Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)

1948-10-30 / 1551. szám

1948. október 30. BÉRMUNKÁS 7 oldal A magyar forgató-könyvirés körül vannak még hiányok. Ezért egyrészt fiatal utánpót­lást termelnek ki. másrészt tan­folyam indul a Magyar írók Szö­vetségében, hogy a magyar film­gyártás tökéletesitése érdeké­ben legjobb íróinkkal megismer­tessék a forgatókönyvirás tech­nikáját. Ideológiai és művészeti nehéz­ségekkel is számolni kell. Két fronton kell megvivni a harcot. Még ma is sokan vannak, akik a magyar filmet csak üzletnek te­kintik s szeretnék a múltat foly­tatni, felébreszteni a régi jólbe­vált sablonokat. Ezek nem ke­resnek uj utakat, nem követik a filmgyártás igazi célját, a való­ság bemutatását. A másik pont a túlzó avantgárdisták frontja, akik minden művészi játékfilm­ből, gyakran saját lelkiismere­tük elhallgattatásával, agitáci- ós filmet akarnak csinálni, még­pedig egy mindenáron való újí­tás segítségével. Az állami filmgyártás akar politizálni filmjeiben, de politi­zálása abban áll, hogy egy ma- gasszinvonalu, a valóság össze­függéseit mutató, világosságra törekvő művészi filmet ad a nép­nek. Kétségtelen, hogy az Állami Filmgyártó Vállalat nem akar párt-filmgyártást csinálni. Az állami filmgyártásban helye van minden becsületes szakember­nek, aki tudásával a magyar né­pet akarja szolgálni. Még egy döntőfontosságu fe­jezete van a magyar filmgyár­tásnak. Kidolgozás alatt van a délkeleteurópai népek közös filmterve, összeegyeztetik a né­pi demokráciák filmprogramm­jukat és igy elkerülhetővé válik, hogy azonos problémájú filme­ket gyártsanak. Minden fonto­sabb film több verzióban készül el. Ez a magyar filmgvártás szempontjából annyit jelent, hogy 90 millió néző számára ké­szülnek a magyar filmek. A magyar filmnek tehát sok akadállyal, nehézségekkel kell megküzdenie, de bizonyos, hogy filmjeink nívója egyre inkább emelkedni fog és a magyar de­mokráciára káros film nem fog­ja többé elhagyni a stúdiókat. Vécsei György “Atheneum” HARC A VÉGSŐKIG SAN FRANCISCO, Cal. — A hajóstársulatokat magában fog­laló “Waterfront Employers As­sociation” munkáltatók egyesü­lete ridegen visszautasít minden kísérletet a már 8 hét óta tartó rakparti munkások bérharcá­nak befejezésére. A munkálta­tók a Taft-Hartley törvény azon szakaszára támaszkodva, hogy a National Labor Relation Bo­ard csak azon szakszervezeteket ismeri el, amelyeknek vezetői aláírják azt a nyilatkozatot, hogy nem tagjai a kommunista pártnak és nem szimpatizálnak a kommunizmussal, nem tár­gyalnak a Harry Bridges veze­tése alatt álló “International Longshoremen’s and Warehou­semen’s Union” szervezettel, mert a tisztviselők nem írták alá a kívánt nyilatkozatot. A munkáltatók szerint a uni­on elnöke, Harry Bridges kom­munista és ezért nem tárgyal­nak vele. Bridges erre 750,000 dollár kártérítési becsületsérté­si port indított ellenük, mert al­kalmat akar adni a munkálta­tóknak, hogy bizonyítsák a vád­jukat. A union vezetői azért nem írják alá a kért nyilatkoza­tot, mert azzal elismernék, hogy akkor a munkáltatók szabnák meg, hogy kik lehetnek a union tisztviselői és kik nem. Ez természetesen a szakszer­vezetek szabadságának az el­vesztését jelentené és most már nyilvánvaló, hogy a hajós társu­latok éppen erre törekszenek. 