Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-11-06 / 1552. szám
ö oldal BÉRMUNKÁS 1948. november 6. Egy névtelen levélhez A Bérmunkás augusztus 14- ikén megjelent “Történelmi Valótlanságok”, “A Teremtés kinek a képmására?” cimü, három heti folytatólagos cikk Írójához, a Bérmunkás október 16-iki számiban, a Munkáközben-i rovatban, egy néhány sor látott napvilágot, amely igy szól: “Nem hittük volna, hogy van a világon egy olyan tökéletlen ember, mint ő, aki a világot Isten nélkül képzeli el és hogy a világ, meg minden csak úgy magától keletkezett, mert Isten egy ilyen agyat nem teremthet.” A névtelen levél írója és társainak, részemre irt megjegyzéseit nem veszem komolyan, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen emberek rettegnek az igazság ismertetésétől. És be kell vallanom azt, hogy az ilyen babonás sötétségben szerzett lelki betegeket végtelenül tudom sajnálni, mert ezekből, embertársait tisztelni és szeretni tudó embereket kifaragni nem lehet. Ezt a névtelent, már csak azért is tudom sajnálni, mert azt állítja rólam, hogy én a világot Isten nélkül képzelem el, meg hogy a világ, meg minden csak magától keletkezett. Erre azt kell mondanom, hogy ez egy valóban tökéletlen állítás, mert sem a fönt jelzett cikkekben, sem pedig máshol ilyen kijelentéseket soha nem tettem. Mert a íönti cikkben a beképzelt láthatatlan Isten és a látható Istenek imádtatásával foglalkoztam, miket maguk a történelmek is bizonyítanak. Például, ha ez a névtelen iró egy katolikus, akkor kérdezze meg papjától azt, hogy a templomukban égő ugyKedves János bácsi! Kinmondhatatlan örömet szerzett nekem, hogy a küldött folyóiratokat és könyveket megkaptam. Ilyen világosan és kézzel foghatóan megirt könyveket és ismeretterjesztő füzeteket régen olvastam. Nagyon tetszett a Bérmunkás naptár, amiben oly gondosan és összeválogatva jelent meg hazánkról szóló tudósítás. Vannak benne olyan dolgok is, amelyek előttem ismeretlenek, de amit nem tud az ember, aázal gyarapítsa tudását. Ha módjában áll, úgy előre is hálás lennék ha több ilyen örömet szerezne nekem könyveivel. Megkaptam a “Bérmunkás” legutóbbi számát is. Nem tudom, hogy fog-e még belőle jönni több példány, de nagyon szeretném minden egyes példányát elolvasni. Nagyon tanulságos dolgok vannak benne, amit minden egyes igazi demokratának tudnia kellene. Tekintettel arra, hogy az öcs- cse itt halt meg Sajószentpéte- den és dolgozó munkás volt az üveggyárban, ha lehetne, küldene egy zászlót az Amerikába szakadt üvegfúvók nevében. Van ugyan zászlónk, de igen nagy kitüntetés érne bennünket, há ezt megkaphatnánk. Még egyszer nagyon szépen megköszönök mindent és amenynevezett örök mécs, mit jelképez. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy nem azt fogja mondani, hogy a tűz imádás van benne megörökítve, mert akkor saját vallásukra mondanák ki a szentenciát. Pedig a tűz imádását a történelem bizonyítja. De ha a pap féligazságos, akkor azt fogja mondani, hogy az örök mécsesben, a tűz föltalálása van megörökítve, vagy pedig egy valótlanságot fog állítani róla. Mert én nagyon jól tudom azt, hogy a papok között is vannak igazságos emberek, akik bátran kimondják az igazat, de azoknak számát, az ujjunkon számolhatjuk meg. Az Egyesült Államokban van egy Brown nevű püspök, akinek tanulmányai, tudománya, millió- szőr fölülmúlja úgy a névtelen levélíró, valamint az én szerény tudásomat. Ez a püspök azt Írja a könyvében, hogy űzzétek el az Isteneket az égből és a kapitalizmust a földről, ha boldogságban akartok élni. Ezen kellene, hogy a névtelen iró is egy kicsit gondolkozna, mert ez a püspök tudja, hogy mit mond. Végtelenül tudom sajnálni a névtelen irót azért is, mert elhamarkodva, meggondolatlanul bántotta meg azt az istent, amelyet nagy szeretettel imádtam vele együtt. Én is azt hittem amit ő még ma is hisz, hogy az a láthatatlan isten teremtette úgy az én agyamat, valamint az ő homályos agyát is. Azt hiszem hogy az imádságban még rajta is túltettem, mert én nem csak az istenhez, hanem az összes szentekhez is imádkoztam. Nem tudom, hogy miért nevezték el nyiben lehetséges lesz, úgy várom küldeményét. Igaz magyar szeretettel üdvözlöm : Putnoky István Tisztelt Munkástárs! Tisztelettel fordulok a munkástársakhoz egy igen nagy kéréssel, ha volna valaki, aki egy rövid időre is előfizetné a Bérmunkás újságot és azt nekünk elküldené, vagy ha már kiolvasták az újságot és néha-néha egy csomagba kötve címemre valaki elküldené. Falun kívül lakunk, a férjem télen át fekvő beteg már évek óta (tüdő és szív aszmája van) és igy a tővollevő hírek, a munkástársak helyzetéről olvasgatva, tálán könnyebben viselné a betegséget és velejáró állandó ágybafekvést. Kezembe jutott egy régi szám a Bérmunkásból (1947 aug.) ezt átolvastuk és igy megpróbálom ha hozzájuthatok többször a Bérmunkás olvasásához, örömmel veszem. Sajnos, innen előfizetni nem volna módomban, mert a Szabad Nép előrizetői vagyunk, nyugdijunk pedig igen kevés és mindketten a 63-ik életévet járjuk betegesen. Kérésem megismételve, vagyok tisztelettel Bogyó Béláné Bakonyszentlászló Szent Antalt ravasznak, de még őt is igénybe vettem és kilenc hétig vizen és kenyéren élve böjtöltem hozzá, hogy járjon közbe az istennél, rosszaságom megváltoztatása érdekében. De azt tapasztaltam, hogy a kilenc hét letelte után még rosszabb lettem. Ennélfogva elhatároztam azt, hogy ha már Antal is becsapott, akkor faképnél hagyom az összes szenteket, a szegény néppel szemben tehetetlen istenükkel együtt. És igy történt meg az, hogy a babonás sötétségnek és az abban szerzett lelki betegségnek hátat fordítva, kerestem a világosságba kivezető utat, mert éreztem: hogy kell lenni világosságnak is, ahol az emberek megtisztulhatnak, csapnivaló rosszaságaiktól. A múltban gyűlöltem minden más nyelvet beszélő embertársamat, gyűlöltem a különböző vallásokhoz tartozó testvéreimet és gyűlöltem még akkor is, ha más nyelvet beszélő katolikus is volt. Gyűlöltem és félté- kenykedtem még a magyar katolikus testvéreimre is, ha Attain azt, hogy tovább marad az oltár előtt imádkozva, mert attól tartottam, hogy az úristen őt fogja szeretni és nem engem. Ezek után beláthatja a névtelen iró, hogy nem mondott igazat, mert amig a sötét babonának voltam áldozata, addig egy tehetetlen istenben hittem és amikor a világosságot fölismertem, akkor megismertem az igazi tökéletes teremtő istent is. Tehát a kettő közül, mégis csak a tökéletesebb isten teremthette meg azt az agyat, amelyről azt állítja, hogy isten nem teremthet olyat. És na, ezzel az aggyal és szivem mélyéből tudom szeretni bármilyen valláshoz tartozzon is és bármi- l lyen nyelven beszélő és elnyomott munkástestvérem legyen is az. Azért pedig a józan ész nem Ítélhet el, hogy gyűlölöm bennük a babonás hitet, amely a rettenetes nyomor és szegénységnek okozója. Úgy látom, hogy egyes munkástársaim nem nagyon szeretik azt, ha a vallások, avagy azoknak