Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-27 / 1555. szám

/ « H uioai BÉRMUNKÁS 1948. november 27. Visszavándorlók figyelmébe — VÁLASZ EGY TANÁCSOTKÉRŐ LEVÉLRE — Kedves Sz . . . Munkástárs: Engedje meg, hogy privát levelére lapunkban, tehát nyilvá­nosan válaszoljak, mert az abban felvetett probléma közérdekű. írja levelében, hogy ön és felesége arról beszélgetnek, hogy esetleg visszavándorolnak Magyarországba, ahová most nagyon hívják a külföldi magyarokat, mert szükség van az amerikai kép­zettségű munkásra és úgy kép-< zelik, hogy önök, akik némi va­gyonkával is rendelkeznek, most odahaza jól el tudnának helyez­kedni és könnyen meg tudnának élni. Mint régi barátjuktól, azt kérdezik tőlem, hogy mit szólok a tervükhöz? Kedves Sz. munkástárs, mint régi barátjuk, nagyon őszintén fogok válaszolni. Őszintén meg­írom önnek, hogy az én infor­mációim alapján csak azt mond­hatom, hogy tegyenek le erről a tervről, mert igen nagy a való­színűség, hogy nagyon nagy csalódást hoz magukra. Azt a hazafelé szóló csalogatást ne vegyék komolyan. Emlékezze­nek vissza arra a táblára, amit a szerkesztőségekben szoktak kiakasztani, amin ezt olvastuk: “A szives marasztalást ne tes­sék komolyan venni.” így látom én ezt a hazahivogatást is. El­mondom, hogy miért. Minden információm arra mu­tat, hogy a közép-európai uj gazdasági rendszerben (tehát Magyarországon is) az alapve­tő elv, hogy mindenki munkával keresse meg a kenyerét, vagyis, hogy a pénznek ne legyen nagy jövedéket hozó képessége. Ott véget akarnak vetni annak a vi­lágnak, amelyben valaki ezt mondhatja: Nekem már nem kell dolgozni, mert a pénzem dolgozik helyettem! Ennek kö­vetkeztében a befektetések után származó jövedelmeket nagyon megadóztatják. Ha tehát önök arra számítanak, hogy kis va­gyonkájukkal, — amely talán forintra átszámolva jelentékeny összeget mutathat, — befekte­tik jövedelmet hozó házakba, üzletbe vagy egyéb birtokba és annak a jövedelméből élnek, ak­kor rosszul számítanak és a csa­lódás esetleg kis vagyonkájuk elvesztését is jelentheti s akkor máp ez az önök korában nagy­mérvű szerencsétlenséggel azo­nos. Amig tehát fent említett gaz­dasági elv a szociálista társada­lom kiépítése szempontjából na­gyon helyes és üdvös, addig az öreg visszavándorlókra nézve nagyon is kedvezőtlen. Viszont nem kívánhatjuk az uj életre ébredt országoktól, hogy az öreg visszavándorlók kedvéért letérjenek ezen máskülönben na­gyon helyes útról. És azzal se áltassa magát, hogy a maga amerikai szakkép­zettségére otthon nagy szükség van. Ön igen jó munkás volt ab­ban a gyárban, ahol begyakorol­ta az amerikai módszereket és az amerikai gépek használatát, amelyekkel nem sokra menne ott, ahol az ily -felszerelés hi­ányzik. Csak a nagyon képzett tervező' mérnökök vagy * igazán elsőrendű mechanikusok vihet­nek számbavehető értéket a tu­dásuk révén, de nem a tömeg­produkció munkásai, hiába vol­tak bármilyen ügyesek is a na­gyon is szükkörü szakmájuk­ban. Magyarországon most hóna­pok alatt évtizedes mulasztáso­kat akarnak pótolni, ami a ter­melés iramának oly nagymérvű meggyorsítását jelenti, hogy az idősebb ember aligha képes kö­vetni. Különösen képtelen ak­kor, ha uj szerszámokat és uj módszereket kell megismernie. Az amerikai munkásnak eddig is szokatlan volt az európai munkások felett tartott erős fe­gyelem, ma még szokatlanabb és önök sem tudnák egykönnyen el­viselni. De a legfontosabb tényező az, hogy az