Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-11-06 / 1552. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXV. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1948 NOV. 6

NO. 1552 SZÄM

HETI KRÓNIKA

ÖSSZEGYŰJTI . . . (f.) . . .

(A posta késése miatt a mult heti számunkból lemaradt.)

A választási versengés végéhez érve, most már minden társadalmi bajra és betegségre lenyelettek velünk egv-egy patent pirulát, minden párt ajánlata szerint, mint az egyetlen és legjobb orvosságot a társadalmi betegségek megszüntetésére. Az üzleti világban ismert tény az, hogy a legtöbb pénzt a patent pirulák hirdetésére költik el, hogy a vevőközönségből áldozatokat nyerjenek. Azok a nagy összegek amivel fék orvosságokat dicsőítenek a nagy hirdetésekben még csak megközelítőleg sem érnek el azokhoz a milliós számokhoz amibe a politikai patent orvosságok hirdetései kerülnek. A kimutatás szerint különösen az utóbbi években hatalmas ugrásokat tapasztalhatunk a politikai pártok választási költségeinél. A politikai pártoknak a törvény szerint re- gisztrálniok kell a bevétel és kiadás tételeit. Hogy aztán ennek mennyiben tesznek eleget az egy nagy kérdés marad, de állítólag már 1940-ben 22 milliós választási költség volt elkönyvelve, mely összeg már 1944-ben mintegy 40 millió dollárra szökött fel.

Elképzelhetjük, hogy milyen összegekről lehet szó most 194S- ban, amikor a két nagy párt vezérei, úgy utaznak a külön vonatokon, mintha csak egy néhány marék zab és széna kellene a fiakker elé fogott lovaknak. Külön charterozott repülőgépek állnak ezeknek az uraknak a rendelkezésére, melyeknek a használata egy-egy útnál legalább is négyes számokkal irt kiadásokat jelentenek. És nem szabad megfeledkeznünk a rádiós költségekről sem, ahol egy országos hálózat 20 ezer dollár körüli számlát nyújt be 30 percnyi időre. És mindezekhez jönnek a nyomdai költségek az ilyen esetekben külön jól felsrófolt árak mellett. Na meg aztán az ellátás és a szállodai költség sem fizethető ki babszemekkel ma, amihez még hozzá jön a vendég kísérők sereglete, mert ezek az urak rendszerint nem egyedül ülnek be a különvonatba, ott aztán minden ülésre meg van a politikai potyautas.

így hát ne csodálkozzunk azon, ha végre a politikai pártok is egyszer igazat mondanak, még pedik akkor, amikor azt mondják, hogy ez a választás

anyagi csődbe viszi őket. Ez azonban egyáltalán nem változtatja meg a-politikai patent orvossági piacot, csak annyi változást jelent, hogy a jövő választásra még nagyobb erővel ütik majd a nagy dobot a választási költségek előteremtésére. A két nagy pártnál ez köny- nyen fog menni, mert a Du Pontok és Vanderbiltek és hozzájuk hasonlók erszényei könnyen kinyílhatnak tágasabban és meg lesz a különbözet. De annál nehezebb az a kisebb politikai pártoknál, melyek munkásnép erszényeiből táplálkoznak. Ezeknek meg jó volna végre fölismerni, hogy a Du Pont erszényekkel a munkásnép erszényei nem vehetik föl a versenyt. Ellenben ott ahonnét az urak erszényei szedik be a duzzadási anyagot, a munkásnép gátat emelhet. Kevesebb választási lárma és több ipari szervezkedés, sok minden változást eredményezne az összmunkásság javára.

Az “ipari szervezkedést” nagyon de nagyon ki kell hangsúlyoznunk, nehogy bárki is tévedésbe essen az amerikai szakszervezkedést illetőleg, mert mint tudjuk az amerikai szak- szervezetek a politikai pártok, sőt csaknem egészen a tőkés politikai pártok szekértolói. Azt is tudnunk kell, hogy ez viszont nem áll az európai szakszervezetekre, melyek csaknem teljes egészében a munkás politikai pártok mögött sorakoznak föl. Hogy aztán a politikai pártok mögött való állásfoglalás egyáltalán nincs kihatással arra a gazdasági osztályharcra, melyet a munkásosztály ténylegesen viv az uralkodó osztály ellen, annak két eklatáns példájára érdemes rámutatni.