550 MILLIÓ DOLLÁR A POS­TA DEFICITJE WASHINGTON — A posta- igazgatóság jelenti, hogy ennek a költségvetési évnek a deficitje 550 millió dollárra rúg az ame­rikai postaszervezet fenntartá­sa ezévben kétbillió dollárba ke­rül. A kongresszustól kérik rö­videsen a postai illetékek emelé­sét. EMBERI CSONTOKAT KÉSZÍ­TENEK — MŰANYAGBÓL NEW YORK — Egy újfajta plasztikus anyagból, melyet a háború alatt a radár gyártásá­nál használtak fel, most emberi csontok pótlására használnak. A polytehylene nevű műanyag teljesen ártalmatlan, semleges plasztik, amely megmarad az emberi testben ahová az orvo­sok beépítik. A Kings County kórházban uj orrokat állkapcso­kat, koponyarészeket, sőt gerinc­csontokat is pótoltak a kitűnő anyaggal. Emberek, akik csont­sorvadásban szenvedtek évekig, visszanyerték tartásukat és jár­ni tudnak a beépített műanyag segítségével. FÉNNYEL IRTJÁK A KÁRTÉ­KONY ROVAROKAT WOOSTER, O. — A Wooster Experiment Station sikeres kí­sérleteket folytat újfajta elek­tromos fénnyel, amely éjjel nagy távolságból vonzza a csapdához a kártékony rovarokat és lepké­ket. A fénytől kábult rovar egy csöbörbe hull, ahol elég. Egyet­len ilyen készülék húszezer ro­vart ölt meg a nyáron. A MILITAKIZMUS HIVE CAMBRIDGE, Mass. — Dr. James B. Conant, Harvard egye­tem elnöke, a szezónyitó beszé­dében javasolta, hogy tekintet­tel a mai válságos helyzetre min­den 18 évest (fiukat és lányokat egyaránt) be kell sorozni egy évi katonai szolgálatra s csak azok nyerjenek kivételt, akik fi­zikailag nem alkalmasok. Co­nant szerint jelenleg a katonás­kodás terhe csak egyeseket sújt, tehát igazságtalan. Connat hive annak is, hogy csak annyi professzionális sze­mélyt kell kiképezni, amennyire szükség van, mert ha a hosszú iskoláztatást nyert egyének csa­lódnak az életben, nem tudnak megfelelő keresethez jutni, ak­kor a bármely irányú diktatúra támogatóivá válnak. A múlt tévedéseit a jövő' hibái nem korrigálják. Paul S. Willis, az élelmiszer gyárosok elnöke kijelentette, hogy a nagy drágaság azonnal megszűnik, mihelyt a fűszere­sek olcsóbban fogják adni az élelmiszereket. — Ugy-e, milyen nagy zseni ez az élelmiszer gyá­ros? TÁRCA A bányász és a tenger Irta: BOHÄTI RÓBERT Városi ember volt az üdülő­vonat utasainak nagyobb része. Magukkal hozták életük nélkü­lözhetetlen jelmezeit, a vasalt nadrágot, a kifestett ajkakat, arcokat és körmöket. Viselkedé­sük hányaveti biztonsága mö­gött háttérbe szorult a tenger élménye. De voltak köztük bá­nyászok is. Durvaszövésü fehér ingben, vastag posztóruhában, hátul áll­tak a parton és félszegen, ta­nácstalanul pislogtak a fénylő végtelenségbe. Sovány, sárgás arcuk riadtan meredt a hullá­mok tündöklésére, a föld mélyé­nek misztikus szorítása után szé­dülten néztek szembe a tág tér laza ölelésével. Minden bányász egyfajta hagyományos tragiku­mot áraszt, a napfénytől elzár­tak szektájának megadása és csöndessége párázza körül őket. A régi céh kérlelhetetlen szabá­lya, a megjelöltség heroizmusa véste beléjük éles fémjelzését., Homályos bűntudatban néz­tem őket és vártam, vártam, hogy szótlan komolyságukat fel­oldja a tenger varázsa, hogy ki- nyujtózzanak, hogy horpadt mellük megemelkedjék, hogy a karjaikat kitárják a szabadság soha nem érzett feszültésében, hogy lehulljon róluk a földréte­gek sötét nyomása, hogy boldog álomból ébredve ezen a szép, széles, színes világon! De múltak a napok és a bá­nyászok magatartása nem vál­tozott. Borongó szemrehányó bizalmatlansággal nézegették a tengert, mint akik előtt eddig végzetes és kápráztató szépsé­geket titkoltak el, aminek vá­ratlan feltárulása meghaladja a készületlenek befogadóképessé­gét. Úgy