak is olyan mértékben tudunk megtenni, amilyen mér­tékben az anyagiak folynak be. Ha nagyobb összeg folyik be, akkor ezen özvegyeknek is töb­bet tudunk adni. Mahler munkástársunk fi­gyelmeztette az egybegyűlteket, hogy ne feledjék azt, hogy még ma kapitalista társadalomban élünk, ahol a börtönök hamaro­san megtelhetnek az osztályharc fogjaival is. Ha a bebörtönzött munkásoknak védelmük nincs, akkor a börtönökben is hosz- szabb ideig maradnak bent. Te­hát a védelemre a mai társada­lomban még nagy szükség van. Nagyon szomorú az, hogy a kalapozásnál csak 103 dollár és harminchat cent folyt be, amit annak tulajdonítok, hogy a túl­nyomó többség nem forradalmá­rokból, hanem száz százalékos hazafiakból állt, amit a fönt le­irt festmények is bizonyítanak. A munkásosztálynak ideje volna már megismerkedni a forradal­mi ipari szervezetünk azon ál­lásfoglalásával, amely az egy mindért és a mind egyért alapján áll. Ha a munkásosztály egy boldogabb társadalom meg­teremtését óhajtja, akkor adja meg a legmesszebbmenő támo­gatását forradalmi testvérei­nek és csatlakozzon sorainkhoz, hogy mielőtt megvalósíthassuk a várva várt Ipari Demokráciát. O.Ui*S. Katolikus babona a gyógyászatban New York város iskoláinak tanfelügyelősége (Board of Su­perintendents) ez év junius hó 8-án kiadott rendeletével a vá­ros iskoláiból és könyvtáraiból kitiltotta az ország egyik legní­vósabb hetilapját, a liberális Nation” cimü folyóiratot. A kitiltásra az adott okot, hogy a Nation leközölte Paul Blanshard azon cikksorozatát, amelyben is­merteti, hogy a katolikus egy­ház birtokában levő, avagy ezen egyház befolyása alatt álló kór­házakban sok esetben a szent maszlagot és a térítést a^gyógyi- tás fölé helyezik. Blanshard nem tett egyebet, mint felhívta az amerikai közönség figyelmét azon utasításokra és elvi irá­nyokra, amelyek követésére kényszerítik a püspökök, érse­kek és egyéb főpapok által jóvá­hagyott könyvekben a katolikus orvosokat és ápolónőket. Ez a kitiltás országos méretű tiltakozást váltott ki, amely egy­re növekszik. Dr. William Jan­sen főigazgató azt állítja, hogy ilyen Írásokat nem adhatnak a tanulók kezeibe, mert a katoli­kus szülők ellenzik. “Az ameri­kai iskolák tradíciójával ellen­kezik, hogy kontroverziális val­lásos dolgokat vigyünk be az is­kolába” — mondja a főigazga­tó. “De hiszen ez nem kontrover- zális, miután csak a puszta té­nyeket tartalmazza”, — felelte erre Archibald MacLeich, neves költő s volt kongresszusi könyv­tárnok. És ezen fordul az egész kér­dés, mert kontroverzális a kér­dés csak akkor, ha azon vitat­kozhatunk, hogy vájjon igaz-e, vagy sem? De a Blanshard állí­tásainál szó sem lehet, hogy nem igazak, hiszen csupa doku­mentumokból idéz, megadja a neveket, a dátumot és minden olyan adatot, hogy bárki utána nézhet. Még maga Dr. Jansen sem meri azt mondani, hogy Blanshard adatai nem igazak. SZÖRNYŰ DOLGOK Annyi azonban tény, hogy a cikkek szörnyű dolgokra hív­ják fel az olvasók figyelmét. Megtudjuk például, hogy a kato­likus orvosok ha engedelmes­kednek az utasításnak, tanács és segítség nélkül hagyják azt az anyát, akinél méhenkivüli fo­gamzást találnak, mert a “meg- fogamzott fetuszban már lélek van s ezt a lelket nem pusztít­hatják el keresztelés nélkül, mert akkor örök kárhozatra jut­na”. így úgy az anyát, ^nint a fetusz-lelket “az isten magához szóllitotta”. Ilyen és hasonló dolgokat mu­tat ki Blanshard ezen cikkekben, amelyektől a tenfelügyelők fél­tik a tanuló ifjúságot, mert mint mondják a katolikus szülők leg­többje nem ismeri ezen dolgokat és valószínűleg megköszönik, hogy femivják rájuk a figyel­müket. Csupán a katolikus pap­ság haragszik ezen leleplezések­ért és ettől a haragtól félnek a tanfelügyelő urak. Mi