Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-27 / 1555. szám
6 oldat BÉRMU NKÁ S 1948. november 27. A kapitalizmus védelmezői Egyről-Másról (a.l.) Amig a munkások egyoldalról elkeseredett harcot vívnak, egy a mainál igazságosabb társadalmi rendszer megvalósításáért, addig a munkások szervezetein élősködő vezérek, akiket már többé nem lehet a proletárok közé sorolni, ádáz harcot indítanak minden szocialista törekvések ellen. Úgy az AFL, mint a CIO vezérei, akik a bankárok jövedelmei lajstromába sorozhatok, már régen eltávolodtak a proletár sorstól. Nem is lehet azért azon csodálkozni, hogy minden ténykedésükkel a magántulajdonra épült kapitalista rendszert igyekeznek szolgálni. Az AFL konvencióján, amely mostan Cincinatti-be van folyamatban azzal foglalkoznak, hogy miként lehetnek a kapitalistáknak legjobban szolgálatára a szocializmus ellen. Amikor a Wagner-féle munkásvédelmi törvényt életbeléptették, akkor az ellen foglaltak állást, mert az a törvény nem mondta ki, hogy csak az AFL-nek van joga a munkások szervezésére. A Wagner törvények szerint a munkások maguk szabják meg, hogy melyik szervezethez akarnak tartozni. A Roosevelt adminisztráció a Wagner törvényekkel kapcsolatban nagy befolyással volt a CIO gyors fejlődésére, amit az AFL basái nem jó szemmel néztek. Ma azonban a Taft-Hartley törvények helyett, a Wagner törvény visszaállítását követelik. Hogy egy ilyen AFL konvencióról tiszta képet szerezzen mindenki akit érdekel, hát megmondhatjuk, hogy ottan nem az iparokban dolgozó munkások a küldöttek, hanem kizárólag a hivatásos szakszervezeti vezérek, akiket sohasem a referendum szavazás választja meg, hanem a konvenciókon egymást nevezik ki. Az ilyenfajta választásokat nevezik ők demokratikusnak. Ezen a konvención határozták el, hogy minden vöröset, ki kell üldözni az AFL-ből. ők ugyanis mindenkit vörösnek bélyegeznek, aki saját fejével gondolkozik. Ezzel kapcsolatban elhatározták, hogy az angol szakszervezetekkel kapcsolatban egy “nemzetközi” (?) szakszervezetet fognak alakítani. Hogy mennyire lesz nemzetközi és mennyiben fogja szolgálni a feltörekvő munkásosztály érdekeit, azt már most is megállapíthassuk. Elég bizonyítékot szolgál az a határozat, amely követeli George Marshall lemondását azon okok miatt, hogy nem eléggé erélyes az oroszok ellen és még nem tett lépéseket, hogy több katonai segítséget adjon az Egyesült Államok a görög reakciónak, meg a korruptságáról hírhedt kínai kormánynak. A fenti határozatok nagyon világosan tükrözik vissza a AFL-nek reakciós voltát. Azt szokták mondani, hogy “az alma nem esik messze fájától”. Azért használom a fenti idézetet, mert a CIO főkolomposai az AFL fáján teremtek, csak annyiban különböznek az előbbitől, hogy részben az ipari szervezet formáját viselik. A CIO ezidei konvencióját Portland, Or. tatja, november 22-iki kezdettel. Ezt megelőzőleg a központi vezetőség már néhány napja gyülésezik. Az ottani tárgyalásokból már nagyon sok indítványok kerültek nyilvánosságra, amelyekből meglátszik, hogy nem sokkal különböznek az AFL-től. Már a központi vezetőség gyűlésén bizonyságot akarnak tenni arra, hogy igenis ők éppen olyan jól szolgálják a kapitalizmust, mint az AFL. Első cselekedetük volt megbélyegezni azokat, akik a prog- resszive pártot támogatták az utolsó elnökválasztáskor. A CIO is állandóan a Taft-Hartley törvény visszavonását követelte, mostan azonban elitélik azokat a tisztviselőket, akik nem voltak hajlandók