vezetői ellen ir valaki. Egyesek hivatkoznak arra, hogy a kezdetlegességben nagyban hozzájárultak a civilizáció előbbre vitele érdekében. Ne a múltra hivatkozzunk, hanem vizsgáljuk meg a jelent! Részemről úgy látom, hogy amennyire hasznára voltak a múltakban annak előbbre vitelében, ma pedig ezerszerte ellene vannak annak, hogy önnállóan gondolkozni tudó, tiszta agyakat lehessen kinevelni, amely egészséges, tiszta agyak segítségével, nemesebb társadalomnak, tökéletesebb civilizációját lehetett volna már megvalósítani. Én azt hiszem, hogy jaj lesz azoknak a társadalmaknak is, amelyekben ezeket is megfogják 'tűrni, mert ezek rothadásba fogják vinni az egész társadalmat, sötét és mérgezőbb eszméikkel. o. a. s. KINEK VAN IGAZA? EVANSVILLE, Ind. — Thomas E. Dewey republikánus elnökjelölt vonata, amelyen a kortes útját járja, megállt Beuco- up, 111. állomáson, hogy vizet vegyen fel. Miután a mozdony egy kicsit előreszaladt, Lee Tindle mozdonyvezető vagy 15 lábnyi- ra hátratolatta. TKözben azonban már vagy száz emberből álló csoport összegyűlt az utolsó kocsinál, amelynek karzatáról Dewey rövid beszédet akart tartani. Amikor a vonat hátrálni kezdett és az emberek ijedve ugrottak szét, Dewey dühösen kiáltotta: “Ilyen őrülttel még soha sem utaztam. Talán hajnalhasadásnál sortüz elé kellene állítani! Szerencsére senki sem sebesült meg és igy most még megbo- csájtunk neki.” Amikor Tindle mozdonyvezetőnek elmondták, hogy Dewey mit mondott, a mozdonyvezető ezt felelte: “Dewey kormányzó jóval nagyobb őrült, mint én, mert tudathatta volna velem, hogy a megállásnál beszédet kíván tartani. Honnan tudhattam én, hogy emberek gyűltek össze a vonat mögött? Különben is, úgy sem akartam rászavazni”, — tette hozzá kézlegyintéssel. DÉLKALIFOKNIAI OLVASÓINK TALÁLKOZÓJA A Bérmunkás délkaliforniai olvasói valóban jólsikerült társas összejövetelt tartottak október. 24-én Perrisben, Bustya munkástársunk házánál, ahol munkástársaink a kellemes árnyékot adó hatalmas pepper (bors) fák alatt felállított nagy asztalok mellett helyezkedtek el, fogyasztották el a jó ebédet és a frissítőket, majd pedig kellemesen elszórakoztak, táncoltak a Bustya zenekar játéka mellett. Ebéd után jelen sorok Írója ismertette a munkássajtó hivatását, amit lapunk más helyén közlünk. Munkástársaink a késő esti órákig maradtak együtt és a találkozás, valamint az egymás megismerésében rejlő öröm kellemes emlékévéi távoztak. Ebéd után munkástársaink külön 45 dollár adtak össze lapunk támogatására, amelyhöz a betegsége miatt magát kimentő Alakszay munkástárs öt dollárt küldött. Molnár munkástársnő egy sált, Habán munkástársnő egy tortát ajándékoztak, amelyek sorsolás utján $12.10, illetőleg $5.50-t hoztak, amelyekhez hozzáadva az ételeken és frissítőkön maradt összeget is, a Bérmunkást ez a társas összejövetel 120 dollárral támogatja. Ezt a társas összejövetelt a Bustya, Minarick, Schubert és a Szénásy házaspárok kezdeményezték és dolgoztak erősen a siker érdekében, de nagy segítséget kaptak Török és Bakos munkástárséktól, tovább Bercsa munkástársnőtől, Adám és Pász- ti munkástársaktól, valamint még másoktól is. mert mint kitűnt, mindannyian a szivükön viselték a Bérmunkás ügyét. (gb)' Kellemes meglepetéssel vettük Geréb munkástársunk fenti jelentését és a Bérmunkás lapbizottsága ezúton mond köszönetét mindazon munkástársaknak és munkástársnőknek, akik ily szép módon mutatták ki a Bérmunkás iránti érzelmeiket. Magyarországi levelek