azonban nem törődünk a tanfelügyelők haragjával és az­ért olvasóinknak alkal mat adunk arra, hogy a Balnshard féle cikksorozatot elolvashatják magyar fordításban a már meg­jelent 1949-es Bérmunkás nap­tárban. Olvasóinkra bízzuk, Ítél­kezzenek, vájjon helyesen csele­kedett-e a new yorki iskolaható­ság, amikor ezen cikk miatt ki­tiltotta a Nationt az iskolákból ? A Blanshard cikken kívül ter­mészetesen számos más kitűnő cikket is hozunk és már most felhívjuk az olvasók figyelmét a következő cimüekre: Miért? Miért? (folyik az idegháboru, vezércikk); Hegyek a tenger fe­nekén; Angolul tanító nélkül (tárca); A gyermekparalizis ol­tószere; Hogyan és mit olvas­sunk? Szent Egyház szere je a gyógyászatban; Hajsza az ele­mek után; Andris (tárca); A zene értékelése; Változnak az idők, (társadalomtudom á n y i cikk); A haldokló atya tanácsa, (tárca); Harc a társadalom irá­nyításáért; Hiányosak-e a táp­szereink? A repülés sebességé­nek határai; Atombomba és idő­járás, stb. Az uj magyar költészet reme­kei, továbbá az érdekes képek a Bérmunkás 1949-es naptárát kétségkívül a legértékesebb ka­rácsonyi és újévi ajándékká te­szik. DU PONT “BIRODALOM” CHICAGO — A szövetségi Grand Jury vizsgálatot folytat, hogy a Du Pont érdekeltség megsértette-e a trusztellenes törvényeket, kihallgatta a 68 éves Lamont Du Pontot, akit a Du Pont család fejének tekinte­nek, továbbá 21 iparbárót, akik a szövetségi ügyészek^ állítása szerint számos nagy cég egye­sítése révén monopolisztikus jo­gokat nyertek több ipartelmel- vény felett, mert az egyesítéssel megszüntették a versenyt s a piacot teljesen hatalmukba ke­rítették. Az ügyészek állítása szerint a Du Pont család a külömböző Du Pont cégek mellett kontrolt szerzett és gyakorol a General Motors, U.S. Rubber, Ethyl Corporation, Bendix Aviation, North American Aviation, Kine­tic Chemicals, Inc. hatalmas iparvállalatok és számos kisebb cég felett. Ezen iparvállalatok összesége a “Du Pont birodal­mat” alkotják. A Du Pont család érdekét vé­dő ügyvédek csoportját Dean Acheson irányítja, aki nemrégi­ben az al-külügyminiszteri tiszt­séget töltötte be. Acheson ta­gadja, hogy a trusztellenes tör­vény megtörésére összeesküvés történt, amennyiben a Du Pon­tok nem titkolták, hogy kontrolt szereztek az említett nagy ipar- vállalatok felett és most már robbanószerek és egyéb kémiai anyagokon kívül festéket, auto­mobilokat, repülőgépeket, mosó­gépeket, írógépeket, fegyvereket stb. is árulnak. A Grand Jury Lamont Du Ponton kívül megidézte még Pierre Du Pontot, Henry B. Du Pontot, továbbá Alfred P. Slo- ant és több más ismert iparbárót is. NEM ÁLSZERÉNY STEVENS POINT, Wiss. — Norman Thomastól, az amerikai Socialist Party vezérétől, aki már többször volt a párt elnök­jelöltje, megkérdezték, hogy mi­ért nem pályázik szenátort, kép­viselői, vagy valami más alacso­nyabb tisztségre is, mire ezt vá­laszolta: “Minek, hiszen úgy sem választanak meg, igy lega­lább a legmagasabb tisztség után szaladok”. Koreában letartóztattak 1600 lázadó munkást és már kivé­geztek 55-öt, a többire is való­színűleg halál vár, vagy hosszú évek a börtönben. Mindezt az amerikai mintájú demokrácia nevében könyvelik el. Az angol sajtó elégedetlen, panaszkodik, hogy .a királyi új­szülöttről nem adnak ki elég információt, noha az angol né­pet boldoggá teszi, ha a fensé­ges csemete pelenkájának csak a képét láthatja is. — Az ame­rikai királyimádó lapok még a szagát is továbbítanák, ha képe­sek volnának rá. Az amerikai rádió-hallgató közönség sajnálkozva veszi tu­domásul, hogy Edgar Bergen fabábuja, Charles McCarthy, visszavonul a rádiótól, noha ma­rad még ott elég fajankó, habár Charley volt az egyetlen, aki azt büszkén beismerte.

Next

/
Thumbnails
Contents