Az egyik mely a napokban történt a new yorki ruhaiparban, ahol a békésen picketelő munkásokat a gyárosok által fölbérelt ganszterek baseball botokkal ütlegelték fejbe, de a rendőrség nem a gangsztereket fogta el, hanem a picketelő munkásokat. Ezt megelőzőleg állítólag ugyanazok a bérencek behatoltak a Ladies Garment Workers Union irodájába és az ott üldögélő három hivatalnokot úgy összeverték, hogy kórházba kellett őket szállítani. A bíróság ezeket a hivatalnokokat helyezte vád alá, erőszakos szervezkedés címén. És ennek a unionnak a fővezére David Dubinsky az egyik nagy tőkés párt talpnyaKépviselők megbuktatják az amerikai alkotmányt

A KONGRESSZUS ALSÓHÁZÁNAK NEVELÉS ÉS MUNKAÜGYI BIZOTTSÁGA MEG AKARJA TÖRNI A HAJÓS MUNKÁSOK SZTRÁJKJÁT

SAN FRANCISCO — Egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a jelenlegi amerikai kongresszus, hacsak az amerikai nép idejében fel nem ébred közönyösségéből, felrobbantja az amerikai kormányrendszert. Mialatt a képviselők számos albizottsága a “vörösekre” vadásznak, valójában megbuktatják az amerikai alkotmányt, amelynek lényege az, hogy az amerikai kormányzásnak három ága van: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírósági ágak.

A alkotmány tisztán megszabja, hogy a két házból (Szenátus és Képviselőház) álló kongresszus rendeltetése a törvények hozása, amely törvényeket az elnök (executive) hajt végre a minisztereivel. És végre a tövények magyarázása és a törvények megszegőinek megbüntetése a bíróságra tartozik.

A képviselőház egyik albizottsága, az Amerikaiatlan Cselekedeteket Vizsgáló Bizottság magához kerítette a bírósági hatalmat is, mert akiket megvádolnak azzal, hogy a kommunista párthoz tartoznak, avagy kommunista érzelmüek, mindjárt meg is büntetik, holott még sem a törvényhozás, sem a bíróság nem mondotta ki, hogy kommunistának lenni, vagy szimpatizálni a kommunizmussal, bűncselekmény lenne.

Ezt az Amerikaiatlan bizottságot követi most már az alsóház “Nevelésügyi és Munkaügyi” albizottsága is, amelynek tagjai minden ok nélkül beavatkoztak a nyugati partokon folyó hajómunkások sztrájkjába. A kimondott cél, — mint C. C. Fisher és Charles J. Kresten képviselők hangoztatják, már nem is a hajós munkások sztrájkjának a megtörése, hanem egyenesen a hajós munkások szakszervezeteinek a szétrombolása.

íme, a képviselő urak a törvényhozás helyett felcsapnak vádló ügyésznek és bírónak, ítélkeznek emberek és intézmények felett. Ez száz százalékosan az amerikai alkotmány sut- badobása. Az amerikai nép botorul tűri, mert azt hiszi, hogy ez csak a vörösek ellen irányul. Ma a vörösek ellen, de holnap már mindenki ellen, ha meg nem akadályozzák őket.

lója és egyik legnagyobb szavazat szállítója. Mintha csak azt mondanák neki, nesze itt van az előleg, judás viselkedésedért.

A másik példát a francia bányászok bérharca mutatja, melynek már eddig is több halottja, van és százak vannak a kórházakban, a politikai kormányzat által kirendelt katonai hadsereg gyilkos támadása révén. A francia bányászok szervezete a legnagyobb munkáspárt mögött áll és csak elenyészően kicsiny azoknak száma, akik a tőkés pártokat támogatják. A nagy politikai munkáspárt utján, a francia bányászok nem tudták azokat a megélhetési előnyöket elnyerni, melyek az inflációs helyzetben a legszerényebb megélhetéshez szükségesek. Az osztályharc fegyveréhez a sztrájkhoz kellett nyulniok, mintha egyáltalán nem is volnának a legnagyobb politikai párt háta mögött. A törvényesen beszavazott nagy politikai párt, tehetetlen az uralkodók gazdasági erejével szemben, kirekesztve a kormányból, nem hogy' a

politikai erejével előnyt tudna nyújtani a munkásságnak, hanem ellenkezőleg, a munkásság gazdasági erejéből reméli politikai erejét elérni.

Itt és ott, a tőkés párt mögött avagy munkás párt mögött a munkástömegek harci útja saját erejében, szervezkedési hatalmában rejlik. Ezt próbáltuk mi mindig megértetni a munkássággal, de kevés eredménnyel azért, mert a politikai pártdogma, annyira beléjük vésődött, hogy abból kiemelni nagyon nehéz. Ezért tart ki még mindig e sorok írója amellett, hogy a politika akár csak a vallás, mindenkinek a magánügye. Ezekben még a diktatúra sem képes egységet teremteni. Ellenben gazdasági téren bármilyen pártban hiszünk vagy akármilyen vallás szerint imádkozunk, érdekeink egységesek. A gazdasági egység átérzése és megértése elsősorban az, amely az osztályhárc szempontjából mindenek fölött áll. Ennek az egységnek a kiépítése legyen életcélunk, a választási lárma elülése után.