Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-27 / 1555. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1948. november 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.0U One Year ................................$2.00 Félévre ................................... 100 Six Months ............. 1.00 Egyes szám ára .............. 5c Single Copy _____________ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders __________ 3c Előfizfetés külföldre vagy Kanadába egész évre .................... $2.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még lem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ______________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Riportból vezércikk Pennsylvani állam Donora nevű városka lakói október 29-én, egy pénteki napon, arra ébredtek, hogy nehéz köd ereszkedik le a völgyre, amelyben a város fekszik. Pennsylvania állam hegyes- völgyes vidékein nem túlságosan ritka jelentség a köd, ami addig amig azt csak a levegőben összegyűlt vizpárák okozzák, semmi károsabb következménnyel nem jár, mert az éltetadó napsugarak í'elmelegitik a levegőt, a köd felszáll és a völgy lakói gyorsan el is felejtik. Az október 29-iki ködöt azonban nem egyhamar fogják elfelejteni Donora lakói. Nem is volt az egyszerű köd, hanem a viz- pára és a kormos füstnek az a keveréke, amit mostanában angol nyelven a “smog” szóval említenek. Sötét, piszkos, fullasztó a smog akkor is, hacsak füstöt és kormot tartalmaz, de a donorai smog ezeken kívül még ölő, gyilkoló mérges gázokat is hozott magával. Ez a piszkos, gyilkoló köd péntek reggeltől vasárnap délig sötétítette Donora fölött az eget. Vasárnap megeredt az eső és “kimosta” a levegőt. És ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk, Donora népének ez volt a szerencséje, mert máskülönben a lakosság nagyrésze elpusztult volna. A szemtanuk visszaemlékezései a gyászos két és fél napról úgy hangzanak, mint a rémmesék, vagy pedig mintha valamely fantasztikus iró azt mondaná el, hogy milyen lesz a sorsa egy-egy ilyen völgynek a harmadik világháborúban, ha a mérges gázokkal vagy a gyilkoló rádióaktiv felhőkkel fogják végezni az emberpusz- titást. A köd reggel kezdődött — mondják azok, akik a rémnapokat átélték, — a levegő egyre sűrűbb és piszkosabb lett, dél felé már olyan sötét lett a városban, hogy lámpákat kellett gyújtani. És amint sötétebb és nehezebb lett a smog, a lélegzés is nehezebbé vált. Különösen az idősebb emberek kezdtek fuldokolni, meg azok, akik asztma és hasonló lélegzési betegségekben szenvedtek. Ezek eltorzult arccal, kínzó rángatással igyekeztek »levegőhöz jutni, majd összeestek s nagy szenvedések között múltak ki. A városkának 11 orvosa volt, akik házról-házra rohanva adtak oltásokat a szenvedő betegeknek. Az orvosok közül három hamarosan szintén a betegek soraiba került. Az utcákon mindenfelé összeesett embereket lehetett látni. A pár kórház néhány óra alatt megtelt s a szenvedőket a környékbeli városok kórházaiba vitték, de nem volt elég szállító eszköz. És nem volt elég okszigén-tank és más hasonló készülék sem, amivel a gyilkos smog ellen felvehették volna a küzdelmet. így történt, hogy vasárnap reggelre már több száz beteget és 19 halottat számláltak össze. A halottak száma sokkal több lett volna, ha azok, akik érezték a veszélyt, gyorsan el nem menekülnek. Aki csak tehette, automobilra ült és menekült a halálos takaró alól. Csak az automobilok nagy számának köszönhető, hogy a halottak száma ilyen alacsony maradt. A halottak nagy többsége a szegény munkások soraiból, az acélgyári munkások közül kerültek ki. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gyilkos ködöt a Donora Zink Company gyárának kéményéből jövő mérges gázok okozták. Ez a gyár az American Steel and Wire Company, tehát Amerika egyik legnagyobb acélvállalatainak a tulajdona. A CIO-hoz tartozó Steelworkers Union helyi osztálya azt állítja, hogy ezt a nagybani emberölést a gyárigazgatóságnak a könnyelműsége okozta. Mondjuk, hogy az ilyen ipari szerencsétlenségek alkalmával a munkásszervezetek és a munkáslapok azonnal előállnak azzal a váddal, hogy a szerencsétlenséget a gyárosok, vagyis a tőkések kapzsisága okozta. Jelen esetben azonban ez nem léből kapott állítás, mert a gyár vezetőségét már többször figyelmeztették, hogy a zink-ércek jelenlegi olvasztási módja mellett nagymennyiségű mérges gázok kerülnek a levegőbe, amelyek még a kerti növényeket is elpusztítják. A szomszéd Forward városban lakó John Po- rocz farmer pár héttel ezelőtt kártérítésre pörölte a zink gyárat, mert a mérges gázok elpusztították a veteményét, a bíróság helyt- adott a vádnak és a gyárat 6,086 dollár kártérítésre Ítélte. A múlt évben pedig az államierdőfelügyelőség (Forestry Department) figyelmeztette a gyárvezetőséget, hogy a mérges gázok károkat okoznak. A gyár vezetősége természetesen tagadja, hogy valami közük is lett volna a tömeggyükoláshoz. És ezt a tagadást a gyár urainak hatalmától függő hatóságok egyszerűen tudomásul vették, beszüntették a