Bérmunkás, 1948. július-december (35. évfolyam, 1535-1559. szám)
1948-10-30 / 1551. szám
1948. október 30. BÉRMUNKÁS 5 oldal TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI A KOREAI LÁZADÁS Az elmúlt napokban, rövid hírek jelentek meg a lapokban arról, hogy az amerikai megszállás alatt levő Dél-Koreában lázadás tört ki, amelyet a kormány az amerikai megszálló csapatoktól “kölcsön kért” repülőgépekkel és tankokkal vert le. A híradás szerint a lázadásnak 400 halottja van. Az okokról csak any- nyit írnak, hogy a lázadásba “A szovjet keze van benne” — miként ezt írják a gyarmati lázadásokról az európai sztrájkokról is. MI VAN A LÁZADÁS MÖGÖTT? Koreát, amely japán megszállás alatt volt, a háború után két részre osztották fel. Az északi részét a Szovjet, a déli felét pedig Amerika szállta meg ideiglenesen, amig a postdami egyezmény értelmében a kormányzatot a haladó benszülöttekből alakult kormányra bízzák. Természetesen a két országrész fejlődése, különböző haladást mutatott fel, aszerint amilyen rendszert képviseltek a megszálló csapatok kormányzata. A dolgok megértéséhez szükséges azt tudni, hogy Korea 30 évig volt japán megszállás alatt. A japán imperialisták mint gyarmatot kezelték a 30 müliós országot. A a japán és a koreai nagybirtokosok kezében volt, mig a fejletlen gyáripart a japán kapitalisták uralták. A népet a megszálló és a velük megegyező benszülött kapitalisták hallatlanul zsákmányolták ki, amely ismételt lázadásba kergette az ország népét. Ezen lázadásokat a megszállók kíméletlenül leverték minden alkalommal. A kíméletlen elnyomatás, a felszabadulási törekvések, meglehetősen erős forradalmi szervezeteket neveltek ki, amelyek a felszabadulás után, hatalmas tömegszervezetekké nőttek ki. Több mint 10 millió tággal megalakult a Nemzet Demokratikus Front, amelynek a magvát a Munkás Párt képezte. A Demokratikus front alakulatai képezték alapját az uj közigazgatásnak, amelynek a határozatai, a földosztás, államosítás, ellenkezést váltott ki az amerikai megszálló csapatok parancsnokánál, Lerch tábornoknál, amely a két országrész teljes elkülönítéséhez vezetett. DÉLI HELYZET A japán barát feudális koreai urakból alakult kormányzat, amelyet a megszálló csapatok parancsnoka hivott életre, feloszlatta a demokratikus pártokat és szakszervezeteket. A régi módon verték le a sztrájkokat. A baloldali pártok és szervezetek vezetőit letartóztatták. A múlt év augusztus 15-én, egyetlen éjszaka 1000 személyt tartóztatott le és ma már a déli rész börtöneiben és koncentrációs táboraiban, közel 20 ezer baloldali munkás és értelmiségi van bezárva. A japán imperialistákat, az amerikai tőkések váltották fel, akik megszerezték a déli szénbányák és villamos energia előállítás monopóliumát, kezüket rátették az egész koreai iparra is. Semmi sem változott délen, csak a japán kizsákmányoló helyét foglalta el az amerikai tőkés. Amerikai hatóságok által elrendelt “választások” eredményeként, külön déli köztársaság alakult, miután visszautasították a Szovjet azon ajánlatát, hogy mind a két megszálló csapat vonuljon ki és az egész országra kiterjedő választás válassza meg az ország kormányzatát. Ennek dacára a Népfront által elrendelt szavazáson a déli választók 75 százaléka vett részt amelyen megválasztott delegátusok közül vagy ezer déli delegátus vett részt az észak koreai Kasiu városban tartott értekezleten, amely megválasztotta az ideiglenes Nemzetgyűlést, amely a múlt hónapban megalakította a koreai Népi Demokratikus Köztársaságot és elnökéül Kim-Du-Bont, a Munkás Párt vezetőjét választotta meg. A kormány elnöke Kim-Jo-Sen let* A Nemzetgyűlés kéréssel fordult az amerikai és a Szovjet kormányokhoz, hogy vonják ki a csapataikat. Amig a Szovjet elfogadta a kérést és kötelezte magát arra, hogy ez év végéig kivonja a csapatait, amelynek az elszállítását már meg is kezdte, addig az amerikai kormány kitérő választ adott. A “lázadás” egy tömegtüntetés volt, amely az amerikai csapatok kivonulását szorgalmazta, amelyet azután “kölcsön” kért repülőgépekkel és tankokkal vertek szét, természetesen a kölcsönbe adott gépekhez, mi kölcsönöztük a személyzetet és a hadianyagot is. Minden terror ellenére is, a baloldali szervezetek folyton erősödnek a délen is és erélyesen követelik, hogy az északi részen végrehajtott reformokat vezessék be a délen is és főleg, hogy vonják ki a megszálló csapatokat és bízzák rá a koreai népre, hogy milyen kormányzatot akar, hogy milyen módon rendezzék be Korea gazdasági felépítményét. ÉSZAKI RÉSZ Az északi részen a japánoknak leverése és leszerelése után, megalakult Néptanács, rögtön hatalmas intézkedéseket tett, amelyek gyökeresen megváltoztatták az északi rész gazdasági formáját. A japán és koreai nagybirtokosok földjei rögtön felosztásra kerültek, amelynek az eredményeként háromnegyed millió földnélküli paraszt jutott földhöz és a Tanács segélyével felszereléshez és vetőmaghoz úgy, hogy a termelés zavartalanul ment tovább a nagybirtokok megszüntetése után is. A gyárakat, bányákat, vasutakat, bankokat köztulajdonba vették. Sem a földbirtokosok, sem a termelő eszközök tulajdonosai kártérítést nem kaptak. Eltörölték a gyermek munkát, amely nagyarányú volt Koreában. A 11-13 órai munkaidőt 8 órára vágták le, társadalmi biztosítást vezettek be és tervszerű termelés eredményeként az ipari termelés megháromszorozódott két év alatt. Kulturális téren is nagy eredményeket értek el, a kötelező ingyenes népoktatással, felsőbb és szakiskolák megteremtésével, a tegnapi gyarmatból ma már egy fejlődő, jólét felé haladó ország lett, amelynek az eredményei nem maradnak hatás nélkül az amerikai megszállás alatti déli részen, amelynek a munkás és paraszt tömegei mind határozottabban követelik az önrendelkezési jogaikat, amely csak akkor érvényesülhet, ha a megszálló csapatokat kivonják. Ez nincs ínyére a mai kormányunknak, mert jól tudja azt, hogy ha a csapatokat úgy Amerikai, mint a Szovjet kivonják, a két országrész egyesülve haladna azon az utón, amelyen észak elindult, amely után Korea mint gyarmat elvesz az amerikai tőke részére. De a koreai nép elszánt harcát a felszabadulásért, az egységért, ideiglenesen meglehet akadályozni, lehet késleltetni, de végeredményben győzni fog a népakarat és Korea népe eléri a függetlenségét, amit a japán imperializmus elrabolt, amelyet most az amerikai imperializmus szabotál. De ma már a függetlenség egyet jelent a kizsákmányolók- tól való függetlenséggel, a demokráciának azzal a társadalmi és gazdasági formájával, amely elvezet a teljes felszabaduláshoz, a szocializmushoz. RENGÄTOK Felkeveredik az ember gyomra az undortól, amikor azt az aljas árulkodást, vádaskodást látja, amelyet a különböző hatóságok és bizottságok előtt a volt elvtársak elkövetnek. Mindenkor és mindenhol voltak árulói a szabadság mozgalomnak. Maga az uralkodó osztály is igyekszik elhelyezni a besúgóit azokba a szervezetekbe, amelyek szembe állnak vele, let- légyen az politikai vagy gazdasági szervezet. Ebben az országban nagy vállalatok foglalkoznak besúgók és provokátorok elhelyezésével, rendelésre szállítják a besúgót, a provokátort, vagy a fegyveres gansztereket. Természetesen csak züllött, senkiházi vállalkozik ilyen aljas munkára. Természetes, hogy öntudatos munkás és minden tisztességes ember megveti ezeket a szerencsérleneket, de ezek más elbírálás alá esnek mint azok, akik egy mozgalom vezetői voltak és onnét bármi okból is kimaradtak és akkor bosszúból, vagy törtetésből volt társaikat árulják el. Az előbbiekre lehet, ha nem is mentséget, de legalább enyhítő körülményeket találni, mert őket is mint a tolvajt, a társadalmi rendszer züllesztet- te oda, hogy tolvaj, betörő, vagy sztrájktörő, besúgó legyen. De semmiféle enyhítő körülmény nincs azokra, akik önként denunciálják a volt társaikat. Minél magasabb pozíciót töltött be az ilyen spion, annál inkább megbocsáj thatatlan az a vétke, amit az emberi tisztesség ellen elkövetnek. A munkásmozgalom nagyon nehezen védekezhet az ellen, hogy a felfogadott" spiclik be ne férkőzhessenek, mert ezek mint a gyárban dolgozó munkások jelentkeznek tagul a párt vagy szakszervezetbe. Mint ilyenek ellen nem lehet kifogás, mindaddig, amig a viselkedésével a gyanút fel nem kelti. Ezzel a lehetőséggel számolnia kell minden olyan munkásszervez etnek, amely ha mindjárt nem is tudatosan, az osztályharc vonalán áll. De nagyobb védekezési lehetőség van arra, hogy az úgynevezett renegátok beszivárgását megakadályozzuk a munkásmozgalomba. Természetesen nem vehetünk vérvizsgálatot a tagjelöltekről, hogy az mivé fog fejlődni, de a gyakorlat megmutatELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban __vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egy en esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER- KEL A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.