aláirni a Taft-Hartley törvények által megszabott hüség- esküt. Azonfelül már előre figyelmeztetik a baloldali vezetőséget, hogy mondjanak le hivatalukról, mert a konvenció úgy is lemondásra fogja őket kényszeríteni. Igen jó tanulságot vonhatnak le maguknak ebből a kommunista elvtársak, akiknek oroszlán részük volt a CIO megszervezésében. Indítványozva lett, hogy a CIO szakítson meg minden összeköttetést a nemzetközi szakszervizetekkel, amelynek a CIO is szerves része és annak idején alapitótagként szerepeltek. El sem tudjuk képzelni, hogy ezek az elhájasodott “munkás” vezérek, hogy képzelik el a munkások felszabadítását? Minden tevékeny- ségük bizonyítja, hogy a saját részükre már biztosították a gondnélküli jólétet, máskülönben pedig a világ munkásságának gigászi küzdelme nem érdekli őket. Megint csak azt kell megállapítani, hogy az embereknek gondolatát gazdasági helyzetük riányitja. Az amerikai munkásmozgalom, még mindig a mesterlegények szervezetének korszakára hagy következtetni. Azok pedig akik talán azzal a gondolattal igyekeztek építeni úgy az AFL, mint a CIO-t, hogy idővel osztályharcos szervezetté fogják átformálni, a legnagyobb tévedést akkor követték el, amikor a tényleges osztályharcot a közvetett politikai harccal akarták helyettesíteni. Az európai szakszervezetek akkor vezették le a munkásokat a tényleges harcok mezejéről, amikor a gazdaságilag megszervezett munkások fölé helyezték a politikai pártokat és a legtöbb esetben a munkásosztályon kívülállókat akarták politikai hivatalokba beválasztani, hogy a munkások felszabadulását kieszközöljék. Mi ipari unionisták azt mondjuk, hogy a munkásosztály maradjon meg az osztályharc szinterén, mert csak akkor érjük el a munkásosztály tényleges fölszabadulását, ha az osztályharc evő- zedelmeskedett az ellenfélen. Az itteni munkások szervezetei még mindig nyíltan kimondjak, hogy hívei a magántulajdon rendszerén épült kapitalizmusnak. Azért nem is várhassuk az AFL-től, sem pedig a CIO- tól, hogy a közel jövőben még csők gondolatban is a munkásosztály hivatását próbálják betölteni. (Folytatás a 2-ik oldalról) hogy a védelem minden kísérlete ellen akadályt gördített a tanuk kihallgatásánál. Úgy a biró, mint a vádló ügyész a kérdéseket úgy adták fel a vád tanúinak, hogy azok akarva sem térhettek ki oly felelet adástól, amely terhelő volt a vádlottra. Azonban egy tanú sem tett esküt arra, hogy Hill azonos Morrison gyilkosával Az egész vád kizárólag körülményes és nem határozott bizonyítékokra volt építve. Nyilvánosan tudott volt az, hogy Morrison állandó rettegésben élt, hogy ellenségei meggyilkolják bosszuállásból. Joe Hill és Morrison utjai pedig sohasem keresztezték egymást és semmi oka nem volt rajta bosz- szut állni. Morrisont 38 kaliberű Colt lö- veg ölte meg, mig Hill fegyvere 30 kaliberű Luge volt. Bár a Morrison fegyveréből egy golyó hiányzott, de arra nincs bizonyíték, hogy azt akkor este lőtték ki, vagy hogy egyáltalán kilőtték, mert Morrison rendőr volt és a rendőröknél általában szokásban van, hogy egy cilindert üresen hagynak a revolverben és arra zárják le a kakast. De ha egyáltalán kilőtték és az Hűlt találta volna, akkor a golyót megtalálták volna az üzletbe, mert Hillnek a mellén ment be a golyó és a lapocka alatt ment ki. A vizsgálat azonban azt is kiderítette, hogy Hill ruháján á lyuk négy inchel alacsonyabb volt mint a testén, ami azt bizonyítja, hogy a kezei a levegőbe voltak emelve mikor a lövést