Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-27 / 1555. szám
2 oiaal BÉRMUNKÁS 1948. november 27. Egyről-Másról ELMONDJA: J. Z. JOE HILL ELLENI RÁGALOM CÁFOLATA A NEW YORKBAN megjelenő “New Republic” “liberálisnak” tetszelgő folyóirat január 5-iki számában “Joe Hill; the Wobblies’ Troubadour” cimmel egy “legenda” jelent meg Prof. Wallace Stegner (a Stanford University fakultás tagja) tollából, melyben Stegner professzor névtelen egyénektől szerzett információ alapján azon nézetének adott nyilvánosságot, hogy véleménye szerint Joe Hillnek része volt azon gyilkosságban, melyért elitélték és kivégezték, bár Utah állam nem bizonyította be minden kétséget kizáróan, hogy a gyilkosságot Hill követte el. Hill emlékének ily alávaló meggyalázása méltán háborította fel a jó érzésű emberek tömegeit és miután az egyéni tiltakozások süket fülekre találtak az említett folyóirat szerkesztőségénél, egy bizottság alakult New Yorkban “Friends of Joe Hill” néven, amely a nap legforgalmasabb óráiban feliratokkal és röplapokkal felszerelve picke- tclte a folyóirat szerkesztőségét. Néhány napig megismétlődő tüntetés után a folyóirat szerkesztősége tárgyalásba bocsátkozott a bizottsággal és megállapodtak, hogy leközlik a cáfolatot, ha azt a bizottság megfelelő adatokkal a rendelkezésükre bocsátja. Ez az elmúlt áprilisba történt és a bizottság azonnal hozzálátott a munkához, azonban tekintve, hogy a Hill ügyet 33 év távlata fedi, a bizottság szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközött a szükséges adatok felderítésében. A tárgyalás jegyzőkönyvének az a része, amely a tanul kihallgatásokat tartalmazza évekkel ezelőtt eltűnt a Salt Lake City-i törvényszéki leltárból; emberek, akik közelebbről ismerték Joe Hillt elhaláloztak, vagy ismeretlen helyen tartózkodnak és a bizottság is csak a napilapok akkori jelentései, valamint a védelem esetleges megmaradt adataira voltak utalva a cáfolat megírásánál. A cáfolat a közelmúlt napoka munkáspárt folytat ? Ha pedig ilyesmire gondolnak, akkor még inkább siettettni kéne a királyság letűnését, hogy az oly nép- bolonditásnak mint amit a munkáspárt végez, mielőbb vége szakadna. Semmi sem tarthat örök időkön át. a társadalmi fejlődés törtet előre a maga utján, hol itt, hol ott söpri el az útjába került akadályokat, a haladását bizonyos ideig meggátolni lehetséges,de aztán újabb erővel törtet előre. Bármilyen diszes is az uj királyfi bölcsőjét átövező szalag, abban már tartalmi erő nincs és csak egy nem várt oldalról jöjjön arra egy kis légnyomás, úgy le viszi onnét, mintha ott sem lett volna. Ilyen értelemben birálva az újszülött király körülötti cécót, ban készült el, azonban amikor azt átadták a New Republic szerkesztőségének, úgy találták, hogy az sokkal terjedelmesebb, mint amilyenre helyet tudnak szolgáltatni és azt 3,000 szóra megrövidítve a nov. 15-iki számban közölték azzal a megjegyzéssel, aki az egész szöveget akarja elolvasni forduljon az “Industrial Workers” szerkesztőségéhez, amely teljes egészében közölte a nov. 13-iki számában. Mivel a Bérmunkás egész terjedelmét lefoglalná a teljes szöveg és mivel az angol nyelven beszerezhető angol nyelvű hivatalos lapunk kiadóhivatalában, mi is lesüritett formában közöljük azt az alábbiakban. 