amerikai átlagos mun­kás életszínvonala messze-mesz- sze felette áll az európainak. Maguknak itt egészen termé­szetes a hideg-meleg vizes kony­ha, a fürdőszoba, villanyjégszek­rény, mosógép, villanyvasaló, piritós-készitő, kávéfőzők, rádió, sőt legtöbb esetben az automo­bil is még sok, sok, igen sok ap­róbb kényelmi eszköz, amelyek­re csak akkor emlékszünk leg­inkább, amikor hiányzanak. És ezeknek igen nagyrésze otthon még hiányzik. Nem Írom az uj rendszer terhére a hiányt, de amikor önök fürdőt akarnak venni és nincs fürdőszoba, nem gondolnak arra, hogy az kinek a hibája, hanem csak arra, hogy kényelmetlenül érzik magukat és vágynak vissza ide, ahol ezen kényelmi eszközöket megtalál­ják. ______ Különösen az idősebb népek­nek nehéz lemondani azon ké­nyelmi eszközökről, amikhez a hosszú életen át hozzászoktak. Remélem, hogy ezt a levelet nem csak önök, hanem a vissza- vándorlást intéző magyar ható­ságok is elolvassák és az itt el­mondottakat figyelembe véve korlátozni fogják a hazacsalo­gatást. Nem szolgálhatja Ma­gyarország javát egy csomó öreg amerikai magyar esetleges keserves csalódása! De azt is tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretnék kihasz­nálni saját részükre a jelenlegi uj viszonyokat. Hallottam pél­dául már olyan amerikai ma­gyarról is. aki egyszer vagy két­szer elment a munkáslapok mu­latságaira. ahol 75 centért meg­ette a dollár értékű ebédet és ezen az alapon azt állítja, hogy ő a munkásmozgalom első zász­lóvivője, tehát megérdemli, hogy Magyarországon valami nagyon jó “dzsáb”-ot (állást) adjanak neki. Ezt tették sokan negyed­századdal ezelőtt Oroszország­ban s amint látom ez a típus még mindig nem veszett ki. Nem csodálkozom, hogy véde­keznek ellenük Magyarországon is és ez a védekezés gyakran a jószándéku embert is megüti. Viszont a másik oldalról azt is tekintetbe kell venni, hogy Magyarországon még mindig iz­galmasak az állapotok, a forra­dalom ott még nem nyert befe­jezést. A felülkerekedett mun­kásosztály tagjai jól tudják, hogy ha az ellentábor kerülne újból hatalomra, akkor Magyar- ország egyetlen nagy kinzókam- rává változna át. Nagyon ébe­ren őrködnek tehát minden el­lenforradalmi megmozdulás el­nyomására. Mi is úgy tennénk, ha a helyükben volnánk. De ily körülmények között nem szá­míthatunk olyan szabadságjo­gokra, mint itt élvezünk Ameri­kában, még a Taft-Hartley tör­vény dacára is. így annak, aki évtizedeken át élt Amerikában nem valami jól esnek a szabad mozgást, a kritikát és egyéb ha­sonló dolgokat korlátozó intéz­kedések. Ezen a réven is sok csalódás éri a visszavándorlót. Ezek azok az okok, amelyek következtében azt tanácsolom önöknek, hogy ha van elég pén­zük ara, hogy pár heti vagy ha­vi LÁTOGATÁSRA hazamenje­nek, minden esetre menjenek, de nagyon jól gondolják meg, ha végleges tartózkodásra akarnak menni, mert az eshetőség igen nagy a keserves csalódásra. Szívélyesen üdvözlöm mind- ketőjüket » hívük Geréb József PULYKA TÖRTÉNET Amerikai tradíció, hogy a no­vember negyedik csütörtökjére eső Thanksgiving Day (Hálaa­dás napja) ünnepi ebédjének központját a pulyka pecsenye képezze. Az igazi thanksgiving- napi ebéd a sült pulyka, amelyet a szintén amerikai eredetű édes és fehér krumplival, cranberry sajttal, továbbá pumpkin-pie (tök-lepény) mellékételekkel tá­lalnak fel. Mindezek teljesen amerikai eredetű ételek, amelyeket más földrészeken» Amerika felfede­zése előtt egyáltalán nem ismer­tek. Az