látszott, hogy unatkoz­nak. Álldogáltak, vártak, lézeng­tek, ettek, aludtak. Hagyták múlni az időt és szótlanul figyel­ték a yizet, levegőt és napfényt fölényesen habzsoló városi né­pet. Öreg Zsedényi Lajos vájárral magányos nézelődésben barát­koztunk össze. Egy pompázatos estén, óvatosan, tapogatózva megkérdeztem: miért nem örül­nek ennek a páratlan nyaralás­nak, amiben soha részük még nem volt, amelynek megvalósí­tása a vajúdó uj világ megkapó eredményeinek egyike. Miért nem ülnek csónakba, miért nem énekelnek, miért nem fürödnek meg ebben a delejes, erősillatu, simogató lelkű vízben? Miért nem? Zsedényi bácsi halkbeszédü megfontolt ember. Szavait mér­legelve válogatja, szabatosan, lásson és gondosan rakja egy­más mellé. A lelkesedés sugár­kévéit kicsit pedánsan kicsit pa­posán gyűjti össze a józan gon­dolkodás prizmájába. “A vízbe azért nem megyek, mert reumás vagyok mint a leg­több öreg bányász. Meg azért sem, mert nem kívánom szembe­állítani elhasznált testemet ezzel a sok rugalmas és öntelt fiatal­sággal, az értelmetlen és bűnös sulyelosztásban megnyomordott magamat a felszínes gondtalan­sággal. Nem gőgből és nem is szeméremből. Csak megalkuvás­ból, ami nélkül nem tudna élni a magamfajta. A mi életünkben nincs ragyogás, hullámzás és le­begés. A mi fényünk a kékesfe­kete széntömbökön megtörő, ug­ráló bányaláng. Öntudatunk, akaratunk a kitermelt anyagba ágyazódik, amit verítékünk, erőnk, fiatalságunk szenteltvize borit. A mi örömünk a felvonó robaja, ha pár órára felvisz a napvilágra, a csendes esti üldö- gélés a sok, egyforma kis házi­kó előtt. A mi áhitatunk a hall­gatás. Ha a bányában dolgo­zunk, tudjuk, hogy fölöttünk vi­rág nyílik, szivárvány sugárzik, eső esik vagy hópihék libegnek, hogy a gyermekeink sárkányt eregetnek, hogy fehér habos fel­hők úsznak az égen. De a távla­tunk a föld belső terében való mély gondolkodás. Ugye nem érti? El is hiszem, hogy nem érti. Aki évtizedekig a föld gyom­rában dolgozik, az vagy elbutul, vagy pedig filozófus lesz belőle mire megöregszik. Az én időm­ben nem volt szokás, hogy ide­fönn tudással, szépséggel ellen­súlyozzák a földkerekség legne­hezebb mesterségének terheit. Hiszen a bányász gyermekét el­lenállhatatlan erővel vonzza a bánya igézete, ő is csak bányász akar lenni, bármennyire ismeri a mélység kisérteteit, apja fa­nyar szénpor- és izzadtságsza­gát, anyja soha nem szűnő ag­gódását, a telep szegénységét és sivárságát. Ritka eset, hogy ne álljon rongyruhában a csille mö­gé, ha eljön annak ideje. Tudja mindenki, hogy az a fekete és néma csuda odalenn ki nem ereszti a delejéből azt, akit a sorsa odaköt, hogy megbabonáz­za a Föld megkövesült históriá­ja. Ezért nem fogy el a bányász­nép, a megszállott, varázslatban botorkáló pária. Ezért viseli el, hogy gazdasági válság és hábo­rú idején agyondicsérjék, ma­gasztalják és kényeztessék, kö­nyörögjék tőle a föld kincseit, hogy a jólét idején aztán annál inkább elfelejtsék. Tudják: nem szökik el a tárnájából, mint a paraszt sem hagyja ott a ba­rázdát, pedig nem is magáérj; túrta száz és száz esztendeig. Látom a csodálkozását, hogy ilyen prédikációsan adom elő a mondókámat. Sokszor elmor­molt, elimádkozott szavak ezek. És ne csodálkozzék azon sem, hogy nem ugrálunk örömünk­ben az először látott tenger par­ton. Nincs meg hozzá az igé­nyünk, a kifejezésünk, a bátor­ságunk. Elnyom bennünket ez a rengeteg tágság, hiszen eddig a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents