Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-13 / 1553. szám

ci uiüal BÉRMUNKÁS 1948. november 13. ERŐS ÖSSZEFOGÁSSAL MEGTÖRNI KÉSZÜLNEK AZ OLAJMEZŐKÖN DOLGOZÓK SZTRÁJKJÁT LOS ANGELES, Cal. — Az olajmezőkön dolgozók harcának 65-ik napján úgy mutatkozik, hogy gyengül a munkások ellen­állása az olaj bárók hatalmával szemben. Mind több telepnek sikerül a munka megindítása sztrájktö­rők segítségével, amivel szem­ben a union nem rendelkezik elég erővel. Ugylátszik, hogy a 25 cent bérköveteléssel szemben elfogadják az olajbárók 12 és fél centes ajánlatát, amelyet 65 nappal ezelőtt tett meg. Bár két­séges, hogy hivatkozva a Taft- Hartley törvényre, az egyezsé­get megkötik-e a unionnal, vagy követelik, hogy e harcban bá­torságot tanúsított munkásokat akikről gyorsan megállapítják, hogy “vörösek”, kizárják a mun­kaalkalomból. E lap hasábjain nem egyszer tettük szóvá a két nagy union abbeli hibáját, hogv a tagság nevelésére nem fordít gondot, hogy a “mind egyért” harci esz­közt nem gyakorolja, elhullajt- ja legharciasabb tagjait sztrájk revánsok eseteiben. Ezt az áldatlan helyzetet ki­zárólag a tagságnak lehet mód­ja, de kötelessége is meváltoz- tatni. Hisszük, hogy az olajme­zők munkásainak harca köze­lebb viszi a munkásokat ezen felismeréshez és annak megva­lósításához. (B. Bakos) SIETTETIK A KOMMTJNSTÄK ELLENI TÁRGYALÁST NEW YORK — Howard R. Medina szövetségi biró elrendel­te, hogy azon pörben, amelyet a kommunista párt végrehajtó bizottságának 12 tagja ellen in­dítottak, november 15-én meg­kezdik a tárgyalást. A kommunistákat az igazság­ügyi department azzal vádolja, hogy “összeesküdtek a kormány megdöntésére”. A vádat képvi­selő John F. McGohey szövetsé­gi ügyész siettette a tárgyalás megkezdését, noha a védők még további időt kértek a pör előké­szítésére. A védők egyike, Harry Sacher ügyvéd, gúnyosan kér­dezte az ügyésztől: “Minek ez a nagy sietség? Talán attól tart, hogy a kommunisták a jövő va­sárnap már megdöntik az ame­rikai kormányt? A tárgyalás idejének megsza­básánál több száz főből álló pi­ket tüntetett, a törvényszéki pa­lota előtt. TÖKÉLETES IMÁDSÁG WAYLAND, N. Y. — Az itte­ni egyik templomban nagyot néztek a hívők, amikor Rév. Adelbert Schneider a szószék­ről mondott imájában ezt a kis figyelmeztetést szúrta közbe: “És drága Urunk, könyörgök neked, adj elegendő lelkiismere­tet és bátorságot annak az em­bernek, aki a templom szerszám raktárából ellopta a füvágó gé­pet, hogy hibátlanul visszahoz­za. De ha még sem hozná visz- sza, akko£ segítsd legalább ah­hoz, hogy egyik kezét levágja a géppel, amikor hozzányúl.” AMERIKA-ELLENES TÜN­TETÉS LONDON -— A Westminster Central Hall-ban tartott gyűlé­sen, ahol a United Nation szüle­tésének harmadik évfordulóját ünnepelték, az angol kommunis­ták nagy tüntetést rendeztek, amely csúcspontját Warren Austin, amerikai delegátus be­széde alatt érte el. A szónoko­kat, de különösen Austint állan­dó közbekiáltásokkal zavarták, majd röpirat-esővel borították el a hallgatóságot. NAGY KOMMUNISTA GYŐZE­LEM KÍNÁBAN NANKING — A kínai kor­mány most már hivatalosan is beismeri, hogy a kommunista csapatok egész Manchuriát ha­talmukba kerítették és a kor­mány csapatokat, amelyek a tartomány déli részébe húzódtak vissza, Yinkow városon keresz­tül a tengeren igyekeznek meg­menteni. Ezen hírek szerint Chiang Khai Sheknek mintegy 200,000 emberből álló hadserege került igen nagy veszélybe. Pedig ezen csapatokat amerikai tisztek ké­pezték ki és amerikai fegyvere­ik vannak. A kiürítésre csak pár hét maradt még, mert ezen a vi­déken a tenger befagy s elzárja a kikötőt^ Izolált állásokban még tartják magukat itt-ott a kormánycsapatok, különösen Mukden környékén, de a kom­munista seregek már körülvet­ték őket és napjaik meg vannak számlálva. ÉPITŐGÁRD A 1948-49-ik évre: J. Buzay, Cleveland.......... 1.00 L. Decsi, Akron ...... 2.00 I. Farkas, Akron ______. 1.00 L. Fishbein, New York .... 3.00 J. Fodor, Cuy. Falls........... 3.00 P. Hering, Buffalo .............. 5.00 J. Kollár, Cleveland...... .. 1.00 M. Krieger, New York __ 3.00 A. Kucher, Pittsburgh __ 3.00 A. Lelkó, Pittsburgh ___ 4.00 L. Lefkovits, Cleveland .. 3.00 A. Molnár, Cleveland ___ 1.00 J. Munczi, Cleveland ..... 2.00 L. Páll, Ambridge ......... 6.00 P. Pika, Chicago ............... 2.00 J. Policsányi, Elm Grove .. 2.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.00 A. Severa, Berwyn _____ 1.00 J. Szilágyi, Cleveland ___ 1.00 S. Székely, Cleveland ........ 3.00 K. Udvarnoky, Flint ........ 2.00 J. Vizi. Akron ................... 5.00 J. Zára, Chicago ............... 2.00 Néni kérem, ne engedjen megölni Emberekhez illő, megtisztelő­én köszöntöttük egymást. Ott álltunk fia üzletének ajtajában, Szabó néni, Szabó bácsi és ezen sorok írója. Máris megindult a szóáradat, olyan meghitten, mintha legalább ötven éve is­mernénk egymást. Kérdezem: Na mi van a haza­utazással ? — Vártunk legalább hat hétig, de semmi eredmény. Végre be­széltem a new yorki konzul úr­ral és azt mondta, újból folya­modjak útlevélért, mert vissza- települőkre uj szabály van. Tudnunk kell, hogy Szabó bá­csiék ezelőtt mintegy évvel jöt­tek ki Amerikába, az itteni gyer­mekeik meglátogatására, Máté­szalkáról. Huszonhét éve nem látták az ittlakó gyermekét, űzte az atyai és anyai vágy. Hát, miért akar visszamenni a szülőföldre, amikor itt is olyan jól megy dolga a szerető gyer­meksereg között? Büszkék vagyunk a kedves családunkra. De, mi jólélekkel hagytuk el a hazánkat, bár az utolsó évtizedben borzalmas em­lékeink voltak. Németek, nyila­sok és a fölszabadulással járó rettenetesség. Dehát mégis mi a valódi indi- tó oka a hazamenni akarásuk­nak? Egyhangú a válasz: Lelkem, otthon is vannak gyermekeink, meg az a gyönyörű határ, a ma­dár dalával, amikor látjuk a szép határt, a ringó kalásszal, örül az ember lelke a gyönyörű­ségtől. Fényesen csendült ki szeme­ikből, szájukból a határtalan otthonszeretet. Mondja Szabó bácsi nem be­folyásolja az elhatározásukat az a sok fekete rágalom, amit az uj Magyarország ellenségei szór­nak itt Amerkiában? — Dehogy befolyásol minket, hisz a testünkön éreztük és a szemeinkkel láttuk a bajok okát, Amig otthon voltunk, olyan szé­pen javultak a viszonyok mint az a seb, amelyet egy jószándé- ku és ügyes orvos kezel. Tovább aggodalmaskodnak. Visszatérnek az útlevélre. Iga­zán nem szeretnénk ha valami komoly akadály volna a vissza­településnél. Én próbálom eloszlatni az erő­sen látható aggodalmat. Bizo­nyára. formai hibák merültek föl és azt vizsgálják ki. Azonkívül a jószándéku emberekre nagy szükség van odahaza, hogy ne is beszéljünk a 15 hold földről és egyéb belsőségekről. Ezután láthatóan megnyu- gosznak, bíznak a hazamenetel­be. Mondanának pár szót a né­met és a nyilas