amerikai indiánok, ha­bár kezdetleges módon is már termeltek úgy krumplit, mint kukoricát, sőt tököt is. A puly­kát ugyan nem tenyésztették, de azért ehettek eleget, mert az erdők, mezők vad madarai közé tartozott. Érdekes dolog, hogy dacára a pulyka amerikai eredetének, még sem itt honosították meg és kezdték el a tenyésztését, ha­nem Ázsiában és Európában és onnan hozták vissza Ameriká­ba. A- pulyka angol nyelven “Turkey”, — ami az angol nyel­ven azonos a “Törökország” névvel is. Sok vitára adott már okot, hogy miért kapta a pulyka ezt a nevet ? A pulykáról szóló legrégibb leirást egy német-svájci tudós, Konrád Gesner adta, akinek a 16. század közepén megjelent ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: J. Buzay, Cleveland........... 1.00 L. Decsi, Akron............... 2.00 I. Farkas, Akron............... 1.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Fodor, Cuy. Falls........... 3.00 P. Hering, Buffalo ........... 5.00 J. Kollár, Cleveland _____ 1.00 M. Krieger, New York __ 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 4.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 3.00 A. Molnár, Cleveland ___ 1.00 J. Munczi, Cleveland ____ 2.00 L. Páll, Ambridge ______ 9.00 P. Pika, Chicago .....____ 2.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn _____ 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 1.00 S. Székely, Cleveland ___ 3.00 K. Udvarnoky, Flint ____ 2.00 J. Vizi, Akron _________ 5.00 J. Zára, Chicago ............... 2.00 könyvében megtaláljuk a puly­kának rosszul rajzolt, de azért tisztán felismerhető képét alat­ta a magyarázattal, amely sze­rint ez a nagy madár a “Kalkut­ta! tyuk”. Talán innen kapta a pulyka az olasz nevét, amely “Gallo DTndia” (Indiai tyuk), amiből aztán a franciák a “di- non” nevet készítették. Ebből vi­szont a bécsi németeknél az “in- dianer” név került forgalomba. Nagyon valószínűnek látszik, hogy az amerikai vadpulykát először Kis-Ázsiába vitték és ott honosították meg. Onnan a tö­rök területekre, majd a mai Ro­mániába került, ahonnan foko­zatosan terjedt tovább nyugat­ra, mig eljutott Hollandiába és Franciaországba is, ahonnan az­tán visszahozták Amerikába, az eredeti hazájába, de most már szelídített állapotban a Thanks­giving és karácsony napi nagy vendégszereplésre. TRUMAN ELNÖK JELLEM­ZÉSE WASHINGTON — Amikor egy állítólagos magasrangu tisztviselőtől kérdezték, hogy szereti a választások eredmé­nyét? — igy válaszolt: “Nagyon örülök, hogy Harry S. Truman győzött a választáso­kon, mert először is nagyon jó ember; — annyira jó, hogy már is elfelejtette, hogy a választá­sok ’előtt mit mondottak és csi­náltak úgy az ellenségei, mint a barátai. Másodszor, sokkal te­hetségesebb, mint Dewey kor­mányzó, mert az csak ígérte, hogy a Wall Street embereit ma­gas állami tisztségekbe fogja ültetni, Truman azonban nem­csak ígérte, hanem meg is tette. És végre harmadszor, nagyon ügyes ember, aki a választások előtt kisajátította Wallace prog­ramját most pedig kölcsönvette és megvalósítja a Dewey prog­ramját is — ezzel bizonyítja, hogy ő is ‘egységet’ akar.” A posta-hatóság megkívánja, hogy ott, ahol a város zónákra van osztva, a lakosság a ZÓNA SZÁMÁT TÜNTESSE FEL A LEVELEIN hogy az ilyen he­lyekre MENŐ levelekre is nem­csak a hozzánk küldött levele­iken, de MINDEN LEVELÜ­KÖN jelezzék a város mellett a zóna számot. Ezzel gyorsítják a posta forgalmát. !

Next

/
Thumbnails
Contents