1914 január 10-én este 9 óra 45 perckor két fegyveres ember állított be Salt Lake City-ben J. G. Morrison füszerüzletébe, aki két fiával zárásra készült. “Most a kezünkbe vagy” felkiáltással mind a két ember lövöldözni kezdett és Merlin Morrison a 13 éves fiú ijedten a hátsó szobába rohant .Amikor a lövések zaja elhalt, visszatért az üzletbe, ahol apját haldokolva, idősebb 17 éves fivérét pedig halva találta, apja revolvere közel a kezéhez feküdt a földön. A revolverből egy löveg hiányzott, amelyről a hatóság azt állapította meg, hogy azt Arling, az idősebb fiú lőtte ki, azonban a kilőtt golyót nem találták meg az üzletben. A gyilkosok elmenekültek anélkül, hogy bármit is magukkal vittek volna, amelyből feltételezhető, hogy nem rablási szándékkal mentek az üzletbe, hanem bosszúból, elégtételt venni. Morrisont előzőleg két esetben támadták meg hasonló célból, bár sikerült neki fegyverrel elijeszteni a támadókat és a kölcsönös lövöldözés után több hasonló kaliberű golyót találtak az üzletben, mint amilyennel megölték. Morrison, aki rendőr volt mielőtt üzletet nyitott, néhány nappal halála előtt beszélgetett Hempell rendőrkapitánnyal és úgy nyilatkozott, hogy egész életében sajnálja, hogy rendőr annak semmiféle hatása nincs arra a társadalmi világhelyzetre melyben ma élünk, csak any- nvi, hogy egy emberrel több van a világon. Hogy aztán ennek lehet-e örülni akkor, amikor a világhelyzet irányitói legtöbbet csak azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehetne minél több emberi lényt kipusztitani, ez aztán ismét egy nagy kérdőjel marad előttünk. Ha tehát valaki azt kérdezné tőlem, hogy akarnék-e ma születni, hát bizony bevallom, hogy sokáig gondolkoznék, hogy milyen választ adjak. Sőt még azon is gondolkoznék, hogy akarnék-e királynak születni, ha azt látnám, hogy az irishok emelgetik ökleiket a bölcsőm körül. volt. Hempell kapitány szerint, Morrison állandó rettegésben élt azoktól való félelmében, akiket letartóztatott, amikor rendőr volt. Özvegye szintén úgy nyilatkozott, hogy az utóbbi időben gyakran beszélt két emberről, akik állandóan leselkednek rá, mint ellenségei és: “ha valami történne velem, azokat kell felkeresni” mondotta. UGYANAZ nap este, amikor a fűszerest megölték, Joe Hill megjelent Dr. McHugh rendelőjében 11 óra 45 perckor egy lőtt sebbel a mellében, melyet: “egy nő miatti veszekedésben kaptam és én éppen oly hibás vagyok, mint a másik fél, azért az ügyet elhallgatom” mondotta az orvosnak. A golyó a mellén ha*:olt be és teljesen keresztül fúrta úgy, hogy a hátán a lapocka alatt ment ki. Amig Dr. McHugh a sebet kötözte, kollégája Dr. Bird a ház előtt ment el és látta, hogy világosság van az irodában, bement és amikor Dr. McHugh elkészült a kötéssel meg kérte Bi' dt, hogy vigye haza Hűlt az autóján Murrayba, amely két és fél mér- földnyire volt az orvosi rend dótól. Amikor Hill a kabátját vette fel, abból kiesett egy vállszíj tartóban levő revolver, melyet Dr. McHugh felemelt és visszaadott. Hillnek, azonban annak csak a fogóját látta. Útközben az autónak valami baja történt és amig Dr. Bird azt javította, Hill gondolta, hogy a nála levő revolver még valami bajba keverheti, azt eldobta. Mivel a törvény értelmében az orvosoknak ily természtü sebesülést be kell jelenteni a rendőrségnek, Dr. McHugh erről jelentést tett és három nappal később a rendőrség megjelent Hilf lakásán és vizsgálat céljából ői le- tatóztatták. Mivel sebesülése semmiféle kriminális üggyel összefüggésben nem volt és csak a szokásos vizsgálatra számított, ügyvédet nem fogadott és csak a kihallgatás folyamán értesült, hogy letartóztatása a Morrisan üggyel van kapcsolatban, amikor azon gyilkosság tanúival szembesítették. A GYILKOSSÁG egyetlen szemtanúja a fűszeres 13 -íves fia volt, aki a szembesítésnél tagadta, hogy az üzletben megjelent két ember bármelyike hasonlítana Hillre. Más tanuk, akik az üzlet közelében voltak és láttak két idegen embert ott ácsorogni. szintén állították, hogy azok egyike sem hasonlít Hillre és minden tanú egybehangzó véleménye szerint a gyilkosok öt láb 9 inch magasságúak voltak, mig Hill 6 láb magas volt. Közben a rendőrség Hill előélete iránt érdeklődött és megtudták, hogy San Pedroban a rakparti munkások sztrájkja alkalmával a sztrájkbizottság tagja volt, ahol letartóztatták és 30 napra el is Ítélték egy esetben “csavargás” címén. Ezt a tényt a szenzációra éhes sajtó kihasználta Hill ellen, hogy “börtönviselt” és a fennálló rend ellensége, tagja és szervezője az IWW-nak, ami már magában is elég ok volt arra, NEW YORK ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! Az osztályharc fogjai támogatására ezúttal is nagyszabású TÁNCESTÉLY lesz DECEMBER 11-én, szombaton este a 43 East 125th Streeten levő FINNISH HALL-ban. A Bérmunkás olvasói és azok barátai segítsék megjelenésükkel a rendezőséget nemes munkájuk végzésében. hogy “ártalmatlanná kell tenni”/ Mivel Hill a történteket magánügynek tartotta, semmi körülmények között nem akarta a szervezetet belekeverni és nem engedte meg, hogy a védelmet a szervezet irányítsa, pénze pedig nem volt, hogy védőügyvédet fogadjon, igy a védelmet a törvényszék által kinevezett két jogtanácsos látta el és mire a tárgyalás megkezdődött a kitartott sajtó meglehetős előítéletet keltett Hill ellen. A TÁRGYALÁS 1914 júniusban vette kezdetét M. L. Ritchie biró vezetésével, mig a védelmet F. B. Scott és E. D. McDougall kinevezett ügyvédek látták el. De miután néhány vádtanut kihallgattak, Hill szót kért és a biró anélkül, hogy az esküdteket kiküldte volna a tárgyaló teremből megadta a szót és Hill a következőket mondta; “Úgy látom, hogy itt három vádló ügyész van és én kettőtől meg akarok szabadulni” és megmondta az ügyvédeinek, hogy elvannak csapva. Efelett heves vita támadt, mert a biró ellenezte a vádlott elhatározását. Az a tény, hogy mindez az esküdtek jelenlétében történt, határozottan a tárgyalás elnapolását követelte volna amig más védőügyvédet szereznek, azonban a biró ezt nem tette, hanem ragaszkodott ahoz, hogy a két kinevezett ügyvéd továbbra is jelen legyen, mint a “törvényszék barátai”. Ezután Hill maga igyekezett a védelmet intézni a lengna- gyobb akadályok között, mert a biró minden igyekezetét akadályozta a tanuk keresztkérdések alá vételénél, amire az ügyvédek egyáltalán nem tettek kísérletet. Később Joe Hill a sajtónak adott nyilatkozatában mondotta, hogy: “Elbocsátottam az ügyvédeimet, mert azok egyáltalán nem tettek kísérletet az állami tanúinak keresztkérdések alatti vallomására. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem állítják szembe a tanuknak az előzetes kihalgatáson tett vallomásaikat — ami éppen az ellenkezője volt — a jelenlegivel, azt felelték, hogy az előzetes kihallgatáson tett vallomásnak semmi összefüggése nincs a tárgyalással és a törvény értelmében azon vallomásokat nincs joguk használni. Amikor a kezembe vettem a vallomást tartalmazó iratokat, az ügyvéd kivette azokat a kezemből, mert “annak rossz hatása volna az esküdtszékre”. Később O. N. Hilton denveri munkás tanácsadó megbízásából egy Soren Christensen nevű ügyvéd vett részt a védelemben, azonban a biró részéről az elfogultság oly magas fokú volt, (Folytatás a 6-ik oldalon)
