Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-12-18 / 1558. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1948. december 18. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. HÁTHA MÉG EGYSÉGES SZERVEZETÜNK VOLNA? . A SZERENCSÉS véletlen — semmi esetre sem a tervszerű akció — játszott közre, hogy a tengerhajózási munkások bérharca, dacára a sok külömböző szakmai szervezetbe való széttagoltságnak, a munkások győzelmével fejeződött be. A nyugati kikötőkben a rakparti munkások sztrájkja következtében — a CIO-hoz tartozó Longshoremen and Warehouse Workers Union vezetésével — három hónapig szünetelt a hajózás. A sztrájk oka részben bérkövetelés, részben a munkaközvetítés módszerének megvé- delmezése, melyet a hajóstársaságok megakartak semmisíteni. Mint ismeretes a hajózási iparban a munkaközvetítést már hosszú évek óta a szervezet intézte, ami nagy előnyt jelentett a munkásoknak. A Taft-Hartley törvény életbelépte óta, amely az ily munkaközvetitést törvény ellenesnek minősiti, mert “az sérti az egyéni szabadság gyakorlását” ami pedig “szívügye” a honatyáknak és munkáltatók- nak. A törvény ezen kitételére hivatkozva a hajóstársaságok megtagadták a munkaközvetítés ily módját kollektív szerződésbe foglalni és mivel a rakparti munkások szervezetének vezetősége a “kommunista ellenes hűségnyilatkozatot” sem volt hajlandó aláírni, a munkáltatók, mint jó “törvénytisztelő hazafiak” nem akartak oly szerződést aláírni, amely ellenkezik az “ország törvényeivel”, de inkább a saját érdekeikkel. A hosszú harc eredményeként lényeges javulást nyertek a munkások a munkaidő és munkaviszonyok rendezésében és 15 cent órabér javítást, valamint a munkaközvetítés egyenlőre a egyformán az érdeke a kizsákmányolás alól fölszabadulni, bármilyen nemzet fiai is és ebben a kérdésben az érdekeik nemzetközileg egységesek. Itt van az első lépcsőfoka annak, hogy egy nemzetközi békés világ legyen a földön, a háborúk mindenkorra kiküszöbölve legyenek és a nemzetközi testvéri megértés szelleme által legyen áthatva az egész világ emberisége. Ez az amiről csak vajúdások vannak az Egyesült Nemzeteknél. mert ott ellentétes társadalmi nézeteket és még sokkal ellentétesebb különféle gazdasági érdekeket számítanának ösz- szeegyeztetni, aminek aztán az eredménye az olyan kudarc, mint amit most is látunk. Ellenben a nemzetköziség helyes megértésének egy gyönyörű példáját láttuk a múlt napokban, amikor minden előzetes tárgyalás vagy tanácskozás nélkül, az angol hajósok megtagadták a tengerre vinni a hajókat, amikor az amerikai rakparti munkások sztrájkban állottak. ténik, amig a munkáltatók találnak egy kedvük szerinti bírót, aki tiltóparanccsal elrendeli, hogy a munkaközvetítés ily módja “törvényellenes” és a munkások felvételét ismét a munkaadók gondjaira bízza. Ez esetben természetesen ismét alkalom nyílna a munkáltatóknak, hogy a szervezetlen munkásak ezreivel tömjék meg a rakpartokat, amig a szervezet tagjai lesnék a munkaalkalmat és a munkáltatók feltételei mellett volnának hajlandók dolgozni. AMÍG a nyugati rakparti munkások elszántan harcoltak a szervezet megvédelmezéséért, a keleti rakpartokon serényen folyt a munka, dacára, hogy ott szintén a kollektív szerződés megújítása napirenden volt és már hónapok óta folytak a tárgyalások. De amig a nyugati partokon a CIO-hoz tartozó szervezetbe vannak a munkások, addig a keleti kikötőkben az AFL-hez tartozó Internatinal Longshoremen Associationba, melynek vezetősége mindent elkövetett — nem hogy segítse