további vizsgálatot, mire a Steelworkers Union 10,000 dolláros dijat tűzött ki annak megállapítására, hogy honnan kerültek a ködbe a gyilkoló gázok. Mindaz, amit eddig itt elmondottunk csak riport volt és nem vezércikk. Riport, vagyis leírás, annak a nagyszabású szerencsétlenségnek, amely Donora városban 19 munkásembernek oltotta ki az életét és tett több százat beteggé. Vezércikké csak akkor lesz midőn feltesszük ezt a kérdést: Miért kell egy munkásszervezetnek 10,000 dollár “dijat kitűzni” arra, hogy a hatóságok ilyen nagyszabású szerencsétlenség ügyében helyes irányba tereljék a vizsgálatot? Miért kell külön dijat adni hatósági személyeknek, hogy kikutassák a borzalmas szerencsétlenség okait, nehogy az újból megismétlődjön? Ez a riport vezércikké akkor lesz, midőn rámutatunk, hogy a hatóságok és a sajtó is müven vehemenciával támadják a munkásszervezeteket a legkisebb sztrájkok alkalmával is, ha azokat vagyonpusztulással, vagy emberi sérülésekkel hozhatják kapcsolatba, de hallgatnak most, amikor nyilvánvaló a tőkések felelősége. Hallgatnak, mert ha ezt a felelőséget megállapítják, akkor az összes halálozásokért és betegségekért kártérítést követelhetnek az American Steel and Wire Company tulajdonosaitól. De úgy a hatóságok, mint a sajtó, mint rendesen, úgy most is ennek a hatalmas vállalatnak az érdekeit nézik és szeretnék eltussolni a felelőséget. Csaló propaganda Lapunkban már többször is irtunk arról, hogy az amerikai gáz- és viUanyáramot szállító úgynevezett “Public Utility” társaságok milyen erőszakos módon követelik, hogy a közköltségen épített nagy vízmüvek által gerjesztett villanyáramot az állam ne közvetlenül adja a fogyasztóknak, hanem csak rajtuk keresztül. A lapokban és a rádión közzétett hirdetésekben azt mondják az amerikai közönségnek, hogy ha a kormány közvetlenül árulja a villanyáramot a fogyasztóknak, az “kommunizmus”, Amerika- eüenes, vagyis valami borzalmas dolog, amitől minden igazi, százpercen tes amerikainak irtóznia kell. Nem tudjuk, hogy Carlton L. Nau mérnök hány percen tes amerikai, mert mint a Rural Electrification Administration egyik tisztviselője vett magának annyi bátorságot, hogy bővebben megvizsgálja azt a csúnya mumust, amit a Power kompániák a “kommunizmus” néven említenek. Nau mérnök a Federal Power Commission nevű szövetségi hivatal jelentéséből vett adatokkal kimutatta, hogy mibe kerül a fogyasztóknak a vülanyáram, ha közvetlen az államtól veszik és mit fizetnek érte akkor, ha magántársulatoktól kapják. A kimutatásnál 300 magántársulat adatait hasonlította össze 150 közvállalat adataival. Ezen közvállalatok részben városi, részben pedig állami vagy szövetségi tulajdonban vannak. Az összehasonlítás meglepő eredménye az, hogy amig az átlagos otthoni (nem ipari) fogyasztó 2.3 centet fizet a vülanyáram kilowattjáért, ha közvállalattól kapja, addig 3.3 centbe kerül annak, aki magánvállalattól veszi, vagyis a magánvállalat 50 százalékkal drágább. A nagybani fogyasztók ipari használatra 1.3 centet fizetnek küowattonként a közvállalatnak és 1.5 centet a magánvállalatnak. Itt a külömbség nem olyan nagy, de sok esetben az iparvállalat és az áramfejlesztő vállalat azonos kezekben vannak, igy a tulajdonosok mindkét részről profitot nyernek. Nau még azt is kimutatja, hogy a közvállalatok még adót is többet fizetnek, mint a magánvállalatok, amelyek mindenféle furfangos trükköket felhasználnak adócsökkentésre és profitjuk növelésére, amig a közvállalatoknál, ha marad némi profit, az éppen úgy, mint az adó, a közjavát szolgálja. Szóval Mr. Nau megállapítása szerint az a borzalmas “kommunizmus”, az amerikaiatlan dolog, amitől a power-kompániák annyira intik az amerikai közönséget, valójában nem más, mint a gáz és a villanyerőnek olcsóbb beszerzési módja. Mr. Nau számadatokkal telitett rövid jelentése a legdurvább, félrevezetőbb és együgyübb propagandáról rántja le a leplet. A TAFT-HARTLEY TÖRVÉNY JÖVŐJE CINCINNATI, O. — Maurice J. Tobin munkaügyi miniszter az American Federation of Labor (AFL) naggyülésén Ígéretet tett, hogy az uj kongresszus még március 30-ika előtt vissza fogja vonni a Taft-Hartley mun- kásellenes törvényt. Az American Federation of Labor politika iosztálya, melynek az AFL political League nevet adtak, azt javasolta, hogy a szervezett fokozott politikai akciót fejtsen ki 1950-ben, amikor több olyan szenátor kerül újbóli választás elé, akik a Taft-Hartley törvényt megszavazták. Többek között maga Robert Taft, a törvény egyik társszerzője is választás elé kerül. A Political League Taft és társainak a kibuktatását sürgeti. EGY LAPKEZELÖ NAPLÓJÁBÓL Az uj előfizető olyan, mint a váratlan kedves vendég; — szívesen fogadják. A Bérmunkás magyarországi előfizetésére három dollár és 50 centet kérek, mert 2 dollár jár a lapért, 52 drb. másfélcentes bélyeg kitesz 78 centet (ebből lejön 20 cent, amit itt is fizet a lap a postának, a naptár 75 cent, postaköltség 16 cent, ez összesen $3.49, ami testvérek között $3.50-et jelent, de munkástestvérek között sokkal többet ér.
