Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-18 / 1558. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ... $2.00 One Year ........ ..$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy __________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre ................. $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás Sivatalos felfogásával. ____________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Wall Street barátja Pár héttel ezelőtt az amerikai lapok szenzációs hírek módjára jelentették, hogy vége a nagy drágaságnak, az árak minden vonalon esnek s igy nem kell félnünk az inflációtól, amely eddig az Egyesült Államokat is fenyegette. Ezen hírek alapjául az a tény szolgált, hogy egyes élelmiszerek áraiban ideiglenesen negyed, vagy fél százalékos esés mutatkozott, teljesen jelentéktelen arra, hogy a fogyasztó közönség valóban észrevehette volna. A fölmüvelésügyi minisztérium gazdasági osztálya, amely állandóan figyeli és mérlegeli az élelmiszerek árainak hullámzását, nyilatkozatot adott ki, amely ellentmond az újságok optimista híreinek. Ezen nyilatkozat szerint semmi sem mutat arra, hogy az élelmiszerek árai 1949-ben alacsonyabbak lesznek, mint voltak ebben az évben. Az árak, — mondja a jelentés, — valószínűleg azonos színvonalon maradnak egészen 1949 julius haváig és hogy vájjon akkor esni vagy emelkedni fognak-e, attól függ, hogy nem-e kell majd emelni az 1950-es évre előirányzott 15'billiós védelmi és ötödfél billiós ERP (European Recovery Program, más néven Marshall terv) költségvetést. A Department of Agriculture szakértői tehát nyíltan megmondják, hogy minél többet költünk hadügyi célokra és a Marshall tervre, — ami valójában ugyancsak hadicélokat szolgál, — annál magasabbak lesznek itt az élelmiszerek árai, annál nagyobb eshetőséget nyer az infláció. De ugyanakkor hozzátehetjük, hogy annál nagyobb profitot zsebelnek be a bankárok, az iparbárók és a kereskedők is. » Hogy a magas árakból és az inflációból csak a “Wall Street” név alatt említett nagy üzleti érdekeltségnek van haszna, azt Truman elnökjelölt is igen jól tudta és két hónapon keresztül csaknem minden nap mondott egy-egy beszédet a Wall Street felől jövő nagy veszedelemről. A választásból győztesen kikerült Harry S. Truman azonban már egészen másképpen beszél, mintha az elnökjelölt és a megválasztott elnök nem is ugyanazon személy lenne. Truman elnök a múlt héten szükségesnek tartotta megnyugtatni az üzletembereket, hogy a következő négy évben nincs mitől tartaniok. “Az üzletvilágnak”, — mondotta az elnök, — “nincsen semmi oka feltételezni, hogy az én adminisztrációm részéről másféle elbánásban fog részesülni a következő négy évben, mint része volt az eddigi három és fél évben.” És hogy ez a megnyugtatás teljes legyen, még célzást tett arra is, hogy az üzletesek az utóbbi években elég jó üzleteket csináltak. Hát bizony elég jó üzleteket csináltak, amit bizonyít az, hogy a nagy korporációk soha sem jelentettek még olyan nagy profitot, mint az idén. És ha a Truman adminisztráció a következő négy évben is éppen igy fogja támogatni a bankárokat, a gyárosokat meg a militaristákat, akkor bizony csalódni fog az a sok millió ember, aki azért szavazott rá, mert a Wall Street elleni beszédeiből azt vélték, hogy az uj adminisztráció a nagy profitot korlátozni fogja és valóban megszabadulunk az infláció rémétől. Truman elnök idejében figyelmeztet mindenkit, hogy adják fel az üyen reményeket. Bizonyára úgy véli, hogy igy nem esik majd olyan rosszul a csalódás. Amerikai hazafiak Az amerikai hazafiak egyik csoportjáról megint lehullott az álarc. Vagy talán inkább úgy kellene mondani, hogy az amerikai álhazafiak megint bemutatták, hogy mi rejlik a hazafias máz alatt. A múlt évben a Marshall terv felvetése után az amerikai hajózási érdekeltség volt annak egyik legnagyobb támogatója. A hajóstársaságok ügynökei sürögtek-forogtak a kongresszus előcsarnokaiban, rábeszélve a törvényhozókat, hogy megszavazzák a terv költségeit, illetve annak első részletét, négy és fél billió dollárt. A hazafiságiikat természetesen csak emelte az a tudat, hogy az amerikai árukat amerikai hajókon fogják szállítani Európába és igy a hajózási ipar munkásai is keresethez jutnak, nem is szólva persze a hajótulajdonosok nem megvetendő profitjáról. Olyan ügyesek és befolyásosak voltak a hajóstársulatok kongresszusi kijárói, hogy az ERP költségvetésbe kikötötték, hogy az áruknak legalább felét amerikai hajókon kell szállítani. A napokban azonban ERP adminisztrátor Paul G. Hoffman nyilvánosságra hozta, hogy az amerikai hajóstársulatok 50 százalékkal, sőt sok esetben többel is nagyobb árakat kérnek a szállításért, mint az európai, vagy délamerikai társulatok. így például a Franciaországba szállított szén tonnájáért az amerikai társulatok 4 dollár és 50 centtel kértek többet, mint a külföldi társulatok, ami egy kis hajórakománynál már 45.000 dollár külömbséget mutat. Kezdetben, amíg a nagy áruhiány következtében az árucikkeket sürgősen kellett szállítani, Hoffman hajlandó volt megfizetni a rendkívül nagy külömbséget, de most már vonakodik, mert mint mondja, akkor az ötödfél billió nem az európaiakat, hanem csak az amerikai hajóstársulatokat segíti. A hajóstársulatok jelen esetben még azt sem mondhatják, hogy azért kell nagyobb tarifát számitaniok, mert az amerikai munkásoknak nagyobb a fizetése. A hajózási iparban ugyanis oly erős szervezettel bírnak a munkások, hogy az az amerikai partokat érintő minden hajóra kiterjed, bármilyen nemzetiségű zászló alatt hajóznak is, igy kétségtelen, hogy a túlzó nagy tarifa csak a hajózási ipar tulajdonosainak a profitját növelte. Természetesen amennyivel növekszik ezen amerikai iparbárók haszna, annyival kevesebb jut az európai éhezőknek, mert arra a célra már úgy sem maradt volna valami sok a fegyverkezés költségeinek leszámítása után. Gandhi győzelme Az angol gyarmatból függetlenné lett India állam törvényhozó testületé a napokban véglegesen is elfogadta az uj alkotmányt, amelynek legfontosabb része az, amely kimondja a kasztrendszer eltörlését. India népei a több ezer éves törvényeket és hindu tradíciót követve egész mostanáig számos kasztrendszert alkottak. A 60 milliót számláló legalsóbb osztályt az “érinthetetlenek” képezték, akik nem csak örökös szolgaságra voltak Ítélve, hanem külön városrészekben laktak, nem használhatták a városok és falvak közös kutjait, még a folyókba is csak a megjelölt helyeken mehettek be megmosni magukat. Az érinthetetlenek, akiket másképpen még “páriáknak” is neveztek, nem mehettek be a magasabb kasztuak által látogatott vendéglőkbe, üzletekbe vagy templomokba. Ha az utcán találkoztak a magasabbrendü hinduval, le kellett borulniok az árokba, hangoztatva, hogy ők a megvetettek osztályához, az érinthetetlenekhez tartoznak. Természetesen ez a néposztály végzi a legne- nehezebb kézimunkát, amelyért csak valami kevés élelmet és rongyokat adtak nekik s igy úgy néztek ki mint a legnyomorultabb koldusok. Indiának a lakossága körülbelül 300 millió, igy műiden öt lakos közül egy az érinthetetlenek osztályába tartozott. Hogy miért büntettek ilyen súlyosan annyi embert? A hindu vallás szerint amikor az ember meghal a lelke átmegy egy másik ember, esetleg állat testébe. így minden embernek már számos előző élete volt. Felfogásuk szerint akik az crinthetetlenek osztályába születnek, azok valami nagy bűnt követtek el, valamelyik előző életükben és az isten büntetés gyanánt kiddte őket ebbe az osztályba. 'Érinthetetlennek születni bizony elég nagy büntetés volt, most azonban már mindenki tudja, hogy nem isteni hatalomtól származik, mert ez a vallásos hiedelem nem egyéb egyszerű babonánál, de azért egészen napjainkig fentartották, mert a felsőbb- rendüek gazdasági érdekeit szolgálta. Noha a kasztrendszer'elleni küzdelem nem uj keletű, de nagyobb lökést csak az egy évvel ezelőtt orvgyilkosság áldozatául esett Mahandas K. Gandhi hindu reformer mozgalma adott neki. EL VIA1ILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség: nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek miUiói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra r “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keU szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