kapta. A füszerüzletben a lövöldözés 9:45 órakor volt, Hill pedig 11:45 órakor jelent meg az orvosnál és a ruhája egészen friss vértől volt nedves, ami azt bizonyítja, hogy csak percekkel előbb kaphatta a lövést, ellenkező esetben a ruháján már megszáradt volna és két óra alatt teljesen el is vérzett volna. HA HILLNEK egyáltalán oka lett volna valamitői tartani, nem ment volna ismerős orvoshoz, nem mondta volna meg lakása címét és nem engedte volna, hogy az orvos a lakására vigye. A sebesülés és a letartóztatás között három nap telt el és igy elég ideje lett volna eltűnni, vagy alibit készíteni a seb eredetére. Egy William Busky nevii vándor munkás, amikor értesült Hill letartóztatásáról, jelentkezett a Seattle-i rendőrségen, hogy ő a gyilkosság napján együtt volt Hillel és este 10 órakor vált meg tőle és akkor még nem volt megsebesülve. A seatt- lei rendőrség táviratozott a Salt Lake City-i rendőrségnek a Busky vallomásáról, mire vissza táviratoztak, hogy tartsák Bus- kyt fogva további «értesítésig, azonban többet nem hallottak Salt Lake City-ből és Buskyt 41 napi fogság után engedték szabadon, amikor már az Ítélet ki volt mondva. Az ítéletet a védelem megfel- lebezte a Utah állam Supreme Courthoz, az azonban az also bíróság ítéletét helyben hagyta. Ezután a védelem uj tárgyalásért folyamodott, azonban az állami Pardon Board, melynek tagjai ugyan azok a bírák voltak, akik a Supreme Courton ítélkeztek az uj tárgyalásért való folyamodást elutasították, az állam kormányzója pedig Wood- row Wilson, akkori elnök ismételt közbelépését és a svéd kormány tiltakozását sem vette figyelembe, hanem a kivégzést 1915 november 19-én végrehajtották. MINDEN JEL szerint a utahi munkáltatóknak okuk volt Joe Hillt eltenni láb alól, mert éppen abban az időkben az IWW élénk szervezési munkát fejtett ki azon a vidéken az építkezéseknél és ércbányákban foglalkoztatott rabszolgák között és Hill kivégzésével elrettentő példát véltek szolgáltatni a korlátlan kizsákmányolás ellen lázadó munkások között. Ha a halálbüntetést életfogy- tiglanra változtatták volna, nagy a valószínűség, hogy a hamis tanuk, mint a Mooney-Bil- lings, vagy a harlani bányászok esetében jelentkeztek volna, hogy hazugsággal juttatták börtönbe a vádlottat. De miután kivégezték, melyik hamis tanú fogja bevallani, hogy hazug vallomással juttatta puskacső elé Hillt? Joe Hill tárgyalása történetének elolvasása után, minden elfogulatlan ember meggyőződhet arról, hogy a tárgyalás és a kivégzés az amerikai munkásmozgalom történetében a legalávalóbb megsértése az igazságszolgáltatásnak. A utah állami hatóságok szégyenletes és dicstelen cselekedetetét Joe Hill kivégzésében csak azok mullják felül, akik ma 33 év után, néhány meg nem nevezett egyéntől szerzett információk alapján kísérlik meg beszennyezni Joe Hill emlékét. DEWEY GYŐZELME KEY WEST, Fia. — A vakációját itt töltő Truman elnök bejelentette, hogy a United Nation amerikai delegációjának vezetőjéül, — miután Warren R. Austin beteg lett, — a republikánus John Foster Dullest nevezte ki. Dulles állandóan úgy szerepelt, mint Dewey kormányzó képviselője s ez a kinevezés azt mutatja, hogy dacára a választások eredményének, Amerika külpolitikájának irányítása továbbra is Dewey és társai kezében marad. J. Howard McGrath szenátor, a demokrata párt országos elnöke kijelentette, hogy az amerikai üzletembereknek nincs mit félni a Truman adminisztrációtól. — Ezt mi már három év óta mondjuk!