a nyugati munkások harcát, hanem — hogy a munkabeszüntetést megakadályozzák és ennek elérésére, hajlandók voltak az eredeti követelések nagyrészét feladni. Nem a szervezet vezetőségén múlott, hogy nem igy történt, hanem a szervezet tagságán, mert amikor a vezetőség és a hajóstársaságok között létrejött egyezményt a tagság elé terjesztették “jóváhagyás” végett, azok úgyszólván egyhangúlag ellene szavaztak és miután a. NLRB által megkövetelt 180 napi “lehülési idő” is eltelt, minden további nélkül november 13-án be is szüntették a munkát az összes keleti kikötőkben. A “váratlan” szrájk nagy bonyodalmat okozott a keleti kikötőkben és a munkáltatók szóAmennyire jelentéktelennek látszó eseménykép adták ezt hírül a világsajtóben, olyan hatalmas jelenség ez, különösen azok részére, akik érzik és tudják, hogy az emberiség jövője, a munkás- osztály -fölszabadulása, a nemzetközi megértés és szervezkedés alapján jöhet csak létre. Mintha csak egyenesen az Egyesült Nemzetek fejéhez akarták volna ezt vágni, az angol hajómunkások. Itt van nézzétek, ez a nemzetközi szolidaritás, ezt kövessétek, ha megakarjátok menteni a világ népeit és mindazt, amit civilizációnak ismertek. És valahogy, különösen mi- reánk, akik a nemzetközi szolidaritás hirdetésének első katonái közé sorozzuk magunkat, olyan hatással van ez a kis gyakorlati jelenség, hogy azt érezzük, még sincs elveszve a jövő! Mert a nemzetközi munkásszolidaritás reménycsillaga habár halványan, de mégis csillog ma is. S holnap talán. fénysugárba öntve a földet, a nemzetközi fölszabadulás örömünnepében gyönyörködhetünk . csövei oly eszeveszett üvöltésbe kezdtek a rakparti munkások ellen, amiért a több százmillió dollár értékű romlandó élelmiszereket sem voltak hajlandók kirakni a beérkező hajókról. A keleti kikötő sztrájk nagyban érintette az európai szállítást és számos beérkező hajót a new yorki eredeti útiránytól Halifax, Kanadába irányítottak, de ugylátszik a kanadai rakparti munkásokba több osztálytudat és ' munkás szolidaritás van, mint az amerikaiakban, mert azok megtagadták oly hajók kirakását, amelyek New York helyett Kanadába mentek. BÁR a véletlen játszott közre, hogy a két szervezet sztrájkja igy megbénította a hajózást, de kétségtelen, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a rakparti munkások úgy a nyugati, mint a keleti kikötőkben "vőze- lemmel fejezték be a sztrájkot csaknem egy időben. Semmi esetre sem a munkáltatók jószívűségén múlott, mert amig a keleti kikötőkben folyt a munka, bizalommal néztek a jövőbe a hajóstársaságok, úgy gondolták, hogy majd csak kiéheztetik a nyugatiakat, mert a szállítást a keletiek segítségével valahogy csak lebonyolították. Ha az összes hajózási munkások EGY szervezetbe lettek volna szervezve nem történhetett volna meg, hogy a nyugati kikötő munkások három hónapig sztrájkoltak, mert mint látható, amikor a keletiek is csatlakoztak a sztrájkhoz, ami megállította a hajózást, nem kellett két hét sem, hogy mind a két szervezet tagjai győzelmet arattak. Sajnos azonban, hogy ezt az egyszerű tényt a munkások fejébe még pöröllyel sem lehet beverni és az Industrial Workers of the World (IWW) sok évtizedes fáradozása ezt megértetni a munkássággal nagyrészben kár- baveszett. Ugylátszik a legegyszerűbb tény a legnehezebb a munkássággal megértetni s még a saját kárukon sem tanúin ik. A HOSSZÚ sztrájkot követő megegyezés azonban minden jel szerint nem békét, hanem csak fegyverszünetet jelent a nyugati rakpartokon, mert minden nap várható egy uiabb sztrájk a hajózásnál érdekelt egy mások szervezet tagjai által. Éz a szervezet a Seamens Union of the Pacific (SUP) amely az AFL kötelékébe tartozik és az eddigi tárgyalások eredményéből Ítélve, nagy a valószínűség, hogy a megegyezés nem lesz szrtájk nélkül. Azt fogja ez jelenteni, hogy a három hónapi sztrájk után most visszatért munkások ismét — bár közvetve — érdekelve lesznek, amennyiben a sztrájkra készülő munkások a hajókon vannak foglalkoztatva és ha a hajók leállnak, a rakparti munkások sem dolgozhatnak. Az Egy Nagy Szervezet elmélete szerint ilyesmi nem történhetne meg, mert a hajózásnál foglalkoztatott összes munkások egy szervezetbe tartoznának és nem lenne külömböző időkben lejáró szerződés amely testvér árulásra kényszeríti az egy iparban, egy mur kán dolgozó munkásokat, vagy pedig ez esetben is bekövetkezhet, hogy a hosszú sztrájk által szenvedett anyagi kimerültség most megsokszorozódik. És az ily sérelmet még az sem orvosolhatja, amivel a nyugati CIO szervezet elnöke Harry Bridges fenyegetőzik, hogy a sztrájk következtében szenvedett munkabér vesztességért port indít a STTP szervezet ellen. Az osztályharcban nem csak nem szabad ily megoldást keresni, hanem ez a leghatározottabban elitélendő, különösen amikor azzal egy Harry Bridges fenyegetőzik, akit a munkáltatók deportál tatni akartak pár évvel ezelőtt, mint “kommunistát”. A TENGERI szállításnál az IWW tagjai is jelentékeny számmal vannak érdekelve úgy a nyugaton, mint a keleten, de sem most, sem a múltban soha egy percig sem haboztak az IWW tagjai annak megállapításában, hogy mi a kötelességük, amikor sztrájk, vagy kizárás van. Még nem volt példa arra, hogy az IWW tagjai átlépték volna a sztrájkőrvonalat, tekintet nélkül, hogy mely szervezet égisze alatt folyt a sztrájk. Amig az IWW szigorú kritikával illeti azon szervezeteket, amelyek a munkásokat giy széttagolva tartják és testvérárulás- ra kényszerítik, n.yilt harc esetén nem csak nem hajlandók átlépni a sztrájkőrvonalat, hanem minden erejükkel támogatják azt és igyekeznek a munkások között a morált emelni, mert osztálytudatos munkások előtt nem lehet az kérdés, hogy kizárás vagy sztrájk esetén a kerítés melyik oldalán van a helyük. És ezt nem csak a szállítási iparban, hanem az összes iparokban meg kell tanulni a munkásságnak, mert csak igy vehetik fel a harcot sikeresen a munkáltatók egyre növekvő hatalmával. A HAJÓSTARSASÁGOK veresége ezekben a harcokban csak ideiglenes és a készületek folyamatban vannak az áramlat irányának megváltoztatására. Mr. Foisie a Waterfront Employers Association (a hajózási munkáltatók szövetségének) elnöke az állami Chamber of Commerce (kereskedelmi kamara) évi konvenciói án kijelentette, hogy a lefolyt rakparti sztrájk “gazdasági kinyilatkoztatás” legtöbb munkáltatónak, hogy a munkásság ereje felülmúlja a munkáltatókét. “Világos — mondotta Mr. Foisie munkáltató társainak — hogy aminek részesei voltunk a hajózási iparban, az meg fog ismétlődni más iparokban ilyen pusztító sztrájk formájában” és felhívta kizsákmányoló társait, hogy mindent kövessenek el annak megakadályozására. És egy percig se áltassuk magunkat azzal, hogy a kizsákmányolok megadással belenyugszanak az elszenvedett vereségbe. Pedig csak a véletlen müve volt, hogy a két körzet és a két szervezet bérharca igy szolgálta a munkások érdekeit. Hátha a vízi szállítási ipar összes munkásai EGY IPARI szervezetbe volnának? És a külömböző ipari szervezetek az EGY NAGY szervezet irodáján keresztül tör-