idők pokláról és a fölszabadulás körülményeiről ? szólok hozzájuk. Ez a kérdés láthatóan szomo­rúvá varázsolták az egyébként fénylő tekinteteket. Látszott, hogy rettenetes dolgok vetődtek felszínre emlékeikben. A német megszállás és a magyar csendőr pokol, a legrémesebb emlék. So­sem tudtuk mit hoz a jövő. A la­kosság tudta, érezte az oroszok közeledését. Egy időben tán egy 12-es csoport, katonaszökevény zörgetett házunknál. A laká­sunkban féltünk helyet adni, de a szénakazalban helyet igazítot­tunk nekik és élelmeztük. Egy virradóra átvették a nyilasok a vezetést, reggelre hét embert akasztottak föl és lógtak külön­böző részében a városnak. Ek­kor a mi katonáink is tovább mentek, hogy mi lett velük, azt kitudja. Hát a csoportba terelt sze­gény zsidókkal mi történt? kér­deztem. Ekkor egy erős lélekzetvétel- lel jelezték, hogy valami ember- fölötti gondolattal kell megbir­kózni, Azokat is rakták a vago­nokba. Nem is volt titok, hogy elégetni viszik szegényeket. A legjobb szomszédom is közöt­tük volt, aki meg szokta venni a borjainkat. Amikor a vagon aj­tajában kihajolt és bucsuzást in­tett, egy csendőr átlőtte a kezét. Már ekkor a szempillák meg­nehezedtek, a beszéd törtetve folytatódik, Szabó néni töri a szó útját: Egy kedves kis 5 éves zsidó­lány, egy jó ismerősünk leánya nálunk talált oltalmat. De a csendőrök, nyilasok, a besúgók utján kikutatták és elhurcolták a bujdosókat. Amikor a kislány is megsejtette a végzetét, kért- könyörgött, hogy Szabó néni ne hagyjon megölni. Dugtuk is a lelkemet ameddig csak tehettük. De végre félve a szomszédoktól, hogy följelentenek, akkor pedig könyörtelenül kivégeznek ben­nünket. Ezek az utolsó szavak alig voltak hallhatók. A könnyek áradata hagyta el a szemeket. Szabó néni a kezébe levő zseb­kendőt adta a férjének, kitöröl­ni a fájdalom szülte könnyeket. Velem is történt valami: A szemüvegem táncot járt a leve­gőben. Megerőltetésbe került amig visszaerőltettem a helyére. Szabó bácsi, Szabó néni, a ma­ga veleszületett emberi igazsá­gával, de őszinte nyíltsággal lát­ja a történteket. Hisszük, hogy az akadályok elhárulnak a de­mokratikus hatóságoknál, hogy visszatérjenek Magyarországba. De hát mit szóljunk mi, az uj világ harcosai a történtekhez, ha egyáltalán volna, kifejezés a gazságra. Ezek a gazok, legga- zabbjai Horthy-Eckhardtjai űz­tek el bennünket, vagy juttat­tak börtön vagy bitófára, hogy akadálytalanul “építhessenek” olyan világot, ahol az ötéves gyermeknek megölés ellen kell könyörögni. Heródes hatalmi tébolyában csak a kétéven aluli gyermeke­ket ölette meg, a ma, korcs he- rődesek még az állapotos anyá­kat is. Pilátus mosta kezét, a ma heródesei még az kezeiket sem mossák, de a “szentirásból” hazugul idézik Krisztus tanítá­sát, hogy “Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyek országa.” Mindszenty “prímás” jól isme­ri a dolgát, amikor ragaszkodik az egyházi oktatáshoz. Hisz ott nevelődtek ki a kakastollas ha­ramiák, kik átlövik a bucsutintő zsidó kezét, az újszülöttet meg a falhoz verik, hogy a gázkam­ráról ne is beszéljünk. Hittan, gyónás, áldozás, kínos térdepelés a jéghideg templom­ban. Áhitatos vezekelés a “bűne­ikért”. Előttünk, a szocializmus ut­ján haladók előtt, már rég le­omlott a hazugság vára, ne le­gyen nyugalom amig minden ember előtt le nem omlik